|
A darab cselekménye három
ember sorsa körül forog. A világtól évek óta elvonultan
élő egykori újságíró és húsz évvel fiatalabb felesége
házába betoppan az egykori katonatárs-barát. Hamarosan
kiderül: nem egyszerű látogatásról van szó, a vendég
valójában menekül: egy családi veszekedés során,
hirtelen támadt indulatában megölte feleségét. Menedéket
kap az eldugott házban, s megismerjük a három ember
jellemét: a katonatárs menekült egész életében, a
döntések, a felelősség elől, s életének tulajdonképpen
szükségszerű fordulata ez a mostani "utolsó futás"; a
fiatalasszonyét, aki az első szerelem lázában lemondott
a döntések felelősségéről, s rábízva sorsát férjére,
vállalva az önkéntes száműzetést; s az egykori
újságíróét, aki nem volt képes vállalni az írástudók
felelősségét, s bár úgy érzi, tisztasága és
függetlenségének megőrzése követelte tőle az elvonulást,
valójában menekült maga is. A dráma mindhármukat
szembesíti helyzetük tarthatatlanságával, a döntések
kényszere felveti a személyes felelősségek kérdését, az
önmagunk sorsáért, a közvetlen környezetünkért, és a
társadalmi környezetünkért vállalt és vállalható
felelősségekét. A gyilkosság rémének elmúltával is marad
a szorító kényszer a katonatárs életében: felnőni vagy
az örök kamasz-csavargást választani; a fiatalasszony
előtt megnyílni látszó világ választása: valóban az-e a
dolga a világban, hogy az önkéntes száműzetésben férje
érzelmi életének kiszolgálója legyen csupán; s a magára
maradó újságíró is választás elé kerül: lemondhat-e a
tehetséges ember a megmérettetés felelősségéről,
választhatja-e az íróasztalfiókot művei számára. A
szerző nyitva hagyja a kérdéseket, rábízva a nézőre a
válaszadást.
|