Aktuális 

 
Művészeti Műhely Színház Drámastúdió

Működésünk helyszínei

 

Referenciák

   

Működésünk helyszínei

 

 
   

 

Helytörténet.

     

 

 
 

 

1998-ban néhány átmeneti hónap idejére a Szent Imre

(régi nevén József Attila) Gimnázium termeit koptattuk,

 

 

de a Karácsonyt már új, akkor állandónak vélt helyünkön, a Józsefvárosi Klubban ünnepeltük.

Alig két év után az általános iskola, amelynek alagsorában működött az évtizedes múltú kulturális intézmény, bejelentette igényét az épületrészre. Ma edzőterem működik itt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben azonban itt történt meg a Főnix Színházi Műhely első bemutatója, a Csongor és Tünde.

     

 
 

 

Újpalotai Közösségi Ház,

VSZM Közösségi Ház,

Káposztásmegyeri Közösségi Ház,

Karinthy ÁMK,

CSILI,

Pestszentimrei Közösségi Ház,

Csepeli Munkásotthon,

Óbudai Művelődési Központ,

Csokonai Művelődési Központ,

Petőfi Művelődési Központ,

Csepeli ÁMK,

Magyar Posta színházterme,

FMH.

Romeo és Jeanette,

Bohócok!

Levél egy meg nem született gyermekhez,

Tabarin,

Petőfi (h)arcai,

A Négyszögletű Kerek Erdő meséi,

Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból

Kossuth!

A gáncstalan költő

Aludj el!

Szerenád

A chioggiai csetepaté

Lúdas Matyi:

 

 
 

 

helyszínek és bemutatók, előadások, ahol a Színházi Műhely társulata kereste állandó fellépési lehetőségét.

 

 

 
 

 

Aztán jött a Hauer Cukrászda gyöngyszem-szépségű színházterme, a Hauer Szalon.

Itt mutattuk be Szakonyi drámáját, az Ördöghegyet,

és a Profán Betlehemet gyerekeknek,

de az ellentétek iránti vonzódásunk próbahelyet teremtett a Tűzraktérben is - magunk renováltuk alkalmassá -, meg egy bemutatót, a Play Strindberget.

 

 

Majd az Almássy Téri  Szabadidőközpont kávézója,

hogy a közönség találkozhasson Karinthy Frigyes hallhatatlan humorával a Hogy kell bánni a férfiakkal? című kávéházi kabarészínházban.

A Szabadidőközpont bezárása után az előadás sorsa az egykori

Nelson Café-ban folytatódott, harmincegy alkalommal.

 

 

A Drámastúdió új helyszíne 2001-től a Gutenberg Művelődési Otthon lett, a Színházi Műhely A bűvös tűzszerszám bemutatójával, gyerekelőadások bérletével köszöntötte a "hely szellemét".

 

 
 

 

Itt sem tudtunk otthonra találni:

2005-ben a tulajdonos Nyomdász Szakszervezet  megvált az épülettől, az új "gazda" pedig máig sem fejezte be az átalakítást.

 

 

Aztán próbák, cserébe előadások a Törekvésben, Budapest talán legrégibb művelődési házában...

2006-ban léptünk először közönség elé az RS9 Színházban (Az angyalok nem sírnak),

ma már túl vagyunk a 300. előadáson.

     

 

 
 

 

2007-től 2016-ig a Vasas Művészegyüttes Művelődési Házában zajlottak a Drámastúdió órái.
 

 

 

 

