|
Arcképcsarnok
Orosz
Dániel
Orosz Dániel fontos
szereplő a Főnix Színházi Műhely társulatában: munkája
révén - kulturális menedzser - telik meg estéről-estére
a nézőtér .
A színházi szervezés
munkájáról, a közönségkapcsolatokról és a Főnix-ről
kérdeztük.
Mi a színházi szervező
munkája?
Két részre bontanám a
választ. Aki ilyen titulussal bír, zömében
közönségszervezéssel foglalkozik. A híd szerepét tölti
be a színház ill. egy adott előadás és a néző között.
Ehhez döntően gyakorlatiasságra van szükség, de
mindenekelőtt a legfontosabb a színház szeretete. Fontos
a hiteles kommunikáció, elvégre a kultúra is egy termék
és így nekem, a tulajdonképpeni értékesítőnek a
személyes hitelemen nagyon nagy hangsúly van. A
legfontosabb, hogy a színházszerető szervező rajongása
akkor is kitartson, amikor ez a tevékenység a sok,
„köszönöm nem tudok élni a lehetőséggel”, a „nem”
válaszokkal és különféle kudarcokkal „színeződik”.
Természetesen én sem szeretem, ha kitartó munkám mégsem
manifesztálódik eladott jegyekben, vagy lekötött
előadásban, ám igyekszem emelt fővel viselni az
elutasítást. Bele sem vágtam volna ebbe a nagy kalandba,
ha nem hinnék a társulatban, illetve saját magamban.
Bevallom, túl hiú vagyok ahhoz, hogy tartósan elviseljem
a kudarcot. Nekem is vannak nehéz periódusaim, ilyenkor
a pokolba kívánom a munkámat, ám ekkor elegendő egy kis
pozitív „szikra” és máris szárnyakat kapok újból.
Valahol missziónak is tekintem a munkánkat, elvégre a
FŐNIX egy értékteremtő műhely, ahol nagyszerű emberek
hoznak létre olykor katarzissal felérő produktumot.
Kicsit elkalandoztam, visszatérve… Sok együtthatónak
kell összejátszania ahhoz, hogy valaki eljöjjön egy
előadásra. Ha a nézők jót kapnak tőled, jó előadásokra
jutnak el általad, akkor ők fognak egy idő után keresni.
Létrejön egy kapcsolati háló, amely újabb és újabb
kontaktusokat teremt, újabb színházba „igyekvőket” sodor
az utadba. Ezt a kapcsolatrendszert kell ügyesen
„mozgatni”. „Ügyfeleim” között egyaránt vannak
egyetemisták, jogászok, tanárok, adminsztratív területen
dolgozók, barátok, családtagok, de egyszerű emberek is.
Fontos, hogy az adott személy érdeklődési körének
megfelelő darabot kell számára ajánlani, s idővel kell
hozzászoktatni a „velősebb” darabokhoz. Vannak olyan
„embereim” akiknek elég egy jelszót mondani, amelyet
Shakespeare „Ahogy tetszik” c. művének egyik
monológjából csentem el, miszerint: „Színház az egész
világ!”, s erre rendszerint az alábbi válasz érkezik:
„Most mit ajánlasz?” Büszke vagyok arra is, hogy sokakat
sikerült a színház szeretetére „nevelnem”. Munkám részét
képezik a személyes hitel megteremtésén kívül azok a
különböző marketingtevékenységnek felfogható teendők is,
amelyek igyekeznek még inkább profi „köntösbe
öltöztetni” a Főnix-et. 2006 őszén talán Főnix-es munkám
és Weisz Ildi révén kért fel Bánfalvy Ági színésznő,
hogy vidéken szervezzek számára (is) előadásokat, ekkor
kezdtem el az országjárást. A tájelőadások szervezése
egy rendkívül küzdelmes, időigényes, sziszifuszi munka,
ám talán a leginkább felemelő szelete a színházi
szervezésnek. Hátborzongató élmény átélni egy vidéki
sikert, s látni a ragyogó arcokat, az önfeledt
tapsvihart. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy talán
ez az én sikerem is, hiszen munkám eredményeként
sikerült másfél-két órára „színházi misztériumot” és
kikapcsolódást csempészni, az emberek manapság nem éppen
könnyű életébe.
Mi a helye, a szerepe a
szervezőnek egy színház életében?
Kiemelt szerep kéne, hogy
jusson a szervezőknek. Vannak színészek, akik felfogják,
hogy általunk működik a rendszer. Kőszínházaknál – mint
azt tavaly a Budapesti Kamaraszínháznál dolgozva láttam
- a szervezés a legtöbb helyen a lábtörlővel
„egyenértékű”, és a szervezőt mindenki „fúrja”.
Természetesen akadnak színházak, amelyek üdítő
kivételek. Az egyik teátrum művészeti titkárának
irodájában lettem figyelmes az alábbi beszédes
feliratra: „Ha teltház van, jók a színészek és a
rendező, ha nincs, rossz a szervezés.” No comment…
Annyit fűznék mindehhez hozzá, hogy a néző nem hülye,
ahogy egy kollégám szokott fogalmazni…
Szerintem tisztelni kellene
azokat, akik ezekben a nehéz időkben még kitartanak
emellett a szakma mellett. A színházi embereknek
tisztába kéne lenniük a színházi szervezők hatalmas
felelősségével, hogy általuk, általunk működik a
rendszer.
A Főnix-ben úgy érzem, egy
kicsit más a helyzet. Ezt a tevékenységet itt kezdtem
el. Mindent az alapokról kezdtem, autodidakta módon
tanultam, tanulom a szakmát. Lacit egyik mesteremnek
tekintem. Sokat tanultam tőle, legfőképp a színház
iránti egyedülálló elhivatottságából és profizmusából.
Kétségkívül ő indított el ezen a pályán, s vezetett rá
arra, hogy ezt a hivatást válasszam. Jó lenne, ha
lennének társaim ebben a munkában, hiszen Mácsainé Szűcs
Éva kolléganőmön kívül – habár vannak segítőink – nem
nagyon vállalta fel senki eleddig teljes
mellszélességgel, hogy szervezőnkké váljon. Voltak, akik
rövidebb-hosszabb ideig a társulat kötelékébe tartoztak,
ám idővel sajnos eltűntek.
Láttam, hogy az iwiw-en
felraktad a képeid közé La cosa nostra („a mi ügyünk”)
néven a Főnix logóját is. Mi a Te szereped a Főnix-ben?
Biztos, hogy én vagyok az
illetékes abban, hogy ezt a kérdést megválaszoljam?
…számomra a Főnix egy becsületbeli ügy. A dolog
„ügysége” miatt került fel a fotóim közé a Főnix-logó és
a hozzá tartozó felirat. Ha pénzsóvár, karrierista
lennék, már nem dolgoznék itt. Elhivatottság van bennem
aziránt, hogy ezt a társulatot eljuttassuk arra a
helyre, és szintre, amelyre predesztinálva van.
A Főnix fiatal, független
társulat, nincs harsány média háttere, nincsenek
„húzónevei”, sztárjai, nincsenek körülötte botrányok,
amelyekről beszélni lehetne. Hogy lehet így nézőt
szervezni?
Jó a kérdés, mert nem könnyű
megválaszolni. Az első kérdésnél már némiképp érintettük
ezt a problémát. A személyes hitellel lehet az embereket
elhívni a színházba, valamint megvannak erre a különböző
marketing-technikák. Például az ötletes, hangzatos
címek, de a legfontosabb a személyes találkozásoknál a
te személyes szereteted és lelkesedésed az ügy iránt,
amit az emberek megéreznek, amikor az előadásokról
beszélsz. Frappáns, meggyőző szóbeli „szinopszist” is
szoktam „mellékelni” az előadásaimhoz. Egy kicsit
„faltörő kos” dolog ez a szervezés. Ha például
nagyszínházban kapnak jó jegyet tőled, jó előadásokra,
akkor több bizalommal vannak az általad ajánlott kevésbé
ismert színházi produkciók iránt is, de ilyen esetekben
mindenekelőtt a személyességre és a meggyőzőképességedre
is nagy szükséged van.
