| |
Rettegünk. Vagy inkább
„csak” szorongunk, hiszen annyi már a félnivalónk ebben
a világméretűvé szélesedett globális faluban, hogy nem
is tudjuk számba venni mindet. Ha eszmék, vallások,
hitek szabályrendszerébe kapaszkodunk pillanatnyi
biztonságért: melyiknek nincs meg az ellentéte,
ellen-eszméje, ellenvallása, ellenhite, melynek
képviselői készek az életünket is áldozni igazukért? Ha
az új-értelmű liberális gondolatokba menekülünk
félelmeink elöl, hová lesz emberségünk? A – kiérdemelt –
tisztelet, a megbecsülés, az áldozatvállalás
felelőssége?
Hallottam egy idős házaspárról, akik túlélvén a
haláltábort, fél évszázad elteltével is készenlétben
tartották a bőröndöt: ha elvisznek, ha menekülni kell…
S ha már nincs hová? Ha a hétköznapjaink válnak
észrevétlenül elviselhetetlenné? Akár az egykori orosz
száműzötteké, akik egyike figyelmezteti szabályszegő
társát: elvisznek! Innen? Hová?
A Helver éjszakája szembenéz a félelmekkel. Egy
irracionális és kegyetlen világban két egymásba
kapaszkodó ember különös kapcsolatán keresztül beszél
felelősségről, hibákról és bűnökről, s mindenekelőtt
szeretetről és szerelemről. Olyan helyzetbe helyezi
szereplőit, amikor a menekülésnél, életünk mentésénél is
fontosabbá válik az önmagunk és egymás iránt vállalt
törődés, felelősség, szeretet.
Az előadás – szemben a darab legtöbb interpretációjának
kirekesztő, aktuálpolitizáló értelmezésével – minden
kiszolgáltatottnak, minden üldözött, halálra szánt
áldozatnak állít emléket.
Bicskei Kiss László
|
