|
|
Megjelent:
Függetlenség
2007.03.09.
Írta: Dr. Petővári Ágnes
Hubay Miklós:
Lélegzetvisszafojtva
(Főnix Művészeti Műhely)
Hubay Miklós 1918-ban, Nagyváradon született. Ő a
munkásságát még a világháború alatt elkezdő írónemzedék
tagja. Ezt a generációt az udvariasan Rákosi Mátyás-féle
sematizmusnak nevezett irodalompolitika térítette le a
művészi fejlődés és kiteljesedés útjáról, majd az
1956-os forradalmat követő Kádár János-i kemény, s az
ezután jövő puha diktatúra állította parkolópályára,
vagy kényszerítette hallgatásra, asztalfióknak írásra.
Hubay Miklós minden külső szorítás ellenére – értékben
és mértékben is – gazdag életművet hagy az utókorra,
ugyanis igencsak számottevő alkotásokat tett le
művelődéstörténetünk asztalára. Leginkább a drámaírás
terén jeleskedik, több mint 50 darabot írt, az Elektra
kiadó hét kötetben jelenteti meg drámáit, amelyek között
vannak monodrámák, egyfelvonásosak és „hagyományos”
színművek is. Legismertebb műve, az idáig 18-szor
bemutatott Egy szerelem három éjszakája című zenés
tragédia és a Színház a Cethal hátán című drámája. Nem
csak ebben a műfajban próbálta ki magát, hanem írt
operaszövegkönyvet, filmforgatókönyveket,
színjátszásunkról pedig két igen fontos elméleti
tanulmányt tett közzé és még napló és úti jegyzeteit is
közreadta. Írói munkássága mellett tanított is: 1949 és
1957 között a Színművészeti Főiskolán drámatörténetet,
1974-től ’87-ig pedig a firenzei egyetemen magyar
irodalmat. A Magyar Írók Szövetségének 1982-től ’86-ig,
a PEN Klubnak pedig 1991-től ’94-ig volt az elnöke.
József Attila-díjjal háromszor, Kossuth-díjjal pedig
egyszer tüntették ki. Műveivel megcáfolja azt a divatos
és úton-útfélen hangoztatott nézetet, miszerint
tragédiaírásra manapság nincs szükség. Hubay ennek az
ellenkezőjét bizonyítja, ugyanis a 20. század embere
előtt álló új feladatokat a régi, drámaírói hagyományban
született alkotásokkal elemzi, modern kori hőseiben is
láttatja a tragikumot, a morális nagyságot, darabjainak
a katarzis is elengedhetetlen kelléke.
A Lélegzetvisszafojtva című egyfelvonásos drámája az
Összegyűjtött drámák 5. kötetében, 2005-ben látott
napvilágot, és a Főnix Színházi Műhely 2007. január
26-án játszotta először a Gutenberg Művelődési
Otthonban. A Főnix Színházi Műhely nem csupán egy
szimpla színház, hanem színiiskola, Drámastúdió és
Filmes Műhely is, ahol kommunikációs alapismereteket
oktatnak a 6-tól 10 éves korosztálynak, a
középiskolásoknak és az érettségizetteknek pedig
színészmesterséget. A Főnix Színházi Műhelyt 1988-ban
alapította Bicskei Kiss László színész, rendező, aki a
kortárs színházkultúra fejlesztéséért 2007-ben kapta meg
a Magyar Kultúra Lovagja címet. Művészi hitvallásának
megfelelően olyan színházértő fiatalokat szeretne
nevelni, akik képesek a múlt értékeire támaszkodva utat
törni a jövő felé. A Lélegzetvisszafojtva olyan, mint
egy görög sorstragédia: egy helyen, rövid idő alatt,
kevés szereplővel, egy eseménysort mond el. A tizenéves
szerelmespár bemászik egy kültelki villa nyitott
ablakán, hogy kettesben legyenek. A fiú bizonygatja, ez
az ő házuk, a szülei fent vannak az emeleten. A lány
óvatos, hisz is neki, meg nem is. Mindketten tudják,
tilosban járnak, ezért félelmük, belső bizonytalanságuk
miatt a nesz robajnak, a vonatfütty ágyúszónak, a halk
ajtónyitás pedig fülsértő nyikorgásnak hallatszik. Eme
röpke idő alatt a férfi-nő kapcsolat teljességét
megélik: összevesznek, majd kibékülnek, szeretik
egymást, ugyanakkor civakodnak is, gyanakodnak, de azért
hisznek a másiknak. A leányzó ellenáll a fiú heves
ostromának, kéreti magát, a fiatalember pedig
türelmetlen, könnyen megsértődik, és csak az ágyba
akarja cipelni húzódozó kedvesét. Végül a középkorú
tulajdonos házaspár is megjelenik, akiknek a fiú akár a
gyermekük is lehetne. A srác azonban fél a
lelepleződéstől, és ijedtében kiugrik az ablakon, és
egyenesen a mozdony elé fut.
Hubay Miklós darabját a két fiatal színész, a vállalkozó
szellemű, merész Fiút megszemélyesítő Balázs András és a
tartózkodó, visszafogottabb Lányt megformáló Hartai
Laura viszi a vállán. Alakításukról csak a legnagyobb
elismerés hangján lehet szólni! Olyanok, mint két
kölyök, akik egymáson próbálják ki vonzerejüket. A Lány
szende, a Fiú rámenős, s ezzel annyi színt, ízt visz
Balázs András és Hartai Laura mindkét karakterbe, hogy
az első perctől az utolsóig lekötik a publikum
figyelmét. Egy perc unalom, üresjárat nincs az
előadásban! A villatulajdonos férjet Bicskei Kiss
László, a feleséget Boldizsár Tünde jeleníti meg. A
mozgásnak és a zenének kiemelt szerep jut, ezért is
kapja a „tragédia tánclépésekben” műfaji meghatározást
darab.Igazi színházi élményt nyújt a Főnix Színházi
Műhely két fiatal művésze! Azt a kettős csodát hozzák
létre, hogy az előadás címe, a Lélegzetvisszafojtva nem
csak a szó elsődleges jelentésében érvényes, hanem
átvitt értelmében is, azaz a publikum a
szerepmegformálásuktól és a dráma mondanivalójától
egyaránt a lélegzetét visszafojtva figyel és ámul,
miközben a lelke megfürdik és megtisztul, azalatt
igényesen szórakozik, és még gondolkodhat is. Ez a
produkció valóban tiszteleg a magyar dráma nagy mestere
előtt!
|
|
Megjelent: Théma Újbuda
Hubay Mikós:
LÉLEGZETVISSZAFOJTVA (bemutató)
Ha visszafojtod a
lélegzeted, te is megérzed majd….
Vannak bizonyos helyzetek, amikor az ember fia
akaratlanul is visszafojtja a lélegzetét. Nem tudod
miért, de vissza kell fojtani. Amikor elkap valami hűvös
és mégis bizsergetően langyos fuvallat, amely fölemel,
föl a magasba és nem enged el, csak ha kifújod a
levegőt. - A darab címe hallatán ez a régi visszatérő
érzésem elevenedett meg bennem. Tudat alatt erre
számítottam, szinte követeltem, hogy történjen meg.
Hubay Miklós zseniális írói világa már olvasás közben is
emberfeletti magaslatokba emeli fel az egyént, így
kíváncsian vártam, hogy mindez hogyan tükröződik vissza
a színpadról a publikumnak A tükrözés tökéletesen
sikerült. A vártnál is tökéletesebben.
Mert mit mondjon az ember arra, ha egy intézetben
nevelkedett kamasz fiú az éj leple alatt a
dramaturgiailag oly nagy jelentőséggel bíró eső elől
egy, a közelben lévő villa nyitott ablakán túl keresi a
menedéket? Nyilvánvalóan büntetést érdemel, mert ez
bűntény. És mit mondjon az ember arra, ha egy intézetben
nevelkedett kamasz fiú az éj leple alatt egy, a közelben
lévő villa nyitott ablakán túl keresi a menedéket
kettőjük számára? A lánynak és önmagának. Azt gondolja,
hogy a ház falain belül megtalálja azt, amit keresett:
törődést, gondoskodást, felnőtté válást, büszkeséget.
Elgondolkodik az ember. Mérlegel. Igen, valóban
bűncselekmény. De mégsem az. Mert abban a pillanatban az
volt a leghelyesebb tett. És tényleg, milyen jól tette!
Az akkor egyetlen otthont jelentő villa falai, a kint
zuhogó eső, a letaposott virágok, az átázott ruhák, a
zenélő padló, Philoméla megszületése, a képzelet
cukormázas- kesernyés játékai, mind-mind egyetlen
szóként lüktet a fejekben: élni, élni, élni! A fiúnak is
ez volt az egyetlen célja, az egyetlen lehetősége. Élni
akart úgy, mint a többiek, hogy ő is olyanná váljon,
mint a többiek. Mert neki is annyi jár, mint a
többieknek. De eközben nem vette észre, hogy ő mindig is
ugyanolyan volt, mint mások.
A darab főszerepében két rendkívül tehetséges fiatal
színész, Hartai Laura és Balázs András látható, akik
szemtelen fiatalságuk ellenére (vagy éppen ezért)
meglepő érettséggel, alázattal, tisztasággal játszanak.
Játszanak úgy, mintha nem is játszanának; ők maguk ezek
a figurák, belőlük fakad minden naivság, minden
ártatlanság, minden kacérság, minden megtörtség, minden
fájdalom, minden vágyakozás, minden tragikus mozdulat. A
történet vége nem is érdekes, mert az egy éjszaka
történtek egy egész élet fájdalmát, nevetését jelenítik
meg. A darab az Életről szól, az Élet esszenciájának
pillanatszerű átélését mutatja be.
Az előadás másik bravúrja Tóth Tamás zenéjében rejlik.
Érzékletes, gyönyörködtető, felemelő, félelmetes,
megrendítő. Tökéletes összhatás. A darabot a Főnix
Színházi Műhely Társulata dolgozta föl Bicskei Kiss
László rendezésében. Annak ellenére, hogy egy kis
költségvetésű társulatról van szó, felejthetetlen
élményt nyújtottak. És valóban akadnak olyan helyzetek,
amikor az ember fia akaratlanul is visszafojtja a
lélegzetét. Nem tudod miért, de vissza kell fojtani.
Amikor elkap valami hűvös és mégis bizsergetően langyos
fuvallat, amely fölemel, föl a magasba és nem enged el,
csak ha kifújod a levegőt. A levegőt már rég kifújtam,
de még most sem engedett el.
|
|
|