Sajtóvisszhang: Yerma-sorsok

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

Megjelent: Petővári Ágnes színikritikái

2020. március 23.

Szerző: Dr. Petővári Ágnes

 

Yerma-sorsok

Főnix Színház

RS9 Színház

A rövid életű, 38 évesen a falangisták által megölt Federico Garcia Lorca (1898-1936) tragédiáját, a Yermát 1934-ben írta, és ekkor, december végén Madridban színre is vitték. Lorca egyik igencsak kedvelt drámája, bő nyolcvan esztendő alatt számtalan fel- és átdolgozásban, más műfajban is láthatták a nézők. Kortalan mondanivalójával minden időben szól az emberekhez, ugyanis a múltban is voltak meg a jövőben is lesznek olyan, gyermek után sóvárgó asszonyok, akiknek a férje viszont hallani sem akar utódról. Legutóbbi változatát, a Yerma-sorsok-at március 8-án mutatta be a Főnix Színház az RS9 Színházban.

 

Baku György rendező koncepciója nem szokványos és igencsak figyelemre méltó. A boldogtalan, szebb, jobb meg teljesebb életre és főképp anyai örömökre erősen vágyó Yerma kilátástalan küzdelmet folytat a gyűlölködő, becsületről papoló, féltékenykedő férjjel, Juannal meg a lehúzó, vele szemben értetlenül álló és őt hibáztató közeggel. Ugyanakkor belső kálváriáját, kétségbeeséseit, testére mért ütések okozta fájdalmait négy nő is megszólaltatja. Ők Yerma hasonmásai, amit kopott farmernadrágjuk meg blúzuk azonos fazonja és színárnyalatbeli apró különbségei fejeznek ki. Amit Yerma a lelkét mardosó gyötrelmekről hangosan nem mond ki, azt a négy, egymástól azonos távolságban ülő asszony bővített formában közli. Ezek a gondolatok nemcsak Lorca Yermájának egyedi, hanem bármely korban élő Yermának azonos kínlódásait tükrözik, azokét, akiket férjük, vagy környezetük semmibe vesz, megfoszt emberségétől, megaláz, testileg vagy verbálisan bánt, egyszóval kifejezve: terrorizál. Ezt a kitágított, sajnos örökzöld mondanivalót az igencsak beszédes cím, a Yerma-sorsok is hűen szemlélteti.

 

Az RS9 Színház színpadtere csupán minimális, – székekből, lavórokból, paravánból meg ajtóféleségből álló, – jelzésértékű díszletet enged meg, így a művészekre dupla „teher” nehezedik, a hiányt nekik kell kipótolniuk tehetségükkel, játékuk mívességével, színészi megjeleníti erővel. És meg is teszik. Tisztán artikulálva, nem hadarva, nyelvünk ritmusát, ereszkedő, emelkedő dallamát megtartva mondják a Yerma-sorsok a köznyelvtől elemelkedett, költői szövegét. Facskó Marica vállán nyugszik az előadás, elejétől a végéig a színen van, és bizony derekasan helytáll ebben a nehéz, színészpróbáló szerepben. Az ő Yermája alávetettségében is büszke nő, aki öntudatosan vállalja magát, nyíltan mer beszélni vágyairól, legfőképpen arról, hogy szeresse, tisztelje, becsülje a férje, és adja meg neki azt, amit mindennél jobban szeretne: a gyermeket. Tudja, a falu szájára vette őt, ennek ellenére nem vesz tudomást kiszolgáltatott helyzetéről, bátran szembe mer nézni a pletykás nőkkel, akik a háta mögött pusmognak, és őt vádolják, hogy nem tud áldott állapotba kerülni, mert meddő. Nem dől be a szirénhangnak, hogy más férfi boldogan megajándékozná őt a várva várt babával. Ugyanakkor van mersze szembenézni, és helyesen cselekedni, azaz elpusztítani az útjában álló, kerékkötő Juant. Az enervált, semmit, legfeljebb a vagyont gyarapítani akaró, nyámnyila férjet Makray Gábor remekül alakítja, macsónak még véletlenül sem lehetne mondani, mert csak önmagával, meg az úgynevezett becsületével törődik, ezen kívül semmi nem érdekli, fel nem tudja fogni, mit szeretne Yerma, miért nem elég neki, hogy ehet, ihat meg van fedél a feje fölött. A mindennel tisztában lévő családi barátot Földes Tamás kifogástalanul kelti életre, az ő Victorja csak kerülgeti meg sajnálja Yermát, de nem mer közbelépni, férj-feleség dolgába beleszólni, inkább megfutamodik, és jó messzire megy. A négy Yerma-alteregót Árpád Andrea, Szávai Katalin, Dankovics Noémi és Boldizsár Tünde elismerésre méltón személyesíti meg. Nem követik gépiesen a címszereplő mozdulatait, testtartását, mimikáját, hanem hangjuk árnyalataival, arcuk rezdülésivel, taglejtésekkel tökéletesen kifejezik a különbözőségüket. Zernovácz Erzsébet hibátlanul formálja meg a várandós, majd kislányát boldogan és megelégedetten nevelő, ugyanakkor nem mindig jóhiszemű, locsi-fecsi anyukát. Weisz Ildikó mesterien hozza a kétszínű Dolores ellenszenves figuráját, aki olyan ámító és számító, amilyennek az ilyen vajákos, mindenkinek a szája íze szerint beszélő, sötét lelkű fehérnépnek lennie kell. A Yerma nyakára ültetett, rá felügyelő, a család becsületére éberen őrködő sógornőket Oláh Réka és Palya Noémi undok és alattomos kísértetként ábrázolja.

 

Baku György rendezővel együtt Bicskei Kiss László játékmester megrendítő és komoly, sőt elmélyedt eszmefuttatásokra sarkalló előadást hozott tető alá. A Yerma-sorsok érzelmi szintjét nagymértékben növeli Tóth Tamás zenéje, ezzel a cseppet sem andalító, inkább felzaklató dallamokkal válik teljessé a darab üzenete: miszerint az igaz, hogy fizikailag a nő a gyengébbik nem, de tartásban, lelki erőben nem, mert rosszakarói ellen fáradhatatlanul meg szívósan tud küzdeni, mi több, lázadni, és soha nem adja fel a reményt, hogy felülkerekedjen rajtuk.

 

 

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |