Hírlevél 2008. október

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

    

Wass Albert:

A funtineli boszorkány

Ősbemutató!

október 11. 19 óra

Pestszentimrei Közösségi Ház

Kornis Mihály:

Körmagyar

Bemutató!

október 17. 19 óra

RS9 Színház

 

Sikerek októberben

Ez a hírlevél bizony kicsit elcsúszott: a hónap elejéről a végére. De kedves Nézőnk – aki most Olvasó – talán elnézi nekem a személyes hangvételt, s megbocsájtja, ha beszámolok az okokról. Két bemutató egy hónapon belül, vidéki turné az Októberi Forradalom hetében, emellett a rendszeres havi fővárosi és vidéki előadások – nem kis feladat egy olyan Színházi Műhely életében, ahol nem áll a háttérben finanszírozott színházi infrastruktúra, ahol dramaturgok, asszisztensek, titkárnők, szcenikusok, tervezők, színpadi háttérmunkások és nézőtéri segítők munkáját magunknak kell pótolni, ahol ötlet és gondolat kell, hogy kiváltsa a pénz, a támogatás, a szubvenció, a költségvetés helyét.

Mégis működünk, 11 éve. Vannak, akik amatőrnek tartják a működés ilyen formáját. De aki megnézett már előadást a Színházi Műhely társulatától, megértheti, miért utasítom vissza a vádat, valahányszor szembetalálkozom vele. Amatőrré a színészek játéka vagy a rendező munkája tesz egy-egy előadást. A Főnix Színházi Műhely előadásain nem jut senki eszébe a nézőtéren, hogy nem színészeket látna. Fiatal, tehetséges, elkötelezett, a színészi pályát hivatásként választott színészeket, akik tűzzel, hittel, szenvedéllyel és magas szakmai tudással szólalnak meg egy olyan korban, amikor a „cool”-ság, a személytelen távolságtartás, a „trendiség” fontosabb az igazság keresésénél, vagy a szaktudásnál. S hogy a háttérben csak kevés áll mindabból, ami a kőszínházi színész-kollégák munkáját megkönnyíti, csupán azt bizonyítja, hogy megőriztük függetlenségünket. Hogy a Főnix csak egyetlen érdekcsoporthoz kötődik: a színházat szenvedélyesen, szívből szerető emberek csoportjához, üljenek bár a nézőtér széksoraiban, vagy álljanak fent, a színpadon.

Két bemutatót nyújtottunk át a nézőknek októberben, két, egymástól látszólag gyökeresen különböző színdarabot. Az első Wass Albert Funtineli boszorkánya volt, a második Kornis Mihály Körmagyar-ja. Az egyik egy nő tragédiája a XIX. századi Erdélyben, a másik tíz férfi és nő vesszőfutása a 80-as évek Magyarországában. Mégis – mint minden jól megírt drámában – ott van mindkettőben a ma is aktuális, örök tanulság, emberségünk egy-egy sarkalatos próbája. Az egyikben a másság elfogadása vagy elutasítása, a másikban önmagunk görbetükre, életünk fönt- és lentjeinek, szerelmi és szexuális kiszolgáltatottságainknak nevettető-könnyeztető tragédiája. Egyik előadásban sincs az oly sokszor tapasztalt, képzeletbeli, láthatatlan üvegfal nézőtér és színpad között; nincs mutogatás: ilyenek voltatok, vagy ilyenek volnátok. A gondolat mindkét esetben ugyanaz: ilyenek vagyunk. Mi a színpadon, Önök, mélyen tisztelt publikum, lent a nézőtéren. Egyformák, más-más helyzetben.

S külön öröm számomra, hogy a szerzők személye körül időnként föl-föllobbanó viták ellenére mindkét előadásunknak helyet adott a VII. kerület egyik színháza, az RS9 Színház.

Csalódott meg akkor vagyok, valahányszor a sajtó és a média egyéb jeles képviselői meghívásom ellenére sem tisztelik meg bemutatóinkat. Csalódott vagyok, mert tudom, hogy a különböző érdekszférákhoz tartozó – néha csakugyan amatőr – társulatok bemutatóin megjelennek. De vígasztalom magam azzal, hogy nem a médiának játszunk. Nem nekik tartottuk 32. bemutatónkat, ahogy az előzőeket sem. A „populáris” ebben a helyzetben nem szitokszó, hanem cél: megőrizni a kapcsolatunkat a közönséggel, a mával, de nem elszakadni mindattól az örökségtől, amelyet az emberiség, ezen belül a színházcsináló művészek az utóbbi kétezer, vagy húszezer évben létrehoztak. Távol tartani magunkat a kényszeresen kreatív alkotásoktól, a buli-kultúrától, megőrizni valamit a „humor”, „tragédia”, „emberség” fogalmak eredeti jelentéséből: néha nagy feladatnak tűnik. Hogy kapunk-e ebben segítséget a médiától, nem rajtam, nem rajtunk múlik.

Mint ahogy az sem, hol játszunk, hol próbáljuk következő bemutatónkat. Nem áll a hátunk mögött mecénás, párt vagy szervezet, továbbra is egyének, intézményvezetők- vagy dolgozók, magánszemélyek, színház-barátok művészet-szeretete, segítő szándéka lendít újabbat a Főnix röptén. Köszönet érte mindannyiuknak.

S hogy tűzmadarunk röpülése hová, milyen magasba szárnyal, nem tudjuk. Tegyük a dolgunkat: „…Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért…”.

 

Színházi Műhely

 

Novemberi előzetes 

 

Felhívjuk tisztelt nézőink figyelmét, hogy november hónapban két, nagy érdeklődésre számot tartó előadásunk kerül a közönség elé az RS9 Színházban, melyekre - a nézőtér korlátozott befogadóképessége miatt - javasoljuk, rendelje meg elővételben jegyét.

 

november 12-én, szerdán 19 órakor

Kornis Mihály: Körmagyar – komoly bohózat két részben

 

november 23-án, vasárnap 19 órakor

Wass Albert: A funtineli boszorkány – dráma két felvonásban.

 

Jegyrendelés telefonon a

06-20-384-6658

06-30-248-3756

vagy Interneten a

fonixmuhely@gmail.com

címen.

A jegyár mindkét előadásra 1.500,- Ft. 

 

Arcképcsarnok

Makray Gábor

 

 a Főnix Színházi Műhely társulatának tagja,
a 2007-2008. színházi évad FŐNIX-Tojás Díj
(az évad legjobb színésze) nyertese

 

Melyeket tartod az életedben a legfontosabb értékeknek?
Természetesen a család áll az első helyen. Szeretem az őszinteséget. Nem szeretem, ha elhamarkodott döntéseket vonnak le rólam, ismeretlen emberek. Szeretem, ha úgy bánnak velem, ahogy megérdemlem, hogy először igyekeznek valóban megismerni, mert így próbálok viselkedni én is.

Mikor gondoltál először arra, hogy színészettel szeretnél foglalkozni?
Igazából, olyan hetedikes korom környékén. Az egész úgy indult, hogy nagyon szerettem írni. Író- rendező akartam lenni. Az iskolában voltak vers és prózamondó versenyek, és ott nyolcadikos koromtól minden évben, ha indultam, a kicsik és a nagyok között is megnyertem, részben, mert jó novellákat választottam. A fejembe vettem akkor, hogy szinkron színész leszek, mert megtudtam, hogy az angol tanárnőm szinkronrendező. Kérdeztem tőle, hogy nincs –e kedve bevinni engem a munkahelyére, azt mondta, hogy egy próbát megér, menjek be a HBO-ba és meglátjuk. Ott aztán azt mondták, hogy minden szép és jó, csak meg kéne tanulnom beszélni, amíg ez nem megy, addig ne nagyon jöjjek vissza. A tanárnő szervált nekem egy beszéd tanárt, akitől aztán egy idő után színészmesterséget is elkezdtem tanulni, és aki másfél év után azt javasolta, hogy űzzem a színészetet csoportosan, és elküldött a Főnixbe.

Mi volt az eddigi színész pályafutásod legkedvesebb szerepe?
A legjobban Duzzogot szerettem. Részben azért, mert ez volt az első komoly megmérettetésem itt a Főnixben, másrészt ez a karakter áll a legközelebb az én szívemhez. A Körmagyar milliomosát is imádom játszani.

Szerinted mit jelent alkotó embernek lenni?
Létrehozni valamit. Nem feltétlenül valami újat. Unalmas, hogy annyian annyiszor kifordították már a világot a négy sarkából, és állandóan forog. Minden alkotásnak számít, amit semmiből, vagy valami olyanból hoznak létre, amiről az ember nem gondolná, hogy abból bármi is lehet.

Van példaképed?
Így színház és munka szempontjából Sir. Antony Hopkins a külföldiek közül. Emberileg és színészileg is nagyon szeretem, még nem csalódtam benne. Filmekből és internetről tájékozódtam róla. A belföldi szakmából tisztelem László Zsoltot, Nagy Zsoltot és Almási Sándort. Főleg filmekből ismerem őket.

Milyen az ideális napod?
Többféle megközelítése van a dolognak. De az abszolút ideális nap úgy kezdődik, hogy akkor kelek, amikor jól esik, aztán megeszem az ebédemet reggelire, aztán hedonista módon fürdök egy kellemeset. Mivel tavasz van, van arra időm, hogy besétáljak abba a belvárosi színházba/játszóhelyre, ahol aznap este előadásom van, és út közben még egy kávét is el tudok fogyasztani egy hangulatos helyen. Este aztán jó darabot játszok jó közönségnek, és utána beülök a barátaimmal valahová. Másnap nem dolgozom
J.

Milyen sűrűn van ilyen?
Egy évben háromszor.

A színészmesterségen belül melyik területet kedveled különösen, és van –e olyan terület, ami nehézséget okoz?
Mindenkit meg fog döbbenteni. Az énekes-zenés részét nem csípem annyira a dolognak. Nézni nagyon szeretem, és azért tenni is, de mégsem a szívem közepe. A közepe a színészet hagyományos prózai része, a klasszikus, és a mozgásszínházat is egyre jobban kedvelem csinálni, de azt nézni nem szeretem, mert ha nézem, egy sokszor nem értem, ha meg csinálom, akkor meg úgy is elmagyarázzák nekem, és akkor meg értem.

Szeretsz élni?
Igen. Szeretek élni.

Optimista vagy?
Kifelé szeretek pesszimistának tűnni, de valójában menthetetlenül naiv és optimista vagyok.

Szoktál énekelni a zuhany alatt? Ha igen, amikor ott énekelsz, akkor el szoktad képzelni, hogy van közönséged?

A zuhany alatt nem szoktam énekelni. Régen sokat énekeltem a vécén, és mivel panelban laktunk, mint kiderült a hallgatóság is biztosítva volt. Mostanság elsősorban a kocsiban énekelek, a közönséget nem szoktam elképzelni, mert akkor nem látnék ki tőlük a szélvédőn J.

Milyen irodalmat szeretsz olvasni?

Szeretem a könnyű irodalmat, a szórakoztató műfajt, csak megválogatom, hogy micsodát. Egy ember van, akitől mindent elolvastam; Stephen King. Korábban azokat olvastam, amelyeket az apukám ajánlott. Mindig a tanárok előtt járt egy-két évvel. Legutóbb Neil Gaiman Sosehol című művét olvastam, ami nagyon tetszett.

Mi az a férfiszerep, amit szívesen eljátszanál?
Igazából nincsen konkrét, amire azt tudom mondani, ha nem játszhatom el nincs értelme a szakmámnak. Nekem a negatív vonal a szimpatikusabb. Jobban szeretem a gonosz karaktereket megformálni. Szerintem mindenki, legfeljebb nem vallják be maguknak. Ha nem lenne olyan trendi, akkor, akkor beteg, perverz, drogos valakit játszanék. Konkrét szereplőt nem tudok mondani, hátha valaki ír egy ilyet.
Lehet, hogy szentségtörés, de Hamletet nem szívesen játszanám el. Azt nem mondom, hogy soha, mert azt tanították nekem, hogy azt soha ne mondjam, de úgy gondolom, hogy ez áll tőlem a legtávolabb.


Mit jelent számodra, hogy te nyerted a Főnix Művészeti Műhely Főnix-Tojás Díját, amely a mögöttünk hagyott évad legjobb színészének jár?
Nagyon jól esett, és megtiszteltek vele. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam erre az eshetőségre is. Racionálisan arra gondoltam, hogy van még 1-2 ember, aki erre a díjra esélyesebb.

Abban az esetben, ha a sors választásra kényszerítene a testvéred és a színház között, akkor melyiket választanád és miért?
A testvéremet választanám.

A közeljövő tervei?
Kicsit rendbe tenni az életemet. Szét vagyok zuhanva. Ott hagynám a civil munkahelyemet, ha megoldható, akkor végleg. A magánéletemet is rendbe raknám, de erről legyen elég ennyi. Szeretnék hangsúlyt fektetni a további szakmai fejlődésemnek.

Mikor láthatunk legközelebb a világot jelentő deszkákon?
Október 11-én, szombaton este 7 órától Wass Albert: Funtineli boszorkányában játszom Pestszentimrén a Közösségi Házban és október 17-én pénteken este 7 órától a Körmagyarban játszom az RS9-ben.

 

A riportot Pók Tímea készítette

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |