Hírlevél 2010. július

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

 

 Hol voltál eddig?

 

Hát te? Hol voltál eddig? kérdezte Feri bácsi. Az úgy volt, hogy két évvel korábban még nem válogattak be. Mármint az Öltöztetés-jelenetbe. Hát persze, mondtam magamban, még nem ismerek szinte senkit, csupa tévéből látott arcok körülöttem, engem sem ismer senki. Igaz, nyertem én már mindenféle országos versmondó-díjakat, meg játszottam Equus-főszerepet, meg megállítottak az utcán nézők, hogy „Dejó, hogy ide szerződött a művész úr!” Bocsánat, én csak egy gimnazista vagyok, elnézést, mondtam ilyenkor zavartan, de hát ez messze Győrben volt, még meg se száradt a tinta az érettségi bizonyítványomon, de majd jövőre… Aztán jövőre se válogattak be. Valamit rosszul csinálok. Talán nem az órákon vagy a színpadon, de a büfében, öltözőben. Nem vagyok elég hangos. Jópofa. Vagy vicces. Valahogy nem tudom fölhívni magamra a figyelmet. Pedig hát ugye színésznek… illetve leendő színésznek. Az volt a baj, hogy a lelkem mélyén titokban egyetértettem azzal, hogy nem sokkal korábban a büfébe még csak szendvicséért-kávéjáért mehetett be a növendék, aztán levihette az öltözőbe megenni-inni. Egyszer, esti előadás előtt, jóval korábban betévedve a büfébe, ott találtam Őze Lajost és Kálmán Györgyöt egy sakkparti közepén. Leültem, úgy tettem, mintha a kávémat innám és olvasnék, közben vadul lestem a játszmát. Nem a sakkot, az emberit. Félpercenként, ha megszólaltak, félmondatokat, félszavakat, ha mondtak. Mégis kibomlott belőle valami: patadobbanások, büszkén felszegett fejek, sötét szemvillanások, érzékien ívelt nyakak. A lovakról beszélgettek. S én egyszer csak ott ültem egy emberségből teremtett lóságban, egy félszavakból, gesztusokból, szusszanásokból és csöndekből alkotott atmoszférájú színész-istállóban, ahol ember és állat empatikusan válik eggyé, teremtő és teremtett lényekké. Aztán betoppant egy másik növendék, elcsípett egy félmondatot a beszélgetésből, és már mesélte is, hangosan és lelkesen és nevetve, hogy ő is lovagolt a múltkor, és az mennyire jó volt, és az történt közben, hogy… a két színész figyelte, amit mond, még a sakkot is abbahagyták. Bármilyen más közegben az a két rezzenéstelenül figyelő szempár azt jelentette volna, vedd magad észre, impertinens fiatalember. Ők meg figyeltek. Figyelték, ki ez az ember. Hogy működik. Miből van. Hozott-e valamit, vagy csak kapni akar. Amit kéretlenül is megkapott: két koncentrált figyelem-vektor eredőjeként észre sem vette, hogy egyre kipirultabban, hangosabban meséli a semmit. Aztán folytatták a partit, a sakkot, de már nem beszélgettek. Megértettem, miért volt sokáig a leülés-tilalom: nem megalázásból, vagy mesterséges hierarchia-építésből. Azért, hogy ne csak a hétköznap jelenjen meg este a színpadon. Hogy nem mindegy, milyen formában fogalmazom meg a magam körüli világot. Hogy én vagyok a szűrő, amelyen át a nézőig jut a valóság. De én vagyok az alkotója is e másik valóságnak, a színpadinak, a teremtője, hát nem mindegy, milyenné csiszolom és csiszoltatom magam. Hogy milyen forrásvizekbe kortyolok, s hogy képes vagyok-e, van-e elég erőm a mérgezőt is – a művész alkímiája! – éltetővé változtatnom. Hogy vállalom-e az ádámi terhet, a és rossz tudásának felelősségét, vagy pusztán véleménytől-véleményig verődve reagálom végig az életem.

 

Majd’ harminc év eltelt azóta. A világ, az emberek, minden egyre hangosabb lett közben. Valahol, valakik vagy valami lopja az időnket, nekünk egyre kevesebbet hagyva. Nem hallok már sakkbábukból, emberségből, tapasztalásból teremtett mikrokozmoszokat, büfékben se, színpadon se. Néha olvasok, hallok róla, hogy itt-ott megjelent, kritikusok látták, rohanok megnézni, aztán mire odaérek, már nem az. Vagy nem is volt az soha. Csak megint egy „szakértői”, „szakmai” vélemény, egy bevétel-növelő fogás, vagy egy ítész ilyen-olyan eszmék mellett mozgó véleménye. Néha nagyon vágyom a csendre (nem arra, ami most körülvesz, hogy negyvenegynehány bemutató, meg vagy négyszáz előadás után azt kapjam pályázat-elutasításként, hogy nem ismerik a Főnixet, azok, akik hivatalból kellene ismerjék, persze tudom, mit kéne tennem, igen, azt, vagy egy jó szaftos bulvár-botrányt, vagy egy vazzeg-előadást, sok nemtelen szereplővel, sok tánci-báncival meg jó számokkal, egy igazi műsort, akkor talán előadásnak is neveztetnék), igazi csöndre vágyom, a jelenlét csöndjére.

 

Ahogy Kállai Feri bácsi, amikor harmadéves koromban végre beválogattak, oda az Úrhatnám polgár Öltöztetés-jelenetébe, ott a színpadon, felújítópróba közben, háttal a nézőtérnek megkérdezte: Hát te? Hol voltál eddig?
 

Itt vagyok, Feri bácsi, Maga meg fogta magát, és elment. Nem tudtam már meghívni a színiiskolásaimhoz, hogy továbbadjon valamit abból a csöndből, amit teremteni tudott. Idetestálta a felelősségét annak, hogy a magam töredékes eszközeivel tanítsak meg másokat arra, amit Magától is tanultam: figyelni. Teremteni. Adni. Színésznek lenni. Alázattal és büszkén.


Köszönöm Magának azt a kérdést, ott a színpadon, jó időben, jó helyen. Ha a Gondviselés akarja, adom is tovább, legyen jéghegy másnak is, hogy csak tizede látsszon-hallatsszon, de az egész működjön, indítson, változtasson.


Nyugodjék békében.

Bicskei Kiss László

 

Drámastúdió

 

Felvételi meghallgatások a színiiskolába
 

18-26 éves fölnőtteknek

 

14-17 éves középiskolásoknak

 

6-13 éves általános iskolásoknak

 

a 2010-2011. tanévre, szeptemberi kezdéssel

 

A Főnix Drámastúdió (színiiskola) a felnőttek számára három éves, hétvégi működésű képzést biztosít.

 

A növendékek heti órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti, akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési, elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia, műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák, továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati filmes ismeretek) szerepelnek.

 

A Főnix Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi minősítését.

 

A 18 év alatti korosztály számára a színiiskola biztosítja az egészséges személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.

 

A színiiskola felvételi meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

Színházi Műhely

 

Köszönet

 

A 2009-2010-es évad
a Színházi Műhely
61.,
A funtineli boszorkány előadásával
lezárult.

Köszönet érte
minden nézőnknek,
aki jelenlétével, figyelmével,
tapsával és elismerésével
megtisztelte előadásainkat.

 


Köszönet

Budapesten

az RS9 Színház

- ahol előadásaink többsége -,

a Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza

- ahol nemcsak az "utánpótlás",

a Főnix Művészeti Műhely színiiskolája,

a Drámastúdió lelt otthonra az évadban,

de a Színházi Műhely

A funtineli boszorkány előadása is,

a Pestszentimrei Közösségi Ház

- ahol a Furcsa pár (Női változat) és a

Levél egy meg nem született gyermekhez

előadásaink kerülhettek közönség elé -,

a Textilmúzeum

- ahol az Isten ingyér teremtette a világot

című előadásunk próbái és bemutatója zajlott -,

a Gózon Gyula Kamaraszínház

- ahol A funtineli boszorkányt játszottuk -,

a Törekvés Művelődési Központ

- ahol a Színházi Műhely próbált,

s a közönség a

Hogy kell bánni a férfiakkal? című kávéházi kabaré-előadásunkat láthatta -,

és a Szabadság Kávéház és Étterem

- ahol a Száll a perc... című előadás aratott sikert -,

 

vidéken

Nagyhalászon a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Városi Könyvtár,

Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ,

Karcagon a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ,

Erdőkertesen a Faluház és Könyvtár,

Berettyóújfaluban a Nadányi Zoltán Művelődési Központ,
Békésen a Városi Kulturális Központ,

Alsónémediben a Halászy Károly Művelődési Ház és Könyvtár,

Veresegyházán a Szabadidős és Gazdasági Innovációs Centrum,

Ceglédbercelen a Dózsa György Művelődési Ház és Könyvtár,

Pilisvörösváron a Mű-hely Galéria,

Nagyszénáson a Czabán Samu Művelődési Ház és Könyvtár

 

vezetőinek, munkatársainak

akik segítségével előadásaink
országszerte eljuthattak a közönséghez.


Köszönet a Főnix Színházi Műhely
Baráti Körének,
akik segítségükkel, munkájukkal és szeretetükkel
pótolták szponzorok és mecénások
pénzügyi támogatását,
s akiknek köszönhető,

hogy 7 új bemutatóval

és két felújítással

szolgálhattuk közönségünket.

 

A jövő évadban ismét találkozunk!

 

Bemutatóink a 2009-2010. évadban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felújítások:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Továbbjátszott előadások:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyári szünet!

 

 

Arcképcsarnok

Baku György

 

Baku György 2006-ban végzett a Főnix Drámastúdióban. És bár a Színházi Műhely több előadásában is színészként lép közönség elé, a tavalyi évadban első rendezésével is megismerkedhetett a néző. Közben meg joghallgató is.

 

Foglalkozol újságírással, riportokat is készítesz. Te mit kérdeznél magadtól?

Jajj!!! Azért nehéz ez a kérdés, mert, ha ezzel foglalkozol, akkor sose gondolsz arra, hogy te mit kérdeznél. Csak azt tudod, hogy mit akarsz a másikból kiszedni. És igazából ugyanez a túloldala is, hogy mi az, amit az ember ki akar adni magából. Nyilván arra kérdeznék rá, amit meg akarok mutatni. Mi az, amit ki akarsz fejezni?  Miben látod másképp a dolgokat?

Mert valahogy minden dolog, amivel foglalkozom, abban nagyon erős kifejezésvágy van. Még egy újságcikket is nyilván úgy ír meg az ember -  vagy szerintem akkor van jól megírva - ha van benne valamilyen sajátos pont. És ugyanez igaz a színházra, a rendezésre, de még a jogász lét is ilyen. Nyilván az egy sokkal behatároltabb tér, de így van.

 

Miért pont ezeket a kifejezésmódokat választottad, ezek miben mások, mint a többi?

Nem tudom, hogy miben más, mert a többit egyáltalán nem ismerem.

Ha sorba vesszük, akkor az újságírás az egy totál véletlen dolog. Volt egy ember, aki újságnál dolgozott, és korábban egy másik munkahelyen már dolgoztunk együtt. Ő kérdezte, hogy nem akarok-e átmenni. Megpróbáltam és végül ott ragadtam. Tehát az egy adott dolog volt, ahol aztán elkezdtem keresni a saját hangomat.

A jog egy kontra dolog volt inkább. Egyfelől érdekelt persze, de az egész családom nyomta, hogy én legyek közgazdász, úgyhogy juszt se. Ez egyébként is jellemző volt. Gyerekkoromban, amikor az egész család azt akarta, hogy én zongorázzak, közöltem, hogy én hegedülni fogok.

A színház meg az, ahol először elkezdtem keresgélni. Volt egy vers, amit megszerettem általános iskolában, és akkor elmentem egy szavalóversenyre. Aztán megkerestem egy színiiskolát. Aztán a tudásom folyamatosan bővült, egyre inkább úgy éreztem, hogy rálátok,  egyre több dolog kezdett el érdekelni evvel kapcsolatban. Szóval van egy adott dolog, egy kontra dolog, meg van egy, ahol én próbálok taposni. Valószínű ettől is különbözőképp kezelem mind a hármat. Pont.

 

És a rendezés? Az a színészet tudatos továbblépése?

Valahogy elkezdett érdekelni az az oldala is. Meg egyébként is ha játszom nekem mindig az a nehéz, hogy nagyon-nagyon az agyammal kezelem a dolgokat, Sok időbe telik, mire el tudok engedni egy szerepet, hogy a zsigeri dolgok valamennyire előjöjjenek. Talán ezért kezdett el érdekelni, hogy az agyam mit tud kezdeni a rendezéssel. Aztán persze utólag rájöttem, hogy ugyanott vagyok, ahol a part szakad. Azt is az agyam megcsinálja, aztán ugyanúgy a zsigerekre kell hallgatni. Szóval valahogy úgy indult, hogy nekem ez biztos megy, aztán persze kiderült, hogy ugyanolyan nehéz. Ráadásul ott volt szemben nyolc ember (akiket rendeztem), akik tök mást akartak. Mindenkihez külön kulcsot kell keresni Közben ott van a saját koncepció amihez ragaszkodnék, amit aztán mindenki felülír. Akkor jön rá az ember, hogy ez sem igazán agymeló.

 

Mi volt az első rendezésed?

Ezt igazából szét kell választani, ha azt is belevesszük, hogy én diákokat kezdtem el rendezni. Akkor az egy Csehov előadás volt. A Három nővérből voltak kiszedve részek és mondatok, úgy hogy az eredeti történet gyakorlatilag teljesen elveszett, de megmaradt a csehovi gondolkodás, és hangulat. Ez valamikor az idők kezdete előtt volt. Aztán volt egy átmeneti dolog amiben voltak idősebbek és diákok is. Ez volt a Lepkegyűjtő, ami egy regényből született. És hát az első igazi felnőtt színház az a Nírlifjúcsör. Amikor annak nekiálltam nem nagyon láttam, hogy szeretni fogja-e a közönség. Mind a három történet olyan, hogy ha nem érint meg akkor nyilván azért nem fogod szeretni, ha meg megérint, akkor meg azért nem. Vagy legalábbis benne van ez a kockázat.

 

Ha már rendezés. Tervek?

Amivel szeretnék elkezdeni dolgozni az egy olyan műfaj , ami színházban eddig nem igazán volt. Talán pont ezért lett izgalmas, hogy vajon működi-e majd színházban. Ez a műfaj pedig a horror. Most, hogy már elég rendesen benne vagyok és már elég jól alakul a szövegkönyv csomó olyan dolog van benne, amire első körben nem is gondoltam. Ha a horrorra nem mint populáris műfajra, hanem mint művészetre tekintünk,  akkor egy nagyon szélsőséges dolog, ami nagyon szélsőséges reakciókat vált ki. Nagyon szélsőséges dolgokat ábrázol és pont ezért nagyon-nagyon erős művészi eszközöket használ és szerintem nagyon erős gondolatok vannak benne. Nyilván fel tudok sorolni 600 olyan gagyi horror filmet, amiben ez nincs meg, de szerintem pont ez különbözteti meg a jó horrort meg a rossz horrort.            

 

Magadat nem szeretnéd rendezni?

Szerintem nem tudnám. Lehet hogy ezt is majd revideálom 10 év múlva, de most biztos hogy nem. Nem vagyok rá kész. Nem tudom, hogy leszek-e valaha, mert nagyon másképp tekintek a két dologra. A színészetre és a rendezésre.

 

Hogyan látod magad 20 év múlva?

Nem tudom elképzelni, hogy a színház valahogy ne legyen az életembe. Szokták kérdezni, hogy akkor mi a francnak járok a jogra. Erre azt szoktam mondani, hogy mennyivel jobban mutat majd a színlapon, hogy Dr. Baku György. J De komolyra fordítva, a mai agyammal azt mondanám, hogy jó lenne ha a színház és a jog is meglenne egymás mellett. Persze nem tudom, hogy az tud-e működni.

De ha megfordítom a kérdést, hogy melyiket tudnám elhagyni, akkor előbb hagyom el a jogot mint a színházat.

 

Szerinted milyen az a szűrő, ahol a naturalizmus, a hétköznapi valóság átlép művészivé, és színházivá válik?

Szerintem ez is kétfele bomlik. Egyfelől van agyi szűrő, hogy mi az ami fontos lehet a társadalom számára, a néző számára, mi az ami neki üzenhet. Ezt szerintem aggyal ki lehet választani. Másfelől van egy érzelmi szűrő. Ha az első megvan, akkor abból mik azok az érzetek amit én a színházban ki tudok nagyítani, át tudok alakítani, vagy meg tudok mutatni úgy, hogy amit én közölni akarok, az végül megjelenjen. Aztán szerintem ez az utóbbi ami felülírja az agyi dolgokat. Ahogy egyre inkább az lesz a cél hogy a néző azt lássa amit szeretnél, akkor lehet hogy egy csomó dolgot amire az agyad azt mondta hogy kell, ki kell zárni.

 

Rendezőként hogyan tudod használni azt, amit színészetből tanultál?

Sokat segít abban, hogy megtaláljam az egyes személyeknek a kulcsát. Ha valaki egy előadásban kilóg vagy valakivel nem tudsz rendezőként mit kezdeni, akkor elő tudod venni a színészagyadat. Az azért sokat segít. Én dolgoztam olyan rendezővel, akinek nem volt színész agya. Borzasztó nehéz, mert amikor már végtelenül kétségbe vagy esve, mert nem tudod, hogy mit akar, akkor sem tud átváltani egy másik nyelvre. Ő csak mondja és én még mindig nem értem, hogy ő mit szeretne, és egyre kétségbeesettebben próbálkozom, és neki van egy koncepció a fejében, amit én, mint egy kis fogaskerék az egészben nem látok át, és onnantól kezdve nem tudom, hogy nekem mi a dolgom. És amit lehet hogy csak ötször kellene lepróbálni, azt most így ötszázszor kell, mert fel kell vonultatnom az összes variációmat, amiből a rendező kiválaszt egyet. Azt nem tudja megmagyarázni, hogy nekem az színészileg mit jelent, csak azt fogja tudni, hogy neki az az elem kell. Ha egy picit színészaggyal gondolkodsz, akkor rá tudod vezetni arra, ami neked kell.

 

Mi az erősebb, az önkifejezés vágy, vagy az üzenet, a nyomhagyás, a változtatás?

Az utóbbi. Ha visszakanyarodok a jogra, abban is van egy ilyen vágy, hogy valamit változtatni a világon. Az önkifejezés persze fontos, csak ha nézőként látok egy-egy önkifejező előadást, akkor nagyon viszolygok. Szép ez, meg jó is, csak nekem miért kell azt nézni. Ha van egy olyan dolog, aminek erős az üzenete, és én jól ki tudom fejezni magam, akkor az egy jó dolog, de csak azért, hogy önkifejezzek. Akkor énekelek a zuhany alatt és kifejezem magam.

 

Neked a rendezés fontosabb vagy a színészet?

Baromi nehéz fontossági sorrendet felállítani. mert nagyon más a kettő. Szituációfüggő. Azért nem tudok dönteni a kettő között mert szerintem ezek erősítik egymást. Ha valamelyikben már nagyon penge lennék, akkor biztos a másik kezdene el jobban érdekelni.

 

Mit üzennél a leendő Főnixes növendékeknek?

Nekem a legerősebb élményem a végzés pillanata, amikor megkapjuk az oklevelet, és akkor azt mondják, hogy ennyi volt, nincs tovább. Szerintem minden évben van egy ember, aki elsírja magát. Ha innen közelítjük, akkor azt mondanám, hogy a három évet élje meg. Talán ez az egyetlen üzenet. Persze, úgyis lehet, hogy elkések fél órát, vagy előbb elmegyek, vagy valamelyik órára nem megyek be. Ezek akkor fognak hiányozni, ha az ember végez. Akkor fog eszébe jutni, hogy de jó lett volna még az a fél óra, amit akkor kihagytam. Szerintem ennyi. Csinálni kell. Persze az az egyik rész hogy testben ott vagy és megint más az hogy lélekben is ott vagy, megéled. Egyszer valaki megkérdezte, hogy mi az életfilozófiám, erre én azt mondtam, hogy ha megiszok reggel egy kakaót, akkor azt igyam meg. Tehát legyek benne a kakaóban.  J

 

 

A riportot Hartai Laura és Bicskei Kiss László készítette,

lejegyezte Hartai Laura

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |