|
Az előadás eddig
Áporka,
Pajtaszínház;
Békés, Kecskeméti
Gábor Kulturális Központ;
Ceglédbercel,
Művelődési Ház;
Devecser,
Művelődési Ház;
Diósgyőri
Várszínház (szabadtér);
Esztergom, A
Művelődés Háza;
Fonyód,
Művelődési Központ (szabadtér);
Hatvan,
Grassalkovich Művelődési Ház;
Kecel, Mókus
Vendéglő;
Kiskőrös, Petőfi
Sándor Művelődési Központ;
Komárom,
Petőfi Sándor Művelődési Ház;
Mosonmagyaróvár;
Pilisvörösvár,
Czeglédi Gizella Galéria;
Telki;
Velence,
Víziszínpad (szabadtér);
Veresegyház, Váci
Mihály Művelődési Központ;
Budapest:
Almássy téri Szabadidőközpont Kávézó,
A.P.A Színház,
A13 Színház,
Ferencvárosi Művelődési
Központ,
Fővárosi Művelődési Ház,
Kőbányai
Szabadidőközpont,
Korona Kávéház,
Lukács Cukrászda,
Nelson Café,
Óbuda, Rózsahegyi
Kávéház,
Picasso Point Kávéház,
Rátkai Klub,
RS9 Színház,
Semmelweis Gimnázium,
Törekvés Művelődési Központ
színpadán került
közönség elé, 73 alkalommal.
|
 |
|
Tényleg, hogy kell bánni a
férfiakkal? Lehet bánni a férfiakkal?
Vagy csak elbánni?
És a nőkkel? Egyáltalán, milyenek a nők?
És a férfiak? Milyenek vagyunk mi magunk?
A Karinthy Frigyes műveivel
eltöltött előadás után
talán fény derül mindezekre.
Szereplők:
Bicskei Kiss László, Facskó Marica,
Hartai Laura,
Kassai László,
Makray Gábor, Szávai Katalin, Weisz Ildikó,
Zernovácz Erzsébet,
Zsitva József
Karinthy Frigyes műveit
színpadra alkalmazta és rendezte:
Bicskei Kiss László
Nincs könnyű helyzetben a
rendező, a színész, a színházcsináló ember, de a néző
sem, amikor ma kávéházi kabarét csinál, játszik, rendez
vagy néz.
A gatyaletolós,
aktuálpolitizálós, nézőpukkasztós-kényszerkreatív
előadások korában humort szembeállítani a viccel, derűt
a röhögéssel reménytelen vállalkozásnak tűnik.
Elhavazott, zebránledudálós, járdaszélrőlanyázós
korunkban arra kérni a nézőt, üljön le másfél órára,
igyon egy kapucínert – talán a pincér sem javítja ki
kapuccsínó-ra -, és felejtse el, amit kedvenc magazinja
horoszkóp-rovatában olvasott arról, mit érez és gondol
ma az emberi kapcsolatokról, a másik nemről – vagy
igenről -, fürödjön bele Karinthy Frigyes kortalan
bölcsességébe a „válaszolunk olvasóinknak” jótanácsai
helyett, és mosolyogjon vagy nevessen vagy takarja el a
könnyét, ha úgy érzi, önmagát látja a színpadon: túl
merész feladatnak tűnik.
Hiszen még a
tegnap-megjelent, holnapra-eltűnik hírmondó, újság,
műsor is nagyobb figyelmet követel, több igazságot,
„hasznos információt” vagy érdekességet ígér, mint az a
néhány plakát a Hajós utcában, a Picasso Point Kávéház
üvegablakán, amely az előadásra invitálja a nézőt.
Mégis remélem, a máig
legolvasottabb magyar szerző, Karinthy Frigyes kávéházi
kabarészínháza ezúttal is megtölti a nézőteret. Mert
üzenet ez a bulikultúrának, a sekélyességnek és az
igénytelenségnek, nem rendőrségi engedély-köteles
tüntetés emberségünk, polgárságunk, Kárpát-medencei
kultúránk mellett, hogy ebben a hektikus nagyvárosban,
idegesítő-imádnivaló rokonaink-barátaink-ismerőseink
között is ügy számunkra mindaz, ami szüleink,
nagyszüleink emberségét, nagyvonalúságát, szeretetét
táplálta.
Nézőtéren, színpadon
egyaránt.
Szeretettel várom mindazokat
az előadásokon (Karinthy Frigyes: Hogy kell bánni a
férfiakkal?; Hogy kell bánni a nőkkel?), akik még
fontosnak tartják színházkultúránk e ritka szeletének
fennmaradását.
S persze főképp azokat, akik
jól akarnak szórakozni.
Üdvözlettel
Bicskei Kiss László
|
 |
