| |
1956 őszén forradalom tört
ki Magyarországon. A világon először – egyedül – egy nép
szembeszállt a végtelen hatalmúnak tűnő világrenddel, a
kommunizmussal, képviselőivel Magyarországon és
képviselőjével, az akkori világ egyik legerősebb
nagyhatalmával, a Szovjetunióval. Nem értette a
felkelést a Szovjetunió politikai vezetése, nem értették
a hazai kommunista vezetők, nem értette a „fejlett
Nyugat” sem. Egy maroknyi nemzet népfölkelői,
jelentéktelen hadserege szembeszálljanak a világ
legnagyobb katonai erejével? Civilek tömegesen adják
önként életüket egy elvont fogalomért: Szabadság?
Őrültségnek, öngyilkosságnak tűnt az egész.
És ma, Barátaim? Ma értjük?
Alig több mint fél évszázaddal később, egy
elidegenedett, értékrend-válság dúlta korban, mikor
világméretű pénzügyi hatalmak ereje igyekszik fogyasztói
idiótává változtatni mindannyiunkat? Mikor az én
egoizmusa vállaltan fontosabbá vált a mi közösségénél?
Mikor a haza fogalma csak választási kampányok idején
merül fel, frázisként?
Kiss József érti, mi
történt. Érti kicsiben és nagyban: érti az egyén
motivációit, mely mindannyiunkban más-más, és érti a
valamennyiünk lelkében ott lapuló furcsa érzet, a
hazaszeretet vészhelyzet-szülte fellobbanását. Érti, s
drámájában minket is hozzásegít a megértéshez, minket,
akiknek már csak elvont fogalom, társadalmi-nemzeti
ünnep, munkaszüneti nap és ünnepség a Forradalom emléke.
Emblematikus figurákat hoz össze egyetlen helyszínen,
egy belvárosi lakásban: egy ÁVO-s tisztet zsidó
származású feleségével s hívő kommunistának nevelt
kamaszlányával, „munkásszármazású” s „osztályidegen”
fölkelőt, meg a „pesti srácot”, besúgó házmestert és
kiégettségében is emberségét őrző orvost. Két időpontban
mutatja meg jellemüket, emberségüket vagy
embertelenségüket: a Forradalom kitörése után néhány
nappal, s a fordulat, november 4-e után. S ez a
látszólag egyszerű képlet elég ahhoz, hogy a Forradalom
emberarcúvá, aktuálissá váljon. Hogy a XXI. században is
átélhető legyen számunkra az az érthetetlen hősiesség,
amikor egy nemzet felelősséget vállalt önmagáért, az
emberek egymásért s jövőjükért. Hogy egy pillanatra
szembenézhessünk azzal, bennünk, ma, itt mi van meg, mi
maradt abból a hétköznapi hősiességből, amely 1956
magyar forradalmát bukása ellenére is a dicsőségbe
emelte.
Szeretettel ajánlom kedves
színház-barát és magyar kultúra-barát nézőink figyelmébe
az előadást, mindazoknak, akik szeretnék, hogy az
1956-os magyar Forradalom- és Szabadságharc élő,
személyes élményük maradjon.
Bicskei Kiss László
Az előadás díszlete a
Dunapack támogatásával
jött létre.
|
