|
|
|
|
|
 |
Beck-kettő-három
Bemutató!
január 30. 19
óra
RS9 Színház
|
|
Zajlás
Valami zajlik itt, kérem.
Nem csak a folyók, zajlanak
dolgok, s én kezdem elveszíteni a fonalat.
Színinövendékek kérdik - mikor mesterségórán először
kerül szóba, hogy az igazság és a gazság közti különbség
a színházban nem elvont, filozófiai eszmefuttatás, hanem
kemény szakmai realitás, közvetítendő üzenet a néző felé
-, hogy mit lehet tenni?, kollégák, barátok
világosítanak föl, hogy mi ellen kéne tennem végre
valamit, újabb és újabb gyomorforgató aktualitásba
ütközöm naponta, amiket persze a független média come il
faut-vá fésül, vagy felborzol, „oldalától” függően
(fogja közben a röhögéstől), fogy az időm, mintha
Michael Ende „szürkéi” szivaroznák el az életemet,
barátaim válnak ellenségeimmé anélkül, hogy szükségét
éreznék magyarázatnak, megváltozik a Miatyánk szövege,
amit még együtt tanultam a beszéddel, általános
„kísértés” fogalom lép az eddigi konkrét „a kísértés”
helyébe, idegenek tegeznek úton-útfélen, mint régen az
ócska vagányok, hajnal félötkor zsúfolásig telt kocsmába
lépek, sört és bort isznak az emberek, nem ám a reggeli
lélekmelegítő felest, nyílt hazugságokat ordítanak a
képembe vagy közölnek tényként higgadtan szembenézve,
apellálva emberségre-művészetre-hazafiságra-európaiságra,
gonosz felnőttmesék lődöznek rám, szülői felügyelet
nélküli 12 éven felülire bosszút! bosszút! és akárhova
nyomkodom univerzális távkapcsolómat, ugyanazt a bóvlit
próbálják rámsózni ugyanazok a vonzó vagy vonzóan(?)
züllött arcok, „az-ember-annyit-ér-amennyit-keres”, meg
amennyire nekem hasznos-elvek áttörik-legyőzik még a
társadalmi gesztusok szokásrendszerét is, mindig így
volt ez? töprengek, ki tudja, még ötven éve sincs, hogy
figyelgetem a világot, előtte meg? csak az én életemben
is fordult már párat a hivatalos történelemszemlélet,
mintha kezdeném elveszteni realitásérzékemet (felmentő
körülmény-e, hogy Peter Brook azt írja: az ember egész
élete elmegy arra, hogy megpróbálja szétválasztani a
valóságot a képzeletétől), mintha körülöttem
barátok-ismerősök-emberek a virtuális pénz realitásába
kapaszkodnának mindjobban, járom az országot,
játszom-rendezek, de akárhol szétnézek, a két szélső
ponton ugyanazt látom, találós kérdés: egy
városon-kerületen-falun belül melyik épület igazán XXI.
századi? az ott dolgozók munkakörülményei méltóak a
korhoz? és melyik az a lerobbant hodály, ahol zaklatott
emberek próbálják túlélni a mát, megkapaszkodni az
örökbizonytalan holnapban? a válasz mindenhol ugyanaz,
az első egy bank, a második az iskola vagy a kultúrház,
és ez a lényeg, a többi csak szó, szó, szó, ahogy Hamlet
a róla elnevezett színműben mondja, gondolhatnám azt is,
milyen jó, mutatja ez az utat a jövőbe, de hát a száraz
tények nem ezt látszanak bizonyítani, „helyzet” van, meg
„válság” van, mintha bizony én rontottam volna el
valamit, s most szürcsölhetem keserű levét, iszom, mert
itatják, s közben még elvárás is volna, hogy európaiasan
(régies szóval internacionálisan) derűs-bárgyú
bulimosoly derengjen arcomon, de nem.
Nem jól van ez így. Mintha nem történt volna meg már
számtalan helyen a világban, hogy ahol
kultúrába-oktatásba fektették kevéske pénzüket az
emberek, az bejött. Ha meg a seftelésbe (pardon minden
kereskedőtől, nem náluk van a hiba lényege, hanem
azoknál, akiket megkértünk, legyenek szívesek vigyázni
kicsit a pénztárcánkra, ők meg bementek a kaszinóba), az
nem jött be. Mintha nem lett volna Széchenyink, azzal a
„kiművelt emberfők”-gondolattal. Mintha nem lenne
ezeréves tapasztalásunk itt a Kárpát-medencében. Mintha
nem látnánk, amit látunk.
Működésünk tizenegyedik évében harminchetedik
bemutatónkra készülődünk. Eddig a Színházi Dolgozók
Szakszervezete találta támogatásra méltónak
előadásainkat. Meg a nézők. Akik eljönnek, aztán újra
eljönnek, néha ugyanazt az előadást megnézni újra. Rájuk
gondolok, amikor boldogabb új évet kívánok, de
mindenkinek kívánom. Mindannyiunknak. Olyan új évet,
ahol a józan ész győz a klikkek-támogatta
ál-szakértelmek fölött. Ahol az emberség győz az
önérdek, a szerzés tébolya fölött. Ahol a mi
kerül az én elé. Ahol a pénzkereskedők
ál-sajnálkozása a csökkenő extraprofit miatt valódivá
válik. Ahol a színház újra menedékházzá válik, nem egy
tébolyodó világ pszichiátriai tükrévé, hanem a lélek
menedékévé, útjelzővé, zászlóvá. Ahol nem természetes,
dicséretes, követendő az önmagukat istenítők szónoklása,
hanem betegség. Ahol nem a kofák hangereje dönti el a
tojás minőségét. Olyan új évet kívánok mindannyiunknak,
ahol valódi döntéshelyzetekbe kerülhetünk, nem csak a
rossz-vagy-rosszabb döntésébe. Ahol családunkon túl
valódi közösségeket találhatunk, ahol megfoghatjuk
egymás kezét, és ahol megfogják a kezünket. Akkor is, ha
baj van. Mert lehet, hogy baj van. Baj van
gondolatainkkal, érzéseinkkel. Baj van kapcsolatainkkal,
életünkkel. Mi tettük vagy velünk tették? Nem tudom, nem
számít. Olyan új évet kívánok, ahol az egymás kezét fogó
kezek ereje szembe tud szállni a gazság, a butaság, az
önzés erejével.
Boldog Újévet kívánok.
Bicskei Kiss László
színész, rendező
a Magyar Kultúra Lovagja
|

|
Színházi Műhely
Samuel Beckett bemutató!
Beck-kettő-három
A 2009-es naptári év első
bemutatójával január 30-án este lép közönség elé a Főnix
Színházi Műhely társulata. A rendező ezúttal Sződy
Szilárd, a Rádiószínház ny. vezető dramaturgja. Az
előadás három Beckett egyfelvonásos sora, ezek:
Mondd, Joe [fordította: Mihályi Gábor]
Jövés-menés [fordította: Bart István]
Szöveg és zene [fordította: Tandori Dezső].
A szereplők:
Zernovácz Erzsébet,
Facskó Marica, Fábián Ágnes, Szávai Katalin, Vén
Friderika, Pásztor Zsolt,
Truczán Péter m.v.,
Makray Gábor, Zsákay Győző m.v.
A zenét Zsákay Győző
szerezte és játssza. A mozgást Dölle Zsolt
koreografálta. A díszletet Swierkiewicz Róbert
tervezte. És végül, még egyszer: az előadást Sződy
Szilárd rendezte.
Igazi színházi ínyencség lesz 2009.január 30-án,
pénteken este 7 órakor az RS9 Színházban (Budapest VII.,
Rumbach Sebestyén u. 9.), ahova szeretettel várunk
minden érdeklődő nézőt.
Jegyrendelés elővételben telefonon a
06-20-384-6658
06-30-248-3756
vagy Interneten a
fonixmuhely@gmail.com
címen.
|

| |
Drámastúdió
A
Főnix Drámastúdió
felvételt hirdet 0. évfolyamába,
18-26 éves jelentkezők számára.
A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji
megkötés nélkül.
A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.
A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.
A felvételi meghallgatás ingyenes!
|

|
Pályázat!
A nagy sikerre és a kedvező
fogadtatásra való tekintettel a Főnix Filmes Műhely idén
is meghirdeti forgatókönyv-írói pályázatát. A pályázat
ezúttal is nyitott, tehát bárki írhat, akihez ez a
felhívás valamilyen formában eljut. A tervek,
szinopszisok, jelentkezések leadási határideje
február 15.,
ez azok kedvéért van, akik kétkednek történetük
zsenialitásában és biztató szavakra vágynak, mielőtt
megszülnék a teljes forgatókönyvet. A forgatókönyvek
leadási határideje: 2009.
március 30.
A műveket e-mailben kérjük elküldeni a
makraygabor@freemail.hu
és/vagy
fonixx@freestart.hu
e-mail címekre.
Ezúttal elsősorban egész
estés könyveket várunk, tehát a játékidő 65-80 perc
körüli legyen. (Extrém esetekben ettől függetlenül lehet
jelentkezni rövidfilm ötlettel is, de akkor annak
korszakalkotónak kell lennie.) Téma, vagy műfaji
megkötés idén sincs, de egy eredeti vígjátéknak, vagy
egy felkavaró drámának nagyon tudnánk örülni. Kérjük
továbbá a pályázókat, hogy amennyire lehetséges vegyék
figyelembe a korlátozott anyagi lehetőségeket, ezért
senki ne álmodjon meg a beküldött művében Aston Martinos
autós üldözést az andalúz dimbek-dombok között.
A szüléshez kellemes
szenvedést, a pályázáshoz sok sikert kívánunk,
Makray Gábor
és a Főnix Filmes Műhely
Team
|
|

|
 |
Arcképcsarnok
Szávai
Katalin
Szávai Katalin a Főnix
Színházi Műhely társulatának tagja.
2008-ban végzett a Főnix
Drámastúdióban, s egyetlen olyan végzett növendéke az
iskolának, aki - egy külföldi út miatt - egy év alatt
végezte el két tanulmányi év feladatait. Ráadásul
"kiemelkedő eredménnyel", vagyis minden tárgyból,
gyakorlatból-elméletből végig kiválóan.
Most már közönség előtt
próbálja színésznői erejét, s hogy a "művészi szárnyak"
messzire röpíthetik még, azt bizonyítja a 2008. nyarán,
a Bűvészetek Völgyében játszott Furcsa pár (Női
változat) főszerepének kiemelkedő sikere is.
Szerepei a Főnix Színházi
Műhelyben:
Csongor és Tünde - Duzzog
A Négyszögletű Kerek Erdő
meséi - Ló Szerafin
Sganarelle - minden
szerep
Furcsa pár (Női változat)
- Florence Unger
A funtineli boszorkány -
Asszony
Körmagyar - Édes kislány
Kedves Nézőnk!
Szeretnénk jobban megismertetni a társulat színészeit
Önnel, közelebb hozni egymáshoz nézőt és színészt,
színházi embert. Ezért januártól Önnek is lehetősége
nyílik arra, hogy kérdésével jelen legyen az
Arcképcsarnok-ban. Az Arcképcsarnok riportja végén
megjelenik majd, ki a következő hónap kérdezettje, s a
fonixmuhely@gmail.com e-mail címen Ön is felteheti
kérdését. Ezúttal a riporter Pók Tímea, s néhány
kérdéssel megjelentek a társulat tagjai is.
A februári hírlevél riportalanya Sződy Szilárd rendező,
dramaturg lesz.
Hogy
került az életedbe a színház?
Ez átfogó kérdés.
Mindig vonzott a színház világa csak nem tudtam, hogy
alkalmas vagyok-e a színészetre, ezért viszonylag későn
kerültem kapcsolatba vele: eltekintve a diákszínjátszós
próbálkozásoktól a Főnix volt az első és a
legmeghatározóbb élményem. Szükségem volt az ilyen
irányú energiáim befektetésesre. Egyetemre jártam és egy
idő után a tudományos információk egyoldalú leterhelése
nyomasztóvá vált számomra.
Gyermekkorodban
volt-e olyan színházzal kapcsolatos élményed, amelynek a
hatása meghatározónak mondható?
Gyerekként voltak
színházi élményeim, de konkrétan egyet nem tudnék
megfogalmazni. Az idők során azt figyeltem meg, hogy
mennyire meg tudom nevettetni az embereket magam körül,
a barátaimat és az ismerőseimet, ami mindig nagy ajándék
volt számomra. Nagy energiát jelentett a magánéletemben.
Amikor különböző előadásokat néztem, mindig elfogott egy
különös irigység, hogy miért nem lehetek én ott a
színpadon. Az járt a fejemben, hogy mi lehet a titka a
színésznek, hogy ő ott lehet? Aztán rájöttem, hogy erre
talán én is alkalmas vagyok, és azután máshogy kezdtem
el figyelni a színészeket.
Bölcsészdiploma
mellé választottad a színészetet. Akkor valamelyik
kényszerpálya? Mellékes? Hobby? (BKL)
Eredetileg is
kacérkodtam a színészettel. Ha választani kell, vagy
lehet, akkor a színészet. Tavaly, huszonöt évesen
próbáltam meg először a felvételit a Színművészeti
Egyetemre. Sokáig bizonytalan voltam, hogy egyáltalán
alkalmas lehetek e pályára. Persze nem bántam meg, hogy
elvégeztem a bölcsész szakot. A tanítást, mondjuk,
szívesen kipróbálnám. Jelenleg a színészet a
legfontosabb számomra, szeretném csinálni, ha van rá
lehetőség.
Óriási sikered volt
nyáron Kapolcson, a B(M)űvészetek Völgyében. Hogy lehet
feldolgozni a sikert? (BKL)
Nekem az ott játszott
Furcsa pár akkumulátorként működik. Vannak olyan pontok,
amiket elraktározok, olyan ez, mint a napenergia. Ha
bizonytalanságokkal találkozom, akkor előveszem és
töltekezem belőle. Olyan tapasztalat, ami megerősít
abban, képes vagyok dolgokra a színpadon. Ez egy tisztán
építő siker volt, ami semmilyen negatívumot nem
tartalmazott. Nagyon motiváló emlék. Arra volt egyfajta
bizonyosság, hogy meg tudunk a közönséggel egy olyan
rezgést találni, amitől varázslatként működnek a dolgok.
Ebben az emelkedett rezgésszámban tudott velünk jönni,
szárnyalni a közönség.
Mit jelent számodra
a siker?
Azt jelenti, hogy a
lehetőségeket meg tudtam ragadni és azokat a lehető
legjobban meg tudtam valósítani. Ennek nem kell mindig
100%-ig rajtam múlnia. Színházi viszonylatban a siker
azt jelenti számomra, hogy a néző felszabadultan nevet
vagy adott esetben sír, nem tudja elkerülni, hogy
viszonyba keveredjen azzal a történettel, amit lát.
Azt mondják, a Te
generációdnak nincs igazi jövőképe. S Neked? (BKL)
A gyorsuló világ, a
gazdasági folyamatok, a társadalmi szerepek
átrendeződése, a hagyományos értékrend felbomlása, és a
különböző bizonytalansági tényezők valóban problémássá
tehetik a jövőkép kialakítását. De az élet minden
esetlegessége ellenére van elképzelésem a jövőről mind a
hivatás, mind pedig a magánélet terén, ami ugyan sok
tekintetben képlékeny, de mégis egyfajta ősbizalom lengi
körül.
A jövő egy része alakítható, egy része nem. Én ezt az
alakítható részét szeretném jól kezelni és kihasználni,
azzal együtt, annak ellenére, hogy a dolgok többi része
esetleg korlátoz vagy hátráltat.
Mi lenne számodra az
ideális jövő?
Ha a színházból meg
lehetne élni. Ha az ember nem hobbi-szinten kényszerülne
űzni a művészetet, abban az értelmében, hogy nem tud
elég pénzt keresni belőle. Számomra a színház persze nem
pénz kérdése. A professzionalitás a fontos.
Mindent megteszel
azért, hogy professzionális légy a színészetben?
Igyekszem a
hétköznapjaimba beépíteni a szakmai dolgokat, de nagy
hibám, hogy elég lusta vagyok, néha elhülyéskedem a
dolgokat. Néha egészen apró lépéseket nem tudok megtenni
a szétszórtságom miatt. Vagy például nem hívok fel
valakit, akit pedig fel kéne. Ilyen öngátló
mechanizmusok előfordulnak néha, és ilyenkor nem tudok
élni a lehetőségeimmel. Természetesen, szoktam
rendszeresen beszédtechnikázni és mozogni.
Van-e példakép az
életedben?
Igazából szerencsére
mindig olyan emberek vettek körül, akikre felnézhetek. A
családom, a barátaim, a tanáraim. A színházi világban,
akik példaképek, vagy tetszenek, például Blaha Lujza.
Azt most nem mondhatom el, hogy miért. Azt csak a pályám
csúcsán árulom majd el
J.
Aztán Básti Juli. Megint vicceset fogok mondani: Benny
Hill. Mindegyikük b betűs. A Főnix vezetőjének neve után
választottam őket
J.
Mely értékeket
tartasz legfontosabbnak az életedben?
Hú. Ez izgalmas. A
család, a barátság, az őszinteség és a megértés jutottak
elsőként eszembe.
A színházon kívül
melyek azok a dolgok, amelyekkel fel szoktál töltődni?
A természetben minden a
helyére kerül, ezért az utazást, a kirándulást mondanám
elsőként. Valamint az olasz kultúrával való kacérkodást.
Voltam fél évet Szicíliában, és nagyon jó az ott élő
emberek mentalitása. Lenyűgözött az a könnyedség, ami
egyébként alaptermészetemből adódóan távol áll tőlem, de
vonz. El lehet tanulni néhány titkot arról, miként lehet
a hétköznapokat szebbé tenni. Mielőtt kimentünk a
barátnőmmel Olaszországba, határozott elképzeléseim
voltak az életről általában és az emberekről, el tudtam
bizonyos dolgokat ítélni, de kint azzal, hogy hirtelen
rengeteg új élethelyzetet megismertem, sokkal belátóbb
és elfogadóbb lettem. Minden esetben egyedi jelenségként
szemlélem a dolgokat. Rájöttem, hogy nem igazán lehet,
és főleg nem érdemes ítéleteket alkotni.
Van szerepálmod?
Számomra annál
izgalmasabb, minél szélsőségesebb és sokoldalúbb egy
szerep. Van egy szerep álmom is, tudom… csak most nem
jut eszembe.
Milyen személyiségek
vonzanak?
Olyan személyiségek,
akik valamilyen módon impulzívak. Szeretem azokat,
akiknek nagyfokú érzelmi intelligenciájuk van. Ez nagyon
fontos tulajdonság. Az érdeklődő, nyitott, jó humorú
emberek vonzanak. Ha valaki sótlan, az nem jó. Neki és
annak is rossz, aki nézi. A jó értelemben laza emberek
között érzem magam igazán jól.
Mi a kedvenc
könyved?
Pillanat… most
választanom kell. Karamazov testvérek. Egyrészt nagyon
mély könyv, másrészt sokféle megközelítést egyesít
magában. Sokféle egymásnak ellentmondó hang megszólal
benne, külön szintek, legkülönfélébb konfliktusok, mégis
egységben van. Ez az izgalmas benne. A cizellált
szólamok sokféleségük ellenére egységet alkotnak, és
felhangzik bennük az ős bölcsesség.
Mit szeretnél
2009-ben megvalósítani?
Sok jó szerepet és sok
jó előadást szeretnék. Egy jól fizető kreatív munkát,
amiből meg tudok élni. Sok értékes emberi találkozást.
Utazni szeretnék. Fényeket, és természetesen korlátlan
mennyiségű földgázt
J
…
|
| |
Tisztelt Nézőnk!
Ha kérdése van a hónap
színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire
kíváncsi!
fonixmuhely@gmail.com |
|
|