|
|
|
|
|
 |
|
|
Adásban vagyunk
Gondolom, a címet elolvasva
jó néhányan végigfutják szemükkel a cikk további részét,
keresve, mikor, hol, melyik csatornán. Hát igen. Hálás
vagyok figyelmükért, hogy vannak, akik követik a Főnix
„röptét”, akik agyoninformált, agyontájékoztatott,
agyonkínálatilistázott világunkban szentelnek néhány
percet ránk, pedig már megint – még mindig – semmi
botrány, semmi celebkedés, szóval semmi, ami ma a
médiában érdekes lenne (már vagy hat-hét éve
farigcsáltam kifelé a semmiből a Főnixet, napi
tíz-tizenhat órában, egyszerre rendezve-irányítva a
Színházi Műhelyben darabokat és a pályakezdők
művészetet, szakmát próbálgató lépteit, művészetinevelve
a jövő lehetséges színészeit, filmetűdökön át
kóstoltatva színészt-színészjelöltet-növendéket a kamera
izgalmával, „másságával”, értékmegőriztem magyar
színdarabok bemutatásával és vizsgadarabként növendékek
színészi gondolkodásának megformálásával, neveltem el
nem múló színész-szakmai alapvetéseket, tanítottam
tinglitangli színészeti divatizéket a hétköznapi
boldoguláshoz, terveztem díszletet, jelmezt,
írtam-szerkesztettem színdarabot és zenét,
koreografáltam mozgást, közben mellékes napi rutinként
tárgyaltam, szerveztem, adminisztráltam, pénzügyeztem,
ja, és időnként játszottam magam is, amikor felhívott
egy tizenöt éve nem látott egykori kolléganőm, akkor az
egyik fővárosi színház művészeti titkára, hogy náluk a
színházban rendszeres közönségtalálkozók vannak, ahol a
művészeti világ érdekes személyiségeivel ismertetik meg
a nézőt hétről-hétre – itt kezdett dagadozni kebelem,
hogyhát Istenkém, mégiscsak föltűnt valakinek, hogy én
ezt a Főnixet valami olyan komplex, jövőbe nyújtózó
valaminek álmodtam és formálom, amilyen talán nemigen
van kis hazánkban -, aztán folytatta, nem ismerek-e
valaki érdekes embert. Izé. Szembe kellett néznem azzal,
hogy ebben a pörgős-elhavazott világban semmi sem igazán
érdekes, amit nem lehet összefüggésbe hozni a „bulival”,
hiába, nem szeretem ezt a fogalmat – bár buliztam magam
is eleget -, mert olyan, mint a híréhes média nagy
része: primitív, igénytelen, ősi indulatokat gerjeszt,
és ezeken belül terjeszkedik minden eszközével.
Valamikor régelmúlt kamaszkorom ősködében, Győrben,
Szombathelyi Laci szobrászművész műtermében sokat
buliztunk, ittunk meg ettünk meg beszélgettünk – ahogy
Alberto Moravia különbséget tett beszélgetés és
kommunikáció közt – meg próbáltuk megtalálni a helyünket
a világban meg hallgattuk Laci ősbölcs dörmögését,
művészetben keresve kamaszlelkünk felhői és bugyrai fölé
a címkéket, és tartottunk mindentől, ami a
„hivatalosságból” meg a szépen formálódó kereskedelmi
világból felénk áradt, most meg művészet néven ipart
látok vagy blogokat, blogzenét, blogszínházat, bloglírát,
íróasztalfiókból színpadra-galériába emelkedve, hiába,
hiába keresem érdekességüket, csak kapkodó lelkük
el-be-havazott kényszerességét látom, hallom, érdekes.),
szóval semmi érdekes, nem kezd áradni a tévéből a Főnix,
nem erre utal a cím. Mégis adásban vagyunk, mert
hamarosan elindul az évad, igazán, október 23-a
előtt-után tisztelgünk a Forradalomnak (Az
angyalok nem sírnak), egy hétre rá meg az
első bemutató, a Megszállottak. Szóval adásban vagyunk,
s nem nagyon hiszem, hogy ez az évad lenne majd az,
amikor kapásban leszünk. Megteszek persze mindent, hogy
így legyen, de ahhoz bizony kurátorok, döntéshozók,
mecénások, s a média képviselőinek gondolataiban is
változás kellene történjen. Hogy ne csak szavakban
történjen az értékmegőrzés. Hogy a kultúra mely szelete
élvezi a közeljövőben a figyelem napsütését, nem rajtam
áll. Én egyet tudok csak tenni, amit tettem eddig is:
méltósággal odaadni előadásainkban mindazt, ami nézőink
gondolatait, szeretetét a taps után is
foglalkoztathatja, a Drámastúdióban a növendékeknek
pedig azt, ami alkotó erejüket, tehetségüket mozgásban
tarthatja.
Adunk tehát tovább, kedves
nézőink, s hálásan megköszönjük Önöknek, hogy eljönnek,
s nevetésükkel vagy könnyükkel, figyelmükkel és
tapsukkal megtisztelik előadásainkat.
Bicskei Kiss László
|
|
Drámastúdió
Pótfelvételi meghallgatások
a Drámastúdióba a 2010-2011. tanévre
18-26
éves
fölnőtteknek
14-17
éves
középiskolásoknak
6-13 éves
általános iskolásoknak
a 2010-2011.
tanévre, szeptemberi kezdéssel
Mi
nem ígérjük, hogy akár * celebekkel, sztárokkal
együtt is felléphetsz
- ők ma a címlapon vannak, róluk szól a média, holnapra
ki emlékszik a nevükre?
*akár: kereskedői szóhasználatban jelentése: majd ha
az egér kardot ránt, ha a nyúl viszi a puskát
MI SZÍNÉSZEKET, SZÍNHÁZI EMBEREKET, MŰÉRTŐ ÉS
MŰÉLVEZŐ FELNŐTTEKET, GYEREKEKET NEVELÜNK
nem ígérjük, hogy Amerikába viszünk castingolni,
Hollywood csak Rád vár
- ha ezt elhiszed, akárhány évesen is, biztosan érett
vagy a színházi gondolkodásra?
MI MEGTANÍTUNK, HOGY ÖNMAGAD LÉGY HOLLYWOODBAN,
ÚJPESTEN VAGY AKÁRHOL
nem ígérjük, hogy sorozatszereplő lehetsz
- szerinted a sorozatok iparszerű működése meghozza a
boldogságot, a szakmai tudást?
MI A HARMÓNIÁT KERESSÜK BENNED, HOGY MEGBECSÜLJENEK,
BÁRHOVÁ KERÜLSZ
nem garantálunk már holnapra szerepeket,
előadásokat, sikereket
- tudod-e, milyen út vezet a színészetig, hogyan teszi
próbára emberséged?
MI FOGJUK A KEZED, ÉS ELVEZETÜNK A RIVALDÁIG: HOGY
ÁTLÉPSZ-E RAJTA, RAJTAD MÚLIK
nem hirdetjük, hogy ha szorgalmasan fizeted a
tandíjat, színésszé minősülsz
- a pecsétes papír hány utat nyitott meg a színpadig, a
nézők szívéig?
MI MEGMUTATJUK MINDEN ELKÖTELEZETT SZÍNÉSZJELÖLTNEK,
MIT JELENT SZÍNÉSZI FELELŐSSÉGGEL KÖZÖNSÉG ELÉ LÉPNI
nem ígérünk, garantálunk, tanítunk mást,
csak amit mi magunk is teszünk.
HOGY HITELESEN ÉLJ, SZÍNPADON, HÉTKÖZNAPBAN, BÁRMIKOR.
A Főnix Drámastúdió
a felnőttek számára három éves, hétvégi
működésű képzést biztosít.
A növendékek heti
órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai
órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti,
akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési,
elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia,
műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák,
továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati
filmes ismeretek) szerepelnek.
A Főnix
Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és
elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál
a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix
Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi
minősítését.
A 18 év alatti korosztály
számára a Drámastúdió biztosítja az egészséges
személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és
képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és
gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi
eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát
választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók
nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.
A Drámastúdió felvételi
meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.
