Arcképcsarnok
Zernovácz
Erzsébet
a Főnix Színházi
Műhely társulatának tagja
Kedves Nézőnk!
Szeretnénk jobban megismertetni a társulat színészeit
Önnel, közelebb hozni egymáshoz nézőt és színészt,
színházi embert. Ezért januártól Önnek is lehetősége
nyílik arra, hogy kérdésével jelen legyen az
Arcképcsarnok-ban. Az Arcképcsarnok riportja végén
megjelenik majd, ki a következő hónap kérdezettje, s a
fonixmuhely@gmail.com e-mail címen Ön is felteheti
kérdését. Ezúttal a riporter Pók Tímea, s néhány
kérdéssel megjelentek a társulat tagjai is.
Mikor
döntöttél úgy, hogy színésznő akarsz lenni? (Bakos
Panna)
Én nem
emlékszem arra a pillanatra. Talán nem is volt, sőt,
sohasem mertem kimondani, inkább csak vágytam
arra nagyon , hogy színész lehessek.
Mindig
irigyeltem azokat az embereket, akik tudatosan, már
fiatal koruktól kezdve készültek erre a pályára. Én nem
tartoztam közéjük.
Hogyan került az életedbe a színház, és mit jelent
Neked? (B.P.)
Az első
színházi élményem a nagymamámmal volt. Ő vitt el először
a Csipkerózsika című előadásra. Emlékszem, utána napokig
azt éreztem, hogy szerelmes vagyok az összes szereplőbe,
a díszletbe,a jelmezekbe, az ottani illatokba. Akkor még
nem gondoltam, hogy ez a megmagyarázhatatlan élmény az,
ami a későbbi életemet meghatározza.
Hol
kezdted a színészi pályát? (B.P.)
Soproni
vagyok, az ottani Petőfi Színházban szereztem az első
tapasztalásaimat. Rendszeres színházlátogató voltam,
mégis véletlenül kerültem oda. A 1996/97-es évadban
rendezett Incze József egy gyerekelőadást, ahova abból a
gimnáziumból válogattak szereplőket, amelyikbe én
is jártam . Miközben a darabot próbáltuk, a színházi
műhelyben a mesterség,- beszéd, és énekórákat
látogattuk. Később „felnőtt" előadásokban
statisztáltunk, és minden évben egy mesejátékot
játszottunk. Nagyon szép három év volt, aztán
felköltöztem Budapestre...
Hogyan jutottál el a
Főnix Drámastúdióba?
Egy
újsághirdetés útján.
Mit adott eddig az
életedhez a Főnix?
Azt,
hogy most itt vagyok, és azt csinálhatom, amit mindig
szerettem volna, a Főnix-nek köszönhetem.
Volt
szerencsém több olyan emberrel megismerkedni
(mesterségre tanítottak is), akiket én nagyra becsülök,
de Bicskei Tanár úr volt az, aki itt a mesterségórákon
és a próbákon megtanított "tisztán" látni, a színházról
alkotott képemet realizálni.
Tudom,
hogy soha nem tanulhatok eleget, és örülök annak, hogy
olyan emberekkel vagyok a Társulatban körülvéve,
akikben ez a tudásszomj ugyanúgy megvan.
Mi a legfontosabb célod
az életedben?
Nincs
egy legfontosabb célom, sok kis fontos célom van (mind
magánéleti, mind szakmai), és ha ezek együttesen
teljesülnének, akkor nagyon boldog ember lennék.
Színésznőnek tartod
Magad?
Amikor a
színházban, színpadon vagyok, vagy egy szerepre
készülök, akkor hiszem, hogy az vagyok. De nagyon hamar
"civil" tudok lenni, ha hétköznapi közegben,
szituációban mozgok.
Mi volt az
eddigi legkedvesebb szereped?
Mindig
az a legkedvesebb figura, akit a legközelebb bemutatóra
kerülő darabban játszom.
Van szerepálmod?
20 évvel
ezelőtt biztosan Csipkerózsika lett volna, vagy más
hasonló "királylányos", pozitív hősszerep :-), de ma
már örülök minden szerepnek, ami megtalál, mert
mindegyiktől kapok valamit, ami segít abban, hogy, - ha
lehet így fogalmazni -, a szakmai fejlődésemben egy
kicsit előbbre jussak. Minden szerephez fel kell nőni.
Van,
amelyikhez már sikerült (mint például a Piroska és
farkasból a Nyuszi :-)), van amelyikhez még nem.
Kivel játszanál a
legszívesebben együtt?
Aki a
szívemnek legkedvesebb lenne, vele már nem játszhatok
együtt soha. Ő a nagymamám volt, aki, ha a 30-as, 40-es
években játszott egy színtársulatban.
Sokat
nosztalgiázott, mesélt nekem azokról az időkről, mindig
áhitattal hallgattam, és most döbbentem csak rá,
mennyire boldog lennék, ha lett volna alkalmam egy
színpadon állni vele.
Még egy
titkos vágyam van: Édesapám unokatestvére színész.
Egyszer megnéztem a Csárdáskirálynő című operettfilmet,
amiben ő Bóni grófot játszotta. Szüleim tudnának
mesélni, mekkora hatással volt rám 12 éves
koromban, azóta szeretnék vele szerepelni, aminek nagyon
csekély esély van , hiszen ha jól tudom ő Ausztriában él
már, és talán vissza is vonult.
Mire készülsz? (Sződy
Szilárd)
Két új
bemutatóra készülünk. Az egyik (időrendi sorrendben) a
Kszanaksz című előadás, amit Bicskei Tanár úr, a másik
pedig a Beck-kettő-három című, amit Sződy Tanár úr
rendez. Két teljesen különböző karaktert próbálok,
mindegyik külön-külön nagy feladat számomra, hát még így
együtt :-), hálás vagyok mindkét szerepért, nagyon
motiválnak, rengeteg örömöt adnak.
Mit
jelent szerinted művésznek lenni?
Erről
egy részlet jutott eszembe egy gyerekdarabból, idézem:
„Mindig mindent csak artisztikusan... Mindig egy
lépéssel járj a föld fölött..." És maradj hű önmagadhoz.
Mi a feladata az
életünkben a művészetnek?
Nálam
sokkal okosabb és műveltebb emberek ezt biztos jobban
tudják. Sok embertől hallottam, hogy a művészetnek
értékközvetítő szerepe van.
Szerintem minden emberben ott vannak ezek az értékek,
csak néha emlékeztetni kell őket, és magunkat is erre,
nehogy ebben az „agyoncivilizált" világban
elfelejtődjön.
Optimista ember vagy?
Vannak
olyan helyzetek, amelyekben igen, de ugyanúgy tudok
pesszimista is lenni.
Melyek számodra a
legfontosabb értékek az életben?
Közhely
lesz, de így van: minden sikeres ember mögött áll, vagy
állnak valakik, aki/akik mellett érzelmi biztonságban
vagyunk. Ebből nyerünk erőt, energiát további céljaink
megvalósításához. Persze, ha egészséged nincs, semmid
sincs.
A riportot Pók Tímea
készítette
|