|
|
|
|
|
 |
|
|
November
Ahogy hirtelenül ránk tör a jeges
novemberi szél, kisöpörve a késői vénasszonyok nyarát a
város koszos utcáiról, még a legedzettebb lelkű ember is
magányos lesz kicsit. Nem is tudatosul talán, ahogy
összehúzzuk magunkon a kabátot, hogy az egy perce még
barátságos, langyos ősz hogy fordult át téli nyirokba,
de mintha kevesebb lenne hirtelen a mosoly is a
szemekben, a hektikus nagyváros ritka ajándékai, mintha
belül, bennünk is lecsúszott volna a hőmérő higanya
jópár fokot, mintha idegenebb lenne mindenki, mintha
jobban egyedül lennénk a tömött villamoson, zsúfolt
presszóban is. Aztán majd jön a karácsony oldószere,
megint érezzük majd, hogy részei vagyunk valaminek,
nem csak állunk csupaszon a rideg ég alatt.
De a rideg novemberi szél hozta rideg
pillanatok most velünk vannak még, ezek a magány
pillanatai. Mintha magányos, síró világra-jöttünk s
magányos, lélegzetfogyta távozásunk közt egy percre
elbukni látszana a remény is. A remény, hogy az ember
rátalál elszakított lélek-párjára, a remény, hogy a
szeretet oldószere majd átsegít a legsötétebb
harag-szurdékokon is. A hiány fáj ilyenkor: a
volt nyár melege, az ölelések biztonsága, a mosolyok
hátországa.
Az ész tudja persze, hogy fordul még a
természet – az emberi is – tavaszba, de hát érzelmi
lények vagyunk mi itt hat-hétmilliárdnyian, ha nem azok
lennénk, egész másfélék lennének harcaink,
konfliktusaink is egymással, magunkkal.
Hányszor ültem már magányosan egy
presszóban-kocsmában, miközben kint sikoltozott a
novemberi szél, hányféle zene szólt már, miközben
hányféle megrovó-rosszalló pillantás között írtam
ceruzás soraimat, s hányszor fogok még, mielőtt
elsóhajtom a magam „mehr Licht”-jét, vagy „Franz, öffnen
Sie bitte alle Fenster”-jét.
A Főnix is ilyen novemberi állapotát éli
most, összehúzta kicsit magát, nem süt rá
művészet-támogatók figyelmének napsugara, nehéz találni
valami lélekmelegítőt, keresni kell az összetartozás
érzését.
Mintha elfelejtkeztek volna rólunk
vidéken is. Pedig az a munka (hivatás? küldetés?), amit
tizenharmadik éve végzünk, talán most lenne a
legfontosabb. Most kellene lenyomatot hagyni a jövőnek.
Nem magunk miatt: amiatt, hogy húsz vagy ötven év múlva
az emberség ne trendiséget jelentsen, az összetartozás
ne márkahűséget, a színház meg ne live-show-t.
Mostanában válik el, képletesen, hogy Harry Potter
lesz-e a kötelező olvasmány, vagy a Kincskereső
kisködmön. Nincs persze nagy baj a Potterrel sem, csak
igazság helyett ő elégtételt szolgáltat. Meg azt neveli,
hogy vagy különleges képességű vagy, vagy nem, és akkor
bizony a lúzerek nagy családja a famíliád. Móra meg az
emberséget üzengeti. Olyan vagyok, mint a többiek, és
hallgathatok is a lelkiismeretemre. Főleg, ha olyat
csináltam, amiért szégyellnem kell magam. Talán még jóvá
is tehetem. Talán nevelhető is vagyok. Az emberségem.
Talán. És az jóóóóóóó!
És: szeretem én is a Pottert. De nem a
Kincskereső helyett.
És mostanában fog eldőlni az is, mi lesz
majd a következő évek színházi „profilja”. Mert lehetnek
a celebeket, „húzóneveket” mozgató-alkalmazó csilivili
mindegymilyen előadások, amikre bejön úgyis a néző (ültem
zsúfolt nézőtéren, ahol az aktuális celeb
színrelépésekor anyuka fölállt a második sorban, és
hátrafordulva, „utcatúloldalára” átszólva fordult
családtagjához: „Na őt láttuk a tévében, emlékszel?”, a
sztár rutinosan kivárta a nevetést, majd folytatta),
vagy lehetnek a mindegymilyendejóolcsó színház előadásai
(a háromszereplős Tragédiát el lehet adni kísérleti
színháznak, jó sok pályázati támogatást is lehet
szerezni rá egy kis ügyességgel, de azért az csak hakni
marad, végül is a minőségben lefelé sincs határ, és
tudom én, már meg is írtam, hogy nem csak a néző zsebe
üres, a művelődési házé éppúgy, ha valahol XXI. századi
épületet s benne XXI. századi fizetéseket találni, azok
a „mindensarki” [nem prostik, hol vannak ők már a
sarkokról?!] bankok, a művházak-iskolák meg hajaznak a
hajléktalanszállókra, persze ez nem azokon múlott soha,
akik ott dolgoztak, sőt, az, hogy mindennek ellenére ott
dolgoznak, az ő emberi minőségüket, hivatástudatukat
dicséri), végül is véleményformálók, törvényalkotók,
pénzosztó kurátorok döntik majd el, és sajnos nem a
nézők, hogy „látványszínház” legyen-e a jövő, vagy
valami, aminek éppen értékromlása van: az emberi hang,
az igazságkeresés, a színház gondolat- és
emberségformáló ereje, és nem nagytesó, lézershow,
celeb-parádé, buli.
A főnixmadár most ül. Nem a fészkén, csak
úgy az utca szélén. Figyeli a novemberi szelet, a
marcona arcokat, keresi a reménység csillanásait a
szemekben. Hogy hátha egyszer szavazhat a néző is.
Szavaz persze most is: egymás között tudunk kőszínházak
félházas előadásairól, második felvonásra kiürülő
nézőterekről, de a szent és cáfolhatatlan kritikák
sikerekről, díjakról, megújulásról, a statisztikák meg
teltházakról és nyereségről beszélnek (tizenhárom éve
vezetem a Főnix-et lényegében anyagi segítség nélkül,
talán van jogom leírni gondolataimat az „Arccalakasszafelé
utca” lakóiról). Ha valóban a néző szavazna, nem
lenne baj. Álljon itt csak egyetlen nézői vélemény, a
sok közül, a Főnix-ről:
"A darabot - fogalmazhatok így - volt
szerencsém látni. Nagy merészségnek tartottam a színpad
testközeliségét, … Nagy merészség volt látványos
díszletek, különösebb kelléktár nélkül elővarázsolni egy
világot ... A mai világban, valljuk be, nem ehhez van
szoktatva szemünk. … talán a hangsúlyok, amit épp e
nemesen egyszerű feldolgozás ad hozzánk, hogy könnyebben
beleköltöztethessük a tanulságot életünkbe, könnyebben
öltöztethetjük be a szereplőket bármilyen ruhába,
fantáziánknak ezernyi lehetőséget ad, miközben a
színészi játék nem elvesz, hanem hozzáad egy hangsúlyt
gondolatainkhoz, belekúszik Karinthy maga is ezekbe az
időnként reménytelennek látszó helyzetekbe, s hirtelen
megtöltődik a tapasztalat humorral, bölcsességgel, egy
közösségi élménnyel, hogy hiszen mindig, mindenhol,
mindenkor, mindannyiunkkal ugyanaz történik. Lányommal
hazafelé azon morfondíroztunk, hogy mindkettőnk szerint
az összes szereplőt ismertük valahonnan. Naná! Mindenki
ismerheti őket, hisz annyira árnyaltan rajzoltak a
karakterek. Mindenkinek ajánlom nemcsak ezt a darabot,
hanem a színházat is, ahol ilyen tehetségek próbálják
fenntartani magukat esténként egy 50-60 fős nézőtéren,
mert örök élménnyel távozhatnak."
Szóval lézer- és celebshow, sztárparádé,
„látványszínház” vagy lepényevés-zsákbanfutás,
céllövölde, hurka a büfében. Vagy a kettő között, valami
emberség, valami igazság, valami színház. Például a
Főnix.
Most azon múlik a Főnix röpte, jövője,
hogy mit választanak Önök, kedves nézők, fővárosban és
vidéken: az „Arccalakasszafelé utca” remek társulatára
kíváncsiak-e (a taps végén, az utolsó tenyér
csattanása után véget érő élmény nem terheli meg az
embert), vagy a színház, az előadás üzenete valóban
része lesz az életüknek, még ilyenkor, a novemberi
hétköznapokban is.
Bicskei Kiss László
|
|
Drámastúdió
Pótfelvételi meghallgatások
a Drámastúdióba a 2010-2011. tanévre
18-26
éves
fölnőtteknek
14-17
éves
középiskolásoknak
6-13 éves
általános iskolásoknak
a 2010-2011.
tanévre, szeptemberi kezdéssel
Mi
nem ígérjük, hogy akár * celebekkel, sztárokkal
együtt is felléphetsz
- ők ma a címlapon vannak, róluk szól a média, holnapra
ki emlékszik a nevükre?
*akár: kereskedői szóhasználatban jelentése: majd ha
az egér kardot ránt, ha a nyúl viszi a puskát
MI SZÍNÉSZEKET, SZÍNHÁZI EMBEREKET, MŰÉRTŐ ÉS
MŰÉLVEZŐ FELNŐTTEKET, GYEREKEKET NEVELÜNK
nem ígérjük, hogy Amerikába viszünk castingolni,
Hollywood csak Rád vár
- ha ezt elhiszed, akárhány évesen is, biztosan érett
vagy a színházi gondolkodásra?
MI MEGTANÍTUNK, HOGY ÖNMAGAD LÉGY HOLLYWOODBAN,
ÚJPESTEN VAGY AKÁRHOL
nem ígérjük, hogy sorozatszereplő lehetsz
- szerinted a sorozatok iparszerű működése meghozza a
boldogságot, a szakmai tudást?
MI A HARMÓNIÁT KERESSÜK BENNED, HOGY MEGBECSÜLJENEK,
BÁRHOVÁ KERÜLSZ
nem garantálunk már holnapra szerepeket,
előadásokat, sikereket
- tudod-e, milyen út vezet a színészetig, hogyan teszi
próbára emberséged?
MI FOGJUK A KEZED, ÉS ELVEZETÜNK A RIVALDÁIG: HOGY
ÁTLÉPSZ-E RAJTA, RAJTAD MÚLIK
nem hirdetjük, hogy ha szorgalmasan fizeted a
tandíjat, színésszé minősülsz
- a pecsétes papír hány utat nyitott meg a színpadig, a
nézők szívéig?
MI MEGMUTATJUK MINDEN ELKÖTELEZETT SZÍNÉSZJELÖLTNEK,
MIT JELENT SZÍNÉSZI FELELŐSSÉGGEL KÖZÖNSÉG ELÉ LÉPNI
nem ígérünk, garantálunk, tanítunk mást,
csak amit mi magunk is teszünk.
HOGY HITELESEN ÉLJ, SZÍNPADON, HÉTKÖZNAPBAN, BÁRMIKOR.
A Főnix Drámastúdió
a felnőttek számára három éves, hétvégi
működésű képzést biztosít.
A növendékek heti
órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai
órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti,
akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési,
elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia,
műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák,
továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati
filmes ismeretek) szerepelnek.
A Főnix
Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és
elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál
a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix
Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi
minősítését.
A 18 év alatti korosztály
számára a Drámastúdió biztosítja az egészséges
személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és
képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és
gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi
eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát
választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók
nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.
A Drámastúdió felvételi
meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.
A felvételi meghallgatás
feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji
megkötés nélkül.
A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.
A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.
A felvételi meghallgatás ingyenes!
A Drámastúdió tanévnyitója
szeptember 4-én 9 órakor, a
Vasas Művészegyüttes Művelődési
Házában lesz.
Utána, 11 órakor felvételi
meghallgatás.
|
|
Színházi Műhely
2010. novemberi játékrend
jegyek
rendelhetők a
+36-20-384-6658 vagy a
+36-30-248-3756 telefonszámokon, és
az Interneten:
fonixmuhely@gmail.com
Decemberi előzetes:
A Főnix
Színházi Műhely társulata külföldön!
 A
Négyszögletű Kerek Erdő meséi
érzékeny mesék
gyerekeknek, fölnőtteknek
2010. december 4. 16
óra
Bécs,
Collegium Hungaricum
Wien,
Hollandstraße 4.
Budapesten
Stand-up Tragedy
Ének
a porban
brutál
költészet
Ady Endre versei, írásai
2010.
december 8. 19 óra
Budapest,
RS9 Színház
Bp.
VII. Rumbach Sebestyén u. 9.
 Száll
a perc...
2010.
december 10. 19 óra
Budapest,
Stefánia Palota
 A
másik Karácsony
kesernyés karácsonyi
barangolás fölnőtteknek
2010. december 11. 18
óra
Budapest, Rozmaring
Étterem
 Hogy
kell bánni a férfiakkal?
kávéházi
kabarészínház
2010.
december 28. 19 óra
Budapest,
RS9 Színház
Bp.
VII. Rumbach Sebestyén u. 9.
 Furcsa
pár (Női változat)
vígjáték
két részben
2010.
december 29. 19 óra
Budapest,
RS9 Színház
Bp.
VII. Rumbach Sebestyén u. 9.
 A
hosszú karácsonyi ebéd
színmű
A 2010. évi
FŐNIX-Karácsony műsorában!
2010. december 19. 12 óra
Budapest, Vasas
Művészegyüttes Művelődési Háza
Bp. VIII. Kőfaragó u.
12.
A belépés ingyenes!
Budapest előadásainkra
az RS9 Színházba
jegyek rendelhetők a
+36-20-384-6658 vagy a
+36-30-248-3756 telefonszámokon, és
az Interneten:
fonixmuhely@gmail.com
Vidéken
 A
funtineli boszorkány
dráma két felvonásban
2010. december 18. 19 óra
Nagy Gáspár Kulturális Központ
Vasvár, Bartók B. u.
4.
Jegyek a helyszínen
vásárolhatók
|
|
 |
Arcképcsarnok
Udvarias
Katalin
Azt kérdeztem tőle,
mit jelent primadonnának lenni, ő meg azt mondta rá,
nem, színésznő. Hát az. Színésznő ízig-vérig, minden
porcikája, minden gondolata és érzése. Meg írónő. Ha
elolvassuk könyvét, meggyőződhetünk róla. Meg
ezoterikus "csodarabbi" (amikor megismerkedtünk,
elkészítette a horoszkópomat. Olyan dolgok tömegét
írta le - mondta szalagra, melyekről nem tudhatott.
Szóval még ehhez is ért, jól). Meg tanárnő, akit
imádnak és rettegnek növendékei. A "rettegés" oka az
a kimeríthetetlennek tűnő, hatalmasan áradó energia,
amelyet egyformán ad színpadról a nézőnek,
"katedráról" a növendéknek (s ez testközelből
tapasztalva még hatalmasabbnak tűnik, de hát a
színinövendékek dolga megtapasztalni, megtanulni és
használni ezt az energiát), könyvsorok közül az
olvasónak. Nem takarékoskodik azzal, amije van, a
tehetségével, a tudásával, a szívével. Egész
életével, létezésével, óriási erejével és még
nagyobb szeretetével képviseli azt, amiért a színház
jelen van az emberek életében: hogy jó élni. Nem
könnyű, de csodálatos dolog az élet.
Mit jelent primadonnának lenni?
Jól esik a titulus a
kedves közönségtől, de én színésznőnek érzem magam,
vagy ahogy mostanában kaptam egy új státuszt a
médiában: énekes-táncos színésznő, na ezt még
elfogadom. Már csak azért is, mert nagyon sok
musicalben játszhattam pályám kezdetétől, több-ben,
mint operettben. Először a Csongor és Tünde
musicalváltozatában (Görgey–Illés írták zenéssé
Vörösmarty művét) játszottam Tünde szerepét. Akkor
még a lelkemhez illő szerepeket is kaptam - masnis
lelkületű vagyok, ez tény, ahogy a nemrég megjelent
könyvemben megfogalmaztam: 178 centiméteres mimóza
lélek.
Később a Makrancos
Katában Kata szerepében sokat erősödtem, úgy
lelkileg, mint szellemileg. A korábbi, tizennégy
évnyi balett és tánctanulás is meghozta gyümölcsét,
A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című Fényes
Szabolcs musicalben az első sorban táncolhattam az
Operettszínház kitűnő szólótáncosnőjével, Szabó
Évával. A mai napig is az éneklés mellett a tánc az
erősségem, persze a szerepek megformálásával együtt.
Nemrég jelent meg könyved, a „Hálakönyv udvarias
hangnemben”. Abból meg lehet ismerni a lelked?
Az ember lelke, lelki
élete állandó változásoknak van kitéve, s ezáltal
éppolyan kiismerhetetlen, mint maga az ember. Csak
behatárolni lehet valaki milyenségét.
Nem szeretném kézen
fogva vezetni a kedves olvasót és hallgatót, miután
elolvasta a könyvet, meghallgatta a zenei anyagot. Ő
döntse el, hogy közelebb kerültem-e hozzá a tartalom
és a zene által, megérintette-e valamilyen
formában. A visszajelzés persze fontos számomra,
hiszen a taps megszokottan a színész éltető elemei
közé tartozik.
Hiszem és tudom,
mindenkinek van valahol egy hálakönyve, csak még nem
íródott meg.
S
ez a könyv miért íródott meg?
Mert kaptam rá időt.
Két színházi szerepem, a tanítás és fellépések
közepette egyszer csak megszületett. És mindezek
után hálás vagyok a kapott időért, az időzített
sugallatokért, a biztatásokért, a szeretetért. Ezek
nélkül nem jöhettek volna létre a zenei CD-n
elénekelt dalok, melyek szintén a könyvhöz
tartoznak. Érdekességként elmondható: négy
főszerepnyi energia van ebben a munkában.
Azt is mondhatnám,
ezúttal az írónő szerepében szeretnék a kedves
közönségnek megfelelni.
Magam sem gondoltam
volna, hogy ilyen közelségben is tudok átadni.
Biztos a sors akarta így: próba szerencse. Az írás
ilyen formában tanításnak is minősülhet, sőt, akár
egy esti tanulmánynak is.
Szóval a könyved egyfajta kiteljesedés. És a
tanítás?
Véletlen csoda. Amikor
felkértél a Főnix Drámastúdióba a zenés mesterség,
hangképzés tanítására, az is próba szerencse volt.
Nem gondoltam semmit előre, csak csináltam.
Aztán nagy csoda lett,
adok-kapok megy. Sok energiát teszek bele, de
megéri. Én is sok útmutatást kapok a növendékektől,
ugyanannyit tanulok tőlük, mint ők tőlem, csak mást.
Most már szerves része
az életemnek, a hangadás, a jó hangnem, a zeneiség
megszólaltatása azok számára, akiknek ez valamiféle
kiteljesedést és örömet ad.
Hogy jött az életedbe az ezotéria, az asztrológia?
Impulzus, szivárgás
volt. Janák Lajos iskolájába jártam asztrológiára.
Ilyen jellegű dolgokat olvastam, kerestem, hogy mi
az, ami emberépítő, hogyan lehet kiszakítani az
emberből, hogy önmaga legyen: főleg szeretettel, meg
zenével. Na most már nagyon filozofikus a cucc. :-)
Mit jelent a szeretet?
Mindenkinél más.
Számomra minden óra minden perce, a gondolataim
szerves része, a világ és az emberiség felé. A
kifejezőereje, adni és cselekedni: megfoghatatlan,
de mégis érezhető. Például a megjelenésed egy adott
tanítási napon az iskolában természetes. De ha nem
tudsz jönni, akkor is érzem a jelenléted, az
odafigyelésed, a szereteted, mert az bebizonyosodott
már a hosszú évek folyamán.
Színházi emberek lebeszélni szokták gyerekeiket,
rokonaikat a színházról. És Te?
Amit a gyermek szeretne.
Én a gyerekekhez is úgy beszélek, mint a
felnőttekhez, csak más hangvételben. Gyerekül, és
sok szeretettel. Kéri szépen a segítséget, és én
segítem tudásom legjavával, de a döntés mindig
magánál a gyermeknél van. Nekem is magamnak kellett
dönteni már gyerekkoromtól, a környezetem pedig
hozzásegített, mert szépen kértem, hogy segítsen.
Manapság sokkal kevesebb a felvételiző a
Színművészetire, kevesebben járnak színházba. Mi
történik a világgal?
Alapjaiban változott meg
a világ, válság van, háborúk, árvíz, tönkremenés.
Itt a világvége, csak
még nem tudjuk? A változásokra rugalmasan kell
együtt hangolódni, időben-térben. Az emberek régen
kapaszkodtak is a művészetbe, a lelkük és szellemük
felemelkedett, erőt tudtak belőle meríteni.
Ma már kevesebben
hisznek abban, hogy ha elolvasnak egy könyvet, akkor
az holnap közelebb viszi őket vágyaik
megteljesüléséhez, mert szellemi és lelki erőt
kapnak. Sokan elvesztették a hitüket Ez az igazi
probléma, s ez már okozata a válságos időszaknak.
Lehet, hogy el fog tűnni a színház?
A színház olyan, mint
Lenin: Élt, él, és élni fog… :-)
Szerintem a hangvételek
változnak. Az baj, hogy mindig valamihez mérnek
valamit. Mindenkinek a maga erejével kéne
gazdálkodni, mert mindenki kap. Sok mindennel
elveszik az ember energiáját, ami nem ő. Rosszak a
ráhatások. Meg kell keresni a természetes hangokat.
Sok a „mű”, sok az „úgy csinálok mintha”. Utána meg
elhitetik, hogy az a jó.
Abban hiszek, hogy amit
a saját magad erejéből ki tudsz hozni, annál nagyobb
gazdagság nincs. Csak most már ott tartunk, hogy nem
tudsz elég jó lenni, nem tudsz elég jót tenni. (Ez
lesz a következő könyvem címe.) Fogy az emberek
ereje, hite, elmúlik a bizalom, és azzal vége.
Mit lehet tenni ellene?
Régebben sokkal több
volt a reménnyel teli impulzus. Nem jó most az, amit
tanulásnak neveznek, rossz tanulási adag van
„odaadva” az embereknek. Lehet, hogy nekem
miniszternek kéne lennem?
Mit tennél a színházért, ha miniszter lennél?
Magam köré szervezném a
tehetségeket. Emberekben kéne gondolkodni, akikben
megszületik a gondolat, meg tudják fogalmazni a
vágyaikat. Felvételiztetnék, és kialakulna egy
küldöttség: ők felügyelnék a premiereket.
Megfizetném őket, csak az lenne a dolguk, hogy
mennek, néznek. Elfogadnám a döntésüket. Manapság
nincs elfogadás, csak önzés van: az emberek nem
tudják, mi az, hogy hitelesen, őszintén. Minden
emberben megvan a jó, akkor miért kell átmenni
„játszásba”, nagy szavakba...
Őstehetség vagy?
Én nem úgy vagyok
őstehetség, mint ahogy Latinovits Zoltánt, vagy
Latabár Kálmánt, vagy Oszvald Marikát a nagyközönség
értékelte. Én azt mondom, hogy ha színészetet
választja az ember lánya vagy fia, ott a léleknek
mindenképpen egy magas fokú rezgése van. A vágy, a
kifejezni magam valamilyen formában, értetni és
éreztetni közönség felé.
A színészet közel áll a
pszichológiához. És mint a Hálakönyvben is
megfogalmaztam: lélekgyógyász vagyok a színpadon, és
az utóbbi időszakban az életben is.
Őstehetségem, amit
anyám, apám magjából megkaptam, meg amit esetleg
előző életemből hoztam. Ezért igazán hálás vagyok a
szüleimnek.
Ha valaki színiiskolát keres, miért a Főnixbe
jöjjön?
Talán a tanárok miatt.
Mert mi minden szakmai tudás átadása mellett a
szeretetet is ápoljuk. A lelkünk rajta van a
növendéken. Volt növendék, aki elment egy másik
iskolába, és azt mondta, hogy a tartalom
összemérhetetlen.
A
színiiskolásokat szerinted hogyan lehet
továbbléptetni?
Az már nem a te dolgod.
A te dolgod az, hogy felépítsd benne a hitet, a
bizalmat, a szeretetet. Aki kimegy az iskolából, azt
már el kell engedni.
Hol lehet kapni a könyvedet? Mikor lesz
könyvbemutató?
Nagyon sok helyen
árulják. Operett Színház Shop-ja, Libri, Auchan,
vagy az Interneten is meg lehet rendelni, a
honlapomon (http://www.udvariaskatalin.hu).
Könyvbemutató pedig az
ősz folyamán volt az Operett Színházban.
Most kaptam egy levelet,
egy nyolcvanegy éves hölgytől, aki többek között ezt
írta:
Eddigi életemben Mécs
László sorai vezéreltek: „Én tükre vagyok minden
mosolynak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak.”
Most a könyv olvasása után megtanultam, nekem kell
mosolyognom először, hogy a másik emberrel
kapcsolatot teremthessek, megértsem, szeressem őt,
vagy csak benne a szépet és a jót!
Köszönjük a
beszélgetést.
A riportot Hartai Laura
és Bicskei Kiss László készítette,
lejegyezte Hartai Laura
|
| |
Tisztelt Nézőnk!
Ha kérdése van a hónap
színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire
kíváncsi!
fonixmuhely@gmail.com |
|
|