A felvételi meghallgatás
feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji
megkötés nélkül.
A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.
A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.
A felvételi meghallgatás ingyenes!
A Drámastúdió tanévnyitója
szeptember 4-én 9 órakor, a
Vasas Művészegyüttes Művelődési
Házában lesz.
Utána, 11 órakor felvételi
meghallgatás.
|
|
Színházi Műhely
Következő bemutatónk:
Megszállottak
szürreális borzongás egy
részben
rendező: Baku György
"A művészetekhez
megszállottság kell."
Ahogy közeledik az új
bemutató egyre inkább hatalmába kerít engem is ez az
érzés. Igyekszem megszállottan beletenni az előadásba
magamból azt, amit még tudok, hiszen rendezőként időm
véges, amikor az előadás elkezdődik, már tehetetlen
vagyok. Olykor elfog a rettegés, hogy vajon minden úgy
sikerül-e, ahogy szeretnénk... Már csak néhány nap van a
Megszállottak című darab premierjéig, és ilyenkor mindig
jó visszagondolni, vajon miért is kezdtünk el egyáltalán
ezzel a darabbal dolgozni. Adott volt egy fiatal, erővel
és tűzzel teli társulat. Világos volt, hogy valami újat
szeretnénk csinálni, valamit, ami még nem volt
színpadon, így esett a választás a horror műfajára...
Most izgatottan tekintünk a jövőbe, mit szól majd a
néző, akihez egy kamaraszínházi közeg nyilvánvalóan
közelebb hozza a rettegést. A színházi térben minden
más, itt egy ijesztő jelenet után a néző nem kortyolhat
bele az üdítőbe, vagy nem ropogtathat lazításképpen
pop-cornt. Amikor a darab olvasópróbájára sor került,
vihar kerekedett, ami lengette az ablakokat, és
kísértetiesen fújta a függönyöket, pedig még nyár volt.
Most újra itt vannak a félelmetes fergetegek, mi pedig
várjuk, hogy jegyet váltson az előadásra mindenki, aki
szeretne egy borzongató estét, és meglássa: horror és
művészet mennyire rokonok, hiszen mindkettőjükben
rejtezik egy különös fogalom, amit úgy hívnak,
megszállottság.
Baku György
Bemutató:
2010. október 29. 19 óra
RS9 Színház
Bp. VII. Rumbach
Sebestyén u. 9.
2010. októberi játékrend
jegyek
rendelhetők a
+36-20-384-6658 vagy a
+36-30-248-3756 telefonszámokon, és
az Interneten:
fonixmuhely@gmail.com
Novemberi előzetes:
Budapesten
Megszállottak
szürreális borzongás egy
részben
2010. november 7. 19 óra
Budapest, RS9 Színház
Bp. VII. Rumbach
Sebestyén u. 9.
Hotel Penész -
Bemutató!
2010. november 19. 19 óra
Budapest, RS9 Színház
Bp. VII. Rumbach
Sebestyén u. 9.
A hosszú
karácsonyi ebéd
2010. november 21. 19 óra
Budapest, RS9 Színház
Bp. VII. Rumbach
Sebestyén u. 9.
Vidéken
Furcsa pár (Női
változat)
2010. november 13. 18 óra
Ceglédbercel, Dózsa György
Művelődési Ház
A funtineli boszorkány
2010. november 27. 19 óra
Biatorbágy Faluház
Baross Gábor u. 1.
|
|
 |
Arcképcsarnok
Timon
Benjámin
Négy éve, mielőtt
belevágtunk volna Az angyalok nem sírnak próbáiba,
egy igazi "pesti srácot" kerestem Tibike szerepére,
egy vagány tizenévest, aki át tudja érezni mindazt,
amit kortársa érezhetett 50 évvel korábban. A
véletlen úgy hozta, hogy a Főnix Drámastúdió
színinövendékei közt akkor nem akadt korban,
habitusban alkalmas jelölt. Barátomhoz, Valiszka
Lászlóhoz fordultam segítségért, aki tanítványai, a
MusicalVarázs színiiskolásai közül ajánlott két
fiatalembert, akik hamarosan el is kezdték a
próbákat.
A darab bemutatója
2006. október 24-én volt, október 23-án este
főpróbát tartottunk az (akkor még virágzó kulturális
intézményként működő) Gutenberg Művelődési
Otthonban. Az első felvonás alatt szinte szakadatlan
jelzett a telefonom, hívások, üzenetek érkeztek:
forradalom van a városban. Este 7 óra után, mikor
szünetet tartottunk, már kétségbeesetté váltak az
üzenetek: a Blaha Lujza téren, néhány száz méterre
tőlünk is harcolnak. Nehéz döntést kellett hozzak:
félbeszakítottuk a főpróbát, és gondoskodtunk minden
szereplő - elsősorban a két "pesti srácot" játszó
fiatal - biztonságos hazajutásáról. Mintha ez a
bemutatásra váró előadás megidézett volna valamit
1956 szelleméből.
Másnap a bemutató -
hála a próbafolyamat alaposságának - biztonságban,
hatalmas sikerrel lezajlott, s meggyőződésem, hogy
nem csak nekünk, színészeknek, de az akkor jelen
lévő nézőseregnek is örökre bevésődött az a furcsa,
tragikus párhuzam, amely egymás mellé állította 1956
és 2006 október 23-ájának eseményeit.
Timon Beny akkor még
egy srác volt, aki tehetséggel formálta meg a
darabbeli szerepét. Most, e riport kapcsán ülünk egy
kávéházi asztalnál, s bár külsőleg nem sokat
változott, de gondolkodásmódja, véleménye a
világról, emberekről már egy felnőtt felelősségét
hordozza.
Régen találkoztunk. Hogy vagy mostanában?
Nagyon
jól, köszönöm. Jól érzem magam. És már vártam a
telefont, hogy mikor lesz Angyalok-előadás, és
hívnak-e idén is, hiszen csak ebben játszom a Főnix
előadásai közül.
Mennyi színház van most az életedben?
Színház semennyi. Nyár óta részt veszek a Jóban
Rosszban forgatásain egy kisebb mellékszerepben, az
a jó, hogy pont az öcsémmel. De színház az nincs.
Nem is tudnék elvállalni semmit, mert iskolába
járok, idén fogok érettségizni, meg mellette több
helyen dolgozom.
Mit dolgozol?
Egy
díszítőfesték cégnél helyezkedtem el, mint integrált
elosztó, terjesztő. Illetve lassan a cégvezetésbe
fogok kerülni, csak ahhoz még kell idő és
tapasztalat, körülbelül még öt év. Hétvégente meg
kutyázok, kutyakiképzőként dolgozom. Leginkább
hobbikutyákat képezünk ki, de persze attól függ, ki
mit szeretne. Ha munkakutyának kell, akkor
csibészelünk is. Hát most ezek vannak.
Te döntöttél úgy, hogy kevesebb legyen a színház?
Igen,
ezt én döntöttem. Volt, hogy hívtak a Barátok
közt-be, de nem szívesen vállaltam volna el
sorozatban egy főszerepet, elsősorban azért, mert
akkor magántanulónak kellett volna mennem. Meg annyi
mindent csinálok, és nem akartam eldobni mindent egy
ilyenért. A TV2-nél azért tudtam elvállalni, mert
ott elfogadták, hogy iskolába járok.
Szereted a forgatásokat?
Igen,
nagyon jó a hangulat. Illetve attól is függ, hogy
épp milyen a légkör, hogy a rendezőnek milyen napja
van. Ha rossz, az rányomja az egészre a bélyegét.
Az első forgatásokon volt néha kellemetlen, mert én
színpadhoz szoktam, aztán felvettek velem valamit,
és szóltak, hogy ez a kamerának kicsit sok, vegyek
vissza.
De azért élvezem, különösen, mert leginkább az
öcsémmel vagyok. Jól elhülyéskedünk.
A
testvéreid mennyire maradtak a színházi pályán?
Heten
vagyunk testvérek, és volt olyan idő, amikor öten
jártunk a Gutiba, a Gutenberg Művelődési Otthonba
színészetet tanulni, játszani. De mostanra, magával
a színészettel már csak az öcsém foglalkozik.
