|
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is
túl, még az Üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú
malac túr, volt egy csodálatos malom. Ez a malom nem
olyan volt, mint a többi, ahová az emberek a búzájukat,
gabonájukat hordták, hogy lisztet őrlessenek belőle:
ebbe a malomba az emberek az álmaikat vitték el. A
csodamalom csodamolnára beleöntötte az álmokat a
csodagarat torkába, utánakanyarított egy kis
bölcsességet, egy-két csipet tapasztalást, öregemberek
okos tanácsait, aprónépek rácsodálkozásait, mókát is meg
bánatot, a malom meg zúgni-zakatolni kezdett, s mikor
elkészült a munkával, az emberek boldogan hazavitték,
amit a csodamalom az álmaikból készített: a meséket.
|
