|
Komoly bohózat – mondja az
alcím. Rémtörténeteket hallottam már a darabról, mielőtt
2008 őszén a Főnix Színházban először bemutattuk. Hogy
„magyarságellenes”. Hogy „mocskolódó”. Hogy „rasszista”.
Aztán elolvastam. Egyszer, kétszer, háromszor. Sokszor.
És nem találtam benne mindazt, ami vád érte.
Az én famíliám itt él ezerkétszáz éve. Van hát némi
közöm ahhoz a fogalomhoz és ahhoz a gyakorlathoz, hogy
mi a magyarság. A bemutató óta a szerző, Kornis Mihály
többször is megtisztelte figyelmével, látogatásával,
szeretetével társulatunkat, s a személyes találkozások
megerősítettek abban, amire a darab elemzése során
jutottam: kevés olyan művet olvastam eddig, mely ilyen
kemény, kegyetlenül őszinte és igaz, két évtized múltán
is (sajnos) aktuális társadalomrajzot mutat rólunk.
Mindannyiunkról, akik itt élünk, s azt mondjuk
magunkról, hogy magyarok vagyunk. S nem mutogat, hogy
„ilyenek vagytok”, hanem az igazi emberség talajáról
mutat: ilyenek vagyunk. A rendezés során arra
törekedtem, hogy megjelenítsem a darab mély és igaz
humanizmusát, s kemény, keserű humorát.
Ajánlom előadásunkat mindazoknak, akik előítéletek
nélkül, igaz kíváncsisággal, tiszta gondolatok
befogadására készen jönnek színházba.
Szeretettel ajánlom kedves
színház-barát és magyar kultúra-barát nézőink figyelmébe
az előadást.
Bicskei Kiss
László
|