Sajtóvisszhang: Az angyalok nem sírnak

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

Megjelent: Petővári Ágnes színikritikái

2013.október 30.

Szerző: Dr. Petővári Ágnes

 

Kiss József: Az angyalok nem sírnak

Főnix Színház

 

 Kiss József drámájának ősbemutatóját a Turay Ida Színház produkciójaként, a szerző rendezésében az 56-os forradalom jubileumi évében, 2006. október 15-én tartották a pesterzsébeti Csiliben, majd a díszbemutatóját október 20-án, az akkori nevén KUSZÁ-ban, a mai Klauzál Gábor Művelődési Központban. Kiss József neve ismerősen csöng a színházat szeretők körében, játszik is, ugyanakkor rendez is, darabokat is ír, jelenleg a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője. Nem ezzel a színművével debütált, 19 évvel ezelőtt, 1994-ben a Fantomok és rajongók című drámájával megnyerte a Tatabányai Jászai Mari Színház drámapályázatát. Az angyalok nem sírnak című drámáját, aminek a „Játék az élettel, 1956 emlékére” alcímet adta, 2005-ben, önmaga „gyönyörűségére” írta. Adatgyűjtés közben járta a könyvtárakat, így számtalan visszaemlékezést olvasott el, felkereste a még élő szabadságharcosokat, elbeszélgetett velük, és ezután állt össze a fejében ez a mű. Nem csak a forradalomnak szeretett volna emléket állítani, hanem különböző élethelyzetekben felszínre jövő emberi viselkedésmintákat, a győzelem és az együvé tartozás felemelő, boldog perceit, ugyanakkor a vereség, a rabság és a kiszolgáltatottság okozta jellembeli torzulásokat is vizsgálni akarta. A Főnix Színház társulata 2006. október 24-én, a fővárosi Gutenberg Művelődési Otthonban tartotta Kiss József darabjának a premierjét, és azóta is műsoron tartják, általában októberben, a forradalom évfordulójának idején játsszák a társulatnak otthont adó R. S. 9. Színházban, de vidékre is elmennek vele.

Az angyalok nem sírnak története az 1956-os forradalom fényes napjaihoz kötődik, cselekménye ugyanabban a térben, egy szép nagypolgári otthon tágas nappalijában zajlik mégpedig két időpontban. Az egyik dátum – az első felvonásé – október vége, a diadalt arató forradalom bizakodással, reményekkel teli ideje, amikor a szabadságukat visszaszerző emberek öntudatosan, felemelt fejjel tekintenek a jövőbe, a második felvonás időszaka pedig december eleje, amikor már csak a legelszántabbak hiszik el, van még értelme a harcnak, a lakosság zöme azonban elvesztette minden reményét. Mayer Ernő, az ÁVH kötelékébe tartozó magas rangú tiszt az első részben menti az irháját, ezért kapkodva csomagol és pánikszerűen semmisíti meg a nála lévő iratokat. Ez az ember engedelmes, nem gondolkodó, hű szolgája a Rákosi-rendszernek, nem érzi magát bűnösnek, és csak a revánson jár az esze. A hozzá hasonlóan elbutított, 20 év körüli lánya, Ilona is a megbukott diktatúra feltétlen híve. Ennek a darabjaira hullott famíliának tagja még Mayer igencsak mutatós második felesége, Zsuzsa, aki ezt a velejéig romlott, hazug világot nem bírja elviselni, ezért az italozásba menekül. A dúvadként csörtető férfi távozása után két felkelő toppan be: Hadközeg, aki a húszas éveit éppen csak elhagyta, és a még kiskorú Göndör. Kinézték ezt a lakást, mert az ablakból tökéletesen rálátnak a széles utcára, ahol a szovjet tankok jönnek, és ők molotovkoktéllal várják azokat. Két homlokegyenest más világ feszül egymásnak, és mégis, a két fiatal, Ilona és Göndör között szerelem szövődik. A második felvonásban már csak a forradalom utóvédharcai zajlanak, Mayer alezredes visszatért a hatalomba meg a cseppet sem meleg családi fészkébe, fröcsög a gyűlölettől, sistereg benne az indulat, liheg a bosszúvágytól, és keményen osztogatja a parancsait. Felesége elhagyta, Svájcba ment a rokonaihoz. Ilona lelki beteg, mert az orvlövészek a szeme láttára terítették le az ablakukban álló Hadközeget. Apja nem képes felfogni, hogy az „ő lánya” miként állhatott át az „ellenforradalmi csőcselék” oldalára, nem érti Ilona fájdalmát, női szeszélynek gondolja, ezért hol ráripakodik, hol meg babusgatja. A súlyosan sebesült Göndör Nyugatra akar szökni, visszajön Ilonáért, aki elmenne a fiúval, de Mayer nem engedi el a lányát, inkább lelövi.

Az angyalok nem sírnak Neudold Júlia minimális díszlete és jelmezei ellenére elementáris, a székekbe szögező erővel hat a nézőre, de ezt nem csupán a drámai feszültséget mindvégig fenntartó cselekményével meg az emberi magatartásformák egyetemességének ábrázolásával, hanem a színészek játékával éri el. Bicskei Kiss László, a Magyar Kultúra Lovagja, a színház vezetője elismerésre méltóan alakítja a fafejű, korlátolt Mayer Ernőt. Boldizsár Tünde a tőle megszokott profizmussal jeleníti meg az iszákos Zsuzsát. Ilonát, az életét a szerelem hatására újragondoló egyetemistát Hartai Laura úgy kelti életre, hogy a nézők elé tárja azt a nehéz, belső küzdelmekkel járó érési folyamatot, amin ez a fiatal nő átmegy. A két felkelő közül a hetvenkedő Hadközeget Farkas Zoltán nagyszerűen, a kamaszos tűzzel égő Göndört Várkonyi Tamás a fiatalok hevességével, mély érzésével viszi fel a színre. A szinte még kölyökkorú Tibikét Timon Benjámin a gyerekek őszinte lelkesedésével formálja meg. Pásztor Zsolt a fáradt, kiégett orvost hitelesen személyesíti meg. A talpnyaló Kádár házmestert Zsitva József az ilyen alázatoskodó alakok alamusziságát kiemelve állítja színpadra.

Kiss József drámája két napba sűríti bele ’56 történetét. Ez a kétszer 24 óra azonban mint cseppben a tenger, úgy mutatja be a szabadságharcot megelőző terrort, az „emelkedő nemzet” akaratnyilvánítását és a kommunisták kíméletlen megtorlását. Ez a darab ezért nem veszíti el aktualitását, mert minden évben újat tud mondani, ami az idő előrehaladásával egyre patinásabb lesz.

 

 

 

 

 

Megjelent: http://ujszo.com/napilap

2012. november 3.

Írta: Jankoviĉ-Izsó Nóra

 

Ne mondd, hogy nem történt meg

 

Van egy játék. Ha jobban tetszik, pszichológiai teszt. Nem bonyolult, a lényege annyi, hogy mondanak nekünk egy szót, amire rá kell vágnunk az első eszünkbe jutó gondolatot. Ezzel könnyen feltérképezhetők ismereteink, de akár a társadalomról alkotott képünk, értékrendünk is. A vizsgálat eredménye egy adott fogalom kapcsán nagyban függ az egyén személyiségjegyeitől, környezetétől, és így tovább.

 

Jó. Akkor most kérdezhetek? Kinek mi jut eszébe október 23-áról?

Azt gondolom, oly korban élünk, amikor már nem feltétlenül a forradalom napja, a szabadságharc, esetleg a rendszerváltás teszi igazán emlékezetessé huszonharmadikát, hanem hangsúlyosabb a munka- vagy iskolai szünet, még az is meglehet, hogy valaki meglenne az egész nélkül. Ha az ember mégis úgy dönt, hogy szeretne megemlékezni, gyakran olyan programok várják, ahol a politikai pártoké a főszerep, és úgy érezhetjük, valahol elvész a lényeg. De szerencsére még ma is akadnak olyan helyek, olyan események, ahol újra átélhetjük az ’56-os tavaszba forduló őszt Budapesten. Elég csak egy kis pinceszínházba elmennünk, például a Rumbach Sebestyén utca 9-be, ahol idén is színpadra került Kiss József darabja, Az angyalok nem sírnak.

 

Az 1956-ról készült művek, legalábbis a nagyközönséghez eljutó munkák többsége hajlamos cselekményében egy karaktert kiemelni, például Mansfeld Pétert, Nagy Imrét, vagy szinte dokumentarista jelleggel nyomon követni a jól ismert őszi eseményeket. Az angyalok nem sírnak ebben is – sok más szempontból is – párját ritkítja, hiszen a történet fiktív, egy ÁVH-s tiszt lakásán játszódik. Mayer alezredes éppen elhagyni készül otthonát (hogy szavával éljek: a „csőcselékek” elől), magára hagyva feleségét és elsőre cseppet sem szimpatikus lányát. A dolog persze folytatódhatna úgy is, hogy a szereplők csatlakoznak a forradalomhoz, vagy éppen menekülni szeretnének, de nem ez történik. Nem ők mennek, hanem a szabadságharc érkezik hozzájuk, egyenesen a nappalijukba, két kamasz felkelő személyében, akik a tankokat készülnek megtámadni. Annyi ’56-os felvételen látni, ahogy a nehézpáncélosok végigpásztáznak a városon, vagy ahogyan az ifjú egyetemisták boldogan énekelnek az utcán. Kiss József még ennél is mélyebbet mutat. Beenged minket egy ablak függönye mögé, és máris kész a „helyzettragikum”. S ahogy a Főnix Társulat az RS9-ben bebizonyította nekünk, nem kell fegyverropogás, hatalmas akciójelenet-sorozat, sok effekt vagy művér ahhoz, hogy egy dráma igaz legyen. Átélhető. S ezt nevezzük művészetnek, ha még mindig követendőnek tekintjük a költő szavait: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”.

 

A történet karakterei mesterien kidolgozottak, kezdve a hatalmi pozícióban levő, de hat elemit végzett Mayer Ernővel, aki előszeretettel használja az „értve vagyok” szófordulatot, miközben nehezére esik az ikes igék és a többes szám használata, egészen a két forradalmárig, akik Kosztolányi Sakkoztunk egyszer három nagydiákok című versének szereplőihez hasonlóan tényleg nagy gyerekek, nem sokat tudnak az életről. A halált sem értik. Puskával a kezükben. Helyette viccelődnek. Mindez csak játék volna?

 

A történet igazi főszereplője mégis a lány, Ilona, aki magában hordozza ’56 lényegét, hiszen az ő lelkén söpör keresztül a forradalom, a szabadság és a szerelem. Ám ne higgyük, hogy a darab csak október 23-áról, november 4-éről vagy a gonosz ÁVH-sokról szól. Kiss József művében örök kérdéseket vet fel, amelyek után nehéz ítélkezni. Újra eszünkbe juttathatja Sánta Ferenc Ötödik pecsétjét Mayer Ernő sorsa, aki a darabban felkiált: „Én csak azt tettem, amit mondtak! Engem megtapsoltak! (...) Nyilas voltam, nekem elég egy rossz mozdulat, és máris küldenek az akasztófára.”

 

A színmű ismertebb változata – Kiss József rendezésében – Szolnokhoz köthető, az RS9 Bicskei Kiss László feldolgozását játssza. Minimalistábban. Kevés a díszlet, kicsi a színpad, a nézőtér, mégis, a darab mindezek ellenére nem lehetne átütőbb, mert a lehetőségek tökéletesen igazodnak a dráma mondanivalójához. A látvány helyett ott van a kiváló színészi játék: Farkas Zoltáné, Várkonyi Tamásé vagy Boldizsár Tündéé, és a zene, Mahler V. szimfóniája a kötelező Egmont-nyitány mellett.

 

De mi a mondanivaló? Azt gondolom, hogy az egyik üzenet fellelhető a darab legegyszerűbb, mégis legmélyebb mondatában, amit az egyik forradalmár mond, a szabadságharc leverését követően: „Gyönyörű volt. Gyönyörű, mert akkor hirtelen tavasz lett, mintha újra rügyezni kezdtek volna a fák, és igen, talán csak egy pillanat volt, de akkor is igaz.” Még ha utána egyszerre is hullott le az összes levél, megtörtént. S ez talán ’56 igazi lényege. Nem a pontos események, nem a bukás, hanem az, hogy az emberiség egy kis szelete, hacsak egy pillanatra is, de túllépett önmagán, és megértette, hogy életük féltésén és e földi világon túl van még valami, amiért érdemes meghalni. S a darab végén az is kiderül, hogy kik gyülekeznek és kik sírnak a Sion-hegy alatt.

 

 

Megjelent: www.tollal.hu

2010. október 29.

Írta: Balage

 

Balage - Főnix színház: Az angyalok nem sírnak

 

Egy méltó tragikomédia az 1956-os események megemlékezésére.

 

Az 1956-os eseményeket sokan, sokféleképp élték meg. Voltak igazi szabadságharcosok, akik a szovjet elnyomást akarták lesöpörni kis hazánkról, voltak óvatos családosok, akik a biztonságos rejteket keresték maguknak, illetve szeretteiknek, valamint voltak olyanok is, kiknek a pártrendszer maga volt az álom, míg a felkelés rémálommá nem változtatta. És mi történik akkor, ha ezen embereket az alatt a pár dicső nap alatt összehozza, összezárja a sors, amíg a végtelen hatalmúnak tűnő világrenddel, a kommunizmus magyarországi képviselőjével szemben dacolni tudott hazánk lázadása? Például Kiss József színdarabjában egy zseniális tragikomédia alakul ki belőle.

 

Az alaphelyzet történelmünkből adódik, kitört az októberi forradalom. Lehet, hogy ez sokakat akkoriban ujjongásra, örömünnepre késztetett, de Ernő, aki ÁVO-s tisztként kereste addig „jól megérdemelt" kenyerét, már a kezdetek kezdetén nem tartozott az ELLENFORRADALOM híveihez. És bár eddig tömegeket ítéltetett el koholt vádak alapján, most mégis inába száll a bátorsága, és menekülésre kényszerül, hátrahagyva iszákos zsidó feleségét, valamint makacs, történésznek készülő tinédzser lányát.

 

Helyébe két forradalmár veszi át lakásában a férfiak szerepét. Vagy még inkább a fiúkét, ugyanis az egyetemista Göndör, csak sodródik az eseményekkel, míg hasonló korú, ám a már hatósági közeg elleni erőszak vétségével elítélt Hadközeg valódi vagány lévén egy jó bulit lát az egészben. Jelszavuk ugyan a „SZABADSÁG", de néha az is érződik, hogy az eszme elveszik, és helyette a két fiatalt mindössze tudatlan lelkesedése vezeti.

 

Komikus helyzetek sokaságán keresztül ismerhetjük meg a főszereplők életét, egymáshoz való viszonyának alakulását. Végignézhetjük, mennyit jelent a lakás az otthoniaknak, hogy inkább maradnak, ahelyett, hogy a biztonságot jelentő pincében elbújnának. Vajon miként dolgozzák fel a szereplők az összezártságot, hogyan tűnik el szép lassan közöttük a társadalmi különbség? És vajon egy gyerek-katona miként kerül a harcok sűrűjébe? Mennyit fog fel mindenből? Kiderül az is hogyan köttettek akkor a név nélküli szó szerint életük végéig tartó barátságok, bajtársiasságok, valamint mikor az ÁVÓ-sok által csőcseléknek tartott ellenforradalmárok kezére kerül Ernő, akkor, az is egyértelművé válik, milyen is az igazi emberség.

 

Aztán jönnek a szovjet tankok... Láthatjuk, miként alakul át a mások által elkövetett hősies tett, egy szovjet katona megölése, saját kézzel elkövetett bűnné. Megtapasztalhatjuk egy lelkes katona bűntudattal való küszködését. A vörös hadsereg győzelmének és bosszújának a kegyetlenségét, és a lázadók utáni hajszát is bemutatja a darab. Hasonló módon, a harcok lecsendülését követően a túlélők lelkivilágába is némi bepillantást kapunk. Végignézhetjük, hogy Ilona, Ernő lány miként válik lelkibeteggé az átéltektől. Hogy az orvos hiába mondja, mindössze az apja szeretete kellene a gyógyuláshoz, egy ÁVÓ-s tisztnek erre nincs ideje. Majd egy pillanatra az igaz szerelemre is bepillantást nyerünk...

 

Mindezt hihetetlen tempóval, és a tragikus történet ellenére is rengeteg humorral fűszerezve mutatja be a Főnix színház Az angyalok nem sírnak című darabban. Bicskei Kis László rendezésében zseniálisan keverednek a komikummal átitatott jelenetek a szívszorító részekkel, a poénosabbnál poénosabb beszólások a múlt sérelmeivel, a veszekedésekkel teli kiabálások a lelkes örömmel. És végül a múltból fakadó tragédia a hazaszeretettel és a szerelemmel.

 

További részletek: http://fonixx.hu/az_angyalok_nem_sirnak.htm

 

Balage

 

 

Megjelent:  www.mixmagazin.hu

2008.10.27.

Írta: Bárd Noémi Polli

 

Az angyalok nem sírnak

 

Kiss József az 1956-os eseményeket megidéző darabja az elmúlt napokban a gyulai, szarvasi és békési közönség előtt aratott sikert, most pedig a fővárosi nézők is találkozhatnak vele.

Idén utoljára. Bár az előadást még 2006 októberében mutatta be a Főnix Színházi Műhely, témájából kifolyólag a társulat csak minden év októberében veszi ismét elő az előadást. Október 28-án Budapesten az RS9 Színházban lesz látható Kiss József Az angyalok nem sírnak - játék az élettel 1956 emlékére című darabja.

- A 2006-os októberi bemutató létrejöttének oka egyszerű volt: politikai vitáktól megtépázott, közhelyekkel agyonpuffogtatott, történelmileg időben hozzánk legközelebb álló, mégis kiüresedni látszó nemzeti ünnepünk új megvilágításba helyezése. Szerettem volna megmutatni a Forradalom "emberi arcát", a ma is aktuális személyes érintettségeket, amelyek annyi fiatal és kevésbé fiatal embert juttattak el 1956-ban addig a gondolatig, hogy személyes felelősségemnél időnként fontosabb a közösség, a nemzet iránti felelősségérzet - mondta el Bicskei Kiss László, az előadás rendezője, aki maga is játszik az előadásban.

 

További szereplők: Boldizsár Tünde, Hartai Laura, Makray Gábor, Farkas Zoltán, Timon Benjámin, Zsitva József és Bodor Géza.

 

 

 

 

 

 

 

Megjelent:  www.fuggetlenseg.hu

2008.01.25.

Írta: Dr. Petővári Ágnes

 

Kiss József: Az angyalok nem sírnak

(Főnix Művészeti Műhely)

 

Kiss József drámájának ősbemutatóját a Turay Ida Színház produkciójaként, a szerző rendezésében az 56-os Forradalom jubileumi évében, 2006. október 15-én tartották a pesterzsébeti Csiliben, majd a díszbemutatóját október 20-án az akkori nevén KUSZÁ-ban, a mai Klauzál Gábor Művelődési Központban. Kiss József neve ismerősen csöng a színházat szeretők körében, játszik is, ugyanakkor rendez is, darabokat is ír, jelenleg a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője. Nem ezzel a színművével debütált, jó tíz évvel ezelőtt, 1994-ben a Fantomok és rajongók című drámájával megnyerte a Tatabányai Jászai Mari Színház drámapályázatát. Az angyalok nem sírnak című drámáját, aminek a „Játék az élettel, 1956 emlékére” alcímet adta, 2005-ben, önmaga „gyönyörűségére” írta. Adatgyűjtés közben járta a könyvtárakat, így számtalan visszaemlékezést olvasott el, felkereste a még élő szabadságharcosokat, elbeszélgetett velük, és ezután állt össze a fejében ez a mű. Nem csak a Forradalomnak szeretett volna emléket állítani, hanem általános emberi viselkedésformákat, a győzelem és az együvé tartozás felemelő, boldog perceit, ugyanakkor a vereség, a rabság és a kiszolgáltatottság okozta jellembeli torzulásokat is akarta vizsgálni. A Forradalom 51. évfordulója tiszteletére, 2007 októberében egyidejűleg három teátrum is műsorára tűzte Kiss József ( alsó képünkön) alkotását: a szolnoki színház, ahol a rendezés feladatát is magára vállalta, a Főnix Művészeti Műhely, amelynek előadását Bicskei Kiss László rendezi és a Soproni Petőfi Színház, ahová a Turay Ida Színház produkcióját vitték el. A Főnix Művészeti Műhely társulata 2006. október 24-én, a fővárosi Gutenberg Művelődési Otthonban tartotta Kiss József darabjának a premierjét, és 2007 októberében három alkalommal újra eljátszották, egyszer Szentendrén és kétszer az R. S. Színházban, mivel nincs önálló épületük, ezért tartják előadásaikat más-más helyen.

 

Az angyalok nem sírnak története az 1956-os Forradalom fényes napjaihoz kötődik, cselekménye ugyanabban a térben, egy szép nagypolgári lakás tágas szobájában zajlik mégpedig két időpontban. Az egyik dátum – az első felvonásé – október vége, a diadalt arató forradalom bizakodással, reményekkel teli ideje, amikor a szabadságukat visszaszerző emberek öntudatosan, felemelt fejjel tekintenek a jövőbe, a második felvonás időszaka pedig december eleje, amikor már csak a legelszántabbak bizakodnak és hiszik el, hogy van még értelme a harcnak, a lakosság zöme azonban elvesztette minden reményét. Mayer Ernő, az ÁVH kötelékébe tartozó magas rangú tiszt az első részben menti az irháját, ezért csomagol pánikszerűen és semmisít meg iratokat. Ez az ember engedelmes, nem gondolkodó, hű szolgája a Rákosi-rendszernek, nem érzi magát bűnösnek, és csak a revánson jár az esze. A hozzá hasonlóan elbutított, 20 év körüli lánya, Ilona is a megbukott diktatúra feltétlen híve. Ennek a darabjaira hullott famíliának tagja még Mayer igencsak mutatós második felesége, Zsuzsa, aki ezt a velejéig romlott, hazug világot nem bírja elviselni, ezért az italozásba menekül. A családfő távozása után két felkelő toppan be: Hadközeg, aki a húszas éveit éppen csak elhagyta, és a még kiskorú Göndör. Kinézték ezt a lakást, mert az ablakból tökéletesen rálátnak a széles utcára, ahol a szovjet tankok jöhetnek, és ők molotovkoktéllal várják azokat. Két homlokegyenest más világ feszül egymásnak, és mégis, a két fiatal, Ilona és Hadközeg között szerelem szövődik. A második felvonásban már csak a forradalom utóvédharcai zajlanak, Mayer alezredes visszatért a hatalomba és a lakásába, fröcsög a gyűlölettől, sistereg benne az indulat és a bosszúvágytól liheg. Ilona lelki beteg, mert az orvlövészek a szeme láttára terítették le az ablakukban álló Göndört. Apja nem képes felfogni, hogy az „ő lánya” miként állhatott át az „ellenforradalmi csőcselék” oldalára, nem érti Ilona fájdalmát, női szeszélynek gondolja, ezért hol ráripakodik, hol meg babusgatja. A súlyosan sebesült Hadközeg Nyugatra akar szökni, visszajön Ilonáért, aki elmenne a fiúval, de Mayer nem engedi el a lányát, inkább mindkettejüket lelövi. Az angyalok nem sírnak elementáris erővel hat a nézőre, de ezt nem csupán tartalmával, hanem a színészek játékával éri el. Bicskei Kiss László elismerésre méltóan alakítja a fafejű, korlátolt Mayer Ernőt. Boldizsár Tünde személyesíti meg az iszákos Zsuzsát. Ilonát, az életét a szerelem hatására átértékelő egyetemistát Hartai Laura ( felső képünkön) nagyszerűen jeleníti meg. A két különböző korú felkelőt Makay Gábor, Farkas Zoltán viszi fel a színre. Kiss József drámája két napba sűríti bele a Forradalom történetét. Ez a kétszer 24 óra azonban mint cseppben a tenger, úgy mutatja be a szabadságharcot megelőző terrort, az „emelkedő nemzet” akaratnyilvánítását és a kommunisták kíméletlen megtorlását. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy miért játsszák egyszerre három színházban is.

 

Dr. Petővári Ágnes

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |