2009. február 19.
Írta: Bereczki Károly
Zsebszínházban szép
művészi siker
A Főnix Színházi Műhely
előadásairól
A Főnix Színházi Műhely
fiatal társulata újabban két elegáns előadással is
igazolta, hogy méltó társa a nagynevű színházaknak. Az
ifjúság és tehetség modern kibontakoztatásának szép
pódiuma volt Samuel Beckett három jelenetének előadása.
Becket különben is nehéz műfajú drámaíró. A Godot-ra
várva kirobbanó sikere nyomán meg is kapta az irodalmi
Nobel-díjat; bár a színházkritika azóta is némi
fenntartással fogadja szövegeit, melyekben az
abszurditásig feszülnek az üresjáratú szólamok. A nagy
ritkán felhangzó szövegek közti űrt a színészi
teljesítmény emeli ki az unalom szürke fenyegetéséből. A
kiváló rendezés súlypontja éppen a szöveghiányt kitöltő
színészi játék kiemelése volt, s ebben a Főnix társulat
nagyszerűt alkotott. Közönségvonzóbb és frivolan könnyed
hangvételű volt rá egy hétre a Kszanaksz néven
bemutatott három egyfelvonásosból álló előadás, amely
újból megmutatta, hogy ez a kis együttes remeket tud
alkotni még a színpadnak is csak jóindulattal nevezhető
zsebszínházi előadáson. A Rumbach Sebestyén utcai RS9
piciny nézőterén ezúttal kevesebben voltak, mint a
Becket előadáson, de valamennyien felüdülhettek a
teljesítmény szép sikerén. Az első darabban arról van
szó, hogy egy férfi és egy nő feltehetően egy nagyváros
forgatagából csömörülve, egy hosszú hétvégén a liftben
reked. Angelo Longoni darabja ősbemutató volt, és
Zernovácz Erzsébet, meg Bodor Géza nagyszerű játéka
sikerre is vitte a látszólag frivolosan semmitmondó
darabot. Bicskei Kiss László rendezésében a két ember az
egymáshoz zártság bénító külsőségeiben egymásba szeret
és humánus meleggel tölti ki a tehetetlenség sodrában
vergődő emberi kapcsolatot.
A második darab már ismerős
volt a színpadjainkról, hiszen Madách Az ember
tragédiája régi színházi csemege és az eszkimó szín
talán a legmegdöbbentőbb, ami Ádámból az emberiség
végnapjainak rémét hozza ki, és a Jóisten biztató
intelmei dacára is tragédiája beteljesedik. Bicskei Kiss
László rendezése Ádám és Lucifer utazása végét jeleníti
meg, az eszkimó fohásza kissé elsikkadt ugyan a tömény
szöveg sűrűségében, de így is kimagasló művészi
teljesítményt nyújtott Bodor Géza, az eszkimót alakító
Pásztor Zsolt és az Éva szerepében is vonzó Zernovácz
Erzsébet. Az már sikert halmozó volt,hogy az Úr hangján
Bitskey Tibor Kossuth-díjas színészt hallhattuk.
Akárcsak a harmadik jelenetben, amely Hubay Miklós A bál
után címet viselte. Itt a "bált" úgy kellett érteni,mint
az emberiség utolsó játékát, amelynek Ádám és Éva a
túlélője. Viselkedésük Makray Gábor és Hartai Laura
felfogásában a tönkretett emberi élet hordalékán való
töprengést mesterien ötvözi a felelősségtudat erkölcsi
magaslataival és a kiúttalanságban is megszólaló isteni
szózattal. Az ősbemutatónak szánt Hubay darab nem szakít
Madách pesszimizmusával, inkább kiegészíti, elmélyíti
azt a modernebb kor díszlettelenségével. Talán a jelenet
egyetlen optimista felhangja a szerelembe vetett
töretlen hit. Ez adja meg az erkölcsi szépségét a
legszomorúbb képeknek is, végül felüdülve, tartalmas
művészi élménnyel gazdagodva hagyhattuk el a nézőteret.
A Főnix Színházi Műhely hamarosan újabb Hubay Miklós
darab ősbemutatójára készül. A Lélegzetvisszafojtva című
darabot szerelmi tánclépésnek nevezi a szerző, s ez
feltehetően újabb szép színházi sikert ígér az ifjú
társulattól.
|
|