Krúdy Gyula: Felhő (részlet) 1915	Semmink sincs – csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk. Bár nem beszélünk manapság az Árpádok nyelvén, de megértenénk, megéreznénk egymást, ha egy lovas vitéz életre ébredne a nyírségi homokbuckák alatt régi sírjában. Tudnánk felelni Mátyás királynak, ha halottaiból felébredve az utat tudakolná Buda felé. A Rákóczi korabeli kurucokkal elmulatozhatnánk, ha egy hegyaljai pincében kilépnének a falból. Kis forrásból eredő folyó a nyelvünk, táltosok és hittérítők, a Don mellől jött harcos keleti fejedelmek és furulyázó pásztornépek szavaiból keletkezett. Szerelmes költők és névtelen történetírók tollán és lantján át jöttek az új magyar szavak, mint korai ősszel elszállnak a virágok pelyhei a hegytetőkről, elgurul az őserdei makk, útra kél a pókháló. Az első költők leszedegették a süvegjük mellől a pókhálót, és szép magyar szavakat szőttek a puszták felett lebegő virágpelyhekből. A névtelen jegyzők a tölgyfák lehullott gyümölcsét szedegették össze. Fegyverkovácsok munkája közben, harci mének legeltetése alatt, a holdfénynél éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. …
Papp Tibor: Pogány ritmusok Az ötven éves Weöres Sándornak 1963	tiszta az ünnepi tisztás kard hegye éles a hold fákon lóg a sötétség kör közepében a tűz * zene zúg zene bőg / tűz ég puha tűz vad zene zúg bőg / dob – – – dob – – – / dob dob dob zene dob – – – / kürt szól duda szól síp szól duda szól / duda szól kürt szól síp szól húr peng / bong zsong buja hang bőgő zene búg / tűz ég puha tűz harsona harsog / dob pergésben ének kórus / zeng – – – üst-dob kong bong / peng – – – kong peng bong zsong / cseng – – – síp szava siklik / s tűz ég fű közt dob szó kürt szó / szík szál égig a rozsdás égig / föl csak csíkban a füst – – – / dob dob dob zene üsd – – duda / dob dob dob duda dob duda dob duda / üsd – – –   * – – – – / fut a lova fut a lova dob tőr tánc tűz / tíz – – – dob tőr tánc tűz / tíz tűz tánc tőr dob – – – / dob – – – dob doboló zene / dob – – – bőr duda duda szól / dob – – – fényes doboló / dob – – – síp szava kürt szava / csattog a ló pata ordít a bömböl a / duda duda duda duda síp szava kürt szava / duda duda duda duda két kéz két kés / duda duda duda duda két kupa négy kupa / duda duda duda duda dob – – – / dob tőr tánc tűz tíz tűz tánc tőr / vér völgy víz vár füst-csík tűz-csőr / dob – – – doboló fényes / dob – – – duda zene zene duda / dob duda dob duda dob – – – / – – – –   *   – – – – / ide oda fut a lova tíz tíz tíz lova / csattog a ló pata futnak a vad pari / pák – – – ide oda fut a lova / síp szava kürt szava hívja a várja a / dob tör tánc tűz tíz tűz tánc tőr / fűszál vas-víz kő-kút tűz-csőr / dob – – – dob duda duda dob / dob – – – szép szügye fényes-e / éles e kés hegye szőre sötét feje / csupa hab csupa dér fúj a szél köp a vér / míg a tőr szívet ér síp szava kürt szava / duda duda dob duda harsog a harsona / duda duda dob duda duda duda dob duda / duda duda dob duda tűzben a ló pata / bőr szaga bűzlik a réten a nádas ö- / lén – – –   *   hajlik az ünnepi táncos táncol a kör közepén föld víz nap hold föld föld hold nap víz tűz szél fák fű víz hal tűz tánc fül láb kar zöld szem két szem zöld föld víz nap hold föld tűzből futnak az árnyak tűz közepéből a füst hajlik az ünnepi táncos szél fúj dob pereg üsd dob dob dob duda / duda duda dob duda dob zene dob dob / duda duda dob dob duda – – – / dob duda duda duda dob zene zene dob / dob – – – dob dob duda dob / dob dob duda dob dob dob duda duda / üsd – – –
A zaporozsjei kozákok levele a török szultánnak 1675	1675-ben IV. Mehmed oszmán szultán ki akarta terjeszteni az Oszmán Birodalom fennhatóságát a zaporizzsjai kozákok területére is. Mielőtt a török hadakat megindította volna, a kor szokása szerint egy levelet intézett a kozákok vezetőjéhez, amelyben meghódolást követelt, és a harc nélküli megadás fejében kíméletes bánásmódot ígért. Szintén a kor szokása szerint a levélben felsorolta az őt megillető, keletiesen nagyzoló címeket is: A kozákok rendkívül goromba hangú üzenettel válaszoltak a szultánnak, amelyben akkurátusan kitértek a szultán minden egyes címére. A szultán személyes reakciója a levélre nem ismeretes, annyi bizonyos, hogy a törökök nem támadták meg a kozákok földjét, a Zaporozsjét. „IV. Mehmed tugrája ,,Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani. Törökország Szultánja, IV. Muhammed.” „A zaporozsjei kozákok a török szultánnak! Te török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért akár seggbe is csókolhatsz minket. Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.”
Illyés Gyula: Koszorú 1970	Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva – sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtől, megalázott. Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a gazban, az aljban. Mint évszázakon át a behúzott vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt. A nádkúpban remegő lányok közt, mialatt átrobogott a tatár. A szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak néma ajak-mozgás mímelte a szót, mert hangot sem tűr a török, mert arcba csap ostor-: most mutatod meg, most igazán – nekem is, mire vagy jó, most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek kőharapó erejét. Összemosolygás nyelve; a titkon össze-világló könnyek nyelve; a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság) nyelve; tanár kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta baka, összeszidott panaszos, hivatalnok-unta mamácska nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú főnök előtt habogó veterán nyelve; a rendőrőrsön azonnal fölpofozott gyanúsított mélyebbről fakadó tanúság- tétele, mint Lutheré; kassai zugárus, bukaresti cselédlány, bejruti prostituált szüle-hívó nyelve; köpések- mosta, dühpírja-törölte orcájú fiaid közül egy, íme: szólni tudó más nyelveken is, hű európaiként mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek előtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, nem kaphat koszorút oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne lábad elé tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló ajkad, fölnevelő édesanyám.

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

Oldaltérkép