Hommage à Vasas Művház 

Valamikor régen, amikor mi, manapság európainak nevezett emberek még úgy hittük, sok-sok isten vigyázza, irányítja életünket, túlvilági őrzője volt még a házaknak is. Egy-egy nem evilágról való szellem őrizte az otthonokat, a középületeket, vigyázott a békéjükre, az épségükre. A művészet szent volt, a művészetek képviselői tiszteletet érdemlő emberek, akik képesek az isteni üzenetek megértésére, tovább-adására.
Ma racionálisabban látjuk a világot. Hiszünk még, persze hogy hiszünk, például abban, hogy nincsenek túlvilági, óvó szellemek. S az élet néha igazolni látszik ezt a hitünket. A pénz, a kereskedés, az üzlet realitása legyőzte a szellemek világát. 
Vannak szerencsére másféle hiteink is. Aki belekóstolt valaha a dal, a tánc, a muzsika művelésének önmagán túlmutató erejébe, az tudja és nem csak hiszi, hiszen tapasztalta, hogy nem csak hangok és mozdulatok egymásutánjáról van szó. Hogy az „isteni szikra” ma éppúgy ott van a művészetekben, mint volt két és félezer éve Görögországban. Hogy racionális korunkban éppen úgy titokzatos erők vigyázzák az alkotás folyamatát, a vegytanon és biológián túlmutatóan.  
Ezeket a nehezen megfogható erőket nevezték egykor múzsáknak. Istennők voltak, a művészetek és a tudomány őrzői, ihletői. Eredetileg csak hárman: az Éneklésé, a Gyakorlásé és az Emlékezésé. S őket még racionális korunk sem tudta a Semmibe száműzni: ha nem is gondolunk rájuk, velünk vannak, amikor a semmiből valami lesz, dal, tánc, zene, színház.
Most, hogy utoljára ünnepeljük, és búcsúztatjuk ezt az épületet, ezt a helyet, idézzük ide ezeket a túlvilági erőket egy pillanatra: az emlékezés múzsáját, Mnémét, és a „hely szellemét”, a genius loci-t. Hiszen az alkotás ereje, a munka és a művészetek gyakorlása tette olyanná ezt a helyet, amilyen. És ez az alkotó erő nem múlik el az épület elmúlásával: visszük magunkkal tovább, a magunk alkotó erejét, együtt mindazokéval, akik előttünk jártak itt, hogy új helyszínen idézzük meg a „hely szellemét”, varázsoljuk racionalitássá „isteni-szikra”-birtokló erőnket. 
Szeretettel kívánom mindannyiunknak az alkotás pillanatait, méltó nehézségeket és szép holnapot,
Terpszikhoré: a tánc, Thália: a komédia, a színház, Melpomené: a tragédia, Polühümnia: a költészet, Euterpé: a verselés és a zene, Erató: a szerelmi költészet és a dalok istenasszonyainak oltalma alatt. 
Bicskei Kiss László

 

 

 
 

 

 

 

 

Jelenleg - 2016 novembere óta -

a patinás Fészek Művészklub

ad otthont a Drámastúdiónak.

 

 

Kedves Barátaim,


a Drámastúdió tanárai, növendékei,
szülők, kedves színész-kollégák,
mindenki, aki – gondolatban akár – figyelemmel kísérte, segítette
ezt a féléves keresést,
azóta, hogy megtudtuk: a Vasas Művház megszűnik,
mit megszűnik, előbb a földdel lesz egyenlő,
hogy aztán majd valami biztosan hasznosabb, szebb, jobb épüljön a helyébe,
hogy évtizedek munkája, figyelme, szeretete, művészete
kerüljön ismét bizonytalanságba,
a sztochasztika gonoszkodó kis isteneinek
vagy a Gondviselésnek kezébe,
hogy új otthon-keresés szakadt a nyakunkba,
mindenkinek, aki figyelme segítette ezt az keresést

örömmel jelentem,
hogy a Főnix Művészeti Műhely 1998 óta működő színiiskolája,
a Főnix Drámastúdió
november 3-tól
új helyszínen folytatja munkáját,
a VII. kerületben, a Kertész utca 36. szám alatti,
1901-ben a művészek közadakozásából épült
Fészek Művészklubban.
 

http://www.feszek-muveszklub.hu/bio.htm

 

Órarendünk változatlan,

a termekkel megismerkedünk menet közben,

tehát szombaton 9 órakor, az akrobatika órán találkozunk.

 

Kérem, hogy figyelmesen lépjünk az új helyszínre.

Figyeljünk a hely szellemére.

Érezzük, értsük meg.

Váljunk méltóvá hozzá.

Tudom, hogy ha a művészet iránti alázattal lépjük át a küszöböt,

mindenkit segíteni fognak láthatatlan erői.

 

Üdvözlettel

BKL

 

 

 

 

A Főnix Színházi Műhely társulata

tizenöt éven át tartotta próbáit,

a Drámastúdió a pandémia idején vizsgáit

Kőbányán, a Törekvés Művelődési Központban.

 

 

Tör.

Az ember betör, kitör, letör, feltör, megtör, eltör, áttör, rátör, széttör, összetör.

Közben törik maga is. Töredezik.

Mint a törek. Ami az élet része. Mert a búza: Élet. Aztán az élet csépel, míg törmelékké válunk magunk is.

Vagy mégsem. Mert erőnk, hitünk, akaratunk nem engedi. Mert van célunk, ami felé törekedjünk.

Mert törekszünk a jóra, hogy ma jobb legyen, mint tegnap, holnap, mint ma.

Mert az életünk része a törekvés.

És a Törekvés.

Nem tudom, mi járt annak a 183 vasutasnak a fejében, mikor ezt a nevet adták

„Dal és Önképző Egyletüknek”1888-ban, de jól választottak.

Nem tudom, hány féle törekvés indult el, valósult meg ebben a 134 évben,

de azt tudom, hogy jobb lett tőle a világ.

Művészetet, zenét, táncot, irodalmat, festészetet, színházat, meg sakkot is csináltak itt az emberek.

Mindent, ami nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Mindent, ami nem kisbetűvel Élet.

Azt sem tudom, mi járhatott a Törekvés egyik vezetőjének fejében, amikor tizenöt éve befogadta a Főnix társulatát. Mert pénzt akkor sem tudtam ajánlani, csak azt, hogy próbákért cserébe odaadjuk a bemutatót.

Addigi harminckét bemutatónk, olyan előadások,

mint a Csongor és Tünde, Anouilh Romeo és Jeanette-je, Fallaci Levél egy meg nem született gyermeke, Goldoni Chioggiai csetepatéja, Dürrenmatt Play Strindbergje, Szakonyi, Hubay, Karinthy darabjai, előadásai nem hatottak pénzosztó kurátorokra. De a 183 vasutas utóda megértette, hogy mi is törekszünk, nem a puszta önmegvalósítás dilettantizmusa mozgatórugónk, hanem hogy élhetőbbé tegyük közös világunkat.

Mi nem lett volna, ha nincs a Törekvés?

Karinthy: Hogy kell bánni a nőkkel?, Longoni-Madách-Hubay: Kszanaksz, Beck-kettő-három, Diaz-Eichelbeck-Bukovčan: Nirlifjúcsör, Csokonai: Tempefői, Megszállottak,

Két délután – Smočekiáda, Lázár: A Négyszögletű Kerek Erdő újabb meséi, Csehov: Három nővér, Szakonyi 2013, Lorca: Bernarda Late Night Show, Milne: Micimackó, Thuróczy: Purparlé Velencében, Csukás-Tóth: Ágacska, Brecht: A krétakör-ítélet, Másvilág, Lorca: Yerma-sorsok, Ionesco: Különóra, Garaczi: Ovibrader. Meg az „egyszer-használatos” bemutatók: a Karinthy görbe tükre, a Hogy kell várni a Mikulást?, az Októberi Forradalom, a Corvin Sétány Performance, az Itt a tavasz!, a Trianon, a Március 15-e, 2012., az Elő-szilveszteri kabarék, az Irodalmi Kávéház sorozata, a Szavaink hatalma…

Pedig nem magunkról írok. De muszáj rögzítenem azt a picinyke szeletet, amellyel részt vettünk a Törekvés 134 évében.

Hogy a többiek, táncosok, zenészek, képzőművészek, irodalmárok mit alkottak, hoztak létre, az felmérhetetlen. Hogy hány gyerek, fiatal vagy felnőtt „harapott bele” itt először abba, ami nélkül nem érdemes élni, az kiszámíthatatlan.

És ettől bizony jobb lett a világ.

Most majd múzeummá alakul az épület.

Tárgyak veszik át az emberek helyét. Nem lesz többé zsúfolásig tele a nem picinyke parkoló esténként.

Illő csönd lesz a „vox humana” helyén.

De hát nem az épület „csinálta meg” önmagát. Emberek teremtettek jót, szépet, múlandót és maradandót a falak között. Vagy adtak rá lehetőséget.

Kívánom, hogy annak a 183 egykori vasutasnak az öröme, alkotó lelkesedése,

amely létrehozta a „hely szellemét”, segítse utódaikat.

Adjon nekik lehetőséget és hozzá erőt, hogy mindaz,

ami létrejött százharmincnégy év alatt, folytatódjék.

Hogy egy kicsit jobb legyen a világ.

Úgy legyen.

Isten veled, Törike.

 

Budapest, 2022. augusztus 30.

 

Bicskei Kiss László

színész, rendező

a Főnix alapítója, vezetője

a Magyar Kultúra Lovagja

 

 
 

 

 
         

 

Kapcsolat

   +3620 384 6658  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   ||

  Impresszum 

Oldaltérkép  |

 Adatkezelés |