Aktuális 

   
   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Hírlevél-olvasók!

 

Először is elnézést kell kérnem az olvasóktól ezért a késői hírlevélért, de hogy kárpótlást nyújtsak, igyekszem jó hírekkel szolgálni.
 

Alig estünk túl a nagy megmérettetéseken, mint például a színészvizsgák voltak a múlt hónapban, máris újabb feladatok állnak előttünk.
 

Március 26-án, pénteken este 7 órától kerül sor a Főnix következő bemutatójára. Ezúttal társulatunk Thornton Wilder A hosszú karácsony ebéd című drámáját viszi színpadra. A Sződy Szilárd által rendezett előadásban egy hétköznapi amerikai család invitálja a nézőt az ebédlőasztalhoz. Az egyfelvonásos darab a család kilencven évét mutatja be, jeleneteket, fontos vagy kevésbé fontosnak tűnő pillanatokat ragadva ki egy-egy karácsonyi összejövetelből.
 

A generációk változása, a történelmi események szemlélete érdekes és izgalmas tanulmányt ígér a nézőknek. Hogyan rögzülnek a családi szokások, válnak hagyománnyá, majd kopnak el az évek során; miket tart fontosnak egy fiatalember, és mit egy fiatal asszony, majd hogy alakul ez át, mikor idősebbé válnak, és ugyanez a korosztály hogyan értékeli a világ eseményeit, milyen értékeket talál a családban és a saját életében kilencven év múlva? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez az abszurd dráma egy abszurd előadás keretein belül.
Ha sikerült felkeltenünk az olvasók érdeklődését, kérem váljanak Önök is olvasóból nézővé március 26-án, és legyen részük egy különleges élményben! Különleges, nem csupán a téma, a szimbolikus díszletek, az abszurditás miatt, de amiatt is, mert kevesen vállalkoztak rá eddig, hogy ezt a viszonylag háttérbe szorított darabot színpadra vigyék. Reméljük, csatlakoznak hozzánk!
 

Talán furcsának tűnhet, hogy egy karácsonyi darabot tűzött műsorra a Főnix most, mikor a hosszú tél után végre beköszöntött tavasz. Érdekes, hogy személy szerint mennyire szívesebben gondolok most a hideg évszakra, mikor már nem kell téli kabátot hordani. A tavasz mindig is feltöltött, és valahogy úgy érzem, ez az új év igazi kezdete.
Azt mondják, ilyenkor az ember szívesebben csinál dolgokat, aktívabb lesz és remélem, ez a színházbajárókra is igaz. Ha újult erővel vetjük bele magunkat a munkába itt, a színházban, akkor talán mások is erőt éreznek majd rá, hogy beüljenek egy-egy előadásra, élvezzék azt és gondolkodjanak.
 

Azt hiszem, én ezt szeretem legjobban a színházban, ha mint néző keveredek oda. Gondolkodni. Félelmetes, hogy az ember mennyire elfelejti ezt az egyszerű tevékenységet, mikor a hétköznapok szürkeségébe merül és csak robotol és csinálja, amit csinálnia kell. A gondolkodás a legnagyobb kikapcsolódás ilyenkor.
 

Mikor először elolvastam Thornton Wilder fent említett művét, sok minden eszembe jutott, de be kell vallanom, nem fektettem bele elég energiát, hogy elmélyüljek benne, így elemzésem megrekedt úgymond iskolás szinten. Láttam a szimbólumokat, az abszurd elemek jelentőségét, a karakterek fejlődését és a mondanivaló maga, hogy divatos szóval éljek, „átjött”. Persze, de ehhez még nem kellett nagyon gondolkodni, nem erőltettem meg magam túlságosan.
 

Mikor belekezdtünk a próbákba, az elemzésekbe, gyakran úgy éreztem, lámpa gyúlt a fejemben és azt gondoltam, „hogy nem láttam én ezt eddig?”. Erre van kifogásom természetesen, nem vagyok elég tapasztalt, nem vagyok elég művelt és a többi. De ha színpadra kell állnom és a nézőknek mind azt el kell mondanom, amit úgy szólván „megfejtettünk” erről a darabról, szavakkal, mozdulatokkal, gesztusokkal, érzelmekkel, gondolatokkal, egyszóval színészi játékkal, akkor nincs kifogás. Mindez, amit mentségemül felhoztam, nem számít. Mert a nézőknek meg kell érteniük, amit mi megértettünk, ha nem többet. Különben az előadás nem jó, amatőr.
 

Ez az, ami nekem a legnagyobb kihívást jelenti ezzel a darabbal kapcsolatban. Talán minden darabra igaz ez, de nem ugyanolyan mértékben. Itt egy abszurd drámáról beszélünk, ahol minden szó, minden mozdulat egyszerűnek tűnhet, de minden apróságnak jelentősége van. Nagy jelentősége. És mikor ezek a szavak, mozdulatok, gesztusok ismétlődnek, ahogy a cselekmény előrehalad, az ember elkezd gondolkodni. És lassan összerakja a részleteket, hasonlít és elemez, és mikor a végére ér, úgy érzi, hogy megértett valamit, és ez a valami nem is áll olyan messze tőle, az életétől. Persze mi nem tudunk kilencven évet visszamenni az időben, hogy megtudjuk, hogyan vélekedtek a világ eseményeiről, a család fontosságáról a dédszüleink. De talán nem is kell. Elég ha megnézzük, hogyan gondolkodnak a szüleink vagy az idősebb ismerőseink és persze a fiatalabb generáció.
 

Én szinte kétségbe vagyok esve azt látván, mennyire mások a csupán öt évvel fiatalabbak. Azon veszem észre magam újra és újra, hogy azt mondogatom, én nem ilyen voltam tizenöt éves koromban; én nem így viselkedtem tizennyolc évesen. Félreértés ne essék, nem lenézően mondom ezt, sokszor elismerően, máskor kicsit ijedten. De egy biztos, a kérdés ott van; ha az én értékeim, ha az én világlátásom ennyit változott a szüleiméhez képest, mennyire változott ez meg a fiatalabb generációk esetében? Mit tartanak ők fontosnak? Mit jelent nekik a család? Mennyire vannak tisztában azzal, mi történik a világban és mennyire érzik érintettnek magukat? Ezek fontos kérdések és ugyanazok a kérdések, melyeket ez a darab vizsgál egy másik időben, egy másik földrészen.
Kérem, jöjjenek el és nézzék meg bemutatónkat március 26-án, talán egy-két kérdésre választ kapnak, de legalább is el fognak gondolkodni rajta, míg saját valaszaikat megtalálják.
 

Nagyon kellemes, tavaszias, madárcsicsergéses márciust kívánok az olvasóknak!

Zimmermann Zsófia

 

 

 

Drámastúdió

Felvételi meghallgatások

a színiiskola 0. évfolyamába

18-26 éves fölnőtteknek

 

A Drámastúdió (színiiskola) működési formájához tartozik az úgynevezett

0. évfolyam,

ahol a felnőtt hallgatók heti négy színészmesterség-órában ismerkedhetnek a színész munkájával.

A 0. évfolyam márciustól májusig tart, egy, korlátozott létszámú osztállyal.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

 

 

Színházi Műhely

 

2010. márciusi játékrend

 

12.  péntek  19 óra      Tempefői Bemutató    RS9 Színház
13.  szombat  19 óra      A funtineli boszorkány    Ceglédbercel
17.  szerda  19 óra      Körmagyar    RS9 Színház
21.  vasárnap  19 óra      Beck-kettő-három    RS9 Színház
24.  szerda  19 óra    A funtineli boszorkány    Gózon Gyula Kamaraszínház
26.  péntek  19 óra    A hosszú karácsonyi ebéd Bemutató    RS9 Színház
27.  szombat  19 óra    Furcsa pár (Női változat)    RS9 Színház

 

Jegyek elővételben rendelhetők a fővárosi előadásokra

telefonon:
+36-20-384-6658
+36-30-248-3756

vagy Interneten a
fonixmuhely@gmail.com
címen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Arcképcsarnok

 

Árpád Andrea

 

2009-ben végzett a Főnix színiiskolájában, a Drámastúdióban.

Érett, magabiztos szerepformálásával, személyiségével, humorával fontos tagja a társulatnak.

 

 

Mi az, ami megragadott a színészetben, miért döntöttél úgy, hogy színész szeretnél lenni?
Nem „döntöttem úgy”, hogy színész leszek, és még most is csak szeretném, ha egyszer az lehetnék. Általános- és középiskolában az iskola „ügyeletes versmondója” voltam, színházhoz, de még színjátszó körhöz sem volt soha semmi közöm. Sőt, soha nem gondoltam, hogy prózában is képes vagyok a közönség előtt megszólalni.
 

Hogy kerültél a Főnixbe?
Azt, hogy itt vagyok, egy régi kolléganőmnek köszönhető. Beszélgettünk, meséltem a versmondó múltamról, és arról, hogy mennyire hiányzik a „szereplés”. Nógatott, hogy ha már a versmondáshoz nincs sok kedvem, a színészethez meg bátorságom, akkor keressek egy színitanodát. Egy kis idő elteltével számon kért, hogy hol tartok. Sajnálkoztam, hogy kicsit már túlkoros vagyok mindenhova, mivel a felvételi korhatár max. 26 év. Azonban ez őt nem tántorította el. E-mailt írt, és a Főnix-től nem kapott elutasító választ. Eljöttem meghallgatásra, amikor is Bicskei tanár úr közölte, hogy nem lesz egyszerű az elkövetkezendő 3 év számomra, de ha vállalom, ő szívesen dolgozik velem. Azt hiszem, igaza volt.
 

Melyik szereped állt legközelebb a szívedhez? Miért?
A legtöbb szerepem közel áll a szívemhez. A funtineli boszorkányból az Öregasszony és a Cigányasszony voltak az elsők, amit „igazi” közönség előtt – azaz nem vizsgán az elfogult szülők, rokonok, barátok előtt - játszhattam. Az első „saját” szerepem e kettő közül az Öregasszony volt. Csupán néhány mondat, és másodperc, de nem szívesen osztanám meg, vagy adnám át senkinek sem. A Cigányasszony azért, mert a monológja közben éreztem meg azt, hogy milyen csodálatos élmény, ha a nézőtéren ülők figyelmét úgy megfogod, hogy elfelejt köhögni, fészkelődni, és talán még levegőt venni is. A harmadéves vizsgadarabban játszott Mrs. Venable az első gyűlölt és szeretett szerepem volt. Egy nagyon kemény, idős asszonyt kellett megformálni. Mozgásomra, tartásomra folyamatosan figyelnem kellett. Sok volt a szöveg. Mindez már a darab elején, így nagy volt a teher, hogy el ne altassam a közönséget az első 20 percben. A darab végén pedig szöveg nélküli, hosszú színpadi jelenlét, miközben Mrs. Venable teljesen összeomlik, megöregszik. Nagyon nehéz volt, és mai napig nagy hiányérzet van bennem, mert nem érett meg igazán. A kopasz énekesnőben Mary azért, mert komédiázni jó és végre nem egy idős női karakter volt. A Sganarelle 6 szerepe azért, mert izgalmas, hogy az adott előadáson melyiket szánja neked a szerencse. No és hat szerep, hat lehetőség különböző karakterek felépítésére. Ja, és Biri néniről se feledkezzünk meg. Eddig kétszer volt lehetőségem eljátszani a vén vajákos asszonyt, mindkétszer borzasztó körülmények között, de a kollégáimat sűrűn elszórakoztatom vele.
 

Mi az, amit egy próbafolyamat során a leginkább kedvelsz, mi az, ami könnyű és mi az, ami nehezen megy?
Számomra a próbafolyamat izgalmas és ugyanakkor félelmetes. A magabiztosság nem jellemző rám, így leginkább sutának és lassúnak érzem magam. Az viszont nagyon izgalmas, ahogy a karakter változik a kezdeti elképzelésekhez képest, illetve ahogy a szöveg, egy-egy mondat értelme megváltozik.
 

26-án lesz A hosszú karácsonyi ebéd bemutatója. Mit mondanál a nézőknek az előadásról?
Ehhez a szerző, Thornton Wilder szavait hívnám segítségül: „A darab kilencven évet ölel fel, kilencven karácsonyi ebédet […] a Bayard családban. A színészeknek az öregedést játékkal kell érzékeltetniük”
 

Te játszod Ermengarde nénit. Mit gondolsz a szerepedről? Milyennek látod ezt a karaktert?
Ermengarde néni egy szeretni való vénkisasszony, aki maga a megtestesült önzetlenség. Az egész életét mások boldogságának szentelte. De nem mártír vagy áldozat! A mások boldogsága az ő boldogsága, különösen akkor, ha azok gyerekek vagy fiatalok.
 

Mennyire volt nehéz/könnyű azonosulni a szereppel? Mi volt benne az igazi kihívás?
Ermengarde néni az egyik legöregebb karaktere a darabnak. Ő körülbelül olyan életkorban jelenik meg a színen, amikor más távozik. Nála is feladat az öregedés érzékeltetése. Olyan életkort kell megjelenítenem, amely tőlem messze és még messzebb áll.
 

Milyen szerepet játszanál el szívesen a jövőben? Ha nincs ilyen konkrét szerep, akkor milyen típusú karaktert jelenítenél meg legszívesebben?
Karakter- és szerepálmom nincs. A vágyam az, hogy minél változatosabb karakterekben próbálhassam ki magam. Még nem tudom, hogy a palettámon hány és milyen színek vannak.
 

Mik a terveid a színészettel a jövőben? Gondolkodsz azon, hogy más színházban is vagy más jellegű darabokban is kipróbáld magad?
Ha nem játszhatnék, hatalmas űr tátongana a lelkemben. A munkám szabta korlátokon belül a lehető legtöbbet szeretnék játszani. Nem gondolkodom abban, hogy elhagyjam a Főnixet, mert még nem érzem elég erősnek a szárnyaimat.

 

A riportot Zimmermann Zsófia készítette

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

 

 
         

 

Kapcsolat

   +3620 384 6658  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   ||

  Impresszum 

Oldaltérkép  |

 Adatkezelés |