Hírlevél 2010. augusztus

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

 

Új

 

Úgy húszéves korom tájékán föltűnt, hogy különbség van új és új között. Akkoriban hetente volt egy-egy fejezete a tévében a „Nyitott könyv”-nek, régi és új irodalmi műveket dramatizáltak egyórásra, emlékeim szerint érdemes volt – ha az ember épp nem tanult, dolgozott, randevúzott, bulizott – belenézni. Aztán voltak például fiatal költők is ott a Nemzeti vonzáskörében, s néha lelkesen mutogatták új verseiket, hogy új forma, új tartalom, új irány… Nemigen hatódtam meg tőlük, már gimis korunkban Tristan Tzara-val (dadaizmus) röhögtettük szét egymást, valahogy arra neveltek ott a Kazinczyban minket, hogy újítani csak a tökéletes formaismeret (szakma) birtokában lehet, vagy érdemes, lásd Picasso. Ha csak a művészi macsóság vezet, és nem is igazán újat akarok mutatni, csak mást, mint mások (s nem ismerem föl, hogy önmagam vagyok a más), akkor jobb a baráti kör szórakoztatásánál maradni.
 

Aztán meg jött a „szép új világ”, amire én is annyira vágytam, hiszen tökjól néztek ki a filmeken a neonreklámok meg a telipolcok a boltokban, meg a szabadság, hogy nincsenek a nyakunkon a ruszkik meg a komcsik.
 

Elég gyorsan jött utána a kiábrándulás. Feldíszültek ugyan az utcák karácsony tájékán mindenféle neonokkal, de egy kicsit túl harsányan, meg túl sokszor volt üres a zsebem ahhoz, hogy maradéktalanul belefeledkezhessek az „ungarischedisneyland” ilyen-olyan kis nyúlványaiba. Teli lettek hirtelen a könyvesboltok tökjó, színes címlapú, jóvastag könyvekkel, de az első három után az ember már tudta, hogy olvasta az összeset. Nem kellett már útlevél, ha meg akartam venni az ezüstgombos farmeromat, de egy év alatt lemállott rólam. Akik meg korábban KISZ-bizottságokból osztották az észt - akkor se tudtam soha, mit is csinálnak tulajdonképpen -, már képviselőként képviseltek valami egészen mást, mint azelőtt.
 

Hallottam valamit akkoriban a fogyasztói társadalom önmaga fenntartására kirótt, kötelező, s egyre növekvő fogyasztási rátájáról, de hát nem vagyok én közgazda, közöm…? Aztán lett közöm, ahogy egyre sűrűbb rajokban jelentek meg azok a művészek, akiket kicsit korábban még csak leaházni lehetett (ismerik őket, akik megállíthatatlanul mondják a - többnyire érdektelen - magukét, semmi más lehetőséget nem hagyva, csak a rendszeres időkőzi „aha” közbeszúrását), akiken korábban kicsit röhögtünk vagy sajnálkoztunk, s hirtelen kultúra-irányítók és művészek lettek, meghatározó személyiségek, az előadásikra megtelt a nézőtér (igaz, inkább a skandalum miatt), a hírek róluk szóltak, hiszen „új” volt minden. Nem irigykedtem, csak csodálkoztam a józan ész tűnékeny voltán.
 

Aztán megint egy kis idő teltével a botrányt is meg kellett fejelni, az extremitás már elvárás lett. Nem lenne ez sem baj, ha közben föl nem nőtt volna egy-két generáció, akiknek ingerküszöbe már a „buzi-e vagy”-ra állt be. Akiknek a ciki, a gáz, a tré már művészeti kategóriák. Akikből kikopni látszik a jó-rossz minőség felismerési vagy felvállalási képessége. (Pár éve egy mesterségóra előtt háborogni bátorkodtam valami aktuális közéleti skandalumon, s az egyik, egyetemi hallgató színinövendék kinevetett. Az a vicces, mondta, hogy tanár úr még mindig kiakad az ilyesmin. Még mindig ott állok döbbenten, s próbálom megérteni: hát lehet szó nélkül hagyni az igazságtalanságot? Lehet vállat vonni a becstelenségre? Lehet mosolyogva hallgatni hazugságot? Már ha az ember művészettel, s nem iparral-kereskedelemmel kíván foglalkozni. Aztán persze megbocsátottam magamban, hiszen talán más már az asszociációs körünk: az igazság talán egy extra hideg sör, a szabadság a százhatvankilóméterperóra, a becsület meg valami középkori cucc, amit még alsóban tanítottak.)
 

Nyakamon az „új” lerázhatatlan kényszerével itt állok az új évad, az új tanév előtt. Közös hangot kell találjak nézővel, színésszel, színinövendékkel. A gondolkodás, az érzések, az emberség olyan rétegeiben kell mozognom, ahol nem számít műveltség, intelligencia, társadalmi-kulturális réteg, ahol egyformák vagyunk, hat-hétmilliárdnyian. Ahol az új magában hordozza a közös régit: hogy igazat mondani jobb, mint nem, hogy néha együtt jobb, mint külön, hogy az adás jobb a kapásnál, hogy a szép többször jó a rútnál, hogy jobb szeretni a harcnál, a híd az ároknál.
 

De félek is: egy kultúrameghatározó ember azt mondta nemrég, a színház a mai formájában el fog tűnni vagy háromszáz évre. Nem akarok félvak szerzetessé válni, aki a Római Birodalom bukása után évszázadokig másolta földalatt a kódexeket, aki nélkül az írásbeliség eltűnt volna. Egy másik közember a turbó-rádiókabarét (stand-up comedy-nek hívják manapság) nevezte művészetnek, kultúra-, érték- és közösségteremtő erőnek. Félek, hogy Karinthy Frigyes már nem elég új. Félek, hogy a színház személyiségformáló ereje - színpadon-nézőtéren egyaránt - már idejét múlttá válik, elég a tájékoztatás, a szórakoztatás vagy a képzés.
 

Mégis, új évad, új tanév: díszbe öltöztetem a lelkem, hiszen új előadások, új nézők, új növendékek várnak. Új hidakat kell építsek az önzés, a butaság, a sötétség árkai felett: megértésből, rádöbbenésből, mosolyból vagy könnyekből. Harcolni békésen, szárnyalni a földön állva, adni kolduló tenyérrel. Hogy új úgy illeszkedjék régibe, mint gyümölcsbe a jövő-bíró mag.

Bicskei Kiss László

 

Drámastúdió

 

Felvételi meghallgatások a színiiskolába
 

18-26 éves fölnőtteknek

 

14-17 éves középiskolásoknak

 

6-13 éves általános iskolásoknak

 

a 2010-2011. tanévre, szeptemberi kezdéssel

 

A Főnix Drámastúdió (színiiskola) a felnőttek számára három éves, hétvégi működésű képzést biztosít.

 

A növendékek heti órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti, akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési, elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia, műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák, továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati filmes ismeretek) szerepelnek.

 

A Főnix Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi minősítését.

 

A 18 év alatti korosztály számára a színiiskola biztosítja az egészséges személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.

 

A színiiskola felvételi meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

A színiiskola tanévnyitója szeptember 4-én 9 órakor, a Vasas Művészegyüttes Művelődési Házában lesz.

Utána, 11 órakor felvételi meghallgatás.

 

Színházi Műhely

 

Felújítás

 

 

A 2009-2010-es évadban új szín jelent meg a Főnix Színházi Műhely palettáján.


Az Isten ingyér teremtette a világot - XXI. századi moralitás Marcello D’Orta művének felhasználásával, Magyarósi Gizella fordításában című produkcióval a mozgásszínházi előadások területére merészkedtünk.
Bár a műfaj más, mondanivalónk, igazság-keresésünk változatlan volt, hiszen, ahogy a lexikon írja:
A moralitás allegorikus szereplőket felvonultató vallásos színjáték.
A középkori moralitások különösen a megszemélyesített bűnöknek és erényeknek az ember lelkéért folyó harcát mutatták be szívesen.

A Színházi Műhely társulatának tagjai nem csak színészként, de a mű gondolati alkotóiként is Önök elé álltak. Önökkel együtt kerestük a válaszokat: az Ószövetség sokezer éves történetei, példabeszédei, tanulságai mivé változtak fejlett korunkban, a „nincs abszolút igazság”, a „korretktség”, az „egyenlőség” globális eszméivel szemben a Szentírás ős-igazságai megállják-e helyüket a XXI. században is.

 

Szeptember 25-én este 8-kor ismét közönség elé lépünk az előadással, az eredeti bemutató gyönyörű helyszínén,

a Textilmúzeum varázsos belső udvarán (esőnap szeptember 26.)

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

A 2010-2011. évadban is műsoron maradnak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyári szünet!

 

 

Arcképcsarnok

 

A Hírlevél Arcképcsarnok rovata augusztus hónapban szünetet tart,

a következő interjúval a szeptemberi Hírlevélben jelentkezünk.

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van előadásainkkal, munkánkkal kapcsolatban, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |