Részlet A költő nem tévedhet, Nagy
Lászlóval készült portrébeszélgetésből,
1975
NAGY LÁSZLÓ: A múlt században, de előtte
is hangoztatták, manapság is hallom
sokszor: Az ember jó. Der Mensch ist gut.
Azonban tudjuk, hogy az ember csak
szellemével emelkedett ki úgy-ahogy a
természetből – a teste, biológiai
fölépítése teljesen természeti. Így hát
az ember természete agresszív is.
Tudjuk, hogy a cromagnoni emberek
lebunkózták, leöldösték a neander-völgyi
embereket. Elfoglalták barlangjukat,
vadászhelyüket. Ez az öldöklés a mai
napig is tart. Nem javult az ember
azóta. Tehát az ember története egy
véres csillag, a Káin csillaga alatt
kezdődik. Most eretnekséget mondok
neked. Megkövezhetnének egyfelől a
keresztény, másfelől a szocialista
tradíciók hívei. Miért? Ugyebár írva és
jövendölve van a végső kiegyenlítődés,
az ellentétek feloldása, a nagy
harmónia, az örök béke, boldogság. Mit
lehet ehhez tenni? Igen, a társadalmi
kategóriákat megszüntetjük. Ezen a
vidéken, Európának ezen a felén valóban
meg is szüntettük, remélem, hogy másutt
is ez történik. De marad a kérdés, ez
pedig az, hogy ember és ember közt
különbség van. Nincs a világon, értve a
világot a földgolyóra, olyan ember,
akinek ujjlenyomata azonos lenne
másokéval. Ez is mutatja, hogy
természetünkben, ösztönünkben
különbözünk a másik embertől. Megmarad
továbbra is, gondolom, a természeti
ember biológiai vonatkozásban,
ösztöneiben is. Önzőek vagyunk, büszkék,
hiúak vagyunk, szelídek vagyunk s
gorombák, született gyilkosok, kéjencek,
martalócok. Tehát jók és rosszak
vagyunk, emberek vagyunk, esendőek
vagyunk.
KORMOS ISTVÁN.: Mégis, látsz reményt?
NAGY LÁSZLÓ: Látok, de előbb elmondom,
hogy van egy közhely, közmondás, ha úgy
tetszik, népi mondás: csak a sírban
vagyunk egyenlőek. Ezzel a közhellyel
már most farkasszemet kell néznünk. A
jövőben az emberen változtatni lehet
művi úton, tehát lehet csinálni
szorgalmas, szelíd és egyéb embereket. A
kérdés csak az, nem változik-e meg úgy
az ember, hogy már nem ember többé, hogy
ama megírt, jósolt, szinte naponta
elmondott örök béke, harmónia, boldogság
elfogadja-e ezeket a teremtményeket,
lényeket, alkalmasak lesznek-e erre az
édenre? Számoljunk le végre a szentséges
közhelyekkel. A remény? Nem tehetünk
mást, mint amit eddig is tettünk, főleg
humanisták: továbbra is a jobb emberi
sors harcosai, partizánjai, titkos
ügyvédjei legyünk. A reményt nem szabad
föladnunk, hiszen a legnagyobb
tragédiákból, katasztrófákból csak a
remény segít kilépnünk, léphetnek ki a
tömegek, akik sújtva vannak. Ugyanakkor
legyen jogunk a kételyre, ez is motorja
a mi alkotó munkánknak. Kritikával kell
néznünk saját munkánkat. Egyre jobbat
kell csinálnunk. Ez a célunk.
KORMOS ISTVÁN.: Tegyük fel – amiről itt
beszélgettünk, elmondtad itt a
gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit
üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év
múlva ülnek szembe veled?
NAGY LÁSZLÓ: Ha lesz emberi arcuk
egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi
szellemük, ha lesz, tudatom velük,
üzenem: csak ennyit tehettem értük.”
A költő nem tévedhet, rendezte: Zolnay
Pál, 1975
|