Aktuális 

   
   

 

 

 

 

 

 

 

 

    

Wass Albert:

A funtineli boszorkány

november 23. 19 óra

RS9 Színház

 

Kornis Mihály:

Körmagyar

 

november 12. 19 óra

RS9 Színház

 

 

Legyen Ön is mecénás!

 

Mindenekelőtt elnézést kell kérnem mindenkitől, aki Hírlevelünket olvassa: októberi üzenetünk nyitó gondolatsora mögül hiányzott az aláírás. Én követtem el, mint ezt is most, magamhoz ragadva a Hírlevél vezércikk-írásának jogát.


Egy hete próbálok elkerülni egy témát, de akárhány gondolatsorba fogok, mindig ide kanyarodok vissza. Engedek hát a belső kényszernek, s leírom. A történet egyszerű: egy vállalkozó megrendelni kívánta egyik gyerekelőadásunkat, s mikor megtudta az árát (nagyon alacsony, színészek szűkös fellépti díján, útiköltségen, jogdíjon kívül semmi mást nem magába foglaló összeget), megnevezett egy másikat, a javasolt ár felénél is kevesebbet, és felszólított, támogassam már végre én is őt.


Remélem, a Hírlevél olvasói nem értik félre, hogy anyagi felháborodásom miatt járna az eszem azóta is e történeten. Mert nem pénzügyi oka van zaklatottságomnak (azügyben a helyzet egyszerű: igen vagy nem, bár némi erkölcsi felhangja van így is a dolognak, nem vagyok az egymás-alá-ígérős „kereskedelem” híve, különösen nem a „színházi szabadpiacon”, ahol természetesen szintén megtalálhatók a „hiénák”, a mindenki alá licitálók, de hát itt nem is én tettem az „aláígérős” ajánlatot). A „kizökkent idő” újabb példája rettent: ma egy vállalkozó felszólítja a művészt, hogy legyen a mecénása, támogassa őt alkotásával, ne várjon érte ellenértéket, elégedjék meg a lehetőséggel, hogy hozzájárulhatott egy vállalkozás épüléséhez. És holnap? Intézményesül vajon ez a szemlélet? Hiszen az állam régóta keresi (meg is találja), hol nyirbálhatja-kurtíthatja a kultúra, ezen belül a színház szárnyait. Szabadpiaci szemlélet látszik fölülkerekedni a színházi világban is, pedig ott ez kevésbé érvényes. A jó színház ugyanis mindig piacorientált volt, mindig a néző igényeit tartotta szem előtt, mert muszáj volt: a rossz előadást kritizálták, lehurrogták, ott hagyták, a jót ünnepelték, nézték. Mégsem működhetett mecenatúra nélkül. A „jobbmódúak” mindig kifejezték tetszésüket, netán áhítatukat az iránt a megfoghatatlan valami iránt, ami a művészet. Attól tartok, hogy ma, amikor kereskedők kezében van a világ irányítása (pardon, üzletemberek), az alkotás felelősségével könnyedén szembeállítható a szerzés mohósága, hiszen ez utóbbinak jóval népesebb a rajongótábora. Attól tartok, a kereskedő, aki ma tőlem követel erkölcsi támogatást profitszerzéséhez, holnap Öntől is megköveteli ugyanezt, attól tartok, nem lesz elég a pénzünk, a lelkünk is kell. Attól tartok, a színházművészet is áldozatul esik a fogyasztói kultúrának (egy része már esett). Attól tartok, elfogynak nézőink a nézőtérről, mert nem a média kínálja a társulat egyik-másik színészéről szóló aktuális botrányt. Attól tartok, hogy Karinthy Frigyes, Szakonyi Károly vagy Hubay Miklós neve már nem elég ahhoz, hogy felálljunk a tévé elől. Attól tartok, hogy ez az „új” tudatformálós, értékrend-váltogatós hatalmi játék elvenni igyekszik a művészettől, a művészektől azt, ami feladatuk lényege: az esztétika (gyönyörködtetés), a magas szakmai szinten folytatott „valóság-leképzés” (ábrázolás), és a szórakoztatás eszközein át végzett erkölcsi felelősség-vállalás, emberi-társadalmi „lelkiismeret” feladatát. Hol vannak Ady Endréink, Babitsaink, Nagy Lászlóink, akik szétkiabálnák, hogy baj van? Hol vannak színházaink, ahol az Igazság-keresést is vállalják a szórakoztatás mindent elsöprő kötelessége mellé?


Mi, a FŐNIX Művészeti Műhelyben igyekszünk szembeszállni a pusztító erőkkel. Munkánk értékrend-pontjait a konzumkultúránál ősibb emberi értékek szerint megtartani, formálni. Blogok helyett irodalmat használni (s nem megnyúzni-megerőszakolni, hogy aztán véres-meggyalázott botrány-tetemként lökhessük a néző elé).


Legyen Ön a mecénásunk. Azzal, hogy eljön következő előadásunkra. S ha tetszett eljön újra. Támogassa jelenlétével társulatunkat. Hívja-hozza el barátait. Ha színházunk értékrendje, előadásaink színvonala elnyeri tetszését, szavazzon jelenlétével a magyar színházkultúrára. Mi mindent meg fogunk tenni a jövőben is azért, hogy Ön jól érezze magát, hogy szívében és gondolataiban vigyen magával valamit, ami néhány napra talán elnyomja a körülöttünk hömpölygő bulikultúra áradatának zaját. S ígérem, mi estéről-estére a „tűzzel játszunk”.


Néhány éve megkérdezték, milyen is ez a Főnix Színházi Műhely.

Álljon itt végezetül a válasz:
- nem kísérleti, nem alternatív, nem polgárpukkasztó
hanem SZÍNHÁZI előadások. Színpadon, pódiumon vagy kávéházban.
- nem sztárok, nem botrányhősök, nem címlap-emberek
hanem SZÍNÉSZEK. Szerepekben, előadásokban, műsorokban.
- nem botrányok, nem pletykák, nem rémmesék
hanem ELŐADÁSOK. Sorsok, jellemek, történetek.
Nevetés és sírás. „Tűzzel játszunk!”
Önnek.

Bicskei Kiss László
színész, rendező
a Magyar Kultúra Lovagja

 

 

Színházi Műhely

 

Decemberi előzetes 

 

Felhívjuk tisztelt nézőink figyelmét, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel december hónapban soron kívül műsorra kerül A funtineli boszorkány.
A naptári év utolsó előadása, a Karácsony tiszteletére s az Óév búcsúztatójaként

 

december 28-án, az Aranytíz Teátrumban (Bp. V., Arany J. u. 10.):
Wass Albert: A funtineli boszorkány dráma két felvonásban.

 

Búcsúzzunk el méltó módon a Karácsony-ünneptől s az esztendőtől: ajándékozza meg Magát s szeretteit színházjeggyel, Kedves Nézőnk!
Legyen Ön is mecénás!

Jegyrendelés elővételben telefonon a
06-20-384-6658

06-30-248-3756

vagy Interneten a 

fonixmuhely@gmail.com
címen.
A jegyár 2.000.- Ft.

 

 

 

Arcképcsarnok

 

Zernovácz Erzsébet

 a Főnix Színházi Műhely társulatának tagja

 

Kedves Nézőnk!
Szeretnénk jobban megismertetni a társulat színészeit Önnel, közelebb hozni egymáshoz nézőt és színészt, színházi embert. Ezért januártól Önnek is lehetősége nyílik arra, hogy kérdésével jelen legyen az Arcképcsarnok-ban. Az Arcképcsarnok riportja végén megjelenik majd, ki a következő hónap kérdezettje, s a fonixmuhely@gmail.com e-mail címen Ön is felteheti kérdését. Ezúttal a riporter Pók Tímea, s néhány kérdéssel megjelentek a társulat tagjai is.

 

Mikor döntöttél úgy, hogy színésznő akarsz lenni? (Bakos Panna) 

 

Én nem emlékszem arra a pillanatra. Talán nem is volt, sőt, sohasem mertem kimondani, inkább csak vágytam arra nagyon , hogy színész lehessek.

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik tudatosan, már fiatal koruktól kezdve készültek erre a pályára. Én nem tartoztam közéjük.

 

Hogyan került az életedbe a színház, és mit jelent Neked? (B.P.) 

 

Az első színházi élményem a nagymamámmal volt. Ő vitt el először a Csipkerózsika című előadásra. Emlékszem, utána napokig azt éreztem, hogy szerelmes vagyok az összes szereplőbe, a díszletbe,a jelmezekbe, az ottani illatokba. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a megmagyarázhatatlan élmény az, ami a későbbi életemet meghatározza.

 

Hol kezdted a színészi pályát? (B.P.) 

 

Soproni vagyok, az ottani Petőfi Színházban szereztem az első tapasztalásaimat. Rendszeres színházlátogató voltam, mégis véletlenül kerültem oda. A 1996/97-es évadban rendezett Incze József egy gyerekelőadást, ahova abból a gimnáziumból válogattak szereplőket, amelyikbe én  is jártam . Miközben a darabot próbáltuk, a színházi műhelyben a  mesterség,- beszéd, és énekórákat látogattuk. Később „felnőtt" előadásokban statisztáltunk, és minden évben egy mesejátékot játszottunk. Nagyon szép három év volt, aztán felköltöztem Budapestre...


Hogyan jutottál el a Főnix Drámastúdióba? 

 

Egy újsághirdetés útján. 


Mit adott eddig az életedhez a Főnix? 

 

Azt, hogy most itt vagyok, és azt csinálhatom, amit mindig szerettem volna, a Főnix-nek köszönhetem.

Volt szerencsém több olyan emberrel megismerkedni (mesterségre tanítottak is), akiket én nagyra becsülök, de Bicskei Tanár úr volt az, aki itt a mesterségórákon és a próbákon megtanított "tisztán" látni, a színházról alkotott képemet realizálni.

Tudom, hogy soha nem tanulhatok eleget, és örülök annak, hogy  olyan emberekkel vagyok a Társulatban  körülvéve, akikben ez a tudásszomj ugyanúgy megvan.

 
Mi a legfontosabb célod az életedben? 

 

Nincs egy legfontosabb célom, sok kis fontos célom van (mind magánéleti, mind szakmai), és ha ezek együttesen teljesülnének, akkor nagyon boldog ember lennék. 


Színésznőnek tartod Magad? 

 

Amikor a színházban, színpadon vagyok, vagy egy szerepre készülök, akkor hiszem, hogy az vagyok. De nagyon hamar "civil" tudok lenni, ha hétköznapi közegben, szituációban mozgok.


Mi volt az eddigi legkedvesebb szereped? 

 

Mindig az a legkedvesebb figura, akit a legközelebb bemutatóra kerülő darabban játszom. 


Van szerepálmod? 

 

20 évvel ezelőtt biztosan Csipkerózsika lett volna, vagy más hasonló "királylányos", pozitív  hősszerep :-), de ma már örülök minden szerepnek, ami megtalál, mert mindegyiktől kapok valamit, ami segít abban, hogy, - ha lehet így fogalmazni -, a szakmai fejlődésemben egy kicsit előbbre jussak. Minden szerephez fel kell nőni.

Van, amelyikhez már sikerült (mint például a Piroska és farkasból a Nyuszi :-)), van amelyikhez még nem.


Kivel játszanál a legszívesebben együtt? 

 

Aki a szívemnek legkedvesebb lenne, vele már nem játszhatok együtt soha. Ő a nagymamám volt, aki, ha  a 30-as, 40-es években játszott egy színtársulatban.

Sokat nosztalgiázott, mesélt nekem azokról az időkről, mindig áhitattal hallgattam, és most döbbentem csak rá, mennyire boldog lennék, ha  lett volna alkalmam egy színpadon állni vele.

Még  egy titkos vágyam van: Édesapám unokatestvére színész. Egyszer megnéztem a Csárdáskirálynő című operettfilmet, amiben ő Bóni grófot játszotta. Szüleim tudnának mesélni, mekkora  hatással volt rám 12 éves koromban, azóta szeretnék vele szerepelni, aminek nagyon csekély esély van , hiszen ha jól tudom ő Ausztriában él már, és talán vissza is vonult. 


Mire készülsz? (Sződy Szilárd) 

 

Két új bemutatóra készülünk. Az egyik (időrendi sorrendben) a Kszanaksz című előadás, amit Bicskei Tanár úr, a másik pedig a Beck-kettő-három című, amit Sződy Tanár úr rendez. Két teljesen különböző karaktert próbálok, mindegyik külön-külön nagy feladat számomra, hát még így együtt :-),  hálás vagyok mindkét szerepért, nagyon motiválnak, rengeteg örömöt adnak.

 

Mit jelent szerinted művésznek lenni? 

 

Erről egy részlet jutott eszembe egy gyerekdarabból, idézem: „Mindig mindent csak artisztikusan... Mindig egy lépéssel járj a föld fölött..." És maradj hű önmagadhoz.

 
Mi a feladata az életünkben a művészetnek? 

 

Nálam sokkal okosabb és műveltebb emberek ezt biztos jobban tudják. Sok embertől hallottam, hogy a művészetnek értékközvetítő szerepe van.

Szerintem  minden emberben ott vannak ezek az értékek, csak néha emlékeztetni kell őket, és magunkat is erre, nehogy ebben az „agyoncivilizált" világban elfelejtődjön. 


Optimista ember vagy? 

 

Vannak olyan helyzetek, amelyekben igen, de ugyanúgy tudok pesszimista is lenni.

 
Melyek számodra a legfontosabb értékek az életben? 

 

Közhely lesz, de így van: minden sikeres ember mögött áll, vagy állnak valakik, aki/akik mellett érzelmi biztonságban vagyunk. Ebből nyerünk erőt, energiát további céljaink megvalósításához. Persze, ha egészséged nincs, semmid sincs. 

 

A riportot Pók Tímea készítette

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

 

 
         

 

Kapcsolat

   +3620 384 6658  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   ||

  Impresszum 

Oldaltérkép  |

 Adatkezelés |