|
Naponta húzom fel a múlt
kútjából az emlékvödröket.
Vödörnyi szépet, csigát,
kacskaringót, kéket, sárgát,
hajnalt, alkonyt, a régi szelet
és a régi színeket. A régi
szíveink. Régi szíveinket
lemeszelték a kápolna falán. De
belerajzolva, téglába vésve most
már ott marad tizenöt év dobogó
szíve.
Latinovits Zoltán |
2013.
október |
2014.
május |