|
Megjelent:
Petővári Ágnes színikritikái
2013.október 23.
Szerző: Dr. Petővári Ágnes
Stílus(os) gyakorlat(ok)
Főnix Színház
A 15 éve működő Főnix Színháznak a „Tűzzel játszunk!” a
jelmondata. Új bemutatójukkal ezt a célt – leginkább a ’játszunk’-at
kívánják hangsúlyozni. Október 11-én volt a premierje a
társulatnak otthont adó R. S. 9. Színházban a Stílus(os)
gyakorlat(ok), a Játék képekben alcímű kétszemélyes
darabjuknak. A cselekmény alapjául nem csupán Raymond
Queneau, a közel negyven éve elhunyt francia író
Stílusgyakorlatok című, ugyanazt a rövid, egyszerű
történetet százféle variációban elmondó regénye szolgál,
hanem a múlt században forgatott, néhány perces
némafilmrészlet is. Párizsban, az 5-ös buszon egy
furcsa, paszománnyal díszített fejfedőt viselő
fiatalember véletlenül rálép a hozzá közel álló
utastársának a lábára, és a sértett miként reagál erre a
kellemetlen tényre. Ennek az egyszerű, hétköznapi
szituációnak a legkülönbözőbb változatai láthatók, amik
tökéletesen jellemezik az adott kort és társadalmat,
ezen belül az emberi viszonyokat. Ez olyan, nap nap után
bekövetkező, semmiféle érzelmi töltést, többletet nem
hordozó esemény, ami független bármilyen – diktatórikus
vagy demokratikus – politikai berendezkedéstől,
Dél-Afrikától, vagy Amerikától kezdve Svédországig
akárhol bekövetkezhet. Elvégre kihallgatás bárhol lehet,
lelki sérülteket gyógykezelő intézet, köznapi nevén
vigyorgó minden államban van, szerteszét a világban
nyilvános-és halottasházak is működnek, ráérő, unatkozó,
pletykálkodó, neurotikus asszonyok és férfiak mindig is
voltak és lesznek. A játék folyamatát két, fekete
ruhában feszítő fiatalember feltűnése szakítja meg, akik
közül az egyik, Jeszmás László rolleren gurul be, a
másik csak bemasírozik, és fennhéjázó képpel felmutatja
kicsiny tábláját, Hartai Laura grafikáját, amin
olvasható az eljövendő rész helyszíne. Egy-egy jelenet
nem hosszú, néhány percig tart csak, de abban benne
sűrűsödik az adott figura múltja, jelene és jövője, azaz
az egész élete.
Amikor az egy-egy asztalból meg székből összetevődő
díszlet éppen csak jelzésértékű, és a fekete
cicanadrágból, pólóból álló jelmezt néha egészíti ki egy
sál vagy kalap, akkor a fellépő művészekre jókora,
önmagukat meghaladó feladat hárul. Másfél órán át fenn
kell tartaniuk a publikum érdeklődését, ezen felül
ügyelniük kell még arra is, hogy a nézők egy percig se
unatkozzanak, pláne ne ásítgassanak, és függöny
hiányában ne várják türelmetlenül a véget jelentő
meghajlást. A két fiatal színésznő: Dankovics Noémi
és
Honti Tímea igen éretten, sok-sok éves gyakorlattal
rendelkező teátristákat is leiskolázva, 100 %-osan
megfelelve oldja meg ezt az emberfeletti „leckét”.
Eszköztárukból hiányzik mindenféle manír, jól bevált
fogás. Hatásos, mindig nagyot durranó paneleket sem
hívnak segítségül, hanem ezer színnel, csupán művészi
megjelenítő erejükkel játsszák el az összes, ugyanaz, de
mégis mindig más karaktert. A háttérben és az előtérben
Albert Johanna, Kincses Antal, Várkonyi Tamás dolgozik
az előadás sikeréért. Bicskei Kiss László, a Magyar
Kultúra Lovagja, a Főnix Színház és Drámastúdió,
valamint színiiskola megálmodója, alapítója, spiritus
rectora rendezi és alkalmazza színpadra a Stílus(os)
gyakorlat(ok)at. Az ő munkáját és elhivatottságát is
dicséri ez a figyelemreméltó, mindvégig izgalmas és
bizony elgondolkodtató előadás.
|
|
