| |
Rettegünk. Vagy inkább
„csak” szorongunk, hiszen annyi már a félnivalónk ebben
a világméretűvé szélesedett globális faluban, hogy nem
is tudjuk számba venni mindet. Ha eszmék, vallások,
hitek szabályrendszerébe kapaszkodunk pillanatnyi
biztonságért: melyiknek nincs meg az ellentéte,
ellen-eszméje, ellenvallása, ellenhite, melynek
képviselői készek az életünket is áldozni igazukért? Ha
az új-értelmű liberális gondolatokba menekülünk
félelmeink elöl, hová lesz emberségünk? A – kiérdemelt –
tisztelet, a megbecsülés, az áldozatvállalás
felelőssége?
Hallottam egy idős
házaspárról, akik túlélvén a haláltábort, fél évszázad
elteltével is készenlétben tartották a bőröndöt: ha
elvisznek, ha menekülni kell…
S ha már nincs hová? Ha a
hétköznapjaink válnak észrevétlenül elviselhetetlenné?
Akár az egykori orosz száműzötteké, akik egyike
figyelmezteti szabályszegő társát: elvisznek! Innen?
Hová?
A Helver éjszakája szembenéz
a félelmekkel. Egy irracionális és kegyetlen világban
két egymásba kapaszkodó ember különös kapcsolatán
keresztül beszél felelősségről, hibákról és bűnökről, s
mindenekelőtt szeretetről és szerelemről. Olyan
helyzetbe helyezi szereplőit, amikor a menekülésnél,
életünk mentésénél is fontosabbá válik az önmagunk és
egymás iránt vállalt törődés, felelősség, szeretet.
Az előadás – szemben a darab
legtöbb interpretációjának kirekesztő, aktuálpolitizáló
értelmezésével – minden kiszolgáltatottnak, minden
üldözött, halálra szánt áldozatnak állít emléket.
Bicskei Kiss László
|
