|
|
|
|
Megjelent:
ANTROPOS.HU Kulturális
Online Magazin
2013. december 28.
Szerző: Édes Richárd
A szenvedélyt szülő
szigor meséje
Bernarda Late Night Show
Mi történik, ha öt fiatal lány házi őrizetben raboskodik
otthon, mert szigorú anyjuk az erkölcs nevében teljesen
elzárja őket a külvilágtól? Ráadásul Pepe, a jóképű
fiatalember is feltűnik a nyomasztó légkörű birtok
környékén...
Lorca történetében dermesztő
világba nyerünk betekintést. Egy Isten háta mögötti
vidéken járunk, ahol alig akad partiképes férfi, aki
feleségül vehetné Bernarda lányait. Megalázó sors vár a
házban sínylődő öt fiatal lányra. Magány árad az Alba
ház szebb napokat látott falairól, kétségbeesés ül a
lakók arcán, reménytelenség rajzolódik ki a szürke
hétköznapok börtönében. Mindez még nem elég,
diktatórikus anyjuk merev erkölcsi játékszabályai
szerint kell élniük, így rá sem nézhetnek az otthonuk
előtt elhaladó férfiakra, a házon kívül senkivel sem
érintkezhetnek. A lányok egy lelketlen anya házában
élnek, ahol mindent a szigorú szabályok és a kíméletlen
csönd strukturál.
Törvényszerűen jön létre az ellenpólus, az élet
dinamikus lüktetése. A lányok fellázadnak, és a fiatal
csajok életét kezdik élni: énekelnek, táncolnak,
kihívóan öltözködnek, hogy kifejezésre juttassák
forrongó érzelmeiket, szabadságvágyukat. Az elfojtás
keserűségét az élni akarás, a nőiség szenvedélye váltja.
A rendező bravúrosan villantja fel az ellentétek
váltakozását: a lányok szerzetesi csuhája alól apránként
egyre vadítóbb, csillogóbb ruhaköltemények villannak
fel, melyek megidézik az éjszakai lokálok birodalmát,
Bernarda lányainak szárnyaló fantáziáját.
A Bernarda Late Night Show a
felszín alatt izzó vágy története, mely Baku György
rendezésében érdekes crossover helyzetet jelenít meg:
egy elfojtásoktól nyögő család históriája, másrészt a
lányok vágyképeinek táncos-musicales kivetülése.
Izgalmas kombináció a zene, az érzékiség és Bernarda
vasszigorának ütközetése, ez a kontraszt egyedi
élményekkel ajándékozza meg a nézőket. Ötletes a
fődallam többszöri visszatérése a történetben, az eltérő
személyiségű lányok más-más érzelmi többlettel, eltérő
előadásmóddal gazdagítják az alaptételt. Az elvágyódás
történetből persze Pepe, a helyi szépfiú feltűnése
teremt valódi drámát. (Aki a darabban fizikai valójában
egyszer sem jelenik meg, mégis állandóan róla beszélnek
a szereplők.) Mindenki megőrül érte, ő pedig több
lánnyal is áldoz a szerelem oltárán. Pepe rotációs
rendszerben udvarol, és a lányok gyanakodva néznek
egymásra. Itt már izzik az irigység, pusztító indulatok
örvénylenek – de többet már nem mesélek, nézzétek meg a
darabot a Főnix Színházban!
Árpád Andrea lehengerlő,
kemény Bernarda. Mély átéléssel és acélos hangsúllyal
tárja elénk a tisztességtől elvakult, mindent uralni
akaró asszonyt, sokszor a hideg futkos a hátunkon a
lányokkal szembeni érzéketlenségétől. Nehéz lehet nőként
egy ilyen férfias határozottságú figurát játszani -
Árpád Andreának remekül sikerült. Ezek után gonosz
nőalakokat is alakíthatna és szinkronizálhatna, mert a
hangját valami elementárisan használja a badass
Bernardaként. Makray Gábor is erőteljesen debütál Maria
Josefaként, Bernarda anyjának, aki rávilágít a nőben
lévő férfiasságra, a házasságkötések lehetetlenségére. Ő
a lányok elvágyódásának szimbóluma, kimondatlan
gondolataik megszólaltatója. Bernarda számára
szégyellnivaló családtag lesz, akit el kell fojtani,
titkolni, vagy tudomásul sem venni. Ez a lelki küzdelem
érdekes összecsapásokat hoz a két karakter között.
Poncia, a cseléd szerepében
Weisz Ildikó tűnik fel, aki kellőképpen pletykás,
okoskodó és szószátyár, az alakításából mégis hiányzik
az átütőerő, amivel felnőhetne Bernarda társává,
lelkiismeretévé. A második, harmadik előadáson egyre
szerethetőbb, energikusabb Ponciává válhat majd. Szávai
Katalin szinte lubickol a legkisebb lány, Adela
alakjában. Mintha kifejezetten rá írták volna a
szerepet: ha kell, pezsgően vidám, máskor pedig
döbbenetes erővel törnek ki belőle a megkínzott lelkű
fogoly sérelmei. Ez az ambivalencia teszi emlékezetessé.
A legidősebb lány
megformálója, Zernovácz Erzsébet hitelesen adja vissza a
gazdag, fölényeskedő Angustias alakját, különösen abban
a jelenetben, mikor a többiek egy szürreális frizurát
szerkesztenek neki, hogy tetsszen Pepének – már csak
emiatt is érdemes megnézni a darabot. A harsány
Magdalenát Hartai Laura alakítja, aki szórakoztatóan
villantja fel a karakter zsémbes, kötekedő oldalát, bár
néha átesik a ló túloldalára. A kevesebb ezúttal több
lett volna.
Jól sikerült naiva Amelia
(Dankovics Noémi) aki a maga csendes kitűnni akarásával,
bájával lavírozik a lányok intrikái között. Árpád Andrea
után a legerősebb alakítás azonban Facskó Maricáé, aki
thrillereket megidéző módon mutatja be a púpos,
kiábrándult Martiriót. Minden mozdulatából megvetéssel
keveredő bölcsesség árad, és a hangja is plusz
árnyalatokat ad az ijesztő, irigykedő figurához.
Kiemelkedő morgásai, hanglejtései és gesztusai alapján ő
a leginkább anyja lánya, a darab második legdermesztőbb
karaktere Bernarda után, és ez Facskó Marica érdeme.
**Sok szülőnek ez akár kötelezően ajánlott darab is
lehetne: ha túl szigorúan irányítod a lányaidat, azok
fellázadnak, és pont azzá válnak, amitől óvni akartad
őket. Bernarda pedagógiája fájdalmas kudarc, mégis az
ígéretes jövő ígérete rejlik benne. Nyissunk a világ
felé, törjünk ki személyes kis barlangjainkból, és
próbáljunk minél színesebben élni! – ez Bernarda
lányainak üzenete.
A darab lassan száz éves, de
ezt napjainkban is érdemes megfontolni. Mert sokan ma is
Bernarda Alba házában élnek.
|
 |
|
Megjelent:
Petővári Ágnes színikritikái
2014.március 26.
Szerző: Dr. Petővári Ágnes
Bernarda Late Night Show
Főnix Színház
A módos családból származó
spanyol költő és drámaíró, Federico Garcia Lorca
drámájának megszámlálhatatlanul sok változata van, a
legújabbat, Bernarda Late Night Show címmel tavaly
december 20-án mutatta be a Főnix Színház. Lorca
1898-ban született Andalúziában, Fuentavaquerosban,
tanulmányait Granadában folytatta, kitűnően zongorázott
és gitározott, a híres spanyol zeneszerző, Manuel de
Falla követőjeként ő is gyűjtött népdalokat és maga is
komponált. 1930-ban hazatért Kubából, és La Barraca
névvel színtársulatot szervezett, ahol spanyol
klasszikusokat mutatott be. Fiatalon is írt már színpadi
műveket, legérettebb drámái azonban élete utolsó éveiben
születtek. Ezekben a műveiben a spanyol nő helyzetét
igen érzelmes és szenvedélyes módon ábrázolja. Ezek a
drámák túlmutatnak saját történetükön, mert bennük nem
csak a spanyol falvak és kisvárosok, hanem tágabb
értelemben hazája társadalmi állapotát ábrázolja. Az
1933-ban keletkezett Vérnász egy családi vérbosszú
szomorú történetét állítja középpontjába. Az 1935-ben
írt Yermában a címszereplő asszonyt a gyermek utáni
hiábavaló sóvárgása sodorja az őrületbe. García Lorcát
1936-ban, a polgárháború kezdetén a falangisták
kivégezték, holott politika távol állt tőle. Halála
előtt két héttel fejezte be a Bernarda Alba háza című
alkotását, ami az egyéni boldogságot eltipró társadalmi
kötöttségek és erőszak bírálatát foglalja magába. A
Bernarda Alba háza életrajzi ihletésű mű, Askerosa
városkájának főutcáján, Lorcáék szomszédságában lakott
négy eladó lányával együtt Frascita Alba, az
özvegyasszony. A lányok csak az ablaktáblák takarásában
beszélgethettek udvarlóikkal. A jó kiállású legény,
Romiljo Pepe megkérte az igen gazdag, csúf első
hajadonnak a kezét, holott a szép, de vagyontalan
legkisebbet szerette. Ebből az alaptörténetből meríti
Lorca a témáját.
Az író kitűnően érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek
fülledt légkörét a soklányos házban, és ezt hangsúlyozza
Baku György rendező is. A házasságkötésre áhítozó és
arra érett leányzók a szerzetesek öltözetéhez hasonló
gúnyákban vonulnak be, amik alatt azonban a
szexshopokban árult, kihívó, flitterektől
csillogó-villogó holmikat viselnek. Így érkeznek haza.
Bernarda férjét, négy gyermekének apját temették el. Az
első férjétől született legidősebbnek, a csúnya,
negyvenéves Angustiasnak van egyedül hozománya. A lányok
alig várják, hogy ledobják magukról a testileg-lelkileg
rájuk nehezedő ruhákat, de megáll körülöttük a levegő,
amikor anyjuk ellentmondást nem tűrő hangon
kinyilatkoztatja, nyolc évig tartó gyász jön, addig még
szellő sem fújhat be az utcáról. Ők azonban élni és
férjhez menni szeretnének, nem pedig a házban
savanyodni. Álmaikba, vágyaikba menekülnek, főképp este
fantáziálnak, és bizony megtalálják a módját, hogyan
játsszák ki anyjuk figyelmét. Természetszerűen
mindannyian ugyanabba a jókötésű legénybe, Peppe el
Romanóba szerelmesek, aki beteges nővérüket csak
érdekből veszi el. Az anyai szigor elleni lázadás
vezéralakja a legkisebb lány, a húszesztendős Adela. Ő
mer szembefordulni ostoba testvérével, aki elhiszi, hogy
Pepe a két szép szeméért és nem a vagyonáért szereti, ő
tudja megfékezni másik nővérét, a féltékeny, 24
esztendős, púpos Martiriót, és ő képes – igaz, az élete
árán – legyőzni ereje teljében lévő zsarnok anyját.
A rendező koncepciójához András László friss fordítása
illik. Újdonság még a zene is, Tóth Tamás szerzeményei
az előadás kettős hangulatát erősítik fel, ezek a dalok
az elfojtásban meg az elvágyódásban vergődő női lelkek
kiszámíthatatlanságát és az asszonyi kiteljesedés utáni
vágyát fejezik ki. Érdekes rendezői megoldás még az is,
hogy Bernarda megzavarodott anyját férfi játssza.
Időskorban a két nem külső megjelenésében nagyfokú
hasonlóság alakul ki, a nők megférfiasodnak, a férfiak
elnőiesednek. A Főnix Színház fiatal színészei most is
feladatuk magaslatán állnak, úgy ahogyan azt egyre
bővülő közönségük elvárja tőlük. Bernarda kőkemény,
mindenfajta női lágyságot nélkülöző személyét Árpád
Andrea elismerésre méltóan és a szerephez illő
határozottsággal viszi fel a színre. Zernovácz Erzsébet
Angustiasnak az érdekházasság tényét tudomásul nem vevő
figuráját kifogástalanul kelti életre. Kishúgát, a
lázadó Adelát Szávai Katalin a szerelméért tigrisként
küzdő, ugyanakkor kedves és érzelemgazdag teremtésként
jeleníti meg. A testileg-lelkileg sérült Martiriót
Facskó Marica a karakter megkövetelte gonoszsággal
mintázza meg. Hartai Laura Magdalena se ide, se oda nem
húzó, de belül robbanásra kész figuráját a tőle
megszokott profizmussal állítja a nézők elé. Dankovics
Noémi remekbeszabottan hozza Amelia se hús, se hal
alakját. Boldizsár Tünde minden kritikát kiálló módon
formálja meg a hol barátnőnek, hol cselédnek tekintett
Ponciát. Makray Gábor ebben az öregasszonyos
szoknyaszerepben is mesterien teljesít.
A Főnix Színháznak ez a továbbgondolt produkciója magát
a Lorca-művet jeleníti meg, ugyanis nincsenek benne a
dráma szellemiségétől távol álló jelenetek. Baku György
a mindenkori zsarnokság erőszakosságának természetrajzát
mutatja fel és láttatja a közönséggel.
|
|
|
|
