Hírlevél 2008. június

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

10 éves a Főnix!!!

     Főnix Művészeti Műhely 1998-2007    

    

Nyilvános vizsgák a Drámastúdióban

 

Játsszunk együtt a tűzzel!

 

Nyilvános vizsgák a FŐNIX Drámastúdióban

 

Közeledik a 2007-2008-as tanév vége. 2008. június 22-én 10 órakor kezdetét veszik a 2007-2008-as tanév vizsgái.

A Drámastúdió növendékei nyilvános vizsgák keretében tesznek bizonyságot mindarról, amit az év folyamán színészmesterségből és színjátékból, mozgásszínészetből, pantomimből és akrobatikából, zenés mesterségből és énekből, vagyis a szakmai tárgyakból megtanultak és használni kezdtek.

Igazi megmérettetés ez a - sokaknak első - találkozás a közönséggel.

Mert bár a nézőtérről ezúttal jószándékú figyelem kíséri lépéseiket, tanúságot kell tenniük arról is - hangjuk, beszédük, mozgásuk képzettségén, gondolataik, érzelmeik és ösztönviláguk kifejezőképességén túl -, hogy megvan-e bennük az a többlet, mely különbséget tesz színész és színész között is: van-e mondanivalójuk, véleményük, üzenetük a világnak, s mindez - a szerepek, jellemek nyújtotta lehetőségeken belül maradva - eljut-e a nézőhöz.

A vizsga idén is sokszínű és érdekes lesz, s most is arra kérünk minden nézőnket, aki megtisztel jelenlétével, hogy ne csak a rokoni-baráti jóindulat szűrőjén át nézze a színdarabokat, darabrészleteket, etűdöket és produkciókat, de segítse véleményével munkánkat: vajon megállják-e majd helyüket a jövő színészei a színházi közönség, az "ezerfejű cézár" figyelmének kereszttüzében is.

A vizsgák helyszíne a Vasas Művelődési Ház (Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.).

 

A vizsgák nyilvánosak és ingyenesek, sem a nézők számára belépődíj, sem a növendékek részére vizsgadíj nincs.

 

A vizsganap programja:

 

10.00 Csőrikék színjáték rendező-tanár: Kőszáli Ibolya

La Fontaine: A tücsök és a hangya

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

 

10.30 Fiókák színészet rendező-tanár: Kőszáli Ibolya

Molière: Tudós nők (I. felvonás, részletek)

 

10.40 Csőrikék tánc-akrobatika rendező-tanár: Tiborcz Mónika

Florencia (Virágocskák)

 

10.50 Fiókák színészet rendező-tanár: Kőszáli Ibolya

Molière: Tudós nők (II. felvonás, részletek)

 

11.10 Csőrikék színjáték rendező-tanár: Kőszáli Ibolya

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

 

11.40 II. évfolyam színészmesterség rendező-tanár: Bicskei Kiss László

Marc Camoletti: Boldog születésnapot! vígjáték

 

13.20 szünet

 

13.30 I. évfolyam színészmesterség Osztályvezető tanár: Bicskei Kiss László

Mozaikkockák

 

14.00 II.-III. évfolyam mozgásszínészet rendező-tanár:  Atlasz Gábor

A fotósnál – 20 éves találkozó

 

14.15 Fiókák mozgásszínészet rendező-tanár: Atlasz Gábor

Drámát! A királynő parancsára!

 

14.25 II.-III. évfolyam színészmesterség. rendező-tanár: Sződy Szilárd

Molière: Sganarelle, avagy a képzelt szarvak

 

15.45 Fiókák színészet rendező-tanár: Kőszáli Ibolya

Molière: Tartuffe (II. felvonás, részletek)

 

15.55 szünet

 

16.05 II. évfolyam színészmesterség. rendező-tanár: Bicskei Kiss László

Marc Camoletti: Boldog születésnapot! vígjáték

 

17.45 szünet

 

17.55 I.-II.-III. évfolyam, Fiókák zenés mesterség rendező-tanár: Udvarias Katalin korrepetitor-zongorakísérő: Tóth Tamás

Párosan szép az élet!

 

18.25 Fiókák színészet rendező-tanár: Kőszáli Ibolya

August Strindberg: Az erősebb

 

18.40 I. évfolyam akrobatika rendező-tanár: Hajagos László

 

18.50 szünet

 

19.00 III. évfolyam színészmesterség rendező-tanár: Bicskei Kiss László

A vizsga megtekintését 18 éven felüli vendégeinknek ajánljuk!

Kornis Mihály: Körmagyar

 

22.30 oklevélosztás, a vizsga zárása

 

Felvételi meghallgatások szeptemberre

a felnőttek (18-26 év) I. évfolyamába

 

Információ a felvételi meghallgatásokról: Bicskei Kiss László 0620-384-6658

 

A Főnix Drámastúdió az a színiiskola, ahol a kiváló eredménnyel végzett növendékek szerepekhez, szerződéshez juthatnak a Főnix Színházi Műhely társulatában. (lásd: Színházi Műhely/Társulat; Színházi Műhely/Előadások; Színházi Műhely-Aktuális).

Helyszín: Vasas Művelődési Ház Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

 

Követelmény: legalább öt, fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül

 

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

 

 

Felvételi meghallgatások 14-17 éves jelentkezők számára!

 

A Fiókák osztálya felvételt hirdet középiskolás korú, a színjáték, a színház iránt érdeklődő tehetséges fiatalok számára.

 

Helyszín: Vasas Művelődési Ház Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

További információ: 0620-384-6658

Követelmény: legalább öt, fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül

 

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

 

Ismét elindul a Főnix Drámastúdióban a Csőrikék osztálya 6-13 éves jelentkezők számára!

(akik szeretnék megtenni első, játékos lépéseiket a színjáték, a színészet útján)

 

Felvételi meghallgatások: minden szombaton és vasárnap 10 órakor (előzetes bejelentkezés alapján)

 

Az órák időpontjai: péntek 15 órától 19 óra 30-ig

Helyszín: Vasas Művelődési Ház Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

 

További információ: 0620-384-6658

 

 

 

Színházi évadzárás

 

2008. június 6-án, a Száll a perc… előadással lezárul a 2007-2008-as színházi évad is. Álljon itt – minden egyéb értékelés vagy statisztika helyett –,

milyen előadásokat játszottunk az évadban:

 

Hubay Miklós: Lélegzetvisszafojtva;

Karinthy Frigyes: Hogy kell bánni a férfiakkal? Hogy kell bánni a nőkkel?;

Kiss József: Az angyalok nem sírnak;

Száll a perc…;

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde;

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi;

Weisz Ildikó: Hogy kell várni a Mikulást?;

Profán Betlehem;

Piroska és a farkas;

A Négyszögletű Kerek Erdő meséi;

 

…és hol?

 

Budapesten

az RS9 Színházban,

a Nelson Café-ban,

a Rátkai Klub-ban,

a Törekvés Művelődési Központban,

 

vidéken pedig

Szentes, Dömsöd, Szentendre, Esztergom, Szentgotthárd, Almásfüzitő, Áporka, Tatabánya, Nagykőrös, Gyöngyös, Kecel, Békés, Tata, Törökbálint, Devecser, Maglód, Albertirsa, Jászkisér, Túrkeve városok színpadain.

 

Összesen 77-szer léptünk közönség elé.

 

Pályázat! - Eredményhirdetés

 

A Főnix Filmes Műhely márciusban forgatókönyvírói pályázatot hirdetett.

Megszületett a végeredmény. A beérkezett munkák közül a zsűri végül kettőt talált forgatásra érettnek.

A két könyv (szigorúan lovagiassági sorrendben):

Fábián Ágnes: Business-Noir

Baku György: Mellékes

 

A Főnix Művészeti Műhely a két forgatókönyvből a következő évadban - Makray Gábor vezetésével - filmet készít, és bemutatja azokat.

 

Gratulálunk a nyerteseknek!

 

 

 

Felhívás!

 

A Főnix Színházi Műhely működésének 10. évében lehetetlen helyzetbe került.

A Gutenberg Művelődési Otthon bezárása után a társulat próbahely nélkül maradt, s alkalmi helyszíneken dolgozva működik az évad kezdete óta.

Kérünk minden művészetpártolót, mecénást, támogatót és színházbarátot,

intézményt akár vagy magánszemélyt,

segítsen!

Segítse, ha teheti, alkalmas próbahellyel a Főnix Színházi Műhely működését, hogy 31. bemutatónk megszülethessék!

 

Köszönet, ha elolvasta kérésünket,

köszönet, ha gondolkodott rajta,

köszönet érte, ha tett valamit.

Bicskei Kiss László

a Főnix alapítója

20-384-6658

 

Arcképcsarnok

Atlasz Gábor

 

A Főnix Drámastúdió mozgásszínészet-tanára, a Nyári Kurzusok egyik irányítója, alkotója. Igazi reneszánsz egyéniség. Tanár a Képzőművészeti Egyetemen, a XII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé fődíjasa, képei országszerte láthatók, elismert pantomimművész, tanít mozgásszínészetet, pantomimet, rendez és játszik színházi előadást, 42 évesen szaltót ugrik, hogy megmutassa növendéknek vagy színésznek, mire gondolt, s ha hangszer kerül a keze ügyébe, pillanatokon belül zene születik. Bár írásait még nem olvashattuk, feltételezem, tőle ez a terület sem idegen. Emblematikus személyiség - nem a XXI. századé, nem a Főnix-é, hanem a szuverén, örök alkotó, elmélyült és mégis reális művész mintájáé.

fotó: Atlasz Barnabás

 

Milyen jövője van egy univerzális művésznek egy egyre specializáltabb világban? Te a jövő vagy, vagy az anakronizmus?

Ez a vagy jövő, vagy anakronizmus kategória túlzottan szélsőséges értékek. Muszáj árnyalni. A világ változó felszínével igyekszem természetesen nem foglalkozni. Az embernek legkésőbb kamaszkora táján döntenie kell saját sorsáról, mindannyiunknak szakmát, vagy hívatást kell választanunk, mégpedig tapasztalatlanul, rendszerint életünk elején. Amellé a dolog mellé kell állnom, amelyről eldöntöttem, hogy ráteszem az életem. Innentől én döntök a jövőről, én vagyok a történelem, ahogy minden másik ember is az. Nem hiszem, hogy egy kívülről jövő korszakosnak látszó parancs engem meghatározhat. Arról nem tehetek, hogy az univerzálisban a teljességet keresem, miközben a specializációnak van itt hisztérikusan az ideje és ez utóbbinak köszönhetően egyre betegebb a világ. Átjárás nélkül képtelenség a részproblémákat egész-ségesen megoldani. Ha elhisszük, hogy csak a specialistáké a világ, akkor a világ oly mértékben megbetegszik, hogy akkor már csak az egészre rálátni képes emberekben bízhatunk.

Van elsődleges kifejezésformád?

Ha műfajokra gondolsz, akkor van: mindig a téma határozza meg. Mozgásszínház, festészet, muzsika, mindig a tartalom hívja elő, hogy melyikhez nyúlok, ezért illik törekedni mélyen szerteágazónak lenni ezen a pályán. Vannak témák, amelyek megkövetelik, hogy finomabban tudjak az anyaghoz nyúlni.

Többfelé is tanítasz. Lehet a művészetet tanítani?

A kollégák azt szokták mondani, hogy a mesterséget lehet tanítani, és hogy azt nagyon kell is. A művészet pedig esetleg megjön a sok gyakorlással, a nagy mennyiség után, legalább is akkor és csak is akkor van ennek esélye.

De az a ritka mágikus pillanat, amikor megjön, az mindig a személytől függ. Abban a pillanatban megsokszorozódik a felelősség és „eltörpül” a mesterség. Lásd Csontváry Kosztka Tivadar elrajzoltnak tűnő figurái, vagy Jeles András darabjaiban az utcáról behívott ösztönös szereplők, olyan érzésünk támad őket nézve, mint ha ma kezdtek volna hívatásukkal foglalkozni, netán naivak lennének, miközben mégis óriási hatást képesek ránk gyakorolni és mélyről szólnak. Nem lehet kategorikusan kijelenteni valamit, az arány, az arányérzék dönti el a dolgok erejét és finomságát.

Az én mestereim, színházi és képzőművész egyaránt, akkor teremtették a legszerencsésebb pillanatokat, amikor úgy csináltak mintha hagynának, és hagytak is... Úgy tanítottak, hogy megerősítették azt, ami a saját arcélemhez volt való, és gyengítették, amihez nagy valószínűséggel nem volt annyi közöm. Ez a folyamat még mindig nincs kész. Innen-onnan tanulunk. Kacsintgatunk jobbra-balra nagy elődökhöz és kortársakhoz. Ez először tanulófolyamat, később már bátortalanság az alkotó ember részéről, mert az őszinte hang az originalitásban, az eredetiségben rejlik, és igazán csak erre az újra kíváncsi a világ. Az új mindig az eredetiben van.

Amikor a turista ide jön Magyarországra, akkor nem a McDonald's-ra kíváncsi, vagy a nyugati országok árnyékát csapkodó kortárs művészetre. Ugyanazt láthatja ma már a Velencei Biennálén is, mint itt a galériáinkban. „Aki ide jön, az ennek a földnek az ízére kíváncsi.” Ez Tóth Menyhért festő egyik szép megállapítása volt.

Változó világ változó alkotójaként milyen értékpontokat lenne kár engedni eltűnni a világból? Mi fontos számodra?

Folytatnám az előzőeket: az eredet és a hely. Fontos a hely szellemének őrzése. Ez lehet geológiai, vallásos, szakrális, biológiai vagy kulturális, ha ezt nem védjük, akkor beáll a közöny és az unalom és halálosan nyugodt, hamuszürke lesz minden. Ma már megmosolyogják és paposnak tartják, ha valaki ki meri ejteni a száján, hogy erkölcs vagy etika. Eszükbe sem jut az embereknek, hogy ezzel a hisztérikus élettempóval is valójában - ha ösztönösen is -, de a letisztulást keresi mindenki. Mindenki szeretne valahogy megnyugodni és megállapodni, csak hát az a gond, hogy ide nem az egyre gyorsuló, hanem a lassú út visz. A szokatlanul lassú, egyre lassabb és végtelenül aktív út, ami belső építkezéssel telik. Ma forradalmár az, aki a hisztéria ellen megy. Avíttnak vagy porosnak gondolják, esetleg ki is közösítik, vagy csak egyszerűen elfelejtik, ha valaki nem vesz részt a hisztérikus, eszement erőltetett rohanásban.

Számodra mi a legmagasabb erkölcs?

Inkább idéznék még egy Tóth Menyhért gondolatot: „Az, hogy létezik az erkölcs, maga a fogalom, az kozmikus parancs.”

Ezt be nem tartani, fel nem fogni életünk során, még ha tudatlan is valaki, a legnagyobb bűn.

Muszáj ilyen nagy szavakkal beszélnem, mert nagy a baj. Szokás mondani, hogy süllyed a hajó, de tudomást sem véve róla lakkozzuk a Titanic korlátait. Noét is bolondnak nézték.

A legmagasabb erkölcs része, hogy felismerjük annak fontosságát, hogy egymás mellé vagyunk rendelve, minden ember, állat és növény is. A földi élet ránk van bízva, és a felett létezik az égi, az isteni.

Amíg az isteni élet a hétköznapin túl be nem lép az átváltozás, a halál által, addig egymás között vagyunk kénytelenek megélni az istenit. Valaki ezt gondviselésnek hívja, véletlennek vagy szerencsének, de az nem változtat a lényegen, hogy ezt egymás között kell játszanunk. A másik dimenzióban majd játszunk függőlegesen, fölfelé, amikor elérkezünk a kapuhoz, de addig senki ne képzelje önmagát a másik fölé, mert abban a percben lecsúszik az alá, aki felé önmagát helyezte. Az összes Shakespeare királydráma is erről szól. Minél magasabban vagy, annál inkább vakulsz, annál intenzívebben kísértenek meg, annál inkább szükséged lesz az alázatra, mert e nélkül már buksz is.

Színészmesterséggel foglalkozó iskolák között miért pont a Főnix Drámastúdió mellett tetted le a voksodat? Miben különbözik ez az iskola a többitől?

Mert az iskolát vezető meghívó személynek tetszett a „hangja”.

A Drámastúdió a nevelésben is harcol a fejét mindenütt felütő felületesség ellen. Az más kérdés, hogy erre nagyon kevés időnk jut. A fiatalok egyidőben egyre több dologgal kényszerülnek foglalkozni, így egyre kevesebb idejük és esélyük van az elmélyülésre.

2001 óta tanítasz itt. Milyen eredményét látod a munkádnak?

Számomra már az is eredmény, hogy sikerül a növendékeket „bebolondítani", azért a jelenetért, amiről éppen szó van. Sikerélmény számomra az is, hogy nem nagyon kérdezik meg egy- két évvel a tanulmányaik befejezése után, hogy miért van szüksége a prózistának mozgásszínészet tanulására. Az nagyon jó dolog, hogy megértik, vers nélkül nincs mozgásszínész és színészi testtudat nélkül sincs szöveges előadás. Különben hogyan várhatnám el egy költőtől, hogy megértsen egy mozgásszínházi előadást, és fordítva. Az átjárásra nagyon nagy szükség van.

Milyen jövője lehet ma egy független színháznak, amikor az állami elvonások a művészetet sújtják a leginkább, s a mecenatúra még gyerekcipőben sem jár?

A jövője továbbra is: a teher alatt nő a pálma, na mindaddig, amíg meg nem fojtja.

A színházcsinálóknak sokkal erősebben és konkrétabban kell megértetnie a kultúra támogatásáért felelősökkel, hogy mikor áll be tarthatatlanul, igazi kultúra és Jó Művészet nélkül a túlterhelt állapot. Az se jó persze, ha valaki túl van támogatva... ahhoz, hogy a túlzott támogatás, ami jelen esetben nem nagyon fenyeget bennünket, magyar alkotóművészeket, ne kezdje ki az alkotó alázatát, Michelangelonak kell lenni. Dúsgazdag emberként ő kutyabőr csizmában, bőr kezeslábas ruhában, tetőtől talpig kőporosan járkált a pápai udvarban. Bőrruháját a megállás nélküli munkának köszönhetően évekig nem volt hajlandó levenni, babonából sem. Ő még ügyelt arra, hogy el ne szálljon a feje... Fókuszált a céljára és intenzíven kézben tartotta a motivációját. Állítólag a munka végeztével a külső hámréteggel együtt tudta csak levenni a ruháját. Nem művészi allűrből, vagy mert lusta, rendetlen, piszokmániás lett volna, őt kivételesen foglalta le az égből parancsolt, ihletett munka és nem ért rá elszórakozni vagyonkáját...

Milyen színház a Főnix Színházi Műhely?

Az a színház, aminek az alapjait a növendékei jelentik, ami képes volt túlnőni vizsgaelőadásain és folyamatos kiteljesedéssel halad olyan megszólalás felé, ami a közönséget nem az újabbnál újabb, csillogó formai megoldásaival csábítja be, a biztos siker reményében, hanem makacs korszerűtlenséggel bízik abban, hogy a nézőben még megmaradt valami kis szikrányi érdeklődés a mindenkor örök mondanivalók után. Nagyon nehéz út, mert az eszköztelenség, a formai letisztultság, az egyszerűen kimondott dolgok a művész legnehezebb megnyilvánulási formáit jelentik és sok kísérlet kell, hogy megelőzze.

A Főnix növendékein érezhető, hogy egy idő után, talán a hely szelleme miatt is, maguk is küzdeni kezdenek a sekélyesség ellen. Egy fiatal színésznek nem lehet könnyű összeegyeztetni a divatot a kortalan művészettel, hiszen a kor zsezsegésébe is tudnia kell beleidomulni, és gondolnia kell az egyszerűbb nézőrétegekre is. Tudnia kell szót érteni a kifinomultabb nézőkkel, az újszerű - trendi formákban jártas és örök értékeket szerető nézőkkel is.

Szerinted a romló anyagi körülmények okozzák-e az elmaradó kőszínházi előadásokat, vagy a távolmaradásával nyilvánít véleményt a néző?

Azt látom, hogy a művészeti ágak között a mozi és a zene mellett, a színháznak is meg van a közönsége, kedvelt a műfajok között, de igazán nem ártana néha igazi pénzekkel is dolgozni, mert ha az anyagi helyzet nem változik, akkor soha nem leszünk képesek akár nemzetközi fesztiválokon is versenyezni. Ha Baumgartner Zsolt nevezni tudott a Forma 1-re, akkor miért nem lehet befektetni legalább ekkora értékben a művészeti tehetségekbe is? Hogy nem jön vissza a pénz, mert nagyobb cirkusz az elektromos istálló? Akkor mit szólnak majd egy ország kultúrájáról, tehát országunkról és arról a magyar művészről, aki netán épp külföldön tartózkodik és művészeti produkciójával sok millió embert képvisel? Itt már mindennek és mindenkinek designer-managerek által segített megjelenése van, csak a komoly műhelymunkát végző, és ennélfogva saját magát szervezni képtelen alkotóművésznek nincs. A húsz év alatt már sok volt szocialista országban is rájöttek arra, hogy az innováció leginkább a kultúrában kell. Aki ténylegesen dolgozik, annak jár is, és egyre inkább jut is, legalább is néhány környező országban. Erre addig van szükség, amíg a mecenatúra magas színvonalon ki nem alakul, addig az állam dolga, az eladott színházjegyekből soha nem tellett a fűtésre és a díszletekre is. Azt mindig a közösből fizették, mert a színház korában is a hétköznapi néző és az állam közös ügye volt.

Mit tehet a XXI. században egy több műfajt, nehéz utat választó alkotó, mit tehet általában a művész a média-irányította sztárkultusz áradatával szemben?

Meg kell próbálnia leplezni a diktálni akaró médiákat, és figyelmet kell terelnie a mindig is igaznak mondott értékekre. Le kell leplezni a maga eszközeivel az áradó silányságokat, még ha fáj is, és fel kell mutatni a mindig is aktuális, időtlen egyetemes értékeket, ilyen nagy dolgokat kell művelnie.

Mennyire vannak jelen az életedben a gyerekkori álmaid?

Születésem helyszínére sűrűn visszamegyek. Ezt általában talán időskorban szokták az emberek, de ott vannak az erős és élő álmaim. A legnagyobb álmaimat ott kaptam, megmaradtak és a mai napig életben tartanak.

Mivel töltődsz fel? Mi jelent számodra igazi kikapcsolódást?

Például a család. Sokat megyünk kirándulni együtt. Öröm menni, nézni, kimozdulni és örülni a hazatérésnek. A munka is feltölt, mert az egy játék, még ha néha bele is pusztulok.

Vannak olyan emberek, akik folyamatosan inspirálnak?

Igen vannak. Ez az ember lehet a szomszéd is éppúgy, mint a kolléga, de közös is van bennük, ők azok az emberek, akik direkt, vagy indirekt módon is minőségre kényszerítenek. A hülyeség is el tudja indítani az embert, csak indítsa el a gondolkodásomat, ettől válik akárki kulcsfigurává ebben a kérdésben.

Számodra mi jelenti, mi jelentené a teljes elégedettséget?

Nem tudom... Majd a végén megtudom.

Szerinted egy alkotóművésznek az embertársait az élet elfogadására, vagy a cselekvő változtatásra kell inspirálnia?

Mind a kettő igaz. A helyes látáshoz szükséges bölcsesség az mindig megfoghatatlan és kicsúszik a kezeink közül. Nem lehet soha megoldóképletekkel a nevén nevezni. Résen kell lenni, frissnek kell maradni. Van amit meg kell tartani és továbbadni, és vannak dolgok, amiket a lehetetlent megpróbálva is, de meg kell változtatni.

Nem mindegy, hogy ezt ki és mivel kapcsolatban dönti el. Kérdés, hogy az illető éretten és felelősen tud-e dönteni. Az alkotó embernek is és tanárnak is egyszerre dolga, hogy elgondolkoztasson, és hogy megmondja, mi a rossz és mi a jó, ezek az értékek soha sem voltak szabadon kezelhető minőségek.

Mi az a tulajdonság, amit nagyon értékelsz magadban vagy másban?

Talán a jó ügyért való lelkesedést.

 

A riportot Pók Tímea készítette

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |