|
Arcképcsarnok
Boldizsár
Tünde
A
Főnix Színházi Műhely társulatának
tagja
Mit jelent számodra, hogy
te nyerted a Főnix Művészeti Műhely első Főnix Tojás
Díját, amely a mögöttünk hagyott évad legjobb
színészének jár?
Megbecsülést, hogy
értékelték a munkámat. A tavalyi évadtól kezdve, vagyis
egy éve vagyok a társulat tagja, és azóta hat darabban
is lehetőséget kaptam, szerepeket: így volt alkalmam
megismerni a társulatot. Kis színházról lévén szó talán
legfontosabb a csapatmunka. Értékes emberekkel, értékes
gondolatokkal és értékes elképzelésekkel találkoztam,
aminek öröm volt a részévé válni. Először éreztem, hogy
jó helyen vagyok. Meglepett, hogy én kaptam a díjat és
nagyon büszke vagyok rá.
Mikor gondoltál először
arra, hogy színésznő szeretnél lenni?
Amióta az eszemet tudom. Úgy
ébredtem tudatra, hogy az a vágy van bennem, hogy
színész legyek. Bölcsi, ovi így telt el, és így
tovább... Talán azért is voltam olyan kényelmes, hogy
oly sokáig nem Tanultam a szakmát. Ösztönből dolgoztam,
különböző stúdiókba járattak, s aztán jártam. Felnőttem
és a szándék megmaradt, s most pótolom a lemaradást.
Negyedikes lehettem, amikor az egyetlen pár hónapnyi
lelki „elhajlásom” történt. Görbe Nóra főszereplésével a
Linda című filmsorozatból kifolyólag megtetszett a
rendőri szakma. Pár karaterúgás és egy női wc ajtajának
beszakítása azért eltérített ettől. Szóval mindig is
színész akartam, szerettem volna lenni.
Hogy lettél a Főnix
Társulat tagja?
Weisz Ildikó barátnőm s
kolleganőm segített ebben. Bicskei Kiss László (a Főnix
igazgatója s rendezője) megnézte egy Andersenes
produkció egyik darabját. Ezután László felkért egy
Hubay Miklós egyik darabjában eljátszandó szerepre, de
kétlem, hogy az Andersenes szereplésem végett, inkább a
közöttünk lezajló beszélgetés miatt történt.
Mi számodra legfontosabb
a színészetben?
Néha túl személyesnek
érezlek. Talán nem tudom. Az, hogy értékeket adjak a
nézőnek. A szerzőnek. A rendezőnek. De ezek csak nagy
szavak. Történelme van ennek a mostanában haldokló
műfajnak. Ez az „adási rendszer” manapság
átrendeződik... Adni akarok. Mindenkinek.
Van példaképed a színházi
emberek között?
Hát persze. Úgy érzem, s
gondolom, példakép nélkül nem is megy. A példaképek
mélyítik el a vágyat. A példaképek változnak, attól
függően, hogy az ember hol tart. Édesanyámnak
köszönhetően (aki rengeteget vitt színházba) Udvaros
Dorottyán és Eszenyi Enikőn nőttem föl, köszönöm neki
ezt az iskolát... (Azért hadd említsem meg, Csomós
Marit, Nagy Marit, Lázár Katit, akiknek a
játékstílusához – azt hiszem – elég sok közöm van.
Szeretem az Embert.)
Mi a legkedvesebb
szereped, amit eddig eljátszottál?
Mindegyik szerepemet
szerettem, s szeretem. Ha választani kell, Schiller
Stuart Máriája, amiben a címszerepet játszottam, mert
ott megmutathattam egy olyan nőt, aki én nem vagyok, s
mégis közel áll hozzám. Egyébként édesapám itt győződött
meg arról, hogy én színész vagyok. Mindig is fontos
volt, hogy Neki bizonyítsak.
Van olyan szerep, amit
nagyon szeretnél eljátszani?
Igen. Szent Johanna, mert ő
harcos, s ha nem kéne annak lennie, nem tenné azt, amit
cselekszik. Annyi van, hogy ennyi.
Mik a jövővel kapcsolatos
terveid?
Ez hadd legyen „titok”.
Ki az a színész, akivel
szerettél volna, vagy szeretnél egy színpadon játszani?
Hát, itt vannak
időcsúszások. Elsőként Gobbi Hildát tudnám felhozni. De
ő elérhetetlen pillanatnyilag. Csomós Mari, Nagy Mari,
Börcsök Enikő... - hát ők.
A riportot Pók Tímea
készítette
|
