Hírlevél 2008. december

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

Angelo Longoni-Madách Imre-

Hubay Miklós: Kszanaksz

Bemutató!

december 10. 19 óra

RS9 Színház

 

IX. Főnix-Karácsony 2008.

december 21. 11 óra

Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza

 

Közeledik a Karácsony

 

 Közeledik a Karácsony.

 

Aldous Huxley azt írja Visszatérés A Szép Új Világhoz című művében, mikor szembeállítja az orwell-i (1984), keleti típusú társadalmakat a „szép új világ”-féle, nyugati, fogyasztói társadalommal, hogy könnyű küzdeni egy kommunista-szocialista diktatúrában az elnyomás ellen, hiszen világosak a frontok, minden szinte fekete-fehér, és majdnem lehetetlen a fogyasztói társadalom diktatúrája ellen, mert ha bármiért vagy bármi ellen, ami sérti a kereskedő-hatalom érdekeit, felemelné valaki a szavát, e hatalom haszonélvezői, s a mögöttük álló konzumidiótává butított tömegek azonnal felhorgadnak: azt akarod elvenni tőlünk, ami jó van az életünkben? A kényelmet, a „civilizáció áldásait”, a szabadságot, hogy dönthetünk két mosópor/autó/bank között?

 

Közeledik a Karácsony, amikor minden évben hisztériává változik a fogyasztás, amikor a tévé már novemberben közli, mely termék lesz a sláger, végszót adva nekünk, fogyasztóknak a kötelező ajándékozásra, amikor nyílt agresszióvá emelkedik a villamoson a hétköznapi bosszúság, amikor a szerzés mámora felülbírálja bennünk az embert.

 

Közeledik a Karácsony, a Nagy Ajándékozás Ünnepe. Még érezzük a kötelességét-felelősségét annak, amit kétezer éve ránk rótt valaki, aki valóban Isten fia lehetett, hiszen ember ekkora munkát még nem végzett az emberiségen, az emberiségért: kiterjesztette a nem csak érzelmi szeretet kötelességét és felelősségét az egész emberiségre. Hiszek abban, hogy ez nem csupán egy transzcendens esemény evilági megnyilvánulása volt, hanem elengedhetetlenül fontos része az emberiség felnövésének, evolúciójának. Ma mégis maszkká változni látszik, ami két évezrede igyekszik belopózni tudatunkba: a másért cselekvő ember lelki magasabbrendűsége a csak önmagát és „tulajdonát” képviselő, önérdek-vezérelte embernél sokfelé már nem érték. A „törődj magaddal” győzni látszik. Az ajándék soppingolássá lényegül. Az öröm szórakozássá. A kikapcsolódás bulivá.

 

Na jó, de mit tehet az ember, ha nem akarja e marketing-karácsonyt? Nem tudom. Hiszen én is megveszem minden évben az aktuális praktikust vagy szellemest, mert ebben az örök „havazásban” kiválóan pótolják az igazi figyelmet. Sokszor adok figyelmességet figyelem helyett. De azért törekszem rá, ne így legyen. Ahogy Ovidius mondta: Ha hiányzik is erőnk, az akarat dicséretes. Jó kis felmentést adok ezzel magamnak, pedig színész vagyok, tudom, mi különböztet meg szereplőt (sztárt) színésztől: az első megmutatja magát, a második odaadja. Színpadon mindent megteszek azért, hogy a néző figyelmét a színész lobogásával viszonozzam. Tanárként, hogy erre neveljem a növendékeket. A FŐNIX-Karácsony, az évenkénti, Szenteste előtti utolsó vasárnapon erről szól: színinövendékek és a társulat színészei azt adják a színpadról szeretteiknek a nézőtéren, amit szívből, tiszta szándékkal adhatnak, a játékukat (a FŐNIX-Karácsony egyébként minden érdeklődő számára nyitott, és belépődíj-mentes). Többen felfedezték már ezeken a karácsony-vasárnapokon, hogy üzenete van annak a pár órának, olyasmi, amit régen tudtak az emberek, s talán ma sem idegen: ha szeretsz valakit, azt add neki, amit te is szeretsz (nem plazmatévére gondoltam). Adjunk egymásnak figyelmet, időt, tisztességet és gondosságot.

 

Akkor talán lehet Karácsony a nyár közepén is.

 

Bicskei Kiss László

színész, rendező

a Magyar Kultúra Lovagja

 

Színházi Műhely

 

Decemberi ajánlatunk 

 

 - Ünnepeljük a Karácsonyt, búcsúzzunk az esztendőtől!

 

Ha méltó ajándékkal akarja meglepni szeretteit, barátait,

ajándékozzon színházjegyet!

december 28-án, az Aranytíz Teátrumban (Bp. V., Arany J. u. 10.) este 7 órakor:

 

Wass Albert: A funtineli boszorkány dráma két felvonásban.

 

A naptári év utolsó előadása,

a Karácsony tiszteletére s az Óév búcsúztatójaként.

 

Jegyrendelés elővételben telefonon a
06-20-384-6658

06-30-248-3756

vagy Interneten a 

fonixmuhely@gmail.com
címen.
A jegyár 2.000.- Ft.

 

- IX. Főnix-Karácsony 2008.

 

A FŐNIX-Karácsony a FŐNIX Művészeti Műhely ünnep-köszöntő ünnepe, hagyományosan a szenteste előtti utolsó vasárnapon. Az esemény egyben a Főnix Drámastúdió színiiskolásainak félévi vizsgája, de minden alkalommal színpadra lépnek a társulat színészei is.

 

A FŐNIX-Karácsony ingyenes, szeretettel látunk minden érdeklődőt, barátot, nézőt

 

2008. december 21-én, vasárnap délelőtt 11 órakor

 

a Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza (Bp. VIII., Kőfaragó u. 12.) színháztermében.

 

Arcképcsarnok

Jelényi László

 

Jelényi László, vagy ahogy megismertük, John,

a Főnix Színházi Műhely társulatának Baráti Köréhez tartozik. Személyisége, vagánysága, mértéktartó és mértékadó véleménye rövid idő alatt fontos részévé vált színházi műhelymunkánknak.

 

Kedves Nézőnk!
Szeretnénk jobban megismertetni a társulat színészeit Önnel, közelebb hozni egymáshoz nézőt és színészt, színházi embert. Ezért januártól Önnek is lehetősége nyílik arra, hogy kérdésével jelen legyen az Arcképcsarnok-ban. Az Arcképcsarnok riportja végén megjelenik majd, ki a következő hónap kérdezettje, s a fonixmuhely@gmail.com e-mail címen Ön is felteheti kérdését. Ezúttal a riporter Pók Tímea, s néhány kérdéssel megjelentek a társulat tagjai is.
 

 

Milyen szerepet játszik az életedben a művészet?

Alapvetőt. Az igazi művészet – legyen az színház, film, festmény, építészet, regény, vers – értéket közvetít, az emberről tanít vagy épp okulásként szolgál. Egy gondolatból, érzésből, valami lényegi dolog megtapasztalásából fakad és azt kifejezi, üzen, gondolkodtat, túl láttat önmagán, és mindezt úgy teszi, hogy közben gyönyörködtet is.


Mindig szerettél színházba járni?

Igen. Már gyermekkoromban is sokat vittek színházba szüleim. Ennek oka talán az is, hogy édesanyám sokáig játszott és rendezett is amatőrként. Az amatőr időszak után indult volna a hivatásos pályája is, ugyanis a Színművészeti Főiskola rendezői szakára felvételt nyert, de már nem kezdte el, mert a családot választotta, aminek húgommal együtt én is gyümölcse volnék  J.

Van kedvenc színészed, színésznőd?

Eric Roberts és Jessica Simpson. … A viccet félre téve: Anthony Hopkins, Sinkovits Imre, Christopher Walken, Forest Whitaker, (és még Robert de Niro, Al Pacino, Morgan Freeman) is. A kedvenc színésznőm? Hm. Ő még nem tartja magát színésznek, így róla hiába mondanék bármit is, de rajta kívül Meryl Streep-et az életvitele miatt (természetesen nagyszerű színésznő is), Holly Hunter-t pedig a játéka miatt szeretem.

El tudod képzelni magadról, hogy szerepelj egy színházi előadásban?

Persze. Igazán szívesen tenném is. De hát mi sülne ki belőle?...
J

Milyennek látod a Főnix Művészeti Műhely, a drámastúdió és a társulat előadásait?

Jó ideje ismerem a társulatot. Ez öröm! és megtiszteltetés! számomra. Azonban ez egyfelől elfogulttá is tesz. Másfelől pedig érdekes és gondolatébresztő is látni kiből „ki” lesz a színpadon, és hogyan lesz „azzá”. Csodálom, hogy egy-egy szerep nem „ráerőszakolódik”, hanem megszületik a színészekben. Amit pedig különösen becsülök a társulatban, hogy egyfelől valóban értéket közvetít, - az én olvasatomban ez azt jelent, hogy betölti feladatát -, másfelől pedig emberi marad mind színpadon, mind a színház folyosóján. Ezt jó látni. De Pély Barna szavaival élve nem akarok szakmázni, mert nem értek hozzá (ezt már én mondom). … De ezzel talán mindent elmondok: egy-egy előadást 10-15-ször is láttam, és újból és újból elgondolkodtat, mert maga a játék mond újat!

