Sajtóvisszhang: Bernarda Late Night Show

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

Megjelent: ANTROPOS.HU Kulturális Online Magazin

2013. december 28.

Szerző: Édes Richárd

 

A szenvedélyt szülő szigor meséje

Bernarda Late Night Show

Mi történik, ha öt fiatal lány házi őrizetben raboskodik otthon, mert szigorú anyjuk az erkölcs nevében teljesen elzárja őket a külvilágtól? Ráadásul Pepe, a jóképű fiatalember is feltűnik a nyomasztó légkörű birtok környékén...

 

 

Lorca történetében dermesztő világba nyerünk betekintést. Egy Isten háta mögötti vidéken járunk, ahol alig akad partiképes férfi, aki feleségül vehetné Bernarda lányait. Megalázó sors vár a házban sínylődő öt fiatal lányra. Magány árad az Alba ház szebb napokat látott falairól, kétségbeesés ül a lakók arcán, reménytelenség rajzolódik ki a szürke hétköznapok börtönében. Mindez még nem elég, diktatórikus anyjuk merev erkölcsi játékszabályai szerint kell élniük, így rá sem nézhetnek az otthonuk előtt elhaladó férfiakra, a házon kívül senkivel sem érintkezhetnek. A lányok egy lelketlen anya házában élnek, ahol mindent a szigorú szabályok és a kíméletlen csönd strukturál.

Törvényszerűen jön létre az ellenpólus, az élet dinamikus lüktetése. A lányok fellázadnak, és a fiatal csajok életét kezdik élni: énekelnek, táncolnak, kihívóan öltözködnek, hogy kifejezésre juttassák forrongó érzelmeiket, szabadságvágyukat. Az elfojtás keserűségét az élni akarás, a nőiség szenvedélye váltja. A rendező bravúrosan villantja fel az ellentétek váltakozását: a lányok szerzetesi csuhája alól apránként egyre vadítóbb, csillogóbb ruhaköltemények villannak fel, melyek megidézik az éjszakai lokálok birodalmát, Bernarda lányainak szárnyaló fantáziáját.

 

A Bernarda Late Night Show a felszín alatt izzó vágy története, mely Baku György rendezésében érdekes crossover helyzetet jelenít meg: egy elfojtásoktól nyögő család históriája, másrészt a lányok vágyképeinek táncos-musicales kivetülése. Izgalmas kombináció a zene, az érzékiség és Bernarda vasszigorának ütközetése, ez a kontraszt egyedi élményekkel ajándékozza meg a nézőket. Ötletes a fődallam többszöri visszatérése a történetben, az eltérő személyiségű lányok más-más érzelmi többlettel, eltérő előadásmóddal gazdagítják az alaptételt. Az elvágyódás történetből persze Pepe, a helyi szépfiú feltűnése teremt valódi drámát. (Aki a darabban fizikai valójában egyszer sem jelenik meg, mégis állandóan róla beszélnek a szereplők.) Mindenki megőrül érte, ő pedig több lánnyal is áldoz a szerelem oltárán. Pepe rotációs rendszerben udvarol, és a lányok gyanakodva néznek egymásra. Itt már izzik az irigység, pusztító indulatok örvénylenek – de többet már nem mesélek, nézzétek meg a darabot a Főnix Színházban!

Árpád Andrea lehengerlő, kemény Bernarda. Mély átéléssel és acélos hangsúllyal tárja elénk a tisztességtől elvakult, mindent uralni akaró asszonyt, sokszor a hideg futkos a hátunkon a lányokkal szembeni érzéketlenségétől. Nehéz lehet nőként egy ilyen férfias határozottságú figurát játszani - Árpád Andreának remekül sikerült. Ezek után gonosz nőalakokat is alakíthatna és szinkronizálhatna, mert a hangját valami elementárisan használja a badass Bernardaként. Makray Gábor is erőteljesen debütál Maria Josefaként, Bernarda anyjának, aki rávilágít a nőben lévő férfiasságra, a házasságkötések lehetetlenségére. Ő a lányok elvágyódásának szimbóluma, kimondatlan gondolataik megszólaltatója. Bernarda számára szégyellnivaló családtag lesz, akit el kell fojtani, titkolni, vagy tudomásul sem venni. Ez a lelki küzdelem érdekes összecsapásokat hoz a két karakter között.

Poncia, a cseléd szerepében Weisz Ildikó tűnik fel, aki kellőképpen pletykás, okoskodó és szószátyár, az alakításából mégis hiányzik az átütőerő, amivel felnőhetne Bernarda társává, lelkiismeretévé. A második, harmadik előadáson egyre szerethetőbb, energikusabb Ponciává válhat majd. Szávai Katalin szinte lubickol a legkisebb lány, Adela alakjában. Mintha kifejezetten rá írták volna a szerepet: ha kell, pezsgően vidám, máskor pedig döbbenetes erővel törnek ki belőle a megkínzott lelkű fogoly sérelmei. Ez az ambivalencia teszi emlékezetessé.

 

A legidősebb lány megformálója, Zernovácz Erzsébet hitelesen adja vissza a gazdag, fölényeskedő Angustias alakját, különösen abban a jelenetben, mikor a többiek egy szürreális frizurát szerkesztenek neki, hogy tetsszen Pepének – már csak emiatt is érdemes megnézni a darabot. A harsány Magdalenát Hartai Laura alakítja, aki szórakoztatóan villantja fel a karakter zsémbes, kötekedő oldalát, bár néha átesik a ló túloldalára. A kevesebb ezúttal több lett volna.

Jól sikerült naiva Amelia (Dankovics Noémi) aki a maga csendes kitűnni akarásával, bájával lavírozik a lányok intrikái között. Árpád Andrea után a legerősebb alakítás azonban Facskó Maricáé, aki thrillereket megidéző módon mutatja be a púpos, kiábrándult Martiriót. Minden mozdulatából megvetéssel keveredő bölcsesség árad, és a hangja is plusz árnyalatokat ad az ijesztő, irigykedő figurához. Kiemelkedő morgásai, hanglejtései és gesztusai alapján ő a leginkább anyja lánya, a darab második legdermesztőbb karaktere Bernarda után, és ez Facskó Marica érdeme. **Sok szülőnek ez akár kötelezően ajánlott darab is lehetne: ha túl szigorúan irányítod a lányaidat, azok fellázadnak, és pont azzá válnak, amitől óvni akartad őket. Bernarda pedagógiája fájdalmas kudarc, mégis az ígéretes jövő ígérete rejlik benne. Nyissunk a világ felé, törjünk ki személyes kis barlangjainkból, és próbáljunk minél színesebben élni! – ez Bernarda lányainak üzenete.

A darab lassan száz éves, de ezt napjainkban is érdemes megfontolni. Mert sokan ma is Bernarda Alba házában élnek.

 

 

Megjelent: Petővári Ágnes színikritikái

2014.március 26.

Szerző: Dr. Petővári Ágnes

 

Bernarda Late Night Show

Főnix Színház

 

A módos családból származó spanyol költő és drámaíró, Federico Garcia Lorca drámájának megszámlálhatatlanul sok változata van, a legújabbat, Bernarda Late Night Show címmel tavaly december 20-án mutatta be a Főnix Színház. Lorca 1898-ban született Andalúziában, Fuentavaquerosban, tanulmányait Granadában folytatta, kitűnően zongorázott és gitározott, a híres spanyol zeneszerző, Manuel de Falla követőjeként ő is gyűjtött népdalokat és maga is komponált. 1930-ban hazatért Kubából, és La Barraca névvel színtársulatot szervezett, ahol spanyol klasszikusokat mutatott be. Fiatalon is írt már színpadi műveket, legérettebb drámái azonban élete utolsó éveiben születtek. Ezekben a műveiben a spanyol nő helyzetét igen érzelmes és szenvedélyes módon ábrázolja. Ezek a drámák túlmutatnak saját történetükön, mert bennük nem csak a spanyol falvak és kisvárosok, hanem tágabb értelemben hazája társadalmi állapotát ábrázolja. Az 1933-ban keletkezett Vérnász egy családi vérbosszú szomorú történetét állítja középpontjába. Az 1935-ben írt Yermában a címszereplő asszonyt a gyermek utáni hiábavaló sóvárgása sodorja az őrületbe. García Lorcát 1936-ban, a polgárháború kezdetén a falangisták kivégezték, holott politika távol állt tőle. Halála előtt két héttel fejezte be a Bernarda Alba háza című alkotását, ami az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek és erőszak bírálatát foglalja magába. A Bernarda Alba háza életrajzi ihletésű mű, Askerosa városkájának főutcáján, Lorcáék szomszédságában lakott négy eladó lányával együtt Frascita Alba, az özvegyasszony. A lányok csak az ablaktáblák takarásában beszélgethettek udvarlóikkal. A jó kiállású legény, Romiljo Pepe megkérte az igen gazdag, csúf első hajadonnak a kezét, holott a szép, de vagyontalan legkisebbet szerette. Ebből az alaptörténetből meríti Lorca a témáját.
Az író kitűnően érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét a soklányos házban, és ezt hangsúlyozza Baku György rendező is. A házasságkötésre áhítozó és arra érett leányzók a szerzetesek öltözetéhez hasonló gúnyákban vonulnak be, amik alatt azonban a szexshopokban árult, kihívó, flitterektől csillogó-villogó holmikat viselnek. Így érkeznek haza. Bernarda férjét, négy gyermekének apját temették el. Az első férjétől született legidősebbnek, a csúnya, negyvenéves Angustiasnak van egyedül hozománya. A lányok alig várják, hogy ledobják magukról a testileg-lelkileg rájuk nehezedő ruhákat, de megáll körülöttük a levegő, amikor anyjuk ellentmondást nem tűrő hangon kinyilatkoztatja, nyolc évig tartó gyász jön, addig még szellő sem fújhat be az utcáról. Ők azonban élni és férjhez menni szeretnének, nem pedig a házban savanyodni. Álmaikba, vágyaikba menekülnek, főképp este fantáziálnak, és bizony megtalálják a módját, hogyan játsszák ki anyjuk figyelmét. Természetszerűen mindannyian ugyanabba a jókötésű legénybe, Peppe el Romanóba szerelmesek, aki beteges nővérüket csak érdekből veszi el. Az anyai szigor elleni lázadás vezéralakja a legkisebb lány, a húszesztendős Adela. Ő mer szembefordulni ostoba testvérével, aki elhiszi, hogy Pepe a két szép szeméért és nem a vagyonáért szereti, ő tudja megfékezni másik nővérét, a féltékeny, 24 esztendős, púpos Martiriót, és ő képes – igaz, az élete árán – legyőzni ereje teljében lévő zsarnok anyját.
A rendező koncepciójához András László friss fordítása illik. Újdonság még a zene is, Tóth Tamás szerzeményei az előadás kettős hangulatát erősítik fel, ezek a dalok az elfojtásban meg az elvágyódásban vergődő női lelkek kiszámíthatatlanságát és az asszonyi kiteljesedés utáni vágyát fejezik ki. Érdekes rendezői megoldás még az is, hogy Bernarda megzavarodott anyját férfi játssza. Időskorban a két nem külső megjelenésében nagyfokú hasonlóság alakul ki, a nők megférfiasodnak, a férfiak elnőiesednek. A Főnix Színház fiatal színészei most is feladatuk magaslatán állnak, úgy ahogyan azt egyre bővülő közönségük elvárja tőlük. Bernarda kőkemény, mindenfajta női lágyságot nélkülöző személyét Árpád Andrea elismerésre méltóan és a szerephez illő határozottsággal viszi fel a színre. Zernovácz Erzsébet Angustiasnak az érdekházasság tényét tudomásul nem vevő figuráját kifogástalanul kelti életre. Kishúgát, a lázadó Adelát Szávai Katalin a szerelméért tigrisként küzdő, ugyanakkor kedves és érzelemgazdag teremtésként jeleníti meg. A testileg-lelkileg sérült Martiriót Facskó Marica a karakter megkövetelte gonoszsággal mintázza meg. Hartai Laura Magdalena se ide, se oda nem húzó, de belül robbanásra kész figuráját a tőle megszokott profizmussal állítja a nézők elé. Dankovics Noémi remekbeszabottan hozza Amelia se hús, se hal alakját. Boldizsár Tünde minden kritikát kiálló módon formálja meg a hol barátnőnek, hol cselédnek tekintett Ponciát. Makray Gábor ebben az öregasszonyos szoknyaszerepben is mesterien teljesít.
A Főnix Színháznak ez a továbbgondolt produkciója magát a Lorca-művet jeleníti meg, ugyanis nincsenek benne a dráma szellemiségétől távol álló jelenetek. Baku György a mindenkori zsarnokság erőszakosságának természetrajzát mutatja fel és láttatja a közönséggel.

 

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |