 |
Elment egy
kicsilány,
talán
nem is volt már
olyan kicsi, talán
már
akkor sem, amikor tizennégy
évesen
ott kucorgott egyedül
egy büfépadon,
természetesen
elkésve
a Drámastúdió
felvételirõl,
úgy
kellett kihúzni
belõle
minden szót,
furcsa kérdései,
furcsa figyelme, zabolátlan
riadtsága
nélkül
is meghallgattam volna persze, de amikor a
színpadon
állva
nyakigláb
rongybábút
húzott
elõ
táskájából,
már
láttam,
ennek a kislánynak
viszonya van a dolgokhoz, a világhoz,
olyan ritka ez
és
olyan fájdalmas
persze, mennyivel könnyebbek
a virtuális
viszonyok, az
örökre
halasztott beszélgetések,
a generál-gratulációk,
szósz-érzelmek,
nincs pénze
tandíjra,
mondta, legyen a vendégem,
mondtam, aztán
kiderült
a hétköznapokban,
zabolátlansága
nemigen tûri
a színház
fegyelmét,
képei,
amiket hol elégetett,
hol
újraszült
megvillantották
a tehetségét,
amely formát
keresett, nem
értette,
miért
óvom
közhely-zenéktõl,
taszigálom
képi
formák
felé,
hisz beleilleni akart
õ
is egy világba,
amely a közhelyekben
érzi
otthon magát,
s az olyan vibráló
kicsilányok
színei,
mint a Kisasszonyé
voltak, csak zûrzavart
okoznak, megjelent-eltûnt
egykori kisnövendék,
bosszantóan
személyes
és
õszinte
kérdéseid
mindig
örömet
hoztak, hogy még
megvan a viszonyod a világgal,
akármennyire
fáj
is,
és most egyszerre
eltûnsz,
hát
hogy van ez, kérem?
micsoda dolog
így
itthagyni egy vénembert
meg a világot,
ilyen pofátlan
tanulsággal,
hát
tudom
én,
hogy gyorsan oda kell adni, amit az egyik
ember a másiknak
tud, na de mégis,
huszonhárom
évvel
hagyni becsukódni
az ajtót?
Hiányozni
fog, Dia. Szívesen
csinálnék
magának
még
egy italt.
Bicskei Kiss
László
2015 nyarán
A Lázervin
meghalt?
Meg.
Õ
írta
ezt a könyvet?
Õ.
Aki könyvet
ír,
az mind meghal?
Meg.
És
aki könyvet
olvas?
Az is.
És
aki nem
ír
és
nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben
van a halasztás.
Hát
nem.
Csinálsz
nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek
való.
Mért,
mi van benne?
Bor meg szóda.
És
aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És
aztán?
Ha túl
sokat iszik, egyáltalán
nem tud lépni.
És
ha keveset?
Akkor még
ugrándozni
is tud.
A Lázervin
szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron
biztos, mert olyankor nagyon jól
esik.
Mégis
télen
lépte
a leghosszabbat.
Mégis.
Most már
nem lehet utolérni?
Most már
nem.
Akkor se, ha
iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább
iszom rövidet.
Az végképp
nem gyereknek való.
Mi való
a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj
nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé
meg szóda.
Jó,
csinálok.
Várj
csak,
én
mégis
szeretném
egy kicsit utolérni
a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell
beszélnem
vele.
Hát
nem tudom…
Tegyél
még
valamit a gyümölcslépésembe,
akkor sikerülni
fog.
És
mit tegyek bele?
Öröklét.
Lackfi János:
Örök
|
