|
Megjelent:
Petővári Ágnes színikritikái
2020. március 23.
Szerző: Dr. Petővári
Ágnes
Yerma-sorsok
Főnix Színház
RS9 Színház
A rövid életű, 38 évesen a falangisták által megölt
Federico Garcia Lorca (1898-1936) tragédiáját, a Yermát
1934-ben írta, és ekkor, december végén Madridban színre
is vitték. Lorca egyik igencsak kedvelt drámája, bő
nyolcvan esztendő alatt számtalan fel- és átdolgozásban,
más műfajban is láthatták a nézők. Kortalan
mondanivalójával minden időben szól az emberekhez,
ugyanis a múltban is voltak meg a jövőben is lesznek
olyan, gyermek után sóvárgó asszonyok, akiknek a férje
viszont hallani sem akar utódról. Legutóbbi változatát,
a Yerma-sorsok-at március 8-án mutatta be a Főnix
Színház az RS9 Színházban.
Baku György rendező
koncepciója nem szokványos és igencsak figyelemre méltó.
A boldogtalan, szebb, jobb meg teljesebb életre és
főképp anyai örömökre erősen vágyó Yerma kilátástalan
küzdelmet folytat a gyűlölködő, becsületről papoló,
féltékenykedő férjjel, Juannal meg a lehúzó, vele
szemben értetlenül álló és őt hibáztató közeggel.
Ugyanakkor belső kálváriáját, kétségbeeséseit, testére
mért ütések okozta fájdalmait négy nő is megszólaltatja.
Ők Yerma hasonmásai, amit kopott farmernadrágjuk meg
blúzuk azonos fazonja és színárnyalatbeli apró
különbségei fejeznek ki. Amit Yerma a lelkét mardosó
gyötrelmekről hangosan nem mond ki, azt a négy,
egymástól azonos távolságban ülő asszony bővített
formában közli. Ezek a gondolatok nemcsak Lorca
Yermájának egyedi, hanem bármely korban élő Yermának
azonos kínlódásait tükrözik, azokét, akiket férjük, vagy
környezetük semmibe vesz, megfoszt emberségétől,
megaláz, testileg vagy verbálisan bánt, egyszóval
kifejezve: terrorizál. Ezt a kitágított, sajnos örökzöld
mondanivalót az igencsak beszédes cím, a
Yerma-sorsok is hűen szemlélteti.
Az RS9 Színház színpadtere
csupán minimális, – székekből, lavórokból, paravánból
meg ajtóféleségből álló, – jelzésértékű díszletet enged
meg, így a művészekre dupla „teher” nehezedik, a hiányt
nekik kell kipótolniuk tehetségükkel, játékuk
mívességével, színészi megjeleníti erővel. És meg is
teszik. Tisztán artikulálva, nem hadarva, nyelvünk
ritmusát, ereszkedő, emelkedő dallamát megtartva mondják
a Yerma-sorsok a köznyelvtől elemelkedett,
költői szövegét. Facskó Marica vállán nyugszik
az előadás, elejétől a végéig a színen van, és bizony
derekasan helytáll ebben a nehéz, színészpróbáló
szerepben. Az ő Yermája alávetettségében is büszke nő,
aki öntudatosan vállalja magát, nyíltan mer beszélni
vágyairól, legfőképpen arról, hogy szeresse, tisztelje,
becsülje a férje, és adja meg neki azt, amit mindennél
jobban szeretne: a gyermeket. Tudja, a falu szájára
vette őt, ennek ellenére nem vesz tudomást
kiszolgáltatott helyzetéről, bátran szembe mer nézni a
pletykás nőkkel, akik a háta mögött pusmognak, és őt
vádolják, hogy nem tud áldott állapotba kerülni, mert
meddő. Nem dől be a szirénhangnak, hogy más férfi
boldogan megajándékozná őt a várva várt babával.
Ugyanakkor van mersze szembenézni, és helyesen
cselekedni, azaz elpusztítani az útjában álló, kerékkötő
Juant. Az enervált, semmit, legfeljebb a vagyont
gyarapítani akaró, nyámnyila férjet Makray Gábor
remekül alakítja, macsónak még véletlenül sem lehetne
mondani, mert csak önmagával, meg az úgynevezett
becsületével törődik, ezen kívül semmi nem érdekli, fel
nem tudja fogni, mit szeretne Yerma, miért nem elég
neki, hogy ehet, ihat meg van fedél a feje fölött. A
mindennel tisztában lévő családi barátot Földes
Tamás kifogástalanul kelti életre, az ő Victorja
csak kerülgeti meg sajnálja Yermát, de nem mer
közbelépni, férj-feleség dolgába beleszólni, inkább
megfutamodik, és jó messzire megy. A négy
Yerma-alteregót Árpád Andrea, Szávai
Katalin, Dankovics Noémi és Boldizsár Tünde
elismerésre méltón személyesíti meg. Nem követik
gépiesen a címszereplő mozdulatait, testtartását,
mimikáját, hanem hangjuk árnyalataival, arcuk
rezdülésivel, taglejtésekkel tökéletesen kifejezik a
különbözőségüket. Zernovácz Erzsébet hibátlanul
formálja meg a várandós, majd kislányát boldogan és
megelégedetten nevelő, ugyanakkor nem mindig jóhiszemű,
locsi-fecsi anyukát. Weisz Ildikó mesterien
hozza a kétszínű Dolores ellenszenves figuráját, aki
olyan ámító és számító, amilyennek az ilyen vajákos,
mindenkinek a szája íze szerint beszélő, sötét lelkű
fehérnépnek lennie kell. A Yerma nyakára ültetett, rá
felügyelő, a család becsületére éberen őrködő sógornőket
Oláh Réka és Palya Noémi undok és
alattomos kísértetként ábrázolja.
Baku György rendezővel
együtt Bicskei Kiss László játékmester
megrendítő és komoly, sőt elmélyedt eszmefuttatásokra
sarkalló előadást hozott tető alá. A Yerma-sorsok
érzelmi szintjét nagymértékben növeli Tóth Tamás
zenéje, ezzel a cseppet sem andalító, inkább felzaklató
dallamokkal válik teljessé a darab üzenete: miszerint az
igaz, hogy fizikailag a nő a gyengébbik nem, de
tartásban, lelki erőben nem, mert rosszakarói ellen
fáradhatatlanul meg szívósan tud küzdeni, mi több,
lázadni, és soha nem adja fel a reményt, hogy
felülkerekedjen rajtuk. |
 |
