Hírlevél 2010. november

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

 

   November

 

Ahogy hirtelenül ránk tör a jeges novemberi szél, kisöpörve a késői vénasszonyok nyarát a város koszos utcáiról, még a legedzettebb lelkű ember is magányos lesz kicsit. Nem is tudatosul talán, ahogy összehúzzuk magunkon a kabátot, hogy az egy perce még barátságos, langyos ősz hogy fordult át téli nyirokba, de mintha kevesebb lenne hirtelen a mosoly is a szemekben, a hektikus nagyváros ritka ajándékai, mintha belül, bennünk is lecsúszott volna a hőmérő higanya jópár fokot, mintha idegenebb lenne mindenki, mintha jobban egyedül lennénk a tömött villamoson, zsúfolt presszóban is. Aztán majd jön a karácsony oldószere, megint érezzük majd, hogy részei vagyunk valaminek, nem csak állunk csupaszon a rideg ég alatt.

 

De a rideg novemberi szél hozta rideg pillanatok most velünk vannak még, ezek a magány pillanatai. Mintha magányos, síró világra-jöttünk s magányos, lélegzetfogyta távozásunk közt egy percre elbukni látszana a remény is. A remény, hogy az ember rátalál elszakított lélek-párjára, a remény, hogy a szeretet oldószere majd átsegít a legsötétebb harag-szurdékokon is. A hiány fáj ilyenkor: a volt nyár melege, az ölelések biztonsága, a mosolyok hátországa.

 

Az ész tudja persze, hogy fordul még a természet – az emberi is – tavaszba, de hát érzelmi lények vagyunk mi itt hat-hétmilliárdnyian, ha nem azok lennénk, egész másfélék lennének harcaink, konfliktusaink is egymással, magunkkal.

 

Hányszor ültem már magányosan egy presszóban-kocsmában, miközben kint sikoltozott a novemberi szél, hányféle zene szólt már, miközben hányféle megrovó-rosszalló pillantás között írtam ceruzás soraimat, s hányszor fogok még, mielőtt elsóhajtom a magam „mehr Licht”-jét, vagy „Franz, öffnen Sie bitte alle Fenster”-jét.

 

A Főnix is ilyen novemberi állapotát éli most, összehúzta kicsit magát, nem süt rá művészet-támogatók figyelmének napsugara, nehéz találni valami lélekmelegítőt, keresni kell az összetartozás érzését.

 

Mintha elfelejtkeztek volna rólunk vidéken is. Pedig az a munka (hivatás? küldetés?), amit tizenharmadik éve végzünk, talán most lenne a legfontosabb. Most kellene lenyomatot hagyni a jövőnek. Nem magunk miatt: amiatt, hogy húsz vagy ötven év múlva az emberség ne trendiséget jelentsen, az összetartozás ne márkahűséget, a színház meg ne live-show-t. Mostanában válik el, képletesen, hogy Harry Potter lesz-e a kötelező olvasmány, vagy a Kincskereső kisködmön. Nincs persze nagy baj a Potterrel sem, csak igazság helyett ő elégtételt szolgáltat. Meg azt neveli, hogy vagy különleges képességű vagy, vagy nem, és akkor bizony a lúzerek nagy családja a famíliád. Móra meg az emberséget üzengeti. Olyan vagyok, mint a többiek, és hallgathatok is a lelkiismeretemre. Főleg, ha olyat csináltam, amiért szégyellnem kell magam. Talán még jóvá is tehetem. Talán nevelhető is vagyok. Az emberségem. Talán. És az jóóóóóóó!

 

És: szeretem én is a Pottert. De nem a Kincskereső helyett.

 

És mostanában fog eldőlni az is, mi lesz majd a következő évek színházi „profilja”. Mert lehetnek a celebeket, „húzóneveket” mozgató-alkalmazó csilivili mindegymilyen előadások, amikre bejön úgyis a néző (ültem zsúfolt nézőtéren, ahol az aktuális celeb színrelépésekor anyuka fölállt a második sorban, és hátrafordulva, „utcatúloldalára” átszólva fordult családtagjához: „Na őt láttuk a tévében, emlékszel?”, a sztár rutinosan kivárta a nevetést, majd folytatta), vagy lehetnek a mindegymilyendejóolcsó színház előadásai (a háromszereplős Tragédiát el lehet adni kísérleti színháznak, jó sok pályázati támogatást is lehet szerezni rá egy kis ügyességgel, de azért az csak hakni marad, végül is a minőségben lefelé sincs határ, és tudom én, már meg is írtam, hogy nem csak a néző zsebe üres, a művelődési házé éppúgy, ha valahol XXI. századi épületet s benne XXI. századi fizetéseket találni, azok a „mindensarki” [nem prostik, hol vannak ők már a sarkokról?!] bankok, a művházak-iskolák meg hajaznak a hajléktalanszállókra, persze ez nem azokon múlott soha, akik ott dolgoztak, sőt, az, hogy mindennek ellenére ott dolgoznak, az ő emberi minőségüket, hivatástudatukat dicséri), végül is véleményformálók, törvényalkotók, pénzosztó kurátorok döntik majd el, és sajnos nem a nézők, hogy „látványszínház” legyen-e a jövő, vagy valami, aminek éppen értékromlása van: az emberi hang, az igazságkeresés, a színház gondolat- és emberségformáló ereje, és nem nagytesó, lézershow, celeb-parádé, buli.

 

A főnixmadár most ül. Nem a fészkén, csak úgy az utca szélén. Figyeli a novemberi szelet, a marcona arcokat, keresi a reménység csillanásait a szemekben. Hogy hátha egyszer szavazhat a néző is. Szavaz persze most is: egymás között tudunk kőszínházak félházas előadásairól, második felvonásra kiürülő nézőterekről, de a szent és cáfolhatatlan kritikák sikerekről, díjakról, megújulásról, a statisztikák meg teltházakról és nyereségről beszélnek (tizenhárom éve vezetem a Főnix-et lényegében anyagi segítség nélkül, talán van jogom leírni gondolataimat az „Arccalakasszafelé utca” lakóiról). Ha valóban a néző szavazna, nem lenne baj. Álljon itt csak egyetlen nézői vélemény, a sok közül, a Főnix-ről:

 

"A darabot - fogalmazhatok így - volt szerencsém látni. Nagy merészségnek tartottam a színpad testközeliségét, … Nagy merészség volt látványos díszletek, különösebb kelléktár nélkül elővarázsolni egy világot ... A mai világban, valljuk be, nem ehhez van szoktatva szemünk. … talán a hangsúlyok, amit épp e nemesen egyszerű feldolgozás ad hozzánk, hogy könnyebben beleköltöztethessük a tanulságot életünkbe, könnyebben öltöztethetjük be a szereplőket bármilyen ruhába, fantáziánknak ezernyi lehetőséget ad, miközben a színészi játék nem elvesz, hanem hozzáad egy hangsúlyt gondolatainkhoz, belekúszik Karinthy maga is ezekbe az időnként reménytelennek látszó helyzetekbe, s hirtelen megtöltődik a tapasztalat humorral, bölcsességgel, egy közösségi élménnyel, hogy hiszen mindig, mindenhol, mindenkor, mindannyiunkkal ugyanaz történik. Lányommal hazafelé azon morfondíroztunk, hogy mindkettőnk szerint az összes szereplőt ismertük valahonnan. Naná! Mindenki ismerheti őket, hisz annyira árnyaltan rajzoltak a karakterek. Mindenkinek ajánlom nemcsak ezt a darabot, hanem a színházat is, ahol ilyen tehetségek próbálják fenntartani magukat esténként egy 50-60 fős nézőtéren, mert örök élménnyel távozhatnak."

 

Szóval lézer- és celebshow, sztárparádé, „látványszínház” vagy lepényevés-zsákbanfutás, céllövölde, hurka a büfében. Vagy a kettő között, valami emberség, valami igazság, valami színház. Például a Főnix.

 

Most azon múlik a Főnix röpte, jövője, hogy mit választanak Önök, kedves nézők, fővárosban és vidéken: az „Arccalakasszafelé utca” remek társulatára kíváncsiak-e (a taps végén, az utolsó tenyér csattanása után véget érő élmény nem terheli meg az embert), vagy a színház, az előadás üzenete valóban része lesz az életüknek, még ilyenkor, a novemberi hétköznapokban is. 


Bicskei Kiss László

 

Drámastúdió

 

Pótfelvételi meghallgatások a színiiskolába a 2010-2011. tanévre
 

18-26 éves fölnőtteknek

 

14-17 éves középiskolásoknak

 

6-13 éves általános iskolásoknak

 

a 2010-2011. tanévre, szeptemberi kezdéssel

 

Mi

nem ígérjük, hogy akár * celebekkel, sztárokkal együtt is felléphetsz
- ők ma a címlapon vannak, róluk szól a média, holnapra ki emlékszik a nevükre?
*akár: kereskedői szóhasználatban jelentése: majd ha az egér kardot ránt, ha a nyúl viszi a puskát
MI SZÍNÉSZEKET, SZÍNHÁZI EMBEREKET, MŰÉRTŐ ÉS MŰÉLVEZŐ FELNŐTTEKET, GYEREKEKET NEVELÜNK

nem ígérjük, hogy Amerikába viszünk castingolni, Hollywood csak Rád vár
- ha ezt elhiszed, akárhány évesen is, biztosan érett vagy a színházi gondolkodásra?
MI MEGTANÍTUNK, HOGY ÖNMAGAD LÉGY HOLLYWOODBAN, ÚJPESTEN VAGY AKÁRHOL

nem ígérjük, hogy sorozatszereplő lehetsz
- szerinted a sorozatok iparszerű működése meghozza a boldogságot, a szakmai tudást?
MI A HARMÓNIÁT KERESSÜK BENNED, HOGY MEGBECSÜLJENEK, BÁRHOVÁ KERÜLSZ

nem garantálunk már holnapra szerepeket, előadásokat, sikereket
- tudod-e, milyen út vezet a színészetig, hogyan teszi próbára emberséged?
MI FOGJUK A KEZED, ÉS ELVEZETÜNK A RIVALDÁIG: HOGY ÁTLÉPSZ-E RAJTA, RAJTAD MÚLIK

nem hirdetjük, hogy ha szorgalmasan fizeted a tandíjat, színésszé minősülsz
- a pecsétes papír hány utat nyitott meg a színpadig, a nézők szívéig?
MI MEGMUTATJUK MINDEN ELKÖTELEZETT SZÍNÉSZJELÖLTNEK, MIT JELENT SZÍNÉSZI FELELŐSSÉGGEL KÖZÖNSÉG ELÉ LÉPNI

nem ígérünk, garantálunk, tanítunk mást,
csak amit mi magunk is teszünk.
HOGY HITELESEN ÉLJ, SZÍNPADON, HÉTKÖZNAPBAN, BÁRMIKOR.

 

 

 

A Főnix Drámastúdió (színiiskola) a felnőttek számára három éves, hétvégi működésű képzést biztosít.

 

A növendékek heti órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti, akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési, elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia, műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák, továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati filmes ismeretek) szerepelnek.

 

A Főnix Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi minősítését.

 

A 18 év alatti korosztály számára a színiiskola biztosítja az egészséges személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.

 

A színiiskola felvételi meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

A színiiskola tanévnyitója szeptember 4-én 9 órakor, a Vasas Művészegyüttes Művelődési Házában lesz.

Utána, 11 órakor felvételi meghallgatás.

 

Színházi Műhely

 

 

2010. novemberi játékrend

 

7.

 vasárnap

 19 óra   

   Megszállottak

   Budapest, RS9 Színház

19.

 péntek

 19 óra  

   Hotel Penész - Bemutató!

   Budapest, RS9 Színház

21.

 vasárnap

 19 óra  

   A hosszú karácsonyi ebéd

   Budapest, RS9 Színház

27.

 szombat

 19 óra

   A funtineli boszorkány

   Biatorbágy, Faluház

 

jegyek rendelhetők a

+36-20-384-6658 vagy a
+36-30-248-3756 telefonszámokon, és
az Interneten: fonixmuhely@gmail.com
 

 

 

Decemberi előzetes:

 

A Főnix Színházi Műhely társulata külföldön!

 

A Négyszögletű Kerek Erdő meséi

érzékeny mesék gyerekeknek, fölnőtteknek

 

2010. december 4. 16 óra

Bécs, Collegium Hungaricum

Wien, Hollandstraße 4.
 

 

 Budapesten

 

 

Stand-up Tragedy

Ének a porban

 

brutál költészet
Ady Endre versei, írásai
 

2010. december 8. 19 óra

Budapest, RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 

 

 

 

 

Száll a perc...

2010. december 10. 19 óra

Budapest, Stefánia Palota

 

 

 

A másik Karácsony

 

kesernyés karácsonyi barangolás fölnőtteknek

 

2010. december 11. 18 óra

Budapest, Rozmaring Étterem

 

Hogy kell bánni a férfiakkal?

kávéházi kabarészínház

 

2010. december 28. 19 óra

Budapest, RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 

 

Furcsa pár (Női változat)

vígjáték két részben
 

2010. december 29. 19 óra

Budapest, RS9 Színház

Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

 

 

 

 

 

 

 

 

A hosszú karácsonyi ebéd

színmű

A 2010. évi FŐNIX-Karácsony műsorában!

 

2010. december 19. 12 óra

Budapest, Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza

Bp. VIII. Kőfaragó u. 12.

 

A belépés ingyenes!

 

 

 

 

 

 

 

 

Budapest előadásainkra

az RS9 Színházba

jegyek rendelhetők a

+36-20-384-6658 vagy a
+36-30-248-3756 telefonszámokon, és
az Interneten: fonixmuhely@gmail.com

 

Vidéken

  

A funtineli boszorkány

dráma két felvonásban

 

2010. december 18. 19 óra

Nagy Gáspár Kulturális Központ

Vasvár, Bartók B. u. 4.
 

Jegyek a helyszínen vásárolhatók

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Arcképcsarnok

Udvarias Katalin

 

Azt kérdeztem tőle, mit jelent primadonnának lenni, ő meg azt mondta rá, nem, színésznő. Hát az. Színésznő ízig-vérig, minden porcikája, minden gondolata és érzése. Meg írónő. Ha elolvassuk könyvét, meggyőződhetünk róla. Meg ezoterikus "csodarabbi" (amikor megismerkedtünk, elkészítette a horoszkópomat. Olyan dolgok tömegét írta le - mondta szalagra, melyekről nem tudhatott. Szóval még ehhez is ért, jól). Meg tanárnő, akit imádnak és rettegnek növendékei. A "rettegés" oka az a kimeríthetetlennek tűnő, hatalmasan áradó energia, amelyet egyformán ad színpadról a nézőnek, "katedráról" a növendéknek (s ez testközelből tapasztalva még hatalmasabbnak tűnik, de hát a színinövendékek dolga megtapasztalni, megtanulni és használni ezt az energiát), könyvsorok közül az olvasónak. Nem takarékoskodik azzal, amije van, a tehetségével, a tudásával, a szívével. Egész életével, létezésével, óriási erejével és még nagyobb szeretetével képviseli azt, amiért a színház jelen van az emberek életében: hogy jó élni. Nem könnyű, de csodálatos dolog az élet.

 

Mit jelent primadonnának lenni?

Jól esik a titulus a kedves közönségtől, de én színésznőnek érzem magam, vagy ahogy mostanában kaptam egy új státuszt a médiában: énekes-táncos színésznő, na ezt még elfogadom. Már csak azért is, mert nagyon sok musicalben játszhattam pályám kezdetétől, több-ben, mint operettben. Először a Csongor és Tünde musicalváltozatában (Görgey–Illés írták zenéssé Vörösmarty művét) játszottam Tünde szerepét. Akkor még  a  lelkemhez illő szerepeket is kaptam - masnis lelkületű vagyok, ez tény, ahogy a nemrég megjelent könyvemben megfogalmaztam: 178 centiméteres mimóza lélek.

Később a Makrancos Katában Kata szerepében sokat erősödtem, úgy lelkileg, mint szellemileg.  A korábbi,  tizennégy évnyi balett és tánctanulás is meghozta gyümölcsét, A kutya, akit  Bozzi úrnak hívtak című  Fényes Szabolcs musicalben az első sorban táncolhattam az  Operettszínház kitűnő szólótáncosnőjével, Szabó Évával. A mai napig is az éneklés mellett a tánc az erősségem, persze a szerepek megformálásával együtt.

 

Nemrég jelent meg könyved, a „Hálakönyv udvarias hangnemben”. Abból meg lehet ismerni a lelked?

Az ember lelke, lelki élete állandó változásoknak van kitéve, s ezáltal éppolyan kiismerhetetlen, mint maga az ember.  Csak behatárolni lehet valaki milyenségét.

Nem szeretném kézen fogva vezetni a kedves olvasót és hallgatót, miután elolvasta a könyvet, meghallgatta a zenei anyagot. Ő döntse el, hogy közelebb kerültem-e hozzá a tartalom és a zene által, megérintette-e valamilyen formában.   A visszajelzés persze fontos számomra,  hiszen a taps megszokottan a színész éltető elemei közé tartozik.

Hiszem és tudom, mindenkinek van valahol egy hálakönyve, csak még nem íródott meg. 

 

S ez a könyv miért íródott meg?

Mert kaptam rá időt.  Két színházi szerepem, a tanítás és fellépések közepette egyszer csak megszületett.  És mindezek után hálás vagyok a kapott időért, az időzített sugallatokért, a biztatásokért, a szeretetért. Ezek nélkül nem jöhettek volna létre a zenei CD-n elénekelt dalok, melyek szintén a könyvhöz tartoznak. Érdekességként elmondható: négy főszerepnyi energia van ebben a munkában.

Azt is mondhatnám, ezúttal az írónő szerepében szeretnék a kedves közönségnek megfelelni.

Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen közelségben is tudok átadni. Biztos a sors akarta így: próba szerencse. Az írás ilyen formában tanításnak is minősülhet, sőt, akár egy esti tanulmánynak is.

 

Szóval a könyved egyfajta kiteljesedés. És a tanítás?

Véletlen csoda. Amikor felkértél a Főnix Drámastúdióba a zenés mesterség, hangképzés tanítására, az is próba szerencse volt.  Nem gondoltam semmit előre, csak csináltam.

Aztán nagy csoda lett, adok-kapok megy. Sok energiát teszek bele, de megéri. Én is sok útmutatást kapok a növendékektől, ugyanannyit tanulok tőlük, mint ők tőlem, csak mást.

Most már szerves része az életemnek, a hangadás, a jó hangnem, a zeneiség megszólaltatása azok számára, akiknek ez valamiféle kiteljesedést és örömet ad.

 

Hogy jött az életedbe az ezotéria, az asztrológia?

Impulzus, szivárgás volt. Janák Lajos iskolájába jártam asztrológiára. Ilyen jellegű dolgokat olvastam, kerestem, hogy mi az, ami emberépítő, hogyan lehet kiszakítani az emberből, hogy önmaga legyen: főleg szeretettel, meg zenével. Na most már nagyon filozofikus a cucc. :-)

 

Mit jelent a szeretet?

Mindenkinél más. Számomra minden óra minden perce, a gondolataim szerves része, a világ és az emberiség felé. A kifejezőereje, adni és cselekedni: megfoghatatlan, de mégis érezhető. Például a megjelenésed egy adott tanítási napon az iskolában természetes. De ha nem tudsz jönni, akkor is érzem a jelenléted, az odafigyelésed, a szereteted, mert az bebizonyosodott már a hosszú évek folyamán.

 

Színházi emberek lebeszélni szokták gyerekeiket, rokonaikat a színházról. És Te?

Amit a gyermek szeretne. Én a gyerekekhez is úgy beszélek, mint a felnőttekhez, csak más hangvételben. Gyerekül, és sok szeretettel. Kéri szépen a segítséget, és én segítem tudásom legjavával, de a döntés mindig magánál a gyermeknél van. Nekem is magamnak kellett dönteni már gyerekkoromtól, a környezetem pedig hozzásegített, mert szépen kértem, hogy segítsen.

 

Manapság sokkal kevesebb a felvételiző a Színművészetire, kevesebben járnak színházba. Mi történik a világgal?

Alapjaiban változott meg a világ, válság van, háborúk, árvíz, tönkremenés.

Itt a világvége, csak még nem tudjuk? A változásokra rugalmasan kell együtt hangolódni, időben-térben. Az emberek régen kapaszkodtak is a művészetbe, a lelkük és szellemük felemelkedett, erőt tudtak belőle meríteni.

Ma már kevesebben hisznek abban, hogy ha elolvasnak egy könyvet, akkor az holnap közelebb viszi őket vágyaik megteljesüléséhez, mert szellemi és lelki erőt kapnak. Sokan elvesztették a hitüket Ez az igazi probléma, s ez már okozata a válságos időszaknak.

 

Lehet, hogy el fog tűnni a színház?

A színház olyan, mint Lenin: Élt, él, és élni fog… :-)

Szerintem a hangvételek változnak. Az baj, hogy mindig valamihez mérnek valamit. Mindenkinek a maga erejével kéne gazdálkodni, mert mindenki kap. Sok mindennel elveszik az ember energiáját, ami nem ő. Rosszak a ráhatások. Meg kell keresni a természetes hangokat. Sok a „mű”, sok az „úgy csinálok mintha”. Utána meg elhitetik, hogy az a jó.

Abban hiszek, hogy amit a saját magad erejéből ki tudsz hozni, annál nagyobb gazdagság nincs. Csak most már ott tartunk, hogy nem tudsz elég jó lenni, nem tudsz elég jót tenni. (Ez lesz a következő könyvem címe.) Fogy az emberek ereje, hite, elmúlik a bizalom, és azzal vége.

 

Mit lehet tenni ellene?

Régebben sokkal több volt a reménnyel teli impulzus. Nem jó most az, amit tanulásnak neveznek, rossz tanulási adag van „odaadva” az embereknek. Lehet, hogy nekem miniszternek kéne lennem?

 

Mit tennél a színházért, ha miniszter lennél?

Magam köré szervezném a tehetségeket. Emberekben kéne gondolkodni, akikben megszületik a gondolat, meg tudják fogalmazni a vágyaikat. Felvételiztetnék, és kialakulna egy küldöttség: ők felügyelnék a premiereket. Megfizetném őket, csak az lenne a dolguk, hogy mennek, néznek. Elfogadnám a döntésüket. Manapság nincs elfogadás, csak önzés van: az emberek nem tudják, mi az, hogy hitelesen, őszintén. Minden emberben megvan a jó, akkor miért kell átmenni „játszásba”, nagy szavakba...

 

Őstehetség vagy?

Én nem úgy vagyok őstehetség, mint ahogy Latinovits Zoltánt, vagy Latabár Kálmánt, vagy Oszvald Marikát a nagyközönség értékelte. Én azt mondom, hogy ha színészetet választja az ember lánya vagy fia, ott a léleknek mindenképpen egy magas fokú rezgése van. A vágy, a kifejezni magam valamilyen formában, értetni és éreztetni közönség felé.

A színészet közel áll a pszichológiához. És mint a Hálakönyvben is megfogalmaztam: lélekgyógyász vagyok a színpadon, és az utóbbi időszakban az életben is.

Őstehetségem, amit anyám, apám magjából megkaptam, meg amit esetleg előző életemből hoztam. Ezért igazán hálás vagyok a szüleimnek.

 

Ha valaki színiiskolát keres, miért a Főnixbe jöjjön?

Talán a tanárok miatt. Mert mi minden szakmai tudás átadása mellett a szeretetet is ápoljuk. A lelkünk rajta van a növendéken. Volt növendék, aki elment egy másik iskolába, és azt mondta, hogy a tartalom összemérhetetlen.

 

A színiiskolásokat szerinted hogyan lehet továbbléptetni?

Az már nem a te dolgod. A te dolgod az, hogy felépítsd benne a hitet, a bizalmat, a szeretetet. Aki kimegy az iskolából, azt már el kell engedni.

 

Hol lehet kapni a könyvedet? Mikor lesz könyvbemutató?

Nagyon sok helyen árulják. Operett Színház Shop-ja, Libri, Auchan, vagy az Interneten is meg lehet rendelni, a honlapomon (http://www.udvariaskatalin.hu).

Könyvbemutató pedig az ősz folyamán volt az Operett Színházban.

Most kaptam egy levelet, egy nyolcvanegy éves hölgytől, aki többek között ezt írta:

Eddigi életemben Mécs László sorai vezéreltek: „Én tükre vagyok minden mosolynak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak.” Most a könyv olvasása után megtanultam, nekem kell mosolyognom először, hogy a másik emberrel kapcsolatot teremthessek, megértsem, szeressem őt, vagy csak benne a szépet és a jót!

 

Köszönjük a beszélgetést.

 

A riportot Hartai Laura és Bicskei Kiss László készítette,

lejegyezte Hartai Laura

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van előadásainkkal, munkánkkal kapcsolatban, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |