|
|
Helytörténet.
|
|
|
|
|
1998-ban
néhány átmeneti hónap idejére a Szent Imre
(régi nevén
József Attila)
Gimnázium termeit koptattuk, |
|
de a Karácsonyt már új,
akkor állandónak vélt helyünkön, a Józsefvárosi Klubban
ünnepeltük.
Alig két év után az
általános iskola,
amelynek alagsorában működött az évtizedes múltú
kulturális intézmény, bejelentette igényét az
épületrészre.
Ma edzőterem működik itt.
|
|
|
Közben azonban itt történt
meg a Főnix Színházi Műhely első bemutatója, a
Csongor és Tünde.
|
|
|
|
Újpalotai Közösségi
Ház,
VSZM Közösségi Ház,
Káposztásmegyeri
Közösségi Ház,
Karinthy ÁMK,
CSILI,
Pestszentimrei
Közösségi Ház,
Csepeli
Munkásotthon,
Óbudai Művelődési
Központ,
Csokonai Művelődési
Központ,
Petőfi Művelődési
Központ,
Csepeli ÁMK,
Magyar Posta
színházterme,
FMH.
Romeo és Jeanette,
Bohócok!
Levél egy meg nem
született gyermekhez,
Tabarin,
Petőfi (h)arcai,
A Négyszögletű Kerek Erdő
meséi,
Egy
büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból
Kossuth!
A gáncstalan költő
Aludj el!
Szerenád
A chioggiai csetepaté
Lúdas Matyi:
|
|
|
helyszínek és
bemutatók, előadások, ahol a Színházi Műhely
társulata kereste állandó fellépési
lehetőségét.
|
|
|
|
Aztán jött a
Hauer Cukrászda gyöngyszem-szépségű
színházterme, a Hauer Szalon.
Itt mutattuk be
Szakonyi drámáját, az
Ördöghegyet,
és a
Profán Betlehemet
gyerekeknek,
de az ellentétek
iránti vonzódásunk próbahelyet teremtett a
Tűzraktérben is - magunk renováltuk
alkalmassá -, meg egy bemutatót, a
Play Strindberget.
|
|
Majd az
Almássy Téri Szabadidőközpont
kávézója,
hogy a
közönség találkozhasson Karinthy Frigyes
hallhatatlan humorával a
Hogy kell bánni a
férfiakkal? című kávéházi
kabarészínházban.
A
Szabadidőközpont bezárása után az
előadás sorsa az egykori
Nelson
Café-ban folytatódott, harmincegy
alkalommal.
|
|
A Drámastúdió új helyszíne
2001-től a Gutenberg Művelődési Otthon lett, a Színházi Műhely
A bűvös tűzszerszám
bemutatójával, gyerekelőadások bérletével köszöntötte a
"hely szellemét".
|
|
|
Itt sem tudtunk otthonra
találni:
2005-ben a tulajdonos Nyomdász Szakszervezet megvált az épülettől, az új "gazda" pedig máig sem
fejezte be az átalakítást.
|
|
Aztán próbák,
cserébe előadások a Törekvésben, Budapest talán
legrégibb művelődési házában...
2006-ban léptünk
először közönség elé az RS9 Színházban (Az
angyalok nem sírnak),
ma már túl vagyunk a
300. előadáson.
|
|
|
|
|
2007-től 2016-ig a Vasas
Művészegyüttes Művelődési Házában zajlottak a
Drámastúdió órái.
|
|
Hommage à Vasas Művház
Valamikor régen, amikor mi, manapság európainak nevezett
emberek még úgy hittük, sok-sok isten vigyázza,
irányítja életünket, túlvilági őrzője volt még a
házaknak is. Egy-egy nem evilágról való szellem őrizte
az otthonokat, a középületeket, vigyázott a békéjükre,
az épségükre. A művészet szent volt, a művészetek
képviselői tiszteletet érdemlő emberek, akik képesek az
isteni üzenetek megértésére, tovább-adására.
Ma racionálisabban látjuk a világot. Hiszünk még, persze
hogy hiszünk, például abban, hogy nincsenek túlvilági,
óvó szellemek. S az élet néha igazolni látszik ezt a
hitünket. A pénz, a kereskedés, az üzlet realitása
legyőzte a szellemek világát.
Vannak szerencsére másféle hiteink is. Aki belekóstolt
valaha a dal, a tánc, a muzsika művelésének önmagán
túlmutató erejébe, az tudja és nem csak hiszi, hiszen
tapasztalta, hogy nem csak hangok és mozdulatok
egymásutánjáról van szó. Hogy az „isteni szikra” ma
éppúgy ott van a művészetekben, mint volt két és félezer
éve Görögországban. Hogy racionális korunkban éppen úgy
titokzatos erők vigyázzák az alkotás folyamatát, a
vegytanon és biológián túlmutatóan.
Ezeket a nehezen megfogható erőket nevezték egykor
múzsáknak. Istennők voltak, a művészetek és a tudomány
őrzői, ihletői. Eredetileg csak hárman: az Éneklésé, a
Gyakorlásé és az Emlékezésé. S őket még racionális
korunk sem tudta a Semmibe száműzni: ha nem is gondolunk
rájuk, velünk vannak, amikor a semmiből valami lesz,
dal, tánc, zene, színház.
Most, hogy utoljára ünnepeljük, és búcsúztatjuk ezt az
épületet, ezt a helyet, idézzük ide ezeket a túlvilági
erőket egy pillanatra: az emlékezés múzsáját, Mnémét, és
a „hely szellemét”, a genius loci-t. Hiszen az alkotás
ereje, a munka és a művészetek gyakorlása tette olyanná
ezt a helyet, amilyen. És ez az alkotó erő nem múlik el
az épület elmúlásával: visszük magunkkal tovább, a
magunk alkotó erejét, együtt mindazokéval, akik előttünk
jártak itt, hogy új helyszínen idézzük meg a „hely
szellemét”, varázsoljuk racionalitássá
„isteni-szikra”-birtokló erőnket.
Szeretettel kívánom mindannyiunknak az alkotás
pillanatait, méltó nehézségeket és szép holnapot,
Terpszikhoré: a tánc, Thália: a komédia, a színház,
Melpomené: a tragédia, Polühümnia: a költészet, Euterpé:
a verselés és a zene, Erató: a szerelmi költészet és a
dalok istenasszonyainak oltalma alatt.
Bicskei Kiss László
|
|
|
|
|
|
Jelenleg - 2016 novembere
óta -
a patinás Fészek Művészklub
ad otthont a
Drámastúdiónak.
|
|
Kedves Barátaim,
a Drámastúdió tanárai, növendékei,
szülők, kedves színész-kollégák,
mindenki, aki – gondolatban akár – figyelemmel kísérte,
segítette
ezt a féléves keresést,
azóta, hogy megtudtuk: a Vasas Művház
megszűnik,
mit megszűnik, előbb a földdel lesz egyenlő,
hogy aztán majd valami biztosan hasznosabb, szebb, jobb
épüljön a helyébe,
hogy évtizedek munkája, figyelme, szeretete, művészete
kerüljön ismét bizonytalanságba,
a sztochasztika gonoszkodó kis isteneinek
vagy a Gondviselésnek kezébe,
hogy új otthon-keresés szakadt a nyakunkba,
mindenkinek, aki figyelme segítette ezt az keresést
örömmel jelentem,
hogy a Főnix Művészeti Műhely 1998 óta működő
színiiskolája,
a Főnix Drámastúdió
november 3-tól
új helyszínen folytatja munkáját,
a VII. kerületben, a Kertész utca 36. szám alatti,
1901-ben a művészek közadakozásából épült
Fészek Művészklubban.
http://www.feszek-muveszklub.hu/bio.htm
Órarendünk
változatlan,
a termekkel
megismerkedünk menet közben,
tehát szombaton 9
órakor, az akrobatika órán
találkozunk.
Kérem, hogy
figyelmesen lépjünk az új
helyszínre.
Figyeljünk a hely
szellemére.
Érezzük, értsük meg.
Váljunk méltóvá
hozzá.
Tudom, hogy ha a
művészet iránti alázattal lépjük át
a küszöböt,
mindenkit segíteni
fognak láthatatlan erői.
Üdvözlettel
BKL
|
|
|
|
A Főnix Színházi Műhely társulata
tizenöt
éven át tartotta próbáit,
a Drámastúdió a pandémia idején vizsgáit
Kőbányán,
a Törekvés Művelődési Központban.
|
Tör.
Az ember betör, kitör, letör,
feltör, megtör, eltör, áttör, rátör, széttör,
összetör.
Közben törik maga is. Töredezik.
Mint a törek. Ami az élet része.
Mert a búza: Élet. Aztán az élet csépel, míg
törmelékké válunk magunk is.
Vagy mégsem. Mert erőnk, hitünk,
akaratunk nem engedi. Mert van célunk, ami felé
törekedjünk.
Mert törekszünk a jóra, hogy ma
jobb legyen, mint tegnap, holnap, mint ma.
Mert az életünk része a törekvés.
És a Törekvés.
Nem tudom, mi járt annak a 183
vasutasnak a fejében, mikor ezt a nevet adták
„Dal és Önképző Egyletüknek”1888-ban, de jól
választottak.
Nem tudom, hány féle törekvés
indult el, valósult meg ebben a 134 évben,
de
azt tudom, hogy jobb lett tőle a világ.
Művészetet, zenét, táncot, irodalmat,
festészetet, színházat, meg sakkot is csináltak
itt az emberek.
Mindent, ami nélkül lehet élni,
csak nem érdemes. Mindent, ami nem kisbetűvel
Élet.
Azt sem tudom, mi járhatott a
Törekvés egyik vezetőjének fejében, amikor
tizenöt éve befogadta a Főnix társulatát. Mert
pénzt akkor sem tudtam ajánlani, csak azt, hogy
próbákért cserébe odaadjuk a bemutatót.
Addigi
harminckét bemutatónk, olyan előadások,
mint a
Csongor és Tünde, Anouilh Romeo és Jeanette-je, Fallaci Levél egy meg nem született gyermeke,
Goldoni Chioggiai csetepatéja, Dürrenmatt Play
Strindbergje, Szakonyi, Hubay, Karinthy
darabjai, előadásai nem hatottak pénzosztó
kurátorokra. De a 183 vasutas utóda megértette,
hogy mi is törekszünk, nem a puszta
önmegvalósítás dilettantizmusa mozgatórugónk,
hanem hogy élhetőbbé tegyük közös világunkat.
Mi nem lett volna, ha nincs a
Törekvés?
Karinthy: Hogy kell bánni a nőkkel?, Longoni-Madách-Hubay: Kszanaksz, Beck-kettő-három, Diaz-Eichelbeck-Bukovčan:
Nirlifjúcsör, Csokonai: Tempefői, Megszállottak,
Két délután – Smočekiáda, Lázár: A Négyszögletű
Kerek Erdő újabb meséi, Csehov: Három nővér, Szakonyi 2013, Lorca: Bernarda Late Night Show,
Milne: Micimackó, Thuróczy: Purparlé Velencében, Csukás-Tóth: Ágacska, Brecht: A krétakör-ítélet,
Másvilág, Lorca: Yerma-sorsok, Ionesco:
Különóra, Garaczi: Ovibrader. Meg az
„egyszer-használatos” bemutatók: a Karinthy
görbe tükre, a Hogy kell várni a Mikulást?, az
Októberi Forradalom, a Corvin Sétány Performance,
az Itt a tavasz!, a Trianon, a Március 15-e,
2012., az Elő-szilveszteri kabarék, az Irodalmi
Kávéház sorozata, a Szavaink hatalma…
Pedig nem magunkról írok. De
muszáj rögzítenem azt a picinyke szeletet,
amellyel részt vettünk a Törekvés 134 évében.
Hogy a többiek, táncosok, zenészek,
képzőművészek, irodalmárok mit alkottak, hoztak
létre, az felmérhetetlen. Hogy hány gyerek,
fiatal vagy felnőtt „harapott bele” itt először
abba, ami nélkül nem érdemes élni, az
kiszámíthatatlan.
És ettől bizony jobb lett a
világ.
Most majd múzeummá alakul az
épület.
Tárgyak veszik át az emberek helyét. Nem
lesz többé zsúfolásig tele a nem picinyke
parkoló esténként.
Illő csönd lesz a „vox humana”
helyén.
De hát nem az épület „csinálta
meg” önmagát. Emberek teremtettek jót, szépet,
múlandót és maradandót a falak között. Vagy
adtak rá lehetőséget.
Kívánom, hogy annak a 183 egykori
vasutasnak az öröme, alkotó lelkesedése,
amely
létrehozta a „hely szellemét”, segítse
utódaikat.
Adjon nekik lehetőséget és hozzá
erőt, hogy mindaz,
ami létrejött százharmincnégy
év alatt, folytatódjék.
Hogy egy kicsit jobb legyen a
világ.
Úgy legyen.
Isten veled, Törike.
Budapest, 2022. augusztus 30.
Bicskei Kiss László
színész, rendező
a Főnix alapítója, vezetője
a Magyar Kultúra Lovagja
|
|
|
|
|