Közölhető-e a hivatásod? Ha igen, hogy jön össze a két ház, az egyház és a színház? (BKL)

Ha már így felmerült ez a kérdés, akkor: persze, közölhető.
J
Bennem fel sem merül a kérdés, hogy esetleg „ne jönne össze”. Ha mindkét „ház” betölti a küldetését, mindamellett, hogy más-más értéket közvetít, van rengeteg átfedés is, ezen értékek, üzenetek között. Sőt, mióta a társulatot ismerem, rengeteg közös vonást fedezek fel egy-egy szerep és egy-egy szószéki beszéd megszületésének folyamata között. Egyébként pedig egy lelkész szinte minden esetben kultúra, művészet és ezen belül színházkedvelő ember. Talán nem véletlen.

2o.ooo éve mást jelentett a téli napforduló ünnepe. 2.000 éve, Jézus óta is mást jelent, s ma?
Nem üresedett ki az ünnep? Nincs múlóban a jézusi üzenet? (BKL)

Amikor a világ egy részén a téli napfordulót ünnepelték, a világ egy másik részén az Istent imádták, ugyanúgy, mint 2.000 éve vagy ma is. Itt és ma valóban sokaknak mást jelent a karácsony (aminek ideje egybeesik a téli napfordulóval), de a világ más részein pedig egyre több embernek többet jelent: Jézus e világra való eljöttét. Egyet tudok: ha a világon már egyetlen ember sem lenne, aki benne hinne, akkor sem lenne okunk megijedni, mert ettől az Isten még él, és képes megszólítani bárkit. Maga az ünnep egyébként nem üresedett ki, csak sokan nem ragadják meg. Ebből pedig nem az következik, hogy múlóban lenne a jézusi üzenet. Elég csak elgondolkodni azon, hány boldog embert ismerünk környezetünkben. Éppen, hogy egyre aktuálisabb, sőt olykor már égetően aktuális az üzenete. A színház üzenetét sem hallják meg mindig. Sajnos. De ettől még érvényes.

Mit jelent a szeretet? A valláshoz tudjuk van köze, és a színházhoz? (BKL)

Sok mindent mondunk szeretetnek. Azt is, ha pusztán ízlik valami (pl. szeretem a hamburgert, pedig meg sem kérdeztem kér-e ketchup-ot magára). Épp ezért aktuális a jézusi üzenet. A szeretet leegyszerűsítve: a másik ember szükségleteinek a betöltése. Ő azt a szeretet-et tárta elénk, ami nem azt nézi miért jó nekem a másik, hanem én hogyan lehetek jó számára. Ami nemcsak azt nézi mit érdemel a másik, hanem mire van szüksége. Ami nem úgy néz ki, hogy: szeretlek, mert… hanem: szeretlek és pont. Vagyis: nem magamat szeretem a másikon keresztül, hanem ő a cél, akiért áldozatot is kész hozni és amelyet nem a hangulat határoz meg, hanem dönt és elmegy a végsőkig. (Sokszortöbb köze van az akarathoz, mint az érzésekhez) Ami miközben elfogad, nagyon is jól látja a másik hibáit is, de nem annyiban merül ki, hogy: inkább a hibáit átfestem valami széppé; és nem annyiban, hogy: szeretlek, ha megváltozol; hanem: szeretlek, hogy változhass. Persze, ez így szépen hangzik. De nem ez hiányzik épp? Természetesen ez így tiszta formában csak nála valósult meg (egy másik ünnepre utalok: miközben megölik, ő még mindig azokat félti és azoknak a szívére igyekszik hatni, akik épp felszögelik a keresztre). Nem hiszem, hogy ez így tiszta formában bármelyikünk életében megvalósulna. De szerintem nem mindegy, hogy mennyit tanulunk meg ebből Őtőle.
A szeretet adni akar, és nem úgy, hogy közben elvesz valamit. A hithez is és a színházhoz is van köze, feltéve, ha a hit és a színház is betölti a maga szerepét. A hit gyakorlásával és a művészet megélésével is igen kritikus vagyok. Ha a hit önmagáért valóvá válik, az már az ember kárára történik, és akkor célttévesztetté lesz, mert a cél az ember lenne. A színház is, amikor értékes üzenetet közvetít az embernek, hogy az ember emberebbé váljon, de ha közben a maga emberségét veszíti el, számomra hiteltelenné válik.

Valóban pap a színész?

Szerintem nem az. Ha a színész pap lenne, az azt jelentené, hogy amit közöl és akinek a szolgálatában áll, az isten. A lelkész sem színész. Sőt, a lelkész sem pap. Nem véletlen, hogy lelkésznek hívnak minket és nem papnak. A pap szó azt sejteti, mintha a státuszból eredne az alkalmasság is. Szerintem a lelkész is csak akkor töltheti be a feladatát, ha „vezetett” (útmutatást felismerő és azt komolyan vevő) ember. Ha pedig a küldetés és az útmutatás nem az Istentől jön vagy ha onnan jön is, de nem veszi komolyan, nem Őt követi, hát magát sem nevezheti sem papnak, sem lelkésznek. Hivatástudatot és erőt nem szeretnék egy hamis és csak vélt kiváltságos pozícióból meríteni, hanem az ember, ha felismerte a küldetését, végezze a dolgát hűséggel. Ez nehezebb. De több. És többre visz! De ez már egy másik téma.

Miért választja az ember a papi hivatást?

Hát, nem így születtem, nem is így nőttem fel. „Nyakon csíptek”, és egy másik útra „ragadtak” tovább. És jó ez így. Nagyon jó. … Egyébként nem tudom miért választja. Szerintem, ha valaki ezt a hivatást választja, nem jól teszi, mert képtelen betölteni. Azonban ha az Isten választja az embert erre a feladatra (még akkor is, ha az ember eleinte menekülne a feladat elől, bizony ám), akkor talán képes betölteni. A hivatás felismerése ugyanis önmagában még nem elég. Elengedhetetlen figyelni a hivatást adó, vagyis az elhívó (ige, cselekvést kifejező szó, tehát egy személyről beszélünk) vezetésére, hogy alkalmassá legyen azt betölteni, és hogy közben az élete többi területén is helytálljon, hogy a hivatást hitelesen végezhesse: ne csak beszéljen valamiről, hanem élje is azt. Egyébként hiteltelen, értelmetlen, nem tölti be feladatát.


Szerinted melyek a legfontosabb értékek az életben?

Család, a körülöttünk élő konkrét emberek, hivatás (vagyis megint csak a minket körülvevő emberek, mert a hivatás sem önmagáért és nem énértem van, hanem másokért. A hivatás nem cél, hanem eszköz másokhoz, másokért). De ha csak egy dolgot említhetek, akkor a hit. A hit ugyanis mindezt oly módon foglalja össze, hogy nem ezek helyébe lép, és nem kijátsza egyiket a másik kárára, hanem ezeket kibontakoztatni akarja. Legalábbis az a hit, amit én megismertem, az ilyen.

Mi az a legtöbb, amit szeretnél és tudsz is az embereknek adni? Megérted, befolyásolod, tanítod vagy vezeted a hozzád forduló embereket?

A lelkész feladata, hogy miközben megéli azt, amiről beszél, és az életén keresztül is mások elé tár valamit, mégis ne önmagából merítsen, mert ő is máshonnan merít, és ezt kell megmutatnia, átadnia. Ebből a forrásból életünk gyógyulása fakad. Azonban ha mások életének bizonyos területein tudok is segíteni, az önmagában még nem elég, a másik embernek nem lehet elég. Az csak egy lépcső, ami a forráshoz vezet. Anno, a sivatagi felfedezők se vitték sokra egy-két flaska vízzel. Oázist kerestek. Az ember testi-fizikai téren tisztában van ezzel. Lelki téren nem mindig.
Sokszor csak figyelek. Igyekszem belebújni a másik ember bőrébe, hogy értsem. Egyébként csak elbeszélnék a feje fölött. Szerintem fontos „tanulni”, a forrásból meríteni, mert ha mindenki valóban tudná mire van igazán szüksége, és valóban tudná mi jó és mi nem (és nemcsak úgy érzi), akkor mindenkinek boldog embernek kellene lennie. A boldogság (de ne használjunk ilyen nagy szavakat – akár csak az, hogy valaki tud-e csendben lenni egy órára anélkül, hogy valamit mindenképp csinálni akarjon) nagyon jó mércéje az életfelfogásnak és az életvitelnek. Előbb tanulok, aztán tanítok, elmondom, de leginkább átadom, amit én is úgy „tanultam”. Hogy valaki be is fogadja, az már az ő döntése, nem az enyém. Befolyásolni nem tudok senkit, nem is akarok. Ha lenne is, akit lehet, értelmetlen. Az nem lenne igazán a sajátja, ezért haszna sem lenne belőle, pedig a lényeg ez lenne. Én inkább csak átadni igyekszem valamit. És ha valaki ezt fogadja, vezetni sem én fogom. Ehhez jobban ért valaki más!

 

A riportot Pók Tímea készítette

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |