Megjelent:
Petővári Ágnes színikritikái
2016.november 8.
Szerző: Dr. Petővári Ágnes
A krétakör-ítélet
Főnix Színház
Bertolt Brecht
1945-ben írta A kaukázusi krétakör című drámáját,
aminek cselekményét Grúziába, a Hitler utáni szovjet
időkre tette. Alapja a Biblia ótestamentumi részében, a
Királyok könyvének 3. fejezetében olvasható. Ez a
történet a könyvek könyvének egyik legismertebb
példázata: két asszony mondja magáénak ugyanazt a
csecsemőt. Salamon ítélete úgy szól, a gyermeket ketté
kell vágni, hogy egyenlő mértékben jusson belőle
mindkettejüknek. A hamis anya elfogadja a döntést, az
igazi azonban inkább átengedi a másiknak, mert fontosabb
neki a kisded élete. A bölcs király ennek az asszonynak
adja oda a gyermeket. Ezt az esetet a salamoni ítélet
névvel tartják számon az emberiség kulturális kincsei
között. Számtalan festmény, szobor örökíti meg ezt az
eseményt, jó néhány oratórium, opera és színmű is
született ebben a témakörben. Ezek közé tartozik Brecht
műve is, amit először Garai Gábor, az ancien régime
koszorús költője ültetett át magyar nyelvre. Nyelvi
reformálásra az 1990-es évek elején Eörsi István
vállalkozott, ennek a fordításnak az alapján készült el
a Főnix Színház kamaraelőadása, aminek premierje
most október 30-án volt az együttesnek otthont adó RS9
Színházban.
Természetszerűen a jól ismert, de kissé módosított – úgy
is mondhatni főnixesített – sztori jelenik meg a színen.
Egy nem nevesített országban kitört a forradalom, a
harácsoló kormányzó menekülésre fogja, de elkapják és
felkoncolják. Divatbolond felesége az eszement
kapkodásban az összes csini cuccát felpakolja, de
kétéves kisfiáról, Michelről megfeledkezik.
Szolgálólányuk Gruse azonban nem nézi, ki fia, borja,
magával viszi a pólyást. Életét kockáztatja, a poklok
poklát megjárja, csak hogy védje az ártatlan kisbabát:
csillagászati összegért vesz neki tejet, áthalad azon a
keskeny pallóhídon, amin emberfia nem tud átkelni.
Sehol, még bátyja birtokán sincs maradása, kapzsi
sógornője innen is kiteszi a szűrét, ezért névházasságot
köt. Amikor pár év múlva lecsillapodnak a kedélyek, a
szülőanyja bírósághoz fordul, hogy visszakövetelje az
apja után meglehetős vagyont öröklő Michát. Ekkor jön az
ítélet, a részeg, megvesztegethető bíró meglepő
higgadtsággal dönt, kört rajzol, ennek a közepére állva
a két asszony húzhatja a gyereket, és aki erősebb, azé
lesz. Gruse inkább elengedi a kétségbeesett és hozzá
nagyon ragaszkodó, őt szerető fiú kezét.
A berchti színházhoz hozzátartoznak a songok. Tóth
Tamás saját szerzeményeit adja elő, amik az
események hangulatát felerősítik, gondolatait
kiegészítik, mondanivalóját magyarázzák. Időnként tűnik
fel, s ezzel kisebb részekre tagolja az előadást. Ezen a
kisméretű játszóhelyen nincs lehetőség, de nincs is
szükség hatalmas díszletekre, elég csupán egy-két
jelzésértékű kellék, hogy informálja a publikum tagjait,
ennélfogva a jelmezek is éppen hogy csak eligazítják
őket, ezáltal viszont sokkal nagyobb tere van a nézői
fantáziának, képalkotásnak. Így a míves és árnyalt
eszközökkel dolgozó színészi munka sokkal erőteljesebb
hangsúlyt kap, mert ez pótolja a látvány hiányát. A
Főnix Színház társulata maximálisan megfelel ennek a
kihívásnak és elvárásnak. Olyan nagyfokú intenzitással,
művészi elhivatottsággal, a színművészet iránti
tisztelettel és alázattal játszanak, hogy az bizony
példaértékű a magyar színpadon. Facskó Marica a
tőle megszokott magas színvonalon alakítja Grusét, ezt
az életet tisztelő, igazi anyai érzésű, csupa szív
cselédlányt. Az együttes többi tagja nem csupán egy
szerepet, hanem kettőt-hármat is visz fel a színre.
Boldizsár Tünde, Dankovics Noémi és Szávai
Katalin brillírozva személyesíti meg a hanyag dadát,
a számító ügyvédet, a siratóasszonyt, az undok sógornőt.
Árpád Andrea nagyszerűen hozza a kormányzó
feleségének ellenszenves figuráját. Makray Gábor
remekül kelti életre a snájdig katonát, Gruse semmit sem
értő vőlegényét meg a többi kíméletet nem ismerő hadfit
is. Kassai László az iszákos, velejéig romlott,
de meglepően okos ítéletet hozó bírót kifogástalanul
formálja meg. Kiss Zsófia színi növendék igen
éretten ábrázolja Michelt.
Baku György rendezi A krétakör ítéletet.
Megvan ugyan ebben a feszes ritmusú előadásban a brechti
színházat jellemző elidegenítő hatás, de ez a
megszokotthoz képest nem annyira éles és taszító, a
szereplők inkább kellemetlenek, néha utálatosak, de nem
szörnyetegek. Az egyetlen kivétel Gruse, az ő karaktere
igencsak szerethető, a közönség kedveli őt, és együtt
izgul vele, hogy megmentse a legényke életét, és örül,
hogy győz az igazság és az emberi tisztesség, így a
világ egyensúlya is helyrebillen. Ahogyan a drámában is
áll: „Minden azoké legyen, akik bánni tudnak vele. /
A gyermek az anyaszívűeké, hogy felnevelődjön.”
|
|