Módszertan

 

 

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Fel

 

Aktuális

 

 

 

Főnix Drámastúdió

Módszertan

 
 

feladatok

 

eszközök

 

módszerek

 

A Főnix Művészeti Műhely, ezen belül a Főnix Drámastúdió egyesületi alapszabályban rögzített céljai:  
  értékmegőrző- és teremtő céllal folyamatosan működtet színházművészeti műhelyt,
  színházi előadások létrejöttét és működését elősegítő és végző szakemberekből álló társulatot tart fenn,
  hozzájárul leendő színházi szakemberek felkutatásához (továbbiakban: növendékek),
  tehetségük kibontakoztatásához,
  munkájuk mind szélesebb körben való megismertetéséhez.

 

  Feladatok, eszközök, módszerek

A Drámastúdió feladata az utánpótlás-nevelés, melynek eszközei a képességfejlesztés, színpadi készség-kialakítás, munkamódszere a heti rendszerességű (szombat napközben, illetve csütörtök esti) konzultációs órák.

Egyszerre folytat műhelymunkát és továbbképzést a színészmesterség megismerése köré csoportosított témákban:

színészmesterség (havi óraszám 16)

mozgási (akrobatika, mozgásszínészet) (havi óraszám 10)

hangi (ének, hangképzés, zenés mesterség) (havi óraszám 8)

beszédtechnikai, művészi beszéd (havi óraszám 10)

elméleti foglalkozások (havi óraszám 6)

szolgálják a célt, hogy megismertessék a résztvevőket a színészmesterség velejáróival, készségszintre emeljék képességeiket, megalapozzák mindazt, amit a Főnix Színházi Műhelyében folytatott színművészet élethosszig megkíván.

 

A Drámastúdióban a 18 év alatti növendékeknél művészeti nevelés zajlik. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem a színészet-színjáték lenne a fő téma. De a cél nem gyerekszínészek „iparszerű előállítása”, mint azt oly sok „színiiskolában” ígérik a szülőknek. Ennek a korosztálynak két fő oktatási-nevelési cél szerepel a tanrendjében: a képességfejlesztés, mely az ösztönös gyermeki játék-képességekből tudatos játék kialakítását jelenti, és a színészi-színházi ismeretek megszerzése.

Az órák:

színészet-színjáték (havi 16 óra)

beszédtechnika (havi 4 óra)

akrobatika (havi 6 óra)

ének-hangképzés (havi 4 óra).

 

A 18 év alatti növendékek – Fiókák, és 6-14 éves Csőrikék – tizennyolc éves korukat elérvén folytathatják tanulmányaikat a Drámastúdió felnőtt osztályaiban.

   
 

A művészeti nevelés szükségszerűen esztétikai nevelés is. Míg biológiai emberré válásunk automatizmusok során át történik, ahogy elérjük személyes fizikai fejlettségünk határait, emberré nevelődésünk nem kínál ilyen automatizmusokat. Humanizációnk folyamatában az ízlésnevelés, az esztétikai szempontok és értékek irányított felfedezése, átélése vezeti el az embert leghatározottabban önmagához. A folyamatos munka igényes drámai, epikai és lírai művekkel, a színpad vizuális hatásainak lehetőségei és működése, az eszközhasználat, a kosztümök, színészi maszkok, a zene és hangeffektusok hatásai a növendékekre és a nézőkre: mind a harmónia és diszharmónia, az egységesség és különbözőség felfedezésének útjait kínálják.

 

   
 

A Drámastúdió működési formájához tartozik az úgynevezett 0. évfolyam, ahol a felnőttek heti négy színészmesterség-órában ismerkedhetnek a színész munkájával.

Ez az első lépés azon a személyiségfejlődési úton, amelynek végén a képességeit, tudását, tapasztalatait alkalmazó színész áll.

A 0. évfolyam márciustól májusig tart, egy, korlátozott létszámú osztállyal.

   
 

A Drámastúdióban a felnőttek (18 év felettiek) három éves felkészítése a realista színészet elméletére és gyakorlatára épül. Szerkezetileg a tíz hónapos színházi évadhoz igazodik, s két részre oszlik: az első rész a szeptember első hétvégéjétől a Szenteste előtti utolsó vasárnapig, a Főnix-Karácsonyig (félévi nyilvános vizsgák) tartó felkészülés időszaka, a második januártól június utolsó előtti hétvégéjéig (évvégi nyilvános vizsgák) tartó időszak.

Az első félév munkája a Főnix-Karácsonyban való beszámolót, vizsgát célozza. Az első évben a növendékek által választott, széles asszociációval értelmezett karácsonyi témájú irodalmi-drámai anyag kidolgozása-előadása, másod-harmadévben a felkészítő színész-tanár által megválasztott témájú, „karácsonyi tárgyú” vizsgaprodukció létrehozása, kötetlen, de az adott év feladatához kapcsolódó műfaji és stiláris tartalommal és formában. Ugyanakkor nem kizárható - volt rá példa - nagyobb lélegzetű év végi vizsgadarab esetében, hogy a darab egy, a karácsonyi közönség számára önmagában is értelmezhető részlete kerüljön kidolgozásra, és szerepeljen féléves vizsgaként.

 

Az első év feladatai

lelki-gondolati, fizikai-testi, szakmai területeken:

 

színészi–művészi gondolkodás, látásmód kialakítása

színészi–művészi képességek, készségek feltérképezése, tudatos használata

hétköznapi kompetenciák újraértelmezése

színházi fegyelem, pontosság

határozott vizuális gondolkodásmód kialakítása

érzelmi emlékezet tudatosítása: érzelmi emlékek felidézése, megtartása és alkalmazása

emlékezés-felidézés-átélés tudatossága

figyelemösszpontosítás, koncentráció belső és külső irányokba

érzékeny megfigyelési képesség

 

test,- mozgás,- és térérzékelés

testtudatosság passzív és aktív helyzetekben, belső energiák dinamikája

verbális, vokális és nonverbális kifejezőeszközök tudatos használata

pontos és tiszta kifejezés verbálisan és nonverbálisan egyaránt

érzelmek verbális, vokális, mozgási és mimikai kifejezése

 

belső színészi állapot megteremtése és megtartása

személyes őszinteség és színészi őszinteség

önreflektív szemlélet kialakítása

korábban megszerzett kompetenciák újraértelmezése

dikció és akció egységének megteremtése és tudatos alkalmazása

bizalom és empátia átélése csoportszinten

kapcsolatteremtés- és tartás a partnerrel, tudatos kommunikáció társakkal

kapcsolatteremtés- és tartás a közönséggel

„sűrítés”: lényegi elemek felfedezése, korai színész-dramaturgia

motiváció-elemzés, célok, szándékok, taktikák megismerése, alkalmazása

tudatos és folyamatosan mélyülő szerepjáték

 

 

 

Az első év fő feladata a koncentrációs készség fejlesztése mellett: megtalálni az egyéni hitelességet, az őszinteséget, és saját belső igazságainkat. Az év során a figyelem tehát főképpen önmagunkra, és nem a kifejező eszközökre irányul. A színészi eszközök megismerése, alkalmazása, használata többnyire még csak látensen jelentkezik.
Az órák jó részében aprólékos önismereti, pszichológiai és emberismereti megfigyelések, játékok, drámajátékok, beszélgetések és elemzések zajlanak, a feladatok is az ezirányú elmélyülést célozzák.
Ezzel párhuzamosan megkezdődik a mesterségórák részeként a színészi beszéd kialakítása is („Ahhoz, hogy valaki színész legyen, három dologra van szüksége: szépen kell beszélni, szépen kell beszélni, és embernek kell lenni.” Louis Jouvet). Ez a látszólag külső eszközrendszerhez tartozó színészi jellemző is valójában belső tulajdonságként kell működjön a végzett növendékekben: az igényesség legelső és legszembetűnőbb megnyilvánulásaként. Az önismeretre irányított figyelemmel párhuzamosan tehát a növendékek figyelmét beszédükre is ráirányítjuk: megtanulják meghallani először mások beszédbeli jellemzőit, hiányosságait, majd a sajátjaikat is. Munkájuk beszédtechnikailag jórészt önképzés jellegű, a tanár csak az elvégzett munka kontrollját, és a fejlődés következő feladatait adja.
Rendszeres feladat a meditáció-jellegű, a testérzékelés kifejlődését szolgáló, a belső koncentrációt elősegítő lazítás, melynek során a növendékek megtanulják kioldani testük fölösleges feszültségeit, csupán a (színészi) tónus fenntartásával dolgozni
Az évközi munka nem látványos és többnyire nem hangos, mégis, szinte minden növendék katarzisként éli meg az őszinteség első pillanatait, amikor a csoport előtt önmaga eddiginél teljesebb, lecsupaszítottabb énjét mutatja meg. A folyamat természetesen hosszú és fáradságos. Fő eszköze, mindenki számára kötelezően az úgynevezett „én-vers”, mely az a szabadon választott költemény, aminek gondolati- és érzelmi világát legközelebb állónak érzi a növendék saját pillanatnyi (hosszabb távú) állapotához, s amelyen keresztül (a költemény pszichológiailag „távolító”, az egyéniség önfelmutatási céljával ellentétes iránya ellenére is) a személyes őszinteség polgári életben szükségtelen és ritkán tapasztalható erejét élhetik meg.
További fő feladatok: a koncentráció, a szituációtartás, a szöveg mögöttes gondolatainak és érzelmeinek átélése és megmutatása Petőfi Sándor Reszket a bokor, mert… című versén keresztül (a vers szövegétől függetlenül a személyes boldogság-személyes tragédia állapotának felidézése, átélése és megmutatása). Ugyanez a feladat, kiegészítőkkel, rendkívül alkalmas a belső képi látásmód, a képalkotás folyamatának beindítására is.
Szabadon választott monológok. A dráma kontextusából kiemelt szövegrészek, ahol a fő szempont az analógia a növendék saját tapasztalataival: részben az én-vershez hasonlóan a személyes őszinteséget célozza, többnyire nyelvileg kötetlenebb, prózai beszédben, részben pedig elindítja a növendékekben a tudatos szerepjátszás folyamatát.
Kőmíves Kelemenné balladája. A ballada szövegének sorokra felosztott, kollektív előadása a belső figyelmet a társakra irányítja, a közös színészi munka első lépcsője, a gondolati és érzelmi ívek megteremtésének, megtartásának és továbbvitelének gyakorlata. További feladatok és célok: atmoszféra-teremtés, érzelmi-hangulati átélés és megjelenítés, tempó- és ritmusváltozások érzelmi és gondolati változások hatására, pontos megszólalás végszóra, idézetek, kiemelések a szövegben, különböző korú, nemű és állapotú személyek hiteles egymásutáni megszólaltatása.
Párjelenetek hangjáték-formában. A növendékek szabadon választott drámai szövegrészekkel, szabadon választott partnerrel dolgoznak. A párbeszéd kiválasztása alkalmat ad alapvető dramaturgiai ismeretek megszerzésére (feszültség, konfliktus, fordulat, a jelenet külső változásain belüli, a konfliktus állapotától függő úgynevezett belső jelenet megismerése). Azzal, hogy a jeleneteket ülve próbálják és adják elő, a figyelem a többnyire még képzetlen és zavaros nonverbális kommunikációról a belső energiák, az intenzitás felfedezésére és működtetésére irányul. Új elem jelenik meg a színészmesterség-tanulmányokban: a partnerrel való személyes játék, ehhez szorosan kapcsolódó feladatok a kifelé irányuló figyelem, és a céllal történő megszólalás.
A növendékek mindezzel párhuzamosan hetente új vers vagy prózarészlet megtanulásán keresztül fejlesztik szövegtanulási és beszédtechnikai képességeiket. Ezek a feladatok első évben egységesen kiadott memoriterek, másodévben egyénileg, a növendékek számára testreszabottan, személyes beszédtechnikai fejlődéséhez szükséges textusok, harmadévben pedig önállóan választott feladatok.

   
 

A második és harmadik év munkája egy-egy színdarabra épül (esetleg több, kisebb, önállóan is helytálló darabrészletre). A darabok kiválasztásánál két alapvető szempont érvényesül: egyrészt a szerepek kioszthatósága (ez részben az egyes növendékek karakterbeli megfeleléseit jelenti, részben pedig biztosítani kell, hogy a növendék a szerep kapcsán emberi fejlődésének lehetőségeit is megélhesse), másrészt az adott év fő feladatának való megfelelés. Ez másodévben bonyolult és látványos színészi feladatokon keresztül az erőteljes, intenzív és pontos színészi kifejezésmódok megtapasztalását jelenti (farce, commedia dell’arte, egyéb komédia, stb.), harmadévben pedig a belső színészi energiák alkalmazását a lehető legkevesebb, de pontosan használt külső eszköz segítségével.

 

A másodév feladatai:

 

az első évben megismert, látens színészi technikák tudatos alkalmazása
szerepelemzés- értelmezés és formálás
karakterábrázolás
színészi improvizáció
színpadi súlypontok és lehetséges mozgásirányok jelentése, tömegasszociáció
instrukciókészség
társművészeti ismeretek és alkalmazásuk

 

 

 

A másodéves mesterségórák hasonlítani kezdenek egy színházi próbafolyamathoz. Eltérően attól, az olvasópróba után elmarad az elemzőpróba, és a rendelkezőpróbák sem a megszokott módon zajlanak. Közvetlenül az olvasópróba után a növendékek feladata, hogy elképzeléseket, gyakorlati munkahipotéziseket alkossanak a darab egyes jeleneteiről. Ez a tavalyi feladatokra épül, részben az improvizációs helyzetgyakorlatokra, részben a monológok és párjelenetek kapcsán elkezdett szerepelemzési ismeretekre. Az órákon, a darab próbái közben zajlik a tulajdonképpeni elemzőpróba, részben a konkrét szerepek és szituációk kapcsán, részben pedig mindezt általános érvényűvé emelve (a miért teszem azt, amit éppen csinálok, a honnan-hová-milyen állapotban, a ki vagyok-mi a célom-kik a segítőim célom elérésében, kik az akadályozóim-mik az elvárásaim-kérdések folyamatos feltevése, játékalakító hatásuk megtapasztalása). Mindeközben feladat az első évben megtapasztalt színészi állapot folyamatos fenntartása, intenzitásának elmélyítése is.
A tanár ebben az időszakban óvakodik attól, hogy rendezzen, minél nagyobb teret enged a növendékek elképzeléseinek, csupán a helyzetek és a játékosok igazságaira kell vigyázzon. Egyidőben zajlik tehát egy improvizációkra, helyzetgyakorlatokra épülő, de egy konkrét színmű szituációs és szerepbeli keretein belül mozgó gyakorlati munka (próba), és az elméleti nevelés.
A nevelés eszközrendszerében itt is szerepet kap a drámapedagógia – hiszen az a színésznevelését használja, foglalta rendszerbe -, nem hagyva figyelmen kívül a két rendszer közti alapvető különbséget: a drámapedagógiában nem cél a forma, az „alakítás” külső jegyeinek visszajelzése, formálása, a színésznevelésben elengedhetetlen feltétel ennek folyamatos kontrollja: a beszéd tisztasága, érthetősége, művészi jellege, a test, mint a lelki impulzusok kreatív kifejezője állandó, készségszintű ellenőrzést és visszajelzést kívánnak.
Ahogy az első évben a drámapedagógiai eszközei közül leginkább a szabály-játékok voltak segítségünkre az önismeret, társismeret, koncentráció, együttműködés, megfigyelőképesség, kapcsolatteremtés területein, másodévben a kontextusépítő- és mélyítő konvenciók használata válik munkaeszközzé.
E furcsa és néha kissé kaotikus „rendelkezőpróba”-állapot után, az emlékpróbák már jobban hasonlítanak a színházi próbafolyamathoz: az előző fázis egyes elemeinek felidézése, rögzítése, pontosítása zajlik. A tanár feladata ebben a szakaszban főképp az összehangolás, az előzőleg felállított „munkahipotézisek” közül a megfelelők kiválasztása, a korábbi elméleti ismeretek gyakorlati megvalósítása.
A folyamat utolsó fázisa a színházi próbafolyamathoz hasonlóan, ismert: a közelgő vizsga (bemutató) okozta rémület, mely az összpróbák és főpróbák intenzitására oly jótékony hatással van, a növendékek pszichéjében is pontosan ugyanígy működik. A feszültség természetes növekedésének tanulmányi haszna az energiák beosztásának és időzítésének megtapasztalása, használata, a színészi biztonság és magabiztosság megélése, hatása a játékállapotra.
További feladata az évnek, hasonlóan a színészi önállóság erőteljes kialakításának munkájához, hogy a növendékek, a társművészetek alkalmazásával, minél nagyobb mértékben maguk tervezzék meg és valósítsák meg a díszleteket, kellékeket és jelmezeket is.

 

A harmadév feladatai:

 

az első- és másodévben tanultak integrálása, gyakorlati alkalmazásuk
tudatos, érzékeny, realista jellemábrázolás
színészi „eszköztelenség” elérése
színházi munkamódszerek gyakorlati alkalmazása
aktív, önálló alkotói-művészi állapot és munkamódszerek kialakítása
színész és rendező(-tanár) viszonyának felelős kialakítása az alkotási folyamatban

 

 

 

A harmadév munkája az előző években tanultakra és tapasztaltakra épül, a megszerzett ismeretek elmélyítését, új perspektívába helyezését szolgálja. Az év tulajdonképpeni fő feladata az, hogy a növendékek az eddig tanultakat gyakorlatban alkalmazzák, egy, a színházi működéshez mindinkább hasonlító formában. A kiválasztott színmű lehetőleg drámai erejű, tragédia vagy középfajú dráma, mely nem a külső formákra, hanem a mögöttes tartalmakra, belső történésekre irányítja a növendékek figyelmét. A próbafolyamat is hasonló a színházihoz: olvasópróba; rendezői expozé; részletes, közös elemzőpróba, mely lehetőséget ad újabb dramaturgiai ismeretek megszerzésére, s a növendékek figyelmét kinyitja az egyéni szerepelemzésről az egész darab színészi és dramaturgiai elemzésére; rendelkezőpróbák, ahol – ellentétben a tavalyival – a növendékek feladata konkrét rendezői instrukciók értelmezése, végrehajtása, elemzése; emlékpróbák, az eddig tanultak gyakorlati alkalmazása, a rendezői-tanári instrukciók és a színész művészi elképzeléseinek összehangolása; majd a szokásos összpróba és főpróba-folyamat, vizsga, bankett.
További feladata a harmadévnek a személyes színészi karakter megerősítése, a főpróbaidőszakban a reproduktív és jelenidejű játék különbözőségének megtapasztalása, valamint kísérlet a színész művészi és etikai felelősségének felismertetésére.

 

A módszer tisztelgés Bodnár Sándor színházi rendező, a Nemzeti Stúdió alapító-tanára előtt.

 

 
   
 

Meg kell még említeni a szakmai és közösségépítési szempontból egyaránt fontos hagyományokat, melyek a Drámastúdió közös ünnepi pontjai a Főnix Színházi Műhely társulatával:
a május első vasárnapjára eső Öskü-i Nap (impró-színházi minifesztivál); az Öskü-i Anyák Napi ünnepségen két-három növendék vagy színész versmondása (önkéntes jelentkezés alapján)
az Öszitábor hosszú hétvégéje szeptemberben, Horányban, ahol a Drámastúdió növendékei és a társulat színészei ismerkedhetnek
a Főnix-Karácsony körbe-ajándékozása (névhúzás módszerével, fontos szabály a néhány száz forintos értékhatár, mely arra kényszeríti a résztvevőket, hogy kreatívan, s ne fogyasztói módon ajándékozzanak)
az évről-évre változó Betlehemes játék a Főnix-Karácsonyban (a feladatot a harmadév növendékei kapják, október-novemberben egy, minden évben más szövegű Betlehemes játék formájában, melynek színpadra alakítását teljes egészében kell elvégezniük, a koncepció, a forma, a műfaj, a stílus meghatározásán túl a szereposztás és a próbák folyamatának levezénylését is elvégezve, tanári kontroll csak az összpróbák folyamán jelenik meg, a koncepciót tiszteletben tartva, csak praktikai segítségre szorítkozva)
a vizsgák utáni bankett (a Főnix-Karácsony bankett-helyszínének kiválasztása az első évfolyam feladata), a Drámastúdió év végi bankettje a vizsga után (helyszínét minden évben a másodévfolyam választja meg), e bankettek nem csak az ünneplés alkalmai, itt történnek meg a féléves és egész éves személyes és osztályszintű tanári értékelések
a Főnix elő-szilvesztere december 30-án
a színinövendékek önkéntes segítőként való részvétele a Főnix Színházi Műhely előadásaiban (jegyszedés, nézőtéri felügyelet), az ezzel járó „jutalmak”: részvételi lehetőség az előadások utáni szakmai értékelésen, szavazati jog a Főnix-Tojás Díj szavazásában (egyben részvételi lehetőség az évadnyitó- és záró társulati üléseken).

 

Távlati célok, összefüggésben a Drámastúdió munkájával

a Főnix Kommunikációs Műhely munkájának folytatása, ezen belül
a Főnix Palánták (magasan funkcionáló autista gyerekek)
a „Viselkedjünk!” csoport működése (4-12 éves résztvevők kommunikációs nevelése)
a „Mi a szitu?” csoport működése (felnőtt résztvevők hétköznapi/üzleti kommunikációs tréningje)
a Főnix Versműhely munkájának folytatása
a Főnix Filmes Műhely munkájának folytatása
a Főnix Irodalmi Műhely folytatása
ezen belül a Hírlevelek folytatása, szerkesztése, újraélesztése, a növendékek bevonása a szerkesztés-írás-tervezés-terjesztés folyamatába

 

A Főnix Művészeti Műhely függetlenségének azonban ára van. Az egyik terület, ahol ezt fizetjük, „hontalanságunk": a Színházi Műhely állandó fellépési hely nélkül, bérlőként van jelen a színházak sorában, a Drámastúdió is „vándorol” (eddigi útjának állomásai a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium [egykori József Attila Gimnázium], Józsefvárosi Pódium és Klub, Gutenberg Művelődési Otthon, Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza, Törekvés Művelődési Központ, s jelenleg a Fészek Művészklub). Az állandó hely nélkül, ahol ezek a Műhelyek egy fedél alatt működhetnek, ahol a Színházi Műhely előadásai éppúgy, mint a Drámastúdió másod-harmadéves vizsgadarabjai közönség elé kerülhetnek: e tervek megvalósulása a jövőben történhet.

 

A Drámastúdió három éves felkészítését befejezve a végzetteknek lehetősége nyílik arra, hogy megszerzett tudásukat, tapasztalataikat közönség előtt, a Főnix Színházi Műhely előadásaiban kamatoztassák, eddigi tanáraik rendezői irányításával vagy kollegiális viszonyában. Ez a felelősség új perspektíváját jelenti mindazok számára, akik addig tanárként irányították növendékeik művészi-színészi fejlődését.

A korábbi években az iskolarendszeren kívüli színész-vizsgáztatás módszere lehetőséget adott arra, hogy a Drámastúdió befejeztével, a társulatban eltöltött néhány év után segédszínészi, majd színészi minősítő vizsgát tegyenek az egykori növendékek. Az eltöltött idő és az előadásokban-szerepekben megszerzett gyakorlat biztosította, hogy kialakuljon és megszilárduljon a különbség tapasztalata a nyilvános vizsgák tanulmányi célú megmérettetése és a közönség előtt, felelősséggel vállalt, hivatásszerű színészi működés között.

Erre ma a megváltozott jogszabályok nem adnak lehetőséget, csak a felsőfokú, illetve középszintű iskolarendszerben végzett tanulmányok hitelesítik a színészi-színművészi minősítést. Ezt nem tartjuk helyesnek: a tehetséges fiatalok kibontakozása kizárólagosan iskolarendszeri keretek közt leszűkíti lehetőségeiket. Ugyanakkor elismerjük szükségességét a színésznevelés felelősségének: a rendszerváltás óta gombamód fel- és eltűnő „színiiskolák” sokszor bűnügyi kategóriába tartozó működése és „képzése” sem a színész-jelölteknek, sem a színészi szakmának nem tettek jót. Ez a hivatás azonban – az elméleti ismeretek megszerzése után – tisztán gyakorlati: az iskolai jó tanuló és a hiteles színész nem szükségszerű következményei egymásnak. Reméljük, hogy a közeljövőben visszatér a vizsgáztatási rendszerbe ennek fel- és elismerése.

Addig a Drámastúdió több évtizedes szakmai felelősségével, előadásainak hitelességével, a nézők és a színészközpontú színház iránti elkötelezett alázatával folytatja utánpótlás-kereső és nevelő munkáját.

 

 

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |