Hírlevél 2009. január

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

 

Beck-kettő-három

Bemutató!

január 30. 19 óra

RS9 Színház

 

 

Zajlás

 

Valami zajlik itt, kérem.

 

Nem csak a folyók, zajlanak dolgok, s én kezdem elveszíteni a fonalat. Színinövendékek kérdik - mikor mesterségórán először kerül szóba, hogy az igazság és a gazság közti különbség a színházban nem elvont, filozófiai eszmefuttatás, hanem kemény szakmai realitás, közvetítendő üzenet a néző felé -, hogy mit lehet tenni?, kollégák, barátok világosítanak föl, hogy mi ellen kéne tennem végre valamit, újabb és újabb gyomorforgató aktualitásba ütközöm naponta, amiket persze a független média come il faut-vá fésül, vagy felborzol, „oldalától” függően (fogja közben a röhögéstől), fogy az időm, mintha Michael Ende „szürkéi” szivaroznák el az életemet, barátaim válnak ellenségeimmé anélkül, hogy szükségét éreznék magyarázatnak, megváltozik a Miatyánk szövege, amit még együtt tanultam a beszéddel, általános „kísértés” fogalom lép az eddigi konkrét „a kísértés” helyébe, idegenek tegeznek úton-útfélen, mint régen az ócska vagányok, hajnal félötkor zsúfolásig telt kocsmába lépek, sört és bort isznak az emberek, nem ám a reggeli lélekmelegítő felest, nyílt hazugságokat ordítanak a képembe vagy közölnek tényként higgadtan szembenézve, apellálva emberségre-művészetre-hazafiságra-európaiságra, gonosz felnőttmesék lődöznek rám, szülői felügyelet nélküli 12 éven felülire bosszút! bosszút! és akárhova nyomkodom univerzális távkapcsolómat, ugyanazt a bóvlit próbálják rámsózni ugyanazok a vonzó vagy vonzóan(?) züllött arcok, „az-ember-annyit-ér-amennyit-keres”, meg amennyire nekem hasznos-elvek áttörik-legyőzik még a társadalmi gesztusok szokásrendszerét is, mindig így volt ez? töprengek, ki tudja, még ötven éve sincs, hogy figyelgetem a világot, előtte meg? csak az én életemben is fordult már párat a hivatalos történelemszemlélet, mintha kezdeném elveszteni realitásérzékemet (felmentő körülmény-e, hogy Peter Brook azt írja: az ember egész élete elmegy arra, hogy megpróbálja szétválasztani a valóságot a képzeletétől), mintha körülöttem barátok-ismerősök-emberek a virtuális pénz realitásába kapaszkodnának mindjobban, járom az országot, játszom-rendezek, de akárhol szétnézek, a két szélső ponton ugyanazt látom, találós kérdés: egy városon-kerületen-falun belül melyik épület igazán XXI. századi? az ott dolgozók munkakörülményei méltóak a korhoz? és melyik az a lerobbant hodály, ahol zaklatott emberek próbálják túlélni a mát, megkapaszkodni az örökbizonytalan holnapban? a válasz mindenhol ugyanaz, az első egy bank, a második az iskola vagy a kultúrház, és ez a lényeg, a többi csak szó, szó, szó, ahogy Hamlet a róla elnevezett színműben mondja, gondolhatnám azt is, milyen jó, mutatja ez az utat a jövőbe, de hát a száraz tények nem ezt látszanak bizonyítani, „helyzet” van, meg „válság” van, mintha bizony én rontottam volna el valamit, s most szürcsölhetem keserű levét, iszom, mert itatják, s közben még elvárás is volna, hogy európaiasan (régies szóval internacionálisan) derűs-bárgyú bulimosoly derengjen arcomon, de nem.


Nem jól van ez így. Mintha nem történt volna meg már számtalan helyen a világban, hogy ahol kultúrába-oktatásba fektették kevéske pénzüket az emberek, az bejött. Ha meg a seftelésbe (pardon minden kereskedőtől, nem náluk van a hiba lényege, hanem azoknál, akiket megkértünk, legyenek szívesek vigyázni kicsit a pénztárcánkra, ők meg bementek a kaszinóba), az nem jött be. Mintha nem lett volna Széchenyink, azzal a „kiművelt emberfők”-gondolattal. Mintha nem lenne ezeréves tapasztalásunk itt a Kárpát-medencében. Mintha nem látnánk, amit látunk.


Működésünk tizenegyedik évében harminchetedik bemutatónkra készülődünk. Eddig a Színházi Dolgozók Szakszervezete találta támogatásra méltónak előadásainkat. Meg a nézők. Akik eljönnek, aztán újra eljönnek, néha ugyanazt az előadást megnézni újra. Rájuk gondolok, amikor boldogabb új évet kívánok, de mindenkinek kívánom. Mindannyiunknak. Olyan új évet, ahol a józan ész győz a klikkek-támogatta ál-szakértelmek fölött. Ahol az emberség győz az önérdek, a szerzés tébolya fölött. Ahol a mi kerül az én elé. Ahol a pénzkereskedők ál-sajnálkozása a csökkenő extraprofit miatt valódivá válik. Ahol a színház újra menedékházzá válik, nem egy tébolyodó világ pszichiátriai tükrévé, hanem a lélek menedékévé, útjelzővé, zászlóvá. Ahol nem természetes, dicséretes, követendő az önmagukat istenítők szónoklása, hanem betegség. Ahol nem a kofák hangereje dönti el a tojás minőségét. Olyan új évet kívánok mindannyiunknak, ahol valódi döntéshelyzetekbe kerülhetünk, nem csak a rossz-vagy-rosszabb döntésébe. Ahol családunkon túl valódi közösségeket találhatunk, ahol megfoghatjuk egymás kezét, és ahol megfogják a kezünket. Akkor is, ha baj van. Mert lehet, hogy baj van. Baj van gondolatainkkal, érzéseinkkel. Baj van kapcsolatainkkal, életünkkel. Mi tettük vagy velünk tették? Nem tudom, nem számít. Olyan új évet kívánok, ahol az egymás kezét fogó kezek ereje szembe tud szállni a gazság, a butaság, az önzés erejével.


Boldog Újévet kívánok.
 

Bicskei Kiss László
színész, rendező
a Magyar Kultúra Lovagja

 

Színházi Műhely

 

Samuel Beckett bemutató!

Beck-kettő-három

 

A 2009-es naptári év első bemutatójával január 30-án este lép közönség elé a Főnix Színházi Műhely társulata. A rendező ezúttal Sződy Szilárd, a Rádiószínház ny. vezető dramaturgja. Az előadás három Beckett egyfelvonásos sora, ezek:
Mondd, Joe [fordította: Mihályi Gábor]
Jövés-menés [fordította: Bart István]
Szöveg és zene [fordította: Tandori Dezső].


A szereplők:

Zernovácz Erzsébet, Facskó Marica, Fábián Ágnes, Szávai Katalin, Vén Friderika, Pásztor Zsolt,

Truczán Péter m.v., Makray Gábor, Zsákay Győző m.v.
 

A zenét Zsákay Győző szerezte és játssza. A mozgást Dölle Zsolt koreografálta. A díszletet Swierkiewicz Róbert tervezte. És végül, még egyszer: az előadást Sződy Szilárd rendezte.


Igazi színházi ínyencség lesz 2009.január 30-án, pénteken este 7 órakor az RS9 Színházban (Budapest VII., Rumbach Sebestyén u. 9.), ahova szeretettel várunk minden érdeklődő nézőt.

 

Jegyrendelés elővételben telefonon a
06-20-384-6658

06-30-248-3756

vagy Interneten a 

fonixmuhely@gmail.com
címen.

 

 

Drámastúdió

 

A FŐNIX Művészeti Műhely színiiskolája, a
Főnix Drámastúdió

felvételt hirdet 0. évfolyamába,
18-26 éves jelentkezők számára.

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

 

Pályázat!

 

A nagy sikerre és a kedvező fogadtatásra való tekintettel a Főnix Filmes Műhely idén is meghirdeti forgatókönyv-írói pályázatát. A pályázat ezúttal is nyitott, tehát bárki írhat, akihez ez a felhívás valamilyen formában eljut. A tervek, szinopszisok, jelentkezések leadási határideje február 15., ez azok kedvéért van, akik kétkednek történetük zsenialitásában és biztató szavakra vágynak, mielőtt megszülnék a teljes forgatókönyvet. A forgatókönyvek leadási határideje: 2009. március 30. A műveket e-mailben kérjük elküldeni a 

 

makraygabor@freemail.hu 

 és/vagy  

fonixx@freestart.hu 

e-mail címekre.

 

Ezúttal elsősorban egész estés könyveket várunk, tehát a játékidő 65-80 perc körüli legyen. (Extrém esetekben ettől függetlenül lehet jelentkezni rövidfilm ötlettel is, de akkor annak korszakalkotónak kell lennie.) Téma, vagy műfaji megkötés idén sincs, de egy eredeti vígjátéknak, vagy egy felkavaró drámának nagyon tudnánk örülni. Kérjük továbbá a pályázókat, hogy amennyire lehetséges vegyék figyelembe a korlátozott anyagi lehetőségeket, ezért senki ne álmodjon meg a beküldött művében Aston Martinos autós üldözést az andalúz dimbek-dombok között. 

 

A szüléshez kellemes szenvedést, a pályázáshoz sok sikert kívánunk, 

 

Makray Gábor

és a Főnix Filmes Műhely Team

 

Arcképcsarnok

Szávai Katalin

 

Szávai Katalin a Főnix Színházi Műhely társulatának tagja.

 

2008-ban végzett a Főnix Drámastúdióban, s egyetlen olyan végzett növendéke az iskolának, aki - egy külföldi út miatt - egy év alatt végezte el két tanulmányi év feladatait. Ráadásul "kiemelkedő eredménnyel", vagyis minden tárgyból, gyakorlatból-elméletből végig kiválóan.

 

Most már közönség előtt próbálja színésznői erejét, s hogy a "művészi szárnyak" messzire röpíthetik még, azt bizonyítja a 2008. nyarán, a Bűvészetek Völgyében játszott Furcsa pár (Női változat) főszerepének kiemelkedő sikere is.

 

Szerepei a Főnix Színházi Műhelyben:

Csongor és Tünde - Duzzog

A Négyszögletű Kerek Erdő meséi - Ló Szerafin

Sganarelle - minden szerep

Furcsa pár (Női változat) - Florence Unger

A funtineli boszorkány - Asszony

Körmagyar - Édes kislány

 

Kedves Nézőnk!
Szeretnénk jobban megismertetni a társulat színészeit Önnel, közelebb hozni egymáshoz nézőt és színészt, színházi embert. Ezért januártól Önnek is lehetősége nyílik arra, hogy kérdésével jelen legyen az Arcképcsarnok-ban. Az Arcképcsarnok riportja végén megjelenik majd, ki a következő hónap kérdezettje, s a fonixmuhely@gmail.com e-mail címen Ön is felteheti kérdését. Ezúttal a riporter Pók Tímea, s néhány kérdéssel megjelentek a társulat tagjai is.
A februári hírlevél riportalanya Sződy Szilárd rendező, dramaturg lesz.

 

 

Hogy került az életedbe a színház?

Ez átfogó kérdés. Mindig vonzott a színház világa csak nem tudtam, hogy alkalmas vagyok-e a színészetre, ezért viszonylag későn kerültem kapcsolatba vele: eltekintve a diákszínjátszós próbálkozásoktól a Főnix volt az első és a legmeghatározóbb élményem. Szükségem volt az ilyen irányú energiáim befektetésesre. Egyetemre jártam és egy idő után a tudományos információk egyoldalú leterhelése nyomasztóvá vált számomra.

Gyermekkorodban volt-e olyan színházzal kapcsolatos élményed, amelynek a hatása meghatározónak mondható?

Gyerekként voltak színházi élményeim, de konkrétan egyet nem tudnék megfogalmazni. Az idők során azt figyeltem meg, hogy mennyire meg tudom nevettetni az embereket magam körül, a barátaimat és az ismerőseimet, ami mindig nagy ajándék volt számomra. Nagy energiát jelentett a magánéletemben. Amikor különböző előadásokat néztem, mindig elfogott egy különös irigység, hogy miért nem lehetek én ott a színpadon. Az járt a fejemben, hogy mi lehet a titka a színésznek, hogy ő ott lehet? Aztán rájöttem, hogy erre talán én is alkalmas vagyok, és azután máshogy kezdtem el figyelni a színészeket.

Bölcsészdiploma mellé választottad a színészetet. Akkor valamelyik kényszerpálya? Mellékes? Hobby? (BKL)

Eredetileg is kacérkodtam a színészettel. Ha választani kell, vagy lehet, akkor a színészet. Tavaly, huszonöt évesen próbáltam meg először a felvételit a Színművészeti Egyetemre. Sokáig bizonytalan voltam, hogy egyáltalán alkalmas lehetek e pályára. Persze nem bántam meg, hogy elvégeztem a bölcsész szakot. A tanítást, mondjuk, szívesen kipróbálnám. Jelenleg a színészet a legfontosabb számomra, szeretném csinálni, ha van rá lehetőség.

Óriási sikered volt nyáron Kapolcson, a B(M)űvészetek Völgyében. Hogy lehet feldolgozni a sikert? (BKL)

Nekem az ott játszott Furcsa pár akkumulátorként működik. Vannak olyan pontok, amiket elraktározok, olyan ez, mint a napenergia. Ha bizonytalanságokkal találkozom, akkor előveszem és töltekezem belőle. Olyan tapasztalat, ami megerősít abban, képes vagyok dolgokra a színpadon. Ez egy tisztán építő siker volt, ami semmilyen negatívumot nem tartalmazott. Nagyon motiváló emlék. Arra volt egyfajta bizonyosság, hogy meg tudunk a közönséggel egy olyan rezgést találni, amitől varázslatként működnek a dolgok. Ebben az emelkedett rezgésszámban tudott velünk jönni, szárnyalni a közönség.

Mit jelent számodra a siker?

Azt jelenti, hogy a lehetőségeket meg tudtam ragadni és azokat a lehető legjobban meg tudtam valósítani. Ennek nem kell mindig 100%-ig rajtam múlnia. Színházi viszonylatban a siker azt jelenti számomra, hogy a néző felszabadultan nevet vagy adott esetben sír, nem tudja elkerülni, hogy viszonyba keveredjen azzal a történettel, amit lát.

Azt mondják, a Te generációdnak nincs igazi jövőképe. S Neked? (BKL)

A gyorsuló világ, a gazdasági folyamatok, a társadalmi szerepek átrendeződése, a hagyományos értékrend felbomlása, és a különböző bizonytalansági tényezők valóban problémássá tehetik a jövőkép kialakítását. De az élet minden esetlegessége ellenére van elképzelésem a jövőről mind a hivatás, mind pedig a magánélet terén, ami ugyan sok tekintetben képlékeny, de mégis egyfajta ősbizalom lengi körül.
A jövő egy része alakítható, egy része nem. Én ezt az alakítható részét szeretném jól kezelni és kihasználni, azzal együtt, annak ellenére, hogy a dolgok többi része esetleg korlátoz vagy hátráltat.


Mi lenne számodra az ideális jövő?

Ha a színházból meg lehetne élni. Ha az ember nem hobbi-szinten kényszerülne űzni a művészetet, abban az értelmében, hogy nem tud elég pénzt keresni belőle. Számomra a színház persze nem pénz kérdése. A professzionalitás a fontos.

Mindent megteszel azért, hogy professzionális légy a színészetben?

Igyekszem a hétköznapjaimba beépíteni a szakmai dolgokat, de nagy hibám, hogy elég lusta vagyok, néha elhülyéskedem a dolgokat. Néha egészen apró lépéseket nem tudok megtenni a szétszórtságom miatt. Vagy például nem hívok fel valakit, akit pedig fel kéne. Ilyen öngátló mechanizmusok előfordulnak néha, és ilyenkor nem tudok élni a lehetőségeimmel. Természetesen, szoktam rendszeresen beszédtechnikázni és mozogni.

Van-e példakép az életedben?

Igazából szerencsére mindig olyan emberek vettek körül, akikre felnézhetek. A családom, a barátaim, a tanáraim. A színházi világban, akik példaképek, vagy tetszenek, például Blaha Lujza. Azt most nem mondhatom el, hogy miért. Azt csak a pályám csúcsán árulom majd el
J. Aztán Básti Juli. Megint vicceset fogok mondani: Benny Hill. Mindegyikük b betűs. A Főnix vezetőjének neve után választottam őket J.

Mely értékeket tartasz legfontosabbnak az életedben?

Hú. Ez izgalmas. A család, a barátság, az őszinteség és a megértés jutottak elsőként eszembe.

A színházon kívül melyek azok a dolgok, amelyekkel fel szoktál töltődni?

A természetben minden a helyére kerül, ezért az utazást, a kirándulást mondanám elsőként. Valamint az olasz kultúrával való kacérkodást. Voltam fél évet Szicíliában, és nagyon jó az ott élő emberek mentalitása. Lenyűgözött az a könnyedség, ami egyébként alaptermészetemből adódóan távol áll tőlem, de vonz. El lehet tanulni néhány titkot arról, miként lehet a hétköznapokat szebbé tenni. Mielőtt kimentünk a barátnőmmel Olaszországba, határozott elképzeléseim voltak az életről általában és az emberekről, el tudtam bizonyos dolgokat ítélni, de kint azzal, hogy hirtelen rengeteg új élethelyzetet megismertem, sokkal belátóbb és elfogadóbb lettem. Minden esetben egyedi jelenségként szemlélem a dolgokat. Rájöttem, hogy nem igazán lehet, és főleg nem érdemes ítéleteket alkotni.

Van szerepálmod?

Számomra annál izgalmasabb, minél szélsőségesebb és sokoldalúbb egy szerep. Van egy szerep álmom is, tudom… csak most nem jut eszembe.

Milyen személyiségek vonzanak?

Olyan személyiségek, akik valamilyen módon impulzívak. Szeretem azokat, akiknek nagyfokú érzelmi intelligenciájuk van. Ez nagyon fontos tulajdonság. Az érdeklődő, nyitott, jó humorú emberek vonzanak. Ha valaki sótlan, az nem jó. Neki és annak is rossz, aki nézi. A jó értelemben laza emberek között érzem magam igazán jól.

Mi a kedvenc könyved?

Pillanat… most választanom kell. Karamazov testvérek. Egyrészt nagyon mély könyv, másrészt sokféle megközelítést egyesít magában. Sokféle egymásnak ellentmondó hang megszólal benne, külön szintek, legkülönfélébb konfliktusok, mégis egységben van. Ez az izgalmas benne. A cizellált szólamok sokféleségük ellenére egységet alkotnak, és felhangzik bennük az ős bölcsesség.

Mit szeretnél 2009-ben megvalósítani?

Sok jó szerepet és sok jó előadást szeretnék. Egy jól fizető kreatív munkát, amiből meg tudok élni. Sok értékes emberi találkozást. Utazni szeretnék. Fényeket, és természetesen korlátlan mennyiségű földgázt
J

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |