Karantén-dolgozatok 2021.03.26.

 

 

 

 

Aktuális

 

Vissza

 

2021. március 26.

Péntek este, színházi este van.
Amikor tizenhét évesen farmerben-trikóban álltam a színpadon moccanatlanul az Equus Alan Strang-jeként hosszú jeleneteken át, a helyzetből adódó változások során furcsa mikro-feszültségeket éreztem vándorolni izmaimban, s azt, hogy ilyenkor a nézőtér is megváltozik: hang fennakad, lehellet megszegik… mit sem tudtam még a no-színészetről, a figyelem energiáiról, a nézők jelenlétéből a színész felé áradó, majd megformált és visszaáramoltatott erőkről. Amelyek, sajnálatos, nem jönnek át monitorokon.
Mindez arról jutott eszembe, hogy holnap Színházi Világnap. Eddig egész jól működött ez a furcsa, színháznak nevezett összejövetel-sorozat – szűken véve az utóbbi 2555 évben, Theszpisz óta, tágabb értelemben az idők végtelen homályába nyúlva. Oly sok gyönyörűség elfért benne, a rivalda mindkét oldalán. Itt, a deszkázott részen az alkotás teljessége, az élet hétköznapokban nem tapasztalt, koncentrált jelenléte (…Isten lábát fogni…), ma még eszközökkel nem mérhető erők áradásának hömpölygő folyama, egy-ség a minden-séggel – vagy egyszerűen az önmegvalósítás boldogsága, a taps öröme. Túloldalt, a székeken, a nevetés és sírás öröme, a felismerés vagy rádöbbenés boldogsága, a katharzis megtisztulása. Bár ez utóbbitól mintha elfelé lépkednének a mostanság „trendi” előadások.
De mi lesz ezután? Hisz elmúlik majd fejünk felől ez a járvány-átok is, és itt lesz a nap, az este, mikor ott állunk megint a színpadon, a függöny felmegy, és…? Üresen tátong majd a nézőtér, mert kényelmesebb gatyában, vacsorázva színházazni, vagy ha uncsi, átkapcsolni a sorozatomra… ? Néhány eltökélt színház-rajongó ül majd ott, távol egymástól, rettegve az ellendrukkerek aktuális suttogásától: „úgyis fertőznek, azok is, akik bantu vakcinával oltattak!”?
Mi lesz az iskolával? Elszánt önmegvalósítók jelentkeznek majd, ki-ha-én-nem szabálydiktálók, tananyagmeghatározó húszévesek? „Képzésre” vágyók, „fizikai színház”, slam-poetry-rajongók? Lesz-e még, aki kezünkbe adja kezét, hogy elvezessük a színpadig? Akinek megmutatjuk, mi az alázat, a büszkeség, a szakmai tudás ereje?
Első éves színinövendék-vizsgánkra eljöttek az akkori Nemzeti színészei. Hány Kossuth-díj ülhetett ott, a háziszínpadon? Nem tudom. Kállai, Őze, Sinkovics, Avar, Gobbi vagy Major (ketten együtt biztos nem). Neuwirth Panni táncvizsgája volt, a capella katonabúcsúztatókat énekeltünk, kétségbeesetten nyalábolva párunkat, mintha tényleg a frontra mennénk… S mikor kisandítottam a nézők felé (tilos!), könnyeket láttam. Nézték, kik jönnek utánuk. Miből vannak. Méltók-e arra, hogy ellessék, amit ők is ellestek a maguk idejében, az Istenekkel poharazgatás titkát?
Nagy erők hömpölyögtek abban a szűk térben. Talán ez változtatott sokunkat azzá, amivé: Thália, Melpomené alázatos szolgáivá, büszke papjaivá.
S mi lesz most? Igaza lesz-e Vekerdynek, hogy a színház az emberi lélek szerves része? Vagy besorol a kreatív gyöngyfűzés, gumikötél-ugrás önmegvalósító kalandjai közé? A Színházi Világnap az Aktivisták Nemzetközi Napja mellé?
Nem tudom. Csak azt, hogy mikor újra felmegy a függöny, mi ott állunk majd a színpadon. Alázattal, izgalommal, emberségünk, tudásunk díszébe öltözve várjuk a nézőt. Az iskolában azokat, akik szerint még van javítani való ezen a gyönyörű világon, akiknek van mit mondani a többieknek emojikon túl is.
Ma esti színházi ajánlatunk – reménykedve, hogy visszaáramlik Önökhöz valamennyi azokból a gyönyörűségekből, amelyek formálták az előadást közönség jelenlétében - Csehov. Aki komédiákat írt, Sztanyiszlavszkij meg tragédiát rendezett belőlük. Aki még tudta, a színház mindig fizikai. Mert a színész nem betanulja, aztán ügyesen ilyen-olyanná formálja a szöveget, hanem éli a helyzetet. Jelenvalóan, egész mivoltával: gondolataival, érzelmeivel, érzékeivel.
A rendező, Baku György ezúttal izgalmas játékra hívta a színészeket: játék-a-játékban játékra. Ők pedig Önöket, kedves nézőink. Játsszanak velünk, ma este is. Jöjjenek velünk egy szenvedéllyel, szerelemmel, vágyakkal és félelmekkel teli valóságba, Csehov valóságába, három nővér valóságába.
S a Színházi Világnap előestéjén reméljük együtt, hogy hamarosan már nem monitor-találkozásra kell invitálnunk Önöket.
Jó szórakozást.
BKL

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
csehovi játszóház felnőtteknek
Kosztolányi Dezső fordítása alapján
Rendezte Baku György
Zeneszerző Tóth Tamás
A rendező munkatársa Laki Mónika
Művészeti vezető Bicskei Kiss László
Játszották Árpád Andrea, Hartai Laura, Szávai Katalin, Hole Dániel, Facskó Marica
továbbá játszották még, a felvételen túl Boldizsár Tünde, Gránicz Gábor, Baku György
 

Képek: Csáki Rita

A fenti képre kattintva megtekintheti az előadást.

Vagy itt:


https://youtu.be/Jldk5EOacaI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |