Karantén-dolgozatok 2021.02.26.

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

2021. február 26.

Péntek este, színházi este van.

Nem különleges bánásmódot kérnek a művészek. A művészek. Csak annak az elismerését, hogy ők is emberek, nem balekok, lúzerek, de kicsit mások, mint a hétköznapi emberek. Másképp élik meg a valóságot, másképp érzékelik, látják. De ez persze még nem elég, hiszen nincs két ember, aki ugyanúgy élné meg ugyanazt: meg is tudják fogalmazni, másképp. És még ez sem elég: olyan jelképekké tudják fogalmazni világukat, melyet mindenki megért, s szinte egyformán. Szép magyar szóval: integrál, nem szétválaszt (lásd aktuálpolitizáló színházi előadások…). Hiszen ezért „tartja” őket az emberiség: hogy a hétköznapi valóság gyakran nyomasztó vagy elviselhetetlen történéseit egy olyan nézőpontból mutassák meg, amelyre nem gondoltak még. Ezért felelősség is, nem puszta önmegélés, önmegvalósítás. Meg szükséges szakmai tudás. Néha, hogy ezt érzékeltessem színinövendékekkel, elmesélem, amikor százezer évvel ezelőtt, egy jó vadászat utáni hajnalon, mikor kelt föl a nap, feküdtünk a barlangunk – otthonunk – előtt, az oldalunkon, s egyikünk kinyitotta szemét, és a felkelő nap lángoló korongja pont a tisztáson álló kiszáradt fa két megmaradt villás ága között járt, s ez a puszta kép, ez a gyönyörűség olyan érzelem-hullámot robbantott ki, melyre akkor még szavak sem voltak, csak nyögések és könnyek. Másikunk, aki egy kicsit előrébb feküdt, kiváló vadász, a horda oltalmazója, a legbátrabb harcos, ugyanezt látta, ahogy kinyitotta a szemét, s arra gondolt: vajon maradt-e még abból a tegnapi elefántból? Nem jobb-több egyikünk a másikunknál, csak más a dolgunk. S másikunk, a végtelen idők mélyéig visszamenően, soha nem mulasztotta el, hogy jó falatokat juttasson az elefántból egyikünknek. Bizonyíték erre, hogy a művészet még mindig létezik. Egyikünknek az új nézőpontokra, a „másképp-látásra” van érzékenysége, másikunknak a vadászatra, oltalomra.
A művész nem tudja nem tenni, amit tesz. Igaz, a dilettáns sem tudja. Csakhogy a művész kényszere, hogy a képpé-hanggá-formává-akcióvá fogalmazott világot, melynek részese maga is, felmutassa a többieknek, a dilettánsé pedig hogy önmagát felmutassa, valamely formába fogalmazva. Más az értékrendjük, fontossági listájuk. A művészé: „gyöngyöt dobálni, semminek örülni”, ahogy Kosztolányi írta, s ez semmilyen más nézőpontból nem értelmezhető.
A mai előadás-ajánlatunk teljes címe: A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Több mint kétszáz éve írta Csokonai. Uramisten, mi történt itt kétszáz éven át? Történt-e valami is? Hova lett „másikunk” felelőssége? Mert azt a falat elefántot nem ok nélkül adta: átlátta, akkor van egy-ség meg egész-ség a családban-hordában-törzsben, ha egyikünk eltáncolja-meséli-festi a világot, olyannak, amilyennek ő látja. Ha nincs, akkor csak a zsákmány van és a hierarchia. A harc.
Mi változott ebben a két évszázadban? A mélaság nem, Csokonai kora a depressziót nevezte így. A felelősség? Engem már szólított fel vállalkozó, hogy ideje lenne támogassam őt (alázattal viseltetem mind hivatásom, mind a napi étel adománya iránt, megtettem). A megbecsülés? VVakárkik, realityshow-művészek világában már hivatásom legszikárabb megnevezését, a színészt is félve használom, nem lakták le ezt is, míg egy pillanatra elfordítottam a fejem? A hatalomnak nem oldalai vannak, csak érdekei, ementén osztja a megbecsülést is. (A Főnix szinte egyetlen pénzbeli támogatója volt évekkel ezelőtt a Színházi Szakszervezet, és a Jogvédő Iroda: megnézték repertoárunkat, elolvasták terveinket, és támogattak, nem kellett bizonygatni puszta létezésünket is. Az megbecsülés volt.)
Szerencsére az előadás nem ilyen keserű, mint gondolataim. Jóféle, szeretnivaló bolondozás. S ha ott is vannak a fenti kérdések, azok Csokonai, Sediánszky és Koltai tehetségének köszönhetően maradnak a történet mélyrétegeiben.
Úgyhogy igazán nem is fontos, hogy elolvassák a fentieket – úgyis a karantén-bezártság okozta mélakór rovására írhatók -,
egyszerűen csak nézzék és élvezzék az előadást.
Jó szórakozást.
BKL

Tempefői
kivonat az egészséges életmódról Csokonai Vitéz Mihály művei nyomán
16 éven felülieknek!
írta Csokonai Vitéz Mihály, Sediánszky Nóra, Koltai M. Gábor
díszlet, jelmez: Neudold Júlia
rendezte Bicskei Kiss László
játszották Balázs András, Makray Gábor, Bicskei Kiss László, Zernovácz Erzsébet, Hartai Laura, Pásztor Zsolt, Rékai Nándor, Gránicz Gábor, Hole Dániel
továbbá játszották még, a felvételen túl Szávai Katalin, Tarr György
 

képek: Rudó Szilvia és Nicolás Eduardo Acosta García

 

A fenti képre kattintva megtekintheti az előadást.

Vagy itt:

https://youtu.be/vLjFYxrJep0

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |