Hírlevél 2010. október

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

 

  Adásban vagyunk

 

Gondolom, a címet elolvasva jó néhányan végigfutják szemükkel a cikk további részét, keresve, mikor, hol, melyik csatornán. Hát igen. Hálás vagyok figyelmükért, hogy vannak, akik követik a Főnix „röptét”, akik agyoninformált, agyontájékoztatott, agyonkínálatilistázott világunkban szentelnek néhány percet ránk, pedig már megint – még mindig – semmi botrány, semmi celebkedés, szóval semmi, ami ma a médiában érdekes lenne (már vagy hat-hét éve farigcsáltam kifelé a semmiből a Főnixet, napi tíz-tizenhat órában, egyszerre rendezve-irányítva a Színházi Műhelyben darabokat és a pályakezdők művészetet, szakmát próbálgató lépteit, művészetinevelve a jövő lehetséges színészeit, filmetűdökön át kóstoltatva színészt-színészjelöltet-növendéket a kamera izgalmával, „másságával”, értékmegőriztem magyar színdarabok bemutatásával és vizsgadarabként növendékek színészi gondolkodásának megformálásával, neveltem el nem múló színész-szakmai alapvetéseket, tanítottam tinglitangli színészeti divatizéket a hétköznapi boldoguláshoz, terveztem díszletet, jelmezt, írtam-szerkesztettem színdarabot és zenét, koreografáltam mozgást, közben mellékes napi rutinként tárgyaltam, szerveztem, adminisztráltam, pénzügyeztem, ja, és időnként játszottam magam is, amikor felhívott egy tizenöt éve nem látott egykori kolléganőm, akkor az egyik fővárosi színház művészeti titkára, hogy náluk a színházban rendszeres közönségtalálkozók vannak, ahol a művészeti világ érdekes személyiségeivel ismertetik meg a nézőt hétről-hétre – itt kezdett dagadozni kebelem, hogyhát Istenkém, mégiscsak föltűnt valakinek, hogy én ezt a Főnixet valami olyan komplex, jövőbe nyújtózó valaminek álmodtam és formálom, amilyen talán nemigen van kis hazánkban -, aztán folytatta, nem ismerek-e valaki érdekes embert. Izé. Szembe kellett néznem azzal, hogy ebben a pörgős-elhavazott világban semmi sem igazán érdekes, amit nem lehet összefüggésbe hozni a „bulival”, hiába, nem szeretem ezt a fogalmat – bár buliztam magam is eleget -, mert olyan, mint a híréhes média nagy része: primitív, igénytelen, ősi indulatokat gerjeszt, és ezeken belül terjeszkedik minden eszközével. Valamikor régelmúlt kamaszkorom ősködében, Győrben, Szombathelyi Laci szobrászművész műtermében sokat buliztunk, ittunk meg ettünk meg beszélgettünk – ahogy Alberto Moravia különbséget tett beszélgetés és kommunikáció közt – meg próbáltuk megtalálni a helyünket a világban meg hallgattuk Laci ősbölcs dörmögését, művészetben keresve kamaszlelkünk felhői és bugyrai fölé a címkéket, és tartottunk mindentől, ami a „hivatalosságból” meg a szépen formálódó kereskedelmi világból felénk áradt, most meg művészet néven ipart látok vagy blogokat, blogzenét, blogszínházat, bloglírát, íróasztalfiókból színpadra-galériába emelkedve, hiába, hiába keresem érdekességüket, csak kapkodó lelkük el-be-havazott kényszerességét látom, hallom, érdekes.), szóval semmi érdekes, nem kezd áradni a tévéből a Főnix, nem erre utal a cím. Mégis adásban vagyunk, mert hamarosan elindul az évad, igazán, október 23-a előtt-után tisztelgünk a Forradalomnak (Az angyalok nem sírnak), egy hétre rá meg az első bemutató, a Megszállottak. Szóval adásban vagyunk, s nem nagyon hiszem, hogy ez az évad lenne majd az, amikor kapásban leszünk. Megteszek persze mindent, hogy így legyen, de ahhoz bizony kurátorok, döntéshozók, mecénások, s a média képviselőinek gondolataiban is változás kellene történjen. Hogy ne csak szavakban történjen az értékmegőrzés. Hogy a kultúra mely szelete élvezi a közeljövőben a figyelem napsütését, nem rajtam áll. Én egyet tudok csak tenni, amit tettem eddig is: méltósággal odaadni előadásainkban mindazt, ami nézőink gondolatait, szeretetét a taps után is foglalkoztathatja, a színiiskolában a növendékeknek pedig azt, ami alkotó erejüket, tehetségüket mozgásban tarthatja.
 

Adunk tehát tovább, kedves nézőink, s hálásan megköszönjük Önöknek, hogy eljönnek, s nevetésükkel vagy könnyükkel, figyelmükkel és tapsukkal megtisztelik előadásainkat.

Bicskei Kiss László

 

Drámastúdió

 

Pótfelvételi meghallgatások a színiiskolába a 2010-2011. tanévre
 

18-26 éves fölnőtteknek

 

14-17 éves középiskolásoknak

 

6-13 éves általános iskolásoknak

 

a 2010-2011. tanévre, szeptemberi kezdéssel

 

Mi

nem ígérjük, hogy akár * celebekkel, sztárokkal együtt is felléphetsz
- ők ma a címlapon vannak, róluk szól a média, holnapra ki emlékszik a nevükre?
*akár: kereskedői szóhasználatban jelentése: majd ha az egér kardot ránt, ha a nyúl viszi a puskát
MI SZÍNÉSZEKET, SZÍNHÁZI EMBEREKET, MŰÉRTŐ ÉS MŰÉLVEZŐ FELNŐTTEKET, GYEREKEKET NEVELÜNK

nem ígérjük, hogy Amerikába viszünk castingolni, Hollywood csak Rád vár
- ha ezt elhiszed, akárhány évesen is, biztosan érett vagy a színházi gondolkodásra?
MI MEGTANÍTUNK, HOGY ÖNMAGAD LÉGY HOLLYWOODBAN, ÚJPESTEN VAGY AKÁRHOL

nem ígérjük, hogy sorozatszereplő lehetsz
- szerinted a sorozatok iparszerű működése meghozza a boldogságot, a szakmai tudást?
MI A HARMÓNIÁT KERESSÜK BENNED, HOGY MEGBECSÜLJENEK, BÁRHOVÁ KERÜLSZ

nem garantálunk már holnapra szerepeket, előadásokat, sikereket
- tudod-e, milyen út vezet a színészetig, hogyan teszi próbára emberséged?
MI FOGJUK A KEZED, ÉS ELVEZETÜNK A RIVALDÁIG: HOGY ÁTLÉPSZ-E RAJTA, RAJTAD MÚLIK

nem hirdetjük, hogy ha szorgalmasan fizeted a tandíjat, színésszé minősülsz
- a pecsétes papír hány utat nyitott meg a színpadig, a nézők szívéig?
MI MEGMUTATJUK MINDEN ELKÖTELEZETT SZÍNÉSZJELÖLTNEK, MIT JELENT SZÍNÉSZI FELELŐSSÉGGEL KÖZÖNSÉG ELÉ LÉPNI

nem ígérünk, garantálunk, tanítunk mást,
csak amit mi magunk is teszünk.
HOGY HITELESEN ÉLJ, SZÍNPADON, HÉTKÖZNAPBAN, BÁRMIKOR.

 

 

 

A Főnix Drámastúdió (színiiskola) a felnőttek számára három éves, hétvégi működésű képzést biztosít.

 

A növendékek heti órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti, akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési, elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia, műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák, továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati filmes ismeretek) szerepelnek.

 

A Főnix Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi minősítését.

 

A 18 év alatti korosztály számára a színiiskola biztosítja az egészséges személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.

 

A színiiskola felvételi meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

A színiiskola tanévnyitója szeptember 4-én 9 órakor, a Vasas Művészegyüttes Művelődési Házában lesz.

Utána, 11 órakor felvételi meghallgatás.

 

Színházi Műhely

 

Következő bemutatónk:

 

Megszállottak

szürreális borzongás egy részben

rendező: Baku György

 

"A művészetekhez megszállottság kell."

Ahogy közeledik az új bemutató egyre inkább hatalmába kerít engem is ez az érzés. Igyekszem megszállottan beletenni az előadásba magamból azt, amit még tudok, hiszen rendezőként időm véges, amikor az előadás elkezdődik, már tehetetlen vagyok. Olykor elfog a rettegés, hogy vajon minden úgy sikerül-e, ahogy szeretnénk... Már csak néhány nap van a Megszállottak című darab premierjéig, és ilyenkor mindig jó visszagondolni, vajon miért is kezdtünk el egyáltalán ezzel a darabbal dolgozni. Adott volt egy fiatal, erővel és tűzzel teli társulat. Világos volt, hogy valami újat szeretnénk csinálni, valamit, ami még nem volt színpadon, így esett a választás a horror műfajára... Most izgatottan tekintünk a jövőbe, mit szól majd a néző, akihez egy kamaraszínházi közeg nyilvánvalóan közelebb hozza a rettegést. A színházi térben minden más, itt egy ijesztő jelenet után a néző nem kortyolhat bele az üdítőbe, vagy nem ropogtathat lazításképpen pop-cornt. Amikor a darab olvasópróbájára sor került, vihar kerekedett, ami lengette az ablakokat, és kísértetiesen fújta a függönyöket, pedig még nyár volt. Most újra itt vannak a félelmetes fergetegek, mi pedig várjuk, hogy jegyet váltson az előadásra mindenki, aki szeretne egy borzongató estét, és meglássa: horror és művészet mennyire rokonok, hiszen mindkettőjükben rejtezik egy különös fogalom, amit úgy hívnak, megszállottság.

Baku György

 

 

Bemutató:

2010. október 29. 19 óra

RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 


 

2010. októberi játékrend

 

19.

 kedd

 18 óra   

   Stand-up Tragedy: Ének a porban

   Budapest, Rátkai Márton Klub

20.

 szerda

 13 óra  

   Az angyalok nem sírnak

   Pilisvörösvár, Friedrich Schiller Gimnázium

22.

 péntek

 19 óra  

   Az angyalok nem sírnak

   Budapest, RS9 Színház

23.

 szombat

 19 óra

   Az angyalok nem sírnak

   Ceglédbercel, Dózsa György Művelődési Ház

24.

 vasárnap

 19 óra  

   Az angyalok nem sírnak

   Budapest, RS9 Színház

29.

 péntek

 19 óra  

   Megszállottak - Bemutató!

   (Minden jegy elkelt!)

   Budapest, RS9 Színház

 

jegyek rendelhetők a

+36-20-384-6658 vagy a
+36-30-248-3756 telefonszámokon, és
az Interneten: fonixmuhely@gmail.com
 

 

 

 

Novemberi előzetes:

 

 Budapesten

 

Megszállottak

szürreális borzongás egy részben

 

2010. november 7. 19 óra

Budapest, RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 

 

Hotel Penész - Bemutató!

 

2010. november 19. 19 óra

Budapest, RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 

 

A hosszú karácsonyi ebéd

 

2010. november 21. 19 óra

Budapest, RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 

 

 

Vidéken

 

Furcsa pár (Női változat)

 

2010. november 13. 18 óra

Ceglédbercel, Dózsa György Művelődési Ház

 

 

A funtineli boszorkány

 

2010. november 27. 19 óra

Biatorbágy Faluház

Baross Gábor u. 1.

 

 

 

 

Arcképcsarnok

Timon Benjámin

 

Négy éve, mielőtt belevágtunk volna Az angyalok nem sírnak próbáiba, egy igazi "pesti srácot" kerestem Tibike szerepére, egy vagány tizenévest, aki át tudja érezni mindazt, amit kortársa érezhetett 50 évvel korábban. A véletlen úgy hozta, hogy a Főnix Drámastúdió színinövendékei közt akkor nem akadt korban, habitusban alkalmas jelölt. Barátomhoz, Valiszka Lászlóhoz fordultam segítségért, aki tanítványai, a MusicalVarázs színiiskolásai közül ajánlott két fiatalembert, akik hamarosan el is kezdték a próbákat.

A darab bemutatója 2006. október 24-én volt, október 23-án este főpróbát tartottunk az (akkor még virágzó kulturális intézményként működő) Gutenberg Művelődési Otthonban. Az első felvonás alatt szinte szakadatlan jelzett a telefonom, hívások, üzenetek érkeztek: forradalom van a városban. Este 7 óra után, mikor szünetet tartottunk, már kétségbeesett-té váltak az üzenetek: a Blaha Lujza téren, néhány száz méterre tőlünk is harcolnak. Nehéz döntést kellett hozzak: félbeszakítottuk a főpróbát, és gondoskodtunk minden szereplő - elsősorban a két "pesti srácot" játszó fiatal - biztonságos hazajutásáról. Mintha ez a bemutatásra váró előadás megidézett volna valamit 1956 szelleméből.

Másnap a bemutató - hála a próbafolyamat alaposságának - biztonságban, hatalmas sikerrel lezajlott, s meggyőződésem, hogy nem csak nekünk, színészeknek, de az akkor jelen lévő nézőseregnek is örökre bevésődött az a furcsa, tragikus párhuzam, amely egymás mellé állította 1956 és 2006 október 23-ájának eseményeit.

Timon Beny akkor még egy srác volt, aki tehetséggel formálta meg a darabbeli szerepét. Most, e riport kapcsán ülünk egy kávéházi asztalnál, s bár külsőleg nem sokat változott, de gondolkodásmódja, véleménye a világról, emberekről már egy felnőtt felelősségét hordozza.

 

Régen találkoztunk. Hogy vagy mostanában?
Nagyon jól, köszönöm. Jól érzem magam. És már vártam a telefont, hogy mikor lesz Angyalok-előadás, és hívnak-e idén is, hiszen csak ebben játszom a Főnix előadásai közül.

Mennyi színház van most az életedben?
Színház semennyi. Nyár óta részt veszek a Jóban Rosszban forgatásain egy kisebb mellékszerepben, az a jó, hogy pont az öcsémmel. De színház az nincs. Nem is tudnék elvállalni semmit, mert iskolába járok, idén fogok érettségizni, meg mellette több helyen dolgozom.

Mit dolgozol?
Egy díszítőfesték cégnél helyezkedtem el, mint integrált elosztó, terjesztő. Illetve lassan a cégvezetésbe fogok kerülni, csak ahhoz még kell idő és tapasztalat, körülbelül még öt év. Hétvégente meg kutyázok, kutyakiképzőként dolgozom. Leginkább hobbikutyákat képezünk ki, de persze attól függ, ki mit szeretne. Ha munkakutyának kell, akkor csibészelünk is. Hát most ezek vannak.

Te döntöttél úgy, hogy kevesebb legyen a színház?
Igen, ezt én döntöttem. Volt, hogy hívtak a Barátok közt-be, de nem szívesen vállaltam volna el sorozatban egy főszerepet, elsősorban azért, mert akkor magántanulónak kellett volna mennem. Meg annyi mindent csinálok, és nem akartam eldobni mindent egy ilyenért. A TV2-nél azért tudtam elvállalni, mert ott elfogadták, hogy iskolába járok.

Szereted a forgatásokat?
Igen, nagyon jó a hangulat. Illetve attól is függ, hogy épp milyen a légkör, hogy a rendezőnek milyen napja van. Ha rossz, az rányomja az egészre a bélyegét.
Az első forgatásokon volt néha kellemetlen, mert én színpadhoz szoktam, aztán felvettek velem valamit, és szóltak, hogy ez a kamerának kicsit sok, vegyek vissza.
De azért élvezem, különösen, mert leginkább az öcsémmel vagyok. Jól elhülyéskedünk.

A testvéreid mennyire maradtak a színházi pályán?
Heten vagyunk testvérek, és volt olyan idő, amikor öten jártunk a Gutiba, a Gutenberg Művelődési Otthonba színészetet tanulni, játszani. De mostanra, magával a színészettel már csak az öcsém foglalkozik. Illetve én, ha van néha egy-egy előadás, vagy forgatás. A nővérem nagyon tehetséges, szép hangja van, de elment a kedve ettől az egésztől, már csak bálokon énekel néha. A bátyám színházban dolgozik, de ő kelléktár igazgató, meg ügyelő.

Ennek ellenére a Főnix-be, az Angyalokra visszajössz minden évben.
Elsősorban azért, mert még játsszátok, én meg nem nőttem még ki Tibike, a „pesti srác” szerepét. :-) Meg hát azért, mert szeretem, és az évek során a tartalmát is egyre jobban megértettem. Engem az ötvenhatos világ nagyon érdekel, és nagyon tisztelem azokat a fiatalokat, akik a forradalomban estek el. Akkor nem élhettem, de jó érzés, hogy az előadásban én is át tudok adni valamit abból, ami ott volt.

Ha élhettél volna ’56-ban, pesti srác lettél volna?
Furcsán szoktak nézni rám, amikor megkérdezik, hogy melyik korban éltem volna a legszívesebben. Azt szoktam mondani, hogy ’56-ban, hogy forradalmár lehessek. Ha kell, akkor ott lőjenek le a ruszkik.

Érettségi után, marad a nézőtér?
Lehet. Én azt mondom, hogy mindig ami jön. Nem fogok színházi vonalon továbbtanulni, de ha hívnak valahova, és el tudom vállalni – és még szeretném is – akkor lehet. Két éve azt mondtam, hogy én ezt abbahagyom, és más dolgokra koncentrálok, de azért ezt nem tudja egyik pillanatról a másikra elengedni az ember. Ez jó, ami most van, de ennél komolyabban már nem szeretném, illetve szeretnék még elvégezni egy kaszkadőr-iskolát. Ilyen szinten szeretnék tarozni ehhez a világhoz. Emellett meg több energiát fektetnék a díszítőfestésbe, hogy cégvezető legyek, és a kutyakiképzésről is hivatalos papírt kellene szerezni. Akkor csupa olyan dologról lesz képesítésem, amit szeretek csinálni. Persze még külföldre is ki kéne menni, nyelvtanulás miatt.

Kimennél külföldre hosszú távra is?
Nem, maximum egy évre, csak hogy nyelvet tanuljak. De hosszabb távra nem, még turistaként sem. Először Magyarországból szeretnék többet látni. Meg Erdélyt!
Tudom, azokat sem lehet elítélni, akik azért mennek külföldre, hogy elismerjék őket, érvényesülni tudjanak, vagy jobban keressenek, de én szeretem Magyarországot, és szeretek magyar lenni. Ezért lett volna jó ’56-ban élni, mert akkor látványosan tehettem volna a hazámért.

Te milyennek látod a saját korosztályodat?
Van erről egy véleményem, de nem igazán szeretik, ha elmondom. Azt érzem, hogy a barátaim, osztálytársaim nem tudják, hogy meg kell alapozni a jövőt. Ritkán találkozom olyan emberrel, aki nem gondolkodott előre, és mégis sikerül az élete. Én szeretném megalapozni a jövőmet. Azt gondolom, hogy tizennyolc évesen fiatalnak is kell lenni, szórakozni, de ha az ember nem kezd el már ilyenkor előre gondolkozni, a mai világban nem fog tudni érvényesülni. Sajnos az én korosztályomból ezt sokan nem látják, de a barátaim azért hasonlóképp gondolkodnak, mint én.

Mi lesz veled húsz év múlva?
Nem sűrűn gondolkodom ezen, de azért már eszembe jutott. 30 évesen szeretném elindítani a saját  vállalkozásomat. Húsz év múlva pedig már csak otthon fogok ülni, és minden gond nélkül nevelem a gyerekeimet.
 

A riportot Hartai Laura és Bicskei Kiss László készítette,

lejegyezte Hartai Laura

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van előadásainkkal, munkánkkal kapcsolatban, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |