| |
A csapatok a következő
szövegrészleteket és műfajokat húzták:
I.
Az itt lakó népet
„fűemberek"-nek nevezték vagy „zöldbőrűek"-nek.
Kékesfekete hajuk volt, melyet a férfiak is hosszúra
növesztettek és varkocsban viseltek, bőrük színe pedig
barnásba játszó sötétzöld, mint az olajbogyóé. Rendkívül
mértékletes, szigorú és kemény életet éltek, és
gyermekeiket, a lányokat épp¬úgy, mint a fiúkat,
bátorságra, nagylelkűségre és büszkeségre nevelték. Meg
kellett tanulniok a hőség, a fagy és a legsúlyosabb
nélkülözések elviselését és bizonyosságot kellett
tenniök bátorságukról. Erre szükség is volt, mert a
zöldbőrűek vadásznép voltak. Mindazt, ami az életükhöz
kellett, vagy a kemény, rostos prérifűből állították
elő, vagy a Füves-tengeren hatalmas csordákban
végigvonuló bíborbivalyoktól szerezték meg.
Michael Ende: A Végtelen történet. Fordította: Hárs
Ernő
Műfaj: tragédia
A játékosok: Csüllög Anna,
Janković-Izsó Nóra, Kelemen Szabolcs,
Kiss Zsófia,
Nagy Petra, Nyul Krisztián
(Mordekár)
II.
Pedig a művészek logikája
helyes és okos. Támad valahol gyér világú, szűkös zúgban
a művészetnek egy új prófétája, egy zseni, ki új
igazságokat hirdet. Sokszor megzengett régi, bús
história ez. Az új ember senkinek sem kell. Mondjuk,
festő. Van egy képe, melybe lelke legjavát lehelte, s
mely – ő érzi – igazainak legékesebb szószólója, és a
nagyszerű kép nem kell senkinek. E közben fenyegetőzik a
házmesterné, korog a gyomor, talán feleség és gyermekek
is sírnak. A kép elkél néhány rongyos frankért, melyet
inkább nagylelkűségből dob oda a vevő. Aztán húsz, vagy
harminc év múlva a publikum ízlése beérkezik ahhoz a
stációhoz, melyet a kép jelez, s a kép elkél tíz,
mondjuk százezer forintért. Aki vette, nem is sejtette,
milyen értéket váltott magához. Nos hát – kérdik az
akció hívői és harcosai – nem méltányos-e, hogy e szinte
lutrimódján szerzett értéknövekvésnek legalább felében
részese [!] legyen a művész?…
Ady Endre: A művész és az eladott mű. Párizs, okt.
29. 1904.
Műfaj: mese
A játékosok: Dömötöri Linett,
Heranus Gábor, Hole Dániel,
Meszes Klaudia, Oláh Réka
III.
Jonathan szívét nagylelkűen,
harc nélkül odanyújtotta Suzynek. Amikor Suzy először
ebédelt Yaraville-ban, Jonathan megbűvölten bámulta
óriásira tágult szemmel. Ám a szépségén kívül nemsokára
egyéb értékeit is felismerte: „Tudod, apu, ha Juanát
megkéri az ember, hogy varrjon fel egy gombot, az mindig
kész cirkusz. Először is kijelenti, hogy nem kérted elég
udvariasan. Aztán hogy nincs ideje. Ha sokáig kérleled,
végül felvarrja, de akkor jön a prédikáció! S mikor
elkészül, soha nem köszönheted a szívességét eleget.
Suzyvel homlokegyenest ellenkezőleg áll a dolog. Gyorsan
és jól megcsinálja, kedvesen mosolyog hozzá, s ezzel
kész.”
Robert Merle: Majomábécé. Fordította: Dutkay Magyar
Katalin
Műfaj: abszurd
A játékosok: Bodori Panna,
Palya Noémi, Turák-Szűcs Lili, Zana Dániel
(Hajmáskér
Fanclub)
|
|