Illetve én, ha van néha egy-egy előadás, vagy
forgatás. A nővérem nagyon tehetséges, szép hangja
van, de elment a kedve ettől az egésztől, már csak
bálokon énekel néha. A bátyám színházban dolgozik,
de ő kelléktár igazgató, meg ügyelő.
Ennek ellenére a Főnix-be, az Angyalokra visszajössz
minden évben.
Elsősorban azért, mert még játsszátok, én meg nem
nőttem még ki Tibike, a „pesti srác” szerepét. :-)
Meg hát azért, mert szeretem, és az évek során a
tartalmát is egyre jobban megértettem. Engem az
ötvenhatos világ nagyon érdekel, és nagyon tisztelem
azokat a fiatalokat, akik a forradalomban estek el.
Akkor nem élhettem, de jó érzés, hogy az előadásban
én is át tudok adni valamit abból, ami ott volt.
Ha élhettél volna ’56-ban, pesti srác lettél volna?
Furcsán szoktak nézni rám, amikor megkérdezik, hogy
melyik korban éltem volna a legszívesebben. Azt
szoktam mondani, hogy ’56-ban, hogy forradalmár
lehessek. Ha kell, akkor ott lőjenek le a ruszkik.
Érettségi után, marad a nézőtér?
Lehet.
Én azt mondom, hogy mindig ami jön. Nem fogok
színházi vonalon továbbtanulni, de ha hívnak
valahova, és el tudom vállalni – és még szeretném is
– akkor lehet. Két éve azt mondtam, hogy én ezt
abbahagyom, és más dolgokra koncentrálok, de azért
ezt nem tudja egyik pillanatról a másikra elengedni
az ember. Ez jó, ami most van, de ennél komolyabban
már nem szeretném, illetve szeretnék még elvégezni
egy kaszkadőr-iskolát. Ilyen szinten szeretnék
tarozni ehhez a világhoz. Emellett meg több energiát
fektetnék a díszítőfestésbe, hogy cégvezető legyek,
és a kutyakiképzésről is hivatalos papírt kellene
szerezni. Akkor csupa olyan dologról lesz
képesítésem, amit szeretek csinálni. Persze még
külföldre is ki kéne menni, nyelvtanulás miatt.
Kimennél külföldre hosszú távra is?
Nem,
maximum egy évre, csak hogy nyelvet tanuljak. De
hosszabb távra nem, még turistaként sem. Először
Magyarországból szeretnék többet látni. Meg Erdélyt!
Tudom, azokat sem lehet elítélni, akik azért mennek
külföldre, hogy elismerjék őket, érvényesülni
tudjanak, vagy jobban keressenek, de én szeretem
Magyarországot, és szeretek magyar lenni. Ezért lett
volna jó ’56-ban élni, mert akkor látványosan
tehettem volna a hazámért.
Te milyennek látod a saját korosztályodat?
Van
erről egy véleményem, de nem igazán szeretik, ha
elmondom. Azt érzem, hogy a barátaim, osztálytársaim
nem tudják, hogy meg kell alapozni a jövőt. Ritkán
találkozom olyan emberrel, aki nem gondolkodott
előre, és mégis sikerül az élete. Én szeretném
megalapozni a jövőmet. Azt gondolom, hogy tizennyolc
évesen fiatalnak is kell lenni, szórakozni, de ha az
ember nem kezd el már ilyenkor előre gondolkozni, a
mai világban nem fog tudni érvényesülni. Sajnos az
én korosztályomból ezt sokan nem látják, de a
barátaim azért hasonlóképp gondolkodnak, mint én.
Mi lesz veled húsz év múlva?
Nem
sűrűn gondolkodom ezen, de azért már eszembe jutott.
30 évesen szeretném elindítani a saját
vállalkozásomat. Húsz év múlva pedig már csak otthon
fogok ülni, és minden gond nélkül nevelem a
gyerekeimet.
A riportot Hartai Laura
és Bicskei Kiss László készítette,
lejegyezte Hartai Laura
|
| |
Tisztelt Nézőnk!
Ha kérdése van a hónap
színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire
kíváncsi!
fonixmuhely@gmail.com |
|
|
