Karantén-dolgozatok 2021.03.12.

 

 

 

 

Aktuális

 

Vissza

 

2021. március 12.

Péntek este, színházi este van.
Múltkor valaki rácsodálkozott, hogy reggelente Kossuth-rádiót hallgatok. Én meg rá. Ha az egyik politikai kurzust éljük, propaganda szól reggelire, ha a másikat, az esszenciális bölcsesség? Nem kellene már felnőni, kérem?
Így vagyok március 15-ével is. Mindig kisétálok a Nemzeti Múzeumhoz, nekem itt ünnep az ünnep, s meghallgatom-nézem, aki amit mond. (Egyszer nem tettem meg, mikor lezárták a helyet, s rosszarcú, fekete ruhás kopasz emberek túrtak az érkezők zsebébe-táskájába, babakocsikból emelték ki a taktikai cumisüvegeket, hogy érezzék a törődést… Sajnálatos, de buta makacsságom egyik megnyilvánulása, hogy ehhez engem meg kellett volna bilincselniük [megtették volna], így inkább sétálni mentünk a Károlyi-kertbe. Ott meg, körben a padokon szerencsétlen hajléktalanok ültek, maguk alá piszkítva, újságpapírokon, mind magányosan, ÉS MIND KÖNYVET OLVASOTT. Furcsa egy világ ez.)
Aztán itt van ötvenhat. Eddig három „hivatalos álláspontot” értem meg, s ki tudja, mit hoz még a múlt…Úgyhogy inkább van saját. Erről is, a többiről is (…ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,/ és ötvenhat: egyszer minden száz évben / talpra állunk kínzóink ellen… Faludy). Büszke vagyok, hogy magyar vagyok. Hogy egy tehetséges és nagylelkű nációnak lehetek része. Amiért gyűlöltek-irigyeltek mindig túlnanról: hogy pillanat alatt, szavak nélkül állunk hadrendbe (Pozsonyi csata 907, meg a többi…); hogy az Egri csillagok (Várkonyi 1968) nemzetközi sikere azon bukott el, hogy a nyugat-európai nézők már akkor sem értették, hogyan és miért szállhatott szembe kétezer ember százezerrel (1552), á, ilyen nincs, mért nem mentek haza?; hogy egy osztrák paraszt félig-meddig katonává képzése évekbe telt, a magyar suttyó meg fölpattant a lovára, és mindent tudott, amit kellett (Mária Terézia, XVIII. század); hogy március 15-én délben a forradalom hazament ebédelni, sziesztázott, majd háromkor újra kitört(e magát) (’48); hogy ahol kétezer halott heverhetett volna, ott csak húsz volt, és pénz is hevert dobozokban az utcán, és nem nyúltak hozzá (’56);
hogy egy város éghetett volna, de nem égett (2006). Szeretek magyar lenni. És persze hogy gyilkos az indulatom vagy hervadt a kedvem a „hivatalnak packázásaitól”, meg mikor a boltosgyereknek szia vagyok, simán. (Örülök, ha „öcsém” nem.) És mert szeretem a nációmat, hibáival egyetemben, jogom van haragudni is. Ha utálnám magyarságomat, hallgatnék, vagy Nagy Lászlóval mondanám: „Oda menjünk, ahol kellünk, / ahol nekünk öröm lennünk”. De így csak kiáltok néha egy-egy előadásnyit.
Őszintén sajnálom, de március 15-éről nincs előadásunk. Volt, kamaszokat csalogattunk abba a gondolatkörbe, hogy mi lehet az ünnep még a diri unalmas beszédén meg az esti bulin vagy családi wellness-en túl.
De felvétel az nincs róla. Így hát grácia szegény fejemnek, hogy az őszt hívom ide, a reményteli tavaszba (remélve, hogy akkorra már nem karantén-dolgozatokra lesz szükség, hanem valódi, élő előadásokra és nézőkre a nézőtéren), s egy másik ünnep kiáltását kínálom ma estére: október huszonharmadikáét. A lényeg ugyanaz: mi az ünnep, az emlékezés tartalma? Van-e emberarca? A társadalmi szokáson túl, kell-e tiszteletünk virágát vinni azoknak, akik már nem élnek, de valami önmaguknál nagyobb dologért adták az életüket? Vagy lépjünk túl rajtuk, a múlton, és foglalkozzunk azzal, ami van?
Keressék velünk ma este a válaszokat.
Jó szórakozást.
BKL

Az angyalok nem sírnak
játék az élettel 1956 emlékére
Írta Kiss József
Díszlet, jelmez: Neudold Júlia
Rendezte: Bicskei Kiss László
Játszották Bicskei Kiss László, Boldizsár Tünde, Hartai Laura, Várkonyi Tamás, Farkas Zoltán, Timon Benjámin, Pásztor Zsolt, Zsitva József
továbbá játszották még, a felvételen túl Facskó Marica, Bognár Anita, Makray Gábor, Bodor Géza, Varga Tamás, Guttin András, Kassai László, Boros Ádám

 

Képek: Csáki Rita, Heranus Gábor, Nagy Tibor
 

A fenti képre kattintva megtekintheti az előadást.

Vagy itt:

https://youtu.be/-y4PaKh7Y2E

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |