Aktuális 

   
   
 

 

2009. február 19.

Írta: Bereczki Károly

 

Zsebszínházban szép művészi siker

 

A Főnix Színházi Műhely előadásairól

 

A Főnix Színházi Műhely fiatal társulata újabban két elegáns előadással is igazolta, hogy méltó társa a nagynevű színházaknak. Az ifjúság és tehetség modern kibontakoztatásának szép pódiuma volt Samuel Beckett három jelenetének előadása. Becket különben is nehéz műfajú drámaíró. A Godot-ra várva kirobbanó sikere nyomán meg is kapta az irodalmi Nobel-díjat; bár a színházkritika azóta is némi fenntartással fogadja szövegeit, melyekben az abszurditásig feszülnek az üresjáratú szólamok. A nagy ritkán felhangzó szövegek közti űrt a színészi teljesítmény emeli ki az unalom szürke fenyegetéséből. A kiváló rendezés súlypontja éppen a szöveghiányt kitöltő színészi játék kiemelése volt, s ebben a Főnix társulat nagyszerűt alkotott. Közönségvonzóbb és frivolan könnyed hangvételű volt rá egy hétre a Kszanaksz néven bemutatott három egyfelvonásosból álló előadás, amely újból megmutatta, hogy ez a kis együttes remeket tud alkotni még a színpadnak is csak jóindulattal nevezhető zsebszínházi előadáson. A Rumbach Sebestyén utcai RS9 piciny nézőterén ezúttal kevesebben voltak, mint a Becket előadáson, de valamennyien felüdülhettek a teljesítmény szép sikerén. Az első darabban arról van szó, hogy egy férfi és egy nő feltehetően egy nagyváros forgatagából csömörülve, egy hosszú hétvégén a liftben reked. Angelo Longoni darabja ősbemutató volt, és Zernovácz Erzsébet, meg Bodor Géza nagyszerű játéka sikerre is vitte a látszólag frivolosan semmitmondó darabot. Bicskei Kiss László rendezésében a két ember az egymáshoz zártság bénító külsőségeiben egymásba szeret és humánus meleggel tölti ki a tehetetlenség sodrában vergődő emberi kapcsolatot.

A második darab már ismerős volt a színpadjainkról, hiszen Madách Az ember tragédiája régi színházi csemege és az eszkimó szín talán a legmegdöbbentőbb, ami Ádámból az emberiség végnapjainak rémét hozza ki, és a Jóisten biztató intelmei dacára is tragédiája beteljesedik. Bicskei Kiss László rendezése Ádám és Lucifer utazása végét jeleníti meg, az eszkimó fohásza kissé elsikkadt ugyan a tömény szöveg sűrűségében, de így is kimagasló művészi teljesítményt nyújtott Bodor Géza, az eszkimót alakító Pásztor Zsolt és az Éva szerepében is vonzó Zernovácz Erzsébet. Az már sikert halmozó volt,hogy az Úr hangján Bitskey Tibor Kossuth-díjas színészt hallhattuk. Akárcsak a harmadik jelenetben, amely Hubay Miklós A bál után címet viselte. Itt a "bált" úgy kellett érteni,mint az emberiség utolsó játékát, amelynek Ádám és Éva a túlélője. Viselkedésük Makray Gábor és Hartai Laura felfogásában a tönkretett emberi élet hordalékán való töprengést mesterien ötvözi a felelősségtudat erkölcsi magaslataival és a kiúttalanságban is megszólaló isteni szózattal. Az ősbemutatónak szánt Hubay darab nem szakít Madách pesszimizmusával, inkább kiegészíti, elmélyíti azt a modernebb kor díszlettelenségével. Talán a jelenet egyetlen optimista felhangja a szerelembe vetett töretlen hit. Ez adja meg az erkölcsi szépségét a legszomorúbb képeknek is, végül felüdülve, tartalmas művészi élménnyel gazdagodva hagyhattuk el a nézőteret.
A Főnix Színházi Műhely hamarosan újabb Hubay Miklós darab ősbemutatójára készül. A Lélegzetvisszafojtva című darabot szerelmi tánclépésnek nevezi a szerző, s ez feltehetően újabb szép színházi sikert ígér az ifjú társulattól.

 

 

 

 
         

 

Kapcsolat

   +3620 384 6658  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   ||

  Impresszum 

Oldaltérkép  |

 Adatkezelés |