|
 |
Arcképcsarnok
Jelényi
László
Jelényi László,
vagy ahogy megismertük, John,
a Főnix Színházi Műhely
társulatának Baráti Köréhez tartozik. Személyisége,
vagánysága, mértéktartó és mértékadó véleménye rövid idő
alatt fontos részévé vált színházi műhelymunkánknak.
Kedves Nézőnk!
Szeretnénk jobban megismertetni a társulat színészeit
Önnel, közelebb hozni egymáshoz nézőt és színészt,
színházi embert. Ezért januártól Önnek is lehetősége
nyílik arra, hogy kérdésével jelen legyen az
Arcképcsarnok-ban. Az Arcképcsarnok riportja végén
megjelenik majd, ki a következő hónap kérdezettje, s a
fonixmuhely@gmail.com e-mail címen Ön is felteheti
kérdését. Ezúttal a riporter Pók Tímea, s néhány
kérdéssel megjelentek a társulat tagjai is.
Milyen szerepet játszik az életedben a művészet?
Alapvetőt. Az igazi
művészet – legyen az színház, film, festmény, építészet,
regény, vers – értéket közvetít, az emberről tanít vagy
épp okulásként szolgál. Egy gondolatból, érzésből,
valami lényegi dolog megtapasztalásából fakad és azt
kifejezi, üzen, gondolkodtat, túl láttat önmagán, és
mindezt úgy teszi, hogy közben gyönyörködtet is.
Mindig szerettél színházba járni?
Igen. Már
gyermekkoromban is sokat vittek színházba szüleim. Ennek
oka talán az is, hogy édesanyám sokáig játszott és
rendezett is amatőrként. Az amatőr időszak után indult
volna a hivatásos pályája is, ugyanis a Színművészeti
Főiskola rendezői szakára felvételt nyert, de már nem
kezdte el, mert a családot választotta, aminek húgommal
együtt én is gyümölcse volnék
J.
Van kedvenc
színészed, színésznőd?
Eric Roberts
és Jessica Simpson. … A viccet félre téve: Anthony
Hopkins, Sinkovits Imre, Christopher Walken, Forest
Whitaker, (és még Robert de Niro, Al Pacino, Morgan
Freeman) is. A kedvenc színésznőm? Hm. Ő még nem tartja
magát színésznek, így róla hiába mondanék bármit is, de
rajta kívül Meryl Streep-et az életvitele miatt
(természetesen nagyszerű színésznő is), Holly Hunter-t
pedig a játéka miatt szeretem.
El tudod
képzelni magadról, hogy szerepelj egy színházi
előadásban?
Persze.
Igazán szívesen tenném is. De hát mi sülne ki belőle?...
J
Milyennek látod
a Főnix Művészeti Műhely, a drámastúdió és a társulat
előadásait?
Jó ideje
ismerem a társulatot. Ez öröm! és megtiszteltetés!
számomra. Azonban ez egyfelől elfogulttá is tesz.
Másfelől pedig érdekes és gondolatébresztő is látni
kiből „ki” lesz a színpadon, és hogyan lesz „azzá”.
Csodálom, hogy egy-egy szerep nem „ráerőszakolódik”,
hanem megszületik a színészekben. Amit pedig különösen
becsülök a társulatban, hogy egyfelől valóban értéket
közvetít, - az én olvasatomban ez azt jelent, hogy
betölti feladatát -, másfelől pedig emberi marad mind
színpadon, mind a színház folyosóján. Ezt jó látni. De
Pély Barna szavaival élve nem akarok szakmázni, mert nem
értek hozzá (ezt már én mondom). … De ezzel talán
mindent elmondok: egy-egy előadást 10-15-ször is láttam,
és újból és újból elgondolkodtat, mert maga a játék mond
újat!
Közölhető-e a
hivatásod? Ha igen, hogy jön össze a két ház, az egyház
és a színház? (BKL)
Ha már így
felmerült ez a kérdés, akkor: persze, közölhető.
J
Bennem fel sem merül a kérdés, hogy esetleg „ne jönne
össze”. Ha mindkét „ház” betölti a küldetését,
mindamellett, hogy más-más értéket közvetít, van
rengeteg átfedés is, ezen értékek, üzenetek között. Sőt,
mióta a társulatot ismerem, rengeteg közös vonást
fedezek fel egy-egy szerep és egy-egy szószéki beszéd
megszületésének folyamata között. Egyébként pedig egy
lelkész szinte minden esetben kultúra, művészet és ezen
belül színházkedvelő ember. Talán nem véletlen.
2o.ooo éve mást
jelentett a téli napforduló ünnepe. 2.000 éve, Jézus óta
is mást jelent, s ma?
Nem üresedett ki az ünnep? Nincs múlóban a jézusi
üzenet? (BKL)
Amikor a
világ egy részén a téli napfordulót ünnepelték, a világ
egy másik részén az Istent imádták, ugyanúgy, mint 2.000
éve vagy ma is. Itt és ma valóban sokaknak mást jelent a
karácsony (aminek ideje egybeesik a téli napfordulóval),
de a világ más részein pedig egyre több embernek többet
jelent: Jézus e világra való eljöttét. Egyet tudok: ha a
világon már egyetlen ember sem lenne, aki benne hinne,
akkor sem lenne okunk megijedni, mert ettől az Isten még
él, és képes megszólítani bárkit. Maga az ünnep
egyébként nem üresedett ki, csak sokan nem ragadják meg.
Ebből pedig nem az következik, hogy múlóban lenne a
jézusi üzenet. Elég csak elgondolkodni azon, hány boldog
embert ismerünk környezetünkben. Éppen, hogy egyre
aktuálisabb, sőt olykor már égetően aktuális az üzenete.
A színház üzenetét sem hallják meg mindig. Sajnos. De
ettől még érvényes.
Mit jelent a
szeretet? A valláshoz tudjuk van köze, és a színházhoz?
(BKL)
Sok mindent
mondunk szeretetnek. Azt is, ha pusztán ízlik valami
(pl. szeretem a hamburgert, pedig meg sem kérdeztem
kér-e ketchup-ot magára). Épp ezért aktuális a jézusi
üzenet. A szeretet leegyszerűsítve: a másik ember
szükségleteinek a betöltése. Ő azt a szeretet-et tárta
elénk, ami nem azt nézi miért jó nekem a másik, hanem én
hogyan lehetek jó számára. Ami nemcsak azt nézi mit
érdemel a másik, hanem mire van szüksége. Ami nem úgy
néz ki, hogy: szeretlek, mert… hanem: szeretlek és pont.
Vagyis: nem magamat szeretem a másikon keresztül, hanem
ő a cél, akiért áldozatot is kész hozni és amelyet nem a
hangulat határoz meg, hanem dönt és elmegy a végsőkig. (Sokszortöbb
köze van az akarathoz, mint az érzésekhez) Ami miközben
elfogad, nagyon is jól látja a másik hibáit is, de nem
annyiban merül ki, hogy: inkább a hibáit átfestem valami
széppé; és nem annyiban, hogy: szeretlek, ha
megváltozol; hanem: szeretlek, hogy változhass. Persze,
ez így szépen hangzik. De nem ez hiányzik épp?
Természetesen ez így tiszta formában csak nála valósult
meg (egy másik ünnepre utalok: miközben megölik, ő még
mindig azokat félti és azoknak a szívére igyekszik
hatni, akik épp felszögelik a keresztre). Nem hiszem,
hogy ez így tiszta formában bármelyikünk életében
megvalósulna. De szerintem nem mindegy, hogy mennyit
tanulunk meg ebből Őtőle.
A szeretet adni akar, és nem úgy, hogy közben elvesz
valamit. A hithez is és a színházhoz is van köze,
feltéve, ha a hit és a színház is betölti a maga
szerepét. A hit gyakorlásával és a művészet megélésével
is igen kritikus vagyok. Ha a hit önmagáért valóvá
válik, az már az ember kárára történik, és akkor
célttévesztetté lesz, mert a cél az ember lenne. A
színház is, amikor értékes üzenetet közvetít az
embernek, hogy az ember emberebbé váljon, de ha közben a
maga emberségét veszíti el, számomra hiteltelenné válik.
Valóban pap a
színész?
Szerintem
nem az. Ha a színész pap lenne, az azt jelentené, hogy
amit közöl és akinek a szolgálatában áll, az isten. A
lelkész sem színész. Sőt, a lelkész sem pap. Nem
véletlen, hogy lelkésznek hívnak minket és nem papnak. A
pap szó azt sejteti, mintha a státuszból eredne az
alkalmasság is. Szerintem a lelkész is csak akkor
töltheti be a feladatát, ha „vezetett” (útmutatást
felismerő és azt komolyan vevő) ember. Ha pedig a
küldetés és az útmutatás nem az Istentől jön vagy ha
onnan jön is, de nem veszi komolyan, nem Őt követi, hát
magát sem nevezheti sem papnak, sem lelkésznek.
Hivatástudatot és erőt nem szeretnék egy hamis és csak
vélt kiváltságos pozícióból meríteni, hanem az ember, ha
felismerte a küldetését, végezze a dolgát hűséggel. Ez
nehezebb. De több. És többre visz! De ez már egy másik
téma.
Miért választja
az ember a papi hivatást?
Hát, nem így születtem,
nem is így nőttem fel. „Nyakon csíptek”, és egy másik
útra „ragadtak” tovább. És jó ez így. Nagyon jó. …
Egyébként nem tudom miért választja. Szerintem, ha
valaki ezt a hivatást választja, nem jól teszi, mert
képtelen betölteni. Azonban ha az Isten választja az
embert erre a feladatra (még akkor is, ha az ember
eleinte menekülne a feladat elől, bizony ám), akkor
talán képes betölteni. A hivatás felismerése ugyanis
önmagában még nem elég. Elengedhetetlen figyelni a
hivatást adó, vagyis az elhívó (ige, cselekvést kifejező
szó, tehát egy személyről beszélünk) vezetésére, hogy
alkalmassá legyen azt betölteni, és hogy közben az élete
többi területén is helytálljon, hogy a hivatást
hitelesen végezhesse: ne csak beszéljen valamiről, hanem
élje is azt. Egyébként hiteltelen, értelmetlen, nem
tölti be feladatát.
Szerinted melyek a legfontosabb értékek az életben?
Család, a körülöttünk
élő konkrét emberek, hivatás (vagyis megint csak a
minket körülvevő emberek, mert a hivatás sem önmagáért
és nem énértem van, hanem másokért. A hivatás nem cél,
hanem eszköz másokhoz, másokért). De ha csak egy dolgot
említhetek, akkor a hit. A hit ugyanis mindezt oly módon
foglalja össze, hogy nem ezek helyébe lép, és nem
kijátsza egyiket a másik kárára, hanem ezeket
kibontakoztatni akarja. Legalábbis az a hit, amit én
megismertem, az ilyen.
Mi az a legtöbb,
amit szeretnél és tudsz is az embereknek adni? Megérted,
befolyásolod, tanítod vagy vezeted a hozzád forduló
embereket?
A lelkész feladata,
hogy miközben megéli azt, amiről beszél, és az életén
keresztül is mások elé tár valamit, mégis ne önmagából
merítsen, mert ő is máshonnan merít, és ezt kell
megmutatnia, átadnia. Ebből a forrásból életünk
gyógyulása fakad. Azonban ha mások életének bizonyos
területein tudok is segíteni, az önmagában még nem elég,
a másik embernek nem lehet elég. Az csak egy lépcső, ami
a forráshoz vezet. Anno, a sivatagi felfedezők se vitték
sokra egy-két flaska vízzel. Oázist kerestek. Az ember
testi-fizikai téren tisztában van ezzel. Lelki téren nem
mindig.
Sokszor csak figyelek. Igyekszem belebújni a másik ember
bőrébe, hogy értsem. Egyébként csak elbeszélnék a feje
fölött. Szerintem fontos „tanulni”, a forrásból
meríteni, mert ha mindenki valóban tudná mire van igazán
szüksége, és valóban tudná mi jó és mi nem (és nemcsak
úgy érzi), akkor mindenkinek boldog embernek kellene
lennie. A boldogság (de ne használjunk ilyen nagy
szavakat – akár csak az, hogy valaki tud-e csendben
lenni egy órára anélkül, hogy valamit mindenképp
csinálni akarjon) nagyon jó mércéje az életfelfogásnak
és az életvitelnek. Előbb tanulok, aztán tanítok,
elmondom, de leginkább átadom, amit én is úgy
„tanultam”. Hogy valaki be is fogadja, az már az ő
döntése, nem az enyém. Befolyásolni nem tudok senkit,
nem is akarok. Ha lenne is, akit lehet, értelmetlen. Az
nem lenne igazán a sajátja, ezért haszna sem lenne
belőle, pedig a lényeg ez lenne. Én inkább csak átadni
igyekszem valamit. És ha valaki ezt fogadja, vezetni sem
én fogom. Ehhez jobban ért valaki más!
A riportot Pók Tímea
készítette
|
