Hírlevél 2010. április

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

 

Tavasz

 

Akárhogyan is kerülgetem, mint vén macska a hűlni nem akaró tálat, elszakadni mégsem tudván tőle, a gondolati körök közben újra-újra lecsapva egy nyalintásnyira, majd visszatáncolva a perzselő, mégis oly kívánatos lényegtől, de végül is csak ki kell mondanom, le kell írnom, el kell nyávognom végre, amit persze úgyis tud mindenki: itt a tavasz. Itt az új tavasz új levelekkel, új gondokkal, új gondolatokkal. Valami születik megint, ami pedig már oly halottnak, érzéketlennek és fásultnak látszott, akár a fügefa ott a Vasas belső udvarán, aztán egyszerre kidugja tétova fejét egy apró rügy a holtszürke fából, s máris harsog és kiabál, ez itt az élet.
 

Ilyen reményekkel várom kicsiny világunk jobbra fordulását, elsősorban persze, hogy a Főnix tele véget érjen, az igénytelenség cunamija elvonuljon egyszer, hűséges nézőink ne felüdülésként látogassanak el egy-egy előadásunkra a színházi gagyi-áradat elöl, legyen hétköznap a színházi „kultúra”, a művészet, ne bírálja fölül meccstől a bulin át bármi. Várom a Főnix tavaszát. Remélem aztán kicsit nagyobb világunk tavaszát is, mert „tájékoztathatnak” engem, a lakosságot bármiről, én mégis csak a szememnek hinnék: hány koldusba-hajléktalanba ütközöm bódorogva városszerte, ha kinyitom a tévét nagy ritkán, kell-e utána „kamillás vattával borogatni az agyam” (Petri György), hány sötét alak dudál le a zebráról, hány tízen-huszonéves(!) fiatalember igazságérzetét kell éleszteni próbálnom, mert már fásultak, beletörődtek abba, hogy soha nem is lesz ez másként, gazfickóké ez a világ, marad az ügyeskedő, alamuszi önzés, néhányan azért megértik: művész nemigen válhatik imígyen belőlük, szereplő persze igen, hányan veszítették el a Jó s Rossz tudásának hatalmát, pedig hát adtunk érte valamit, ha az Ószövetségnek hinni lehet (lehet), hányan csalják meg szemüket, fülüket, eszüket, csak hogy hihessenek valamiben, mert anélkül aztán végképp nem érdemes élni. Várom hazám, népem tavaszát. S remélem persze a világ tavaszát (bár ez meteorológiai képzavar, hiszen ugyebár Földünk furcsaságai miatt a déli féltekén, ahol ugye fejjel lefelé élnek szegény déli-féltekeiek, most éppen őszül), de azért csak jó lenne, ha nem jégszívű pénzemberek döntenék el, mi jó itt több mint hatmilliárdunknak… hát ilyen naiv tavasszal az ember. S várom a magam tavaszát is persze, pezsdüljön a vér, csillogjon a szem, más ízű még a levegő is, nem beszélve egyéb nemes nektárokról s ambróziákról.
 

Várom, remélem. Teszem a dolgom. Közben Radnóti jár a fejemben, a Majális.


A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.


Legyen mindannyiunknak reményteli, szép tavaszunk.

Bicskei Kiss László

 

Drámastúdió

18-26 éves fölnőtteknek

valamint

10-17 éves fiataloknak

a 2010-2011. tanévre,

szeptemberi kezdéssel

 

A Főnix Drámastúdió (színiiskola) a felnőttek számára három éves,

hétvégi működésű képzést biztosít.

 

A növendékek heti órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti, akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési, elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia, műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák, továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati filmes ismeretek) szerepelnek.

 

A Főnix Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi minősítését.

 

A 18 év alatti korosztály számára a színiiskola biztosítja az egészséges személyiségfejlődés feltételeit, előkészíti a művészetértő- és gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát választók alapos felkészültséggel, illúziók nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.

 

A színiiskola felvételi meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

Színházi Műhely



Az évad utolsó

Furcsa pár (Női változat)

előadása

Budapesten, az RS9 Színházban

április 25-én, vasárnap este 7-kor

 

2010. áprilisi játékrend

 

2.  péntek  19 óra      Hogy kell bánni a férfiakkal?    Pilisvörösvár
7.  szerda  19 óra      Nírlifjúcsör    RS9 Színház
9.  péntek  23 óra    Nírlifjúcsör    Fringe Fesztivál, Pécs
10.  szombat  19 óra      Csongor és Tünde    Ceglédbercel
17.  szombat  19 óra      Tempefői    RS9 Színház
23.  péntek  19 óra    A funtineli boszorkány    Gózon Gyula Kamaraszínház
25.  vasárnap  19 óra    Furcsa pár (Női változat)    RS9 Színház

Jegyek elővételben rendelhetők a fővárosi előadásokra

telefonon:
+36-20-384-6658
+36-30-248-3756

vagy Interneten a
fonixmuhely@gmail.com
címen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Arcképcsarnok

Balázs András

 

2008-ban végzett a Főnix színiiskolájában, a Drámastúdióban, kiváló eredménnyel.

Tempefői, Nírlifjúcsör, Corvin Sétány Performance, Körmagyar, A funtineli boszorkány, Furcsa pár (Női változat), Hogy kell várni a Mikulást?, Piroska és a farkas, Lélegzetvisszafojtva - előadások, melyekben fiatal kora ellenére szerepek vártak rá.

 

Mikor döntötted el, hogy színházzal szeretnél foglalkozni?
15-16 évesen azt vettem észre, hogy sok a szabadidőm és elmentem a gimis színjátszó szakkörbe. Gondoltam jó buli lesz. Aztán 2004 nyarán választhattam, hogy angol- vagy színjátszó táborba menjek. Mivel angolból eleve nagyon jó voltam, ezért a színjátszót választottam. Ez volt az Összpróba tábor. Léner Andrissal dolgoztunk. Egész nap dolgoztunk, mozgásórák voltak, még az este 10 órás takarodókról is kikértek, hogy próbáljunk. Nagyon megszerettem, és akkor döntöttem el, hogy színész akarok lenni.

Hogy kerültél a Főnix-be?
Miután a táborból hazajöttem szeptemberben elkezdtem színiiskolát keresni. Voltam például a Shakespeare-ben is, de oda csak érettségivel lehetett menni, és az nekem akkor még nem volt. A Főnix-be egy véletlen folytán kerültem. Unokatestvéreim jöttek fel Pestre és mondták, hogy van egy felesleges jegyük a Dzsungel könyvére. Elmentem velük. Az egyik majom a darabból nagyon ismerős volt. Domokos Flóra volt az, aki a táborban volt a mozgástanárunk. Előadás után még leültünk beszélgetni, almafröccsöt ittunk, és meséltem neki, hogy színiiskolát keresek. Flóra mondta, hogy tanít a Főnix-ben és megadta Bicskei számát. Felhívtam, felvételiztem, és felvételi után be is ültem egy órára.

Mi a legkedvesebb szereped, vagy emléked a Főnix-ben?
A Lélegzetvisszafojtva bemutatót nagyon élveztem. Aztán megjelent róla az első kritika. Szóról szóra, mondatról mondatra azt írta, amiket a próbákon megbeszéltünk, amit adni akartunk a nézőknek. Ez azóta is példaértékű. Ezért csinálom a színházat: hogy az, amit adni szeretnék, eljusson a nézőkhöz.


Márciusban volt a Tempefői bemutatója, amiben címszerepet játszol. Hogyan ajánlanád a nézőknek az előadást?
Bár Közgázon végeztem, ahol tanultunk marketinget, de ez nem az erősségem. Nem szeretem rátukmálni az emberekre a dolgokat. De akit érdekel a színház, a művészet, annak mindenképpen egy érdekes élmény. Főleg egy ilyen kis színház szemszögéből, mint a miénk. A darab elgondolkodtat a művészet mai globális állásáról. És jó példa arra, hogy nem csak Shakespeare tud mindig aktuális lenni.


Mit jelent számodra Tempefői figurája?
Amikor először olvastam a szövegkönyvet elég ambivalens érzéseim voltak. Egyrészt szimpatikus volt, rögtön tudtam vele azonosulni, ellenben Tempefőit egy hisztis kis krapeknak éreztem. Ugyanakkor félek tőle. A darab is nagy falat, a szerep is nehéz. Olyasvalakit színpadra vinni, akiből milliókból csak egy van. Egy zseni. Sok helyen nehezen megfogható. Tempefői küzd az életben maradásért, újra és újra nekirugaszkodik, de rájön, hogy ha megfeszül sem tudja eladni magát. És ebbe belejön még a nő is. A szexualitás, talán a szerelem. Tempefői egyrészt én vagyok, de mégsem olyan egyszerű a dolog, mint gondoltam.


Számodra mit jelent a zseni fogalma?
Olyan ember, aki az életnek valamely területén zsigerből olyat tud alkotni, amire mások évtizedek munkájával is képtelenek. Azt hiszem így definiálható.


Tempefői ugye költő. Te szoktál verseket írni?
Mint minden tizenéves én is írtam verseket. Vettem is hozzá egy jó vastag füzetet. Összesen huszonegynéhány versem készült. Elvittem a magyartanáromnak, aki a színjátszót is tartotta.
Elolvasta, és azt mondta, jó, jó, de láthatóan gyerekcipőben járnak a verseim. De az írás gondolatával azért játszadozom. Van egy-két regény ötletem. Egyszer talán megírom.

Van kedvenc költőd?
Ha ezt fél éve kérdezed rögtön rávágom, hogy van: Radnóti Miklós. Mostanában jobban elmélyedtem az irodalomban, és rá kellett jönnöm, hogy nem ő az egyetlen. Nagyon megszerettem – a teljesség igénye nélkül – Weöres Sándort, Pilinszky-t, Kányádit. De minden költőnek van legalább egy olyan verse, amit magaménak érzek.

Említetted, hogy a Közgázon végeztél. Ez hogyan egyeztethető össze a színházzal?
Nehezen. Érettségi után el kellett döntenem, hogy hova megyek továbbtanulni. Valahova mindenképpen kellett. Mivel a Színműre nem vettek fel, jött a Közgáz. A minap beszélgettem egy közgázossal, hogy az odajárok 60-70%-a nem tudja valójában mit akar. Én tudom. Nem azt.

Mennyire fontosak Neked a külsőségek?
Nehéz bevallanom, de egy hiú ember vagyok. De azt hiszem, ha valaki csatornaként használja magát, hogy közöljön valamit, annak nem lényegtelen a külső.
Különben az első benyomás mindig nagyon fontos, és ha van egy előnyös külső adottságom, miért ne használnám. Utána úgyse számít.

Mik a jövőre vonatkozó terveid?
Felvesznek a színműre.
Aztán kőszínházba szeretnék bekerülni. De arra jöttem rá, ha már van gazdasági végzettségem, és színész vagy rendező lesz belőlem, akkor színházigazgató is lehetek.
Merni kell nagyot álmodni.
Ha színészként nem tudnék megmaradni – erre nem szívesen gondolok – elhelyezkedhetnék egy színház gazdasági osztályán, de azt nem bírnám elviselni:
oly közel, s mégis oly távol.
 

A riportot Hartai Laura készítette

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |