Szavaink hatalma

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

Koreográfia: Facskó Marica

Játékmester: Baku György

Rendezték:

Bicskei Kiss László,

Hartai Laura

 

 

Közreműködnek:

 

Bicskei Kiss László,
Dankovics Noémi, Hartai Laura,

Meszes Klaudia,

Antal Bálint, Bodori Panna,
Csüllög Anna, Jankovic-Izsó Nóra,
Kelemen Szabolcs, Oláh Réka,
Palya Noémi, Sági Kristóf,
Soltész Richárd, Tamáskó Tünde,
Turák-Szűcs Lili

 

 

 

 

 

Krúdy Gyula: Felhő

(részlet)

1915

Semmink sincs – csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk. Bár nem beszélünk manapság az Árpádok nyelvén, de megértenénk, megéreznénk egymást, ha egy lovas vitéz életre ébredne a nyírségi homokbuckák alatt régi sírjában. Tudnánk felelni Mátyás királynak, ha halottaiból felébredve az utat tudakolná Buda felé. A Rákóczi korabeli kurucokkal elmulatozhatnánk, ha egy hegyaljai pincében kilépnének a falból. Kis forrásból eredő folyó a nyelvünk, táltosok és hittérítők, a Don mellől jött harcos keleti fejedelmek és furulyázó pásztornépek szavaiból keletkezett. Szerelmes költők és névtelen történetírók tollán és lantján át jöttek az új magyar szavak, mint korai ősszel elszállnak a virágok pelyhei a hegytetőkről, elgurul az őserdei makk, útra kél a pókháló. Az első költők leszedegették a süvegjük mellől a pókhálót, és szép magyar szavakat szőttek a puszták felett lebegő virágpelyhekből. A névtelen jegyzők a tölgyfák lehullott gyümölcsét szedegették össze. Fegyverkovácsok munkája közben, harci mének legeltetése alatt, a holdfénynél éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. …

   
Papp Tibor: Pogány ritmusok

Az ötven éves
Weöres Sándornak

1963

tiszta az ünnepi tisztás
kard hegye éles a hold
fákon lóg a sötétség
kör közepében a tűz

*

zene zúg zene bőg / tűz ég puha tűz
vad zene zúg bőg / dob – – –
dob – – – / dob dob dob zene
dob – – – / kürt szól duda szól
síp szól duda szól / duda szól kürt szól
síp szól húr peng / bong zsong buja hang
bőgő zene búg / tűz ég puha tűz
harsona harsog / dob pergésben
ének kórus / zeng – – –
üst-dob kong bong / peng – – –
kong peng bong zsong / cseng – – –
síp szava siklik / s tűz ég fű közt
dob szó kürt szó / szík szál égig a
rozsdás égig / föl csak csíkban a
füst – – – / dob dob dob zene
üsd – – duda / dob dob dob duda
dob duda dob duda / üsd – – –  

*

– – – – / fut a lova fut a lova
dob tőr tánc tűz / tíz – – –
dob tőr tánc tűz / tíz tűz tánc tőr
dob – – – / dob – – –
dob doboló zene / dob – – –
bőr duda duda szól / dob – – –
fényes doboló / dob – – –
síp szava kürt szava / csattog a ló pata
ordít a bömböl a / duda duda duda duda
síp szava kürt szava / duda duda duda duda
két kéz két kés / duda duda duda duda
két kupa négy kupa / duda duda duda duda
dob – – – / dob tőr tánc tűz
tíz tűz tánc tőr / vér völgy víz vár
füst-csík tűz-csőr / dob – – –
doboló fényes / dob – – –
duda zene zene duda / dob duda dob duda
dob – – – / – – – –
 

*

 

– – – – / ide oda fut a lova
tíz tíz tíz lova / csattog a ló pata
futnak a vad pari / pák – – –
ide oda fut a lova / síp szava kürt szava
hívja a várja a / dob tör tánc tűz
tíz tűz tánc tőr / fűszál vas-víz
kő-kút tűz-csőr / dob – – –
dob duda duda dob / dob – – –
szép szügye fényes-e / éles e kés hegye
szőre sötét feje / csupa hab csupa dér
fúj a szél köp a vér / míg a tőr szívet ér
síp szava kürt szava / duda duda dob duda
harsog a harsona / duda duda dob duda
duda duda dob duda / duda duda dob duda
tűzben a ló pata / bőr szaga bűzlik a
réten a nádas ö- / lén – – –
 

*

 

hajlik az ünnepi táncos
táncol a kör közepén

föld víz nap hold föld
föld hold nap víz tűz
szél fák fű víz hal
tűz tánc fül láb kar
zöld szem két szem zöld
föld víz nap hold föld

tűzből futnak az árnyak
tűz közepéből a füst
hajlik az ünnepi táncos
szél fúj dob pereg üsd

dob dob dob duda / duda duda dob duda
dob zene dob dob / duda duda dob dob
duda – – – / dob duda duda duda
dob zene zene dob / dob – – –
dob dob duda dob / dob dob duda dob
dob dob duda duda / üsd – – –

   
A zaporozsjei kozákok levele a török szultánnak

1675

1675-ben IV. Mehmed oszmán szultán ki akarta terjeszteni az Oszmán Birodalom fennhatóságát a zaporizzsjai kozákok területére is. Mielőtt a török hadakat megindította volna, a kor szokása szerint egy levelet intézett a kozákok vezetőjéhez, amelyben meghódolást követelt, és a harc nélküli megadás fejében kíméletes bánásmódot ígért. Szintén a kor szokása szerint a levélben felsorolta az őt megillető, keletiesen nagyzoló címeket is:
A kozákok rendkívül goromba hangú üzenettel válaszoltak a szultánnak, amelyben akkurátusan kitértek a szultán minden egyes címére.
A szultán személyes reakciója a levélre nem ismeretes, annyi bizonyos, hogy a törökök nem támadták meg a kozákok földjét, a Zaporozsjét.

„IV. Mehmed tugrája


,,Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani.

Törökország Szultánja, IV. Muhammed.”

„A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!


Te török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért akár seggbe is csókolhatsz minket.
Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.”

   
Illyés Gyula: Koszorú

1970

 

Fölmagasodni
nem bírhatsz. De lobogsz még,
szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat
kígyóként a talaj szintjén iramítva – sziszegvén
néha a kíntól,
többször a béna dühtől, megalázott.
Elhagytak szellemeid.

Újra a fű közt, a
gazban, az aljban.
Mint évszázakon át a behúzott
vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem
fáj fejem aggjai közt. A
nádkúpban remegő lányok közt, mialatt
átrobogott a tatár. A
szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak
néma ajak-mozgás mímelte a szót,
mert hangot sem tűr a török, mert
arcba csap ostor-:
most mutatod meg,
most igazán – nekem is, mire vagy jó,
most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek
kőharapó erejét.

Összemosolygás nyelve; a titkon
össze-világló könnyek nyelve; a hűség
nyelve; a föl nem adott hit
tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság
(percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság)
nyelve; tanár kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta baka,
összeszidott panaszos, hivatalnok-unta mamácska
nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert
gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert
nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú
főnök előtt habogó veterán
nyelve; a rendőrőrsön azonnal
fölpofozott gyanúsított
mélyebbről fakadó tanúság-
tétele, mint Lutheré;
kassai zugárus, bukaresti cselédlány,
bejruti prostituált szüle-hívó
nyelve; köpések-
mosta, dühpírja-törölte
orcájú fiaid közül egy, íme:
szólni tudó más nyelveken is,
hű európaiként
mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek előtt is:
nem léphet föl oly ünnepi polcra,
nem kaphat koszorút
oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád
vinne, ne lábad elé
tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló
ajkad, fölnevelő
édesanyám.

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép