Arcképcsarnok
Farkas
Zoltán
A
Főnix Színházi Műhely társulatának
tagja
Mikor kezdtél el
színészettel foglalkozni?
Az ismerkedést, a műfaj
megkörnyékezését általános iskola hetedik osztályában
kezdtem el egy véletlen folytán. A másik hetedikes
osztályban kis szórakoztató műsorral készültek a
gyerekek, amit a művelődési házban a szüleiknek
szerettek volna előadni. Az őket felkészítő tanár azt
mondta nekik, hogy az egyik szerepre jó lesz a másik
osztályból Zoli. Szóltak nekem, de a tanáruk az
osztályunkban tanuló másik Zolira gondolt. Amikor
találkoztunk, azt mondta, hogy jó leszel te is. Így
kezdődött. Abban az időben kialakult egy kis színész
közösség, amit a művelődési ház igazgatója tartott
össze. Ott színjátszottunk. Aztán Gyöngyösre mentem
középiskolába, és tizenöt évesen elkezdtem versmondó
versenyekre járni. Az egyik ilyen rendezvényen
találkoztam egy lánnyal, aki a Gyöngyösi Játékszín tagja
volt, és elhívott magukhoz. Elmentem, és ott folytattam.
Hogy jutottál el a Főnix
Drámastúdióba?
Érettségi után Pestre
jöttem, és éltem a kollégisták életét. Próbákra és
előadásokra visszajártam Gyöngyösre. Anyu javasolta,
hogy keressek valami stúdiót. Én magam nem kerestem
annyira ezt az utat. Egyszer azzal hívott fel anyu, hogy
letárgyalt egy meghallgatást a Főnixben. Bicskei
meghallgatott és azt mondta „egye fene”. A Főnix
Drámastúdiót a suli mellett végeztem el.
A színészet sokféle
helyszínét kipróbáltad már. Voltál amatőr színész
Gyöngyösön, szerződéses színész Budaörsön. Hova helyezed
el ezen a palettán a Főnixet?
Az otthonomnak és a fejlődés
házának nevezném.
Mit tud a Főnix, hogy
visszajársz játszani?
Amikor visszajövök ide,
mindig tanulok valamit, és érzem, hogy mennyi mindent
felejtek máshol. Nagyon jó itt a csapat. Jókat lehet
próbálni, jól lehet dolgozni. Teljesen más hangulata
van, mint a többi helynek.
Van valami, amit csak ez
a Műhely ad a színésznek?
Van.
Mi az a legfontosabb
dolog, amire a színpad tanított meg?
Nem tudom, én úgy érzem,
hogy szinte mindenre a színpad tanított meg. A
tiszteletet, az alázatot az ember otthonról is hozza,
ott is tanulhatja, de a színházban folyamatosan látja
maga előtt a példát. A hallgatást, a beszédet, a
jelenlétet, a figyelmet is a színpadon sajátítottam el.
Fogalmam sincs róla, hogy milyen irányba ment volna az
életem a színház nélkül. Azt nem tudom megmondani, hogy
mi az, amire nem a színpad tanított meg.
Kevesen vállalják fel azt,
hogy csak a színházból, a színészetből éljenek.
Te miért tetted ezt?
Valószínűleg azért, mert
volt rá lehetőségem. Az biztos, hogy ha más munkám
lenne, akkor is foglalkoznék színházzal. Én nem akarok
meggazdagodni, nincsenek nagy igényeim. Amíg tehetem,
addig abból élek, amit szeretek. Amíg kenyérre futja,
addig ez így marad. Ha a szakmámban, informatikusként
dolgoznék, talán jobban élnék, de nem minden a pénz.
A hétköznapi életedben
kedves, szimpatikus, higgadt személyiség vagy. Színpadon
néha mégis elsöprő erejű indulatokat mutatsz. Melyik
vagy Te?
Mindkettő. Az életben egy
visszafogott, kedves, szimpatikus és higgadt személyiség
vagyok, a színpadon pedig olyan, amilyet a szerep
megkíván, de mindig saját magamból építkezem. Az életben
sok gátat gördít maga elé az ember, amelyeket a
színpadon félresöpörhet, és felszabadíthatja magát
alóluk.
Van valaki, akit a
példaképednek tekintesz?
Nem akarok példaképet.
Szeretném inkább a saját utamat járni. Persze vannak
emberek, akiket elismerek, de tudatosan nem keresek
példaképeket.
A tehetséges embereknek
mindig van mondanivalója a világnak, a világról. A tiéd
mi?
Nekem nincsenek világot
megváltó gondolataim. Nem úgy mentem neki a
színészetnek, hogy csak ezt fogom művelni. Nem volt
azzal célom, hogy kilépek a színpadra, és az emberekhez
szólok. A darabokban és a figurákban találom meg az
igazságokat. Az ember persze szeretne változtatni a
világon. Az a fontos, hogy amikor az emberek beülnek a
színházba, akkor kicsit elgondolkodjanak. Jó, ha a
művészet gondolkodásra sarkallja az embereket, arra,
hogy ne csak elfogadják a dolgokat. Korábban szórakozni
szerettem járni a színházba, és nagyon szeretek
szórakoztatni is.
Milyen célokat tűztél ki
magad elé a közeljövőben?
A legfontosabb célom, hogy a
színész vizsga mellé letegyem az elméleti vizsgát is.
Fontos, hogy színházban
maradhassak, és minél többet játszhassak. Nagyon
meghatározó a társaság, a társulat. Nem szeretnék olyan
helyre kerülni, ahol nem érzem jól magam. Kisebb
társulatoknál sokszor különleges értéket találok.
Polgári célom, hogy tanulmányaimat az idegen nyelv
irányába vigyem tovább. Mindig találok magamnak új
kihívásokat.
A riportot Pók Tímea
készítette
|