Megjelent: Függetlenség
www.fuggetlenseg.hu
2008.december 19.
Írta: Dr. Petővári Ágnes
Wass Albert: A funtineli
boszorkány
(Főnix Színházi Műhely)
A 2008-as esztendőben Wass
Albert születésének 100, halálának 10. évfordulóját
ünneplik hazánkban és szerte a nagyvilágban. Ennek az
emlékévnek egyik eseménye, hogy színházi életünkben
több, mint 10 éve jelenlévő Főnix Színházi Műhely
október 11-én tartotta a Pestszentimrei Közösségi Házban
Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéből
készült színházi átirat ősbemutatóját. Az eredeti mű
1959-ben látott napvilágot, és ez az első
drámaadaptációja. Mindig rendezőt próbáló feladat olyan
művet színpadra vinni, amit szerzője nem drámaformában
vetett papírra, mert mindkettőnek más és más a műfaji
követelménye. A funtineli boszorkány nagyjából ötszáz
oldalas, háromkötetes mű, szerteágazó a cselekménye, sok
a szereplője, számtalan leíró rész van benne. Mindig
azok a jó színpadi átdolgozások, azokból lesznek az
élvezetes, pergő előadások, amik nem arra törekednek,
hogy az alapmű egészét mutassák be, mert az lehetetlen,
hanem kiemelnek egy-egy részt, vagy szálat a regényből,
és azt viszik fel a színpadra.
A funtineli boszorkány Wass
Albert legismertebb regényei közé tartozik. Reális
elemekkel átszőtt meseszerű történetének főhőse Nuca,
aki mindössze 10 éves, amikor elkezdődik a cselekmény.
Az ő életének alakulását, gyönyörű, fiatal nővé érését,
boldog anyává válását, szerelmének árulását, gyermekének
elrablását, boszorkányságát, azaz az emberek veséjébe,
szívébe látását, majd üldözését, végül titokzatos
eltűnését írja le Wass Albert. Közben az olvasók
beleláthatnak az Erdélyben, a természettel együtt
lélegző és létező emberek gondolkodásmódjába. A
funtineli boszorkány tulajdonképpen ezeknek a
tanulatlan, de az anyatermészet dolgainak mély
összefüggéseiről mégis tökéletes tudással rendelkező
román parasztoknak állít emléket. Az összes földrajzi
neve és pozitív, jó szereplője román, az a néhány magyar
figurája viszont igencsak sötét alak: a gyermektolvaj
Éltető bárótól kezdve a sunyi vasútmérnökön át a gonosz
csendőrig mind egy szálig rossz ember. Nem lenne csoda,
ha Romániában ez a Wass Albert-regény kötelező olvasmány
lenne, annyira idillinek ábrázolja ezt a világot.
A regény fordulatos,
ágas-bogas cselekményének azokat a momentumait emeli be
az előadásba a rendező, Bicskei Kiss László, aki a
Magyar Kúltúra Lovagja kitüntető cím birtokosa, ami
Nucának a tragikus végkifejlethez törvényszerűen vezető
útját mutatja be, ugyanis a nagylánykorba éppen csak
beérő Nucának azt jósolja a cigányasszony, hogy akit
megszeret, vagy aki megkívánja őt, vagy akivel megosztja
az ágyát, az meghal. A Tátinak nevezett szófukar
öregemberrel együtt lévő szalmaszőke hajú kislány
megérkezését csupán rövid ideig láthatják a nézők. Az
igézően szép, a férfiakat megbabonázó fiatal lány, az
igaz, tiszta, önmagát mindenfajta mesterkétség nélkül
adó szerelmes majd, az anyai hivatásban, kisfia
mosolyával betelni nem tudó, cseperedésében kiteljesedő,
a végzet elkerülésében reménykedő asszony sorsának már
több részletébe avatja be a rendező a közönséget. Nuca
életének kettétörését, gyermekétől való elszakítását és
boszorkánnyá válását, vagyis a múltba és a jövőbe látás
tudásának folyamatát is hosszabban követheti nyomon a
publikum. Nuca olyan lesz, mint az üldözött vad, az
emberek felkeresik, mert útbaigazítást várnak tőle, a
féltékeny falusi asszonyok legszívesebben megégetnék, a
hivatalos szervek kuruzslás, az egyház papjai pedig a
lelkek fölötti uralmuk féltése miatt vannak a nyomában,
még börtönbe is zárják. A kegyelemdöfést az jelenti,
hogy akaratlanul megátkozza orvul elcsalt gyermekét, aki
a jólét hatására elkényeztetett kis szörnyeteggé válik,
és a 7-8 éves fiú kizuhan a vonatból.
A Főnix Színházi Műhely
előadása Nuca történetét emeli ki a regényből, veszi
bele a cselekménybe. Ez a rendezői koncepció Wass Albert
műve iránti tiszteletből és alázatból született, mert
így feszes ritmusú, az emberek érdeklődését mindvégig
fenntartó színdarab jön létre, aminek atmoszférateremtő
jellegét a kevés díszlet és a korhű jelmez csak fokozza.
Mindehhez hozzájárul még a színészek avatott játéka is,
különösen a címszerepet alakító Facskó Marica emelkedik
ki közülük. Tud egyszerre csöppnyi fruska, vonzó lány,
nagyszívű asszony és minden titkot tudó boszorkány
lenni. Boldizsár Tünde cigányasszonyában egyaránt ott
van a keserűség és a visszavágás fájdalma. A falusi
asszonyok káráló csapatát Fábián Ágnes, Szávai Katalin,
Vén Friderika és Zernovácz Erzsébet jeleníti meg. A
férfiak: Zsitva József, Rékai Nándor, Makay Gábor,
Pásztor Zsolt, Hole Dániel, Tarr György, Mucsi Sándor
jóval kevesebbet vannak a színpadon, csupán árnyalják a
történetet. A funtineli boszorkányt mindig telt háza
előtt játsszák, sőt a felfokozott érdeklődés miatt még
plusz előadásokat is be kellett tervezni. Ez a produkció
megérdemli a nézők szeretetét és kitüntető figyelmét,
mert irodalmunk egyik olyan jeles művét adja át a
közönségnek, aminek széles körű megismertetése elsőrendű
feladat minden magyar értéket számon tartó ember
számára.
Dr. Petővári Ágnes
|
|