|
Mikor kezdtél el
színészettel foglalkozni?
Kiskoromban más céljaim
voltak. Annak idején sokat jártunk különböző színházakba
anyukámmal. Egyszer az öcsém észrevett a Pesti estben
egy hirdetést, másnap anyu felhívta a megadott számot,
és 1996-ban így kerültem a Harlekin Gyerek Színházi
Társulathoz, aminek Lénárt Laci volt a vezetője.
Hogy jutottál a Főnix
Drámastúdióba?
Lénárt Laci hívott át a
Főnixbe. Tizenhat évesen elkezdtem járni a középiskolás
osztály mellett párhuzamosan a felnőtt osztályba is,
mivel a Harlekinben három évet már elvégeztem, és úgy
gondoltam, hogy tovább szeretnék lépni és új dolgokat
tanulni.
Mit jelent számodra az itt
eltöltött nyolc év?
Nagyon fontos évek voltak
ezek. Ebben az időszakban nőttem fel. Nem biztos, hogy
emberileg és érettségben itt tartanék, ha nincs a Főnix.
A szakmával nagyon sok mindent megtanultam. Hát nagyon
sűrű volt. Tizenhat évesen szinte gyerekként kerültem
ide. Sokáig én voltam a legfiatalabb, most Makray
kiütött ebből a pozícióból.
Mi a legfontosabb dolog,
amire a színpad tanított meg?
Sokat nyitott rajtam a
színház. Mielőtt színészettel kezdtem volna foglalkozni
nagyon zárkózott gyerek voltam. Mostanra sokkal jobban
figyelem a külvilágot. Érzékenyebb vagyok a külső
ingerekre és sokat fejlődött az emberismeretem.
Mit jelent az, hogy
színésznő vagy?
Meghülyülnék, ha csak egy
könyvelőirodában dolgoznék. A negatív és pozitív
energiákat és feszültségeket ki kell élni. A színház
lehetőséget ad számomra, hogy minden érzést és
hangulatot megéljek, hogy kiadjam magamból a dolgokat.
És nagyon jó érzés, amikor visszakapom a nézőtől a
szeretetet, mert megkapta az üzenetet. A legnagyobb
élményem az volt, amikor apa az egyik előadás után sírva
ugrott a nyakamba. Annál nincs jobb…
Van, akit példaképednek
tekintesz?
Nincs konkrét példaképem.
Van sok színész, akit kedvelek, előadásokon esetleg
lopok tőle szösszeneteket. Sok mindenkit megfigyelek,
tanulok tőle és igyekszem beépíteni a saját
színészetembe a magam módján, amit tőle ellestem.
Emberileg mindig voltak olyan emberek, akikről példát
vettem, de nincs egy konkrét.
A legtöbb darabban
főszerepet bíz Rád a rendező. Te hogyan értékeled
önmagad? Szerinted melyek munkádnak azon aspektusai,
amelyeknek a sikereidet köszönheted?
Amikor első osztályos voltam
megkaptam a Csongor és Tündéből Tünde szerepét. Először
nagyon nem hittem magamban, de nagyon meg akartam
csinálni. Ez gyakran mai napig így van velem, hogy
sokszor vannak kétségeim, hogy képes vagyok-e jól
megcsinálni egy szerepet. De aztán nekivágok a dolognak
és igyekszem túlnőni magamon. Sokat szoktam gondolkodni
egy-egy szerepen, ami segíti a haladást. Úgy gondolom,
hogy fogékony vagyok a rendezői instrukciókra, és végre
is tudom azokat hajtani. Úgy érzem, hogy jól tudok
együtt csapatban dolgozni, és akikkel eddig dolgoztam,
ők is jó partnerek voltak ehhez.
Mire vagy a legbüszkébb?
Sok mindenre büszke vagyok.
Ezek nem feltétlenül nagy dolgok. Leginkább bátor
nekilódulásaim töltenek el büszkeséggel, azok a
helyzetek, amikor túlnőttem önmagamon.
Kivel szeretsz együtt
dolgozni?
Sok mindenkivel. Az Angyalok
próbáján például nagyon jó volt, hogy Makrayval olyan
könnyen egymásra tudtunk hangolódni. Ez egy nagyon
pozitív élmény például. Az Ördöghegy-próbák folyamán
Pásztor Zsolttal is megéltem egy egymásra találást.
Sokat beszélgettünk akkoriban a próbák után is, és ez
közelebb hozott minket egymáshoz. Ezek nagyon pozitív
élmények. És rengeteg ilyen van. A közös dolgok és célok
közelebb visznek minket egymáshoz.
Mit szeretnél a színészettel
elérni?
Érettségi után egyszer
megpróbáltam a színművészetit és a második rostáig
jutottam. Később nem próbálkoztam, mert úgy éreztem nem
az én utam, ezért nem próbálkoztam többször. Most az a
célom, hogy meg tudjak élni ebből. Azt szeretném, hogy
csak ez legyen a dolgom. A színészet az a szakma, amiből
szeretnék megélni.
Szerepálmod?
Nincs konkrét. Sok jó szerep
van. Amikor színészvizsgára készültem, akkor sok jó
drámát olvastam. Szinte mindegyikben találtam nekem
tetsző szerepet, amit szívesen el is játszottam volna.
Az egy más kérdés, hogy az a szerep egyébként mennyire
illene hozzám, lehet, hogy a rendezőnek soha nem jutnék
eszébe a szerep kapcsán, és teljesen távolállónak érezné
a karakteremtől. Sok szerepet nagyon szívesen
kipróbálnék, a legkülönbözőbbeket.
Mi a három legfontosabb
dolog számodra?
A család, a színház, a
barátok, a társaság. Ez együtt és az egészség.
Mit vársz a 2008-as évtől?
Azt, hogy sokkal jobb
legyen, mint 2007. Voltak mind a privát magánéletemben,
mind a Főnix Művészeti Műhely életében negatív hatások.
Azt kívánom, hogy egy csomó jó előadásunk legyen, jó sok
nézővel és oldódjon meg a próbahely kérdése.
A riportot Pók Tímea
készítette |