Mik azok a tulajdonságok,
amelyek eladhatóvá, vonzóvá teszik a Főnix előadásait a
nézők számára?
Formabontó előadásokról van
szó, amelyre jó példaként szolgálhatnak a
Karinthy-produkciók. Fontos kiemelni, azt a fajta
képzettséget, ami nagyban jellemzi a társulatot. Több,
főnixes előadásra ellátogatott kollégámnak volt már az a
véleménye, hogy kőszínházi minőséget kapott. Hitelesség,
pontosság, profizmus, a sztárallűröktől való mentesség
és egy jól kialakított management teszi, tenné
eladhatóvá a Főnix előadásait. A mi fegyverünk az adott
szó és az a fajta tűzzel való játék, ami a szlogenből is
kiderül.
Több színháznak,
kőszínháznak, társulatnak szervezel. Miért szervezel a
Főnix-nek?
Messziről kezdeném.
Világéletemben magamutogató gyerek voltam.
Szülővárosomban, Szegeden kezdtem el iskolába járni.
Többször szavaltam, parodizáltam különböző plénumok
előtt, sőt elsős gimisként osztálytársaimmal Pécsett is
felléptünk egy olasz nyelvű színjátszó fesztiválon, ahol
– ki tudja miért – egy magát folyton produkáló, bohóc
szerepét alakítottam. Pestre kerülve dráma tagozatos
gimnáziumban érettségiztem le, de nem éreztem magamban
elég erőt ahhoz, hogy színész legyek. Játszhattam ávós
tisztet, költőt, futballdrukkert, tolószékest egy
Beckett-darabban, sőt 2000-ben az Országos
Diákszínjátszó Fesztivál csurgói döntőjén, első
helyezést értünk el Garcia Lorca: „Szerelem a kertben”
c. darabjával. A másik dolog, ami nagyon vonzott, az a
futball volt, de mára csak a „megyekettőben” riogatom az
ellenfél csatárait, mivelhogy kapus vagyok. Utólag
bánom, hogy nem voltam tudatosabb a sport és a színház
dolgában. Az érettségi után eltávolodtam a színháztól,
az egyetemi évek más irányba sodortak el. Egy totális
véletlen folytán kerültem kapcsolatba a Főnix-szel. Egy
nagy magánéleti válságból húzott ki Bicskei Kiss Laci és
az „ügy”. Itt éreztem újból, hogy fontos vagyok, hogy
számít a szavam. Habár még most is az út elején járok, a
„pályámat” itt kezdtem. Az alapoktól indultam el.
Követek, követtem el hibákat, ember vagyok, de a Főnix
nagyon fontos pont az életemben. Amit tudok, becsülettel
megteszek, amellett, hogy itteni tevékenységem,
megélhetésem egy része is. Amíg a társulat el nem zavar,
maradok.
Miben különböznek a Főnix
előadásai más színházak előadásaitól?
A formabontó jelleget
továbbra is kiemelném. Disszonáns hanggal még nem
találkoztam a Főnix megítélése kapcsán. Ezt igazolják a
vendégkönyv bejegyzései is. Az előadások magukon viselik
a konzervatív magyar polgári színjátszás hagyományait.
Az aktuális felszínes divatirányzatok kívül esnek a
Főnix-en. A társulat repertoárja döntően a magyar
irodalom remekműveiből merít. Ez is vonzó sokak számára.
Véleményed szerint mi a
helye a Főnix-nek a magyar/európai színházi palettán?
Nehéz kérdés. A Főnix egy
misszió, és mi, akik benne vagyunk, igyekszünk ezt
teljesíteni. Vannak álmaim a Főnix-szel kapcsolatban.
Szeretném, ha a társulat különleges szelete lenne a
magyar színjátszásnak. Jó lenne, ha magyar jellege is
megmaradna. Azokra a helyekre, ahová eddig eljutottunk,
van esélyünk arra, hogy megmaradjunk. Ez egy olyan
hiteles műhely, ami a színészek számára ugródeszka lehet
nagyobb társulatok, színházak felé, mint ahogy ez
többeknek már sikerült is. Szükség lenne minél több
anyagi és szellemi mecénás támogatására, olyan
emberekre, mint például Pécsi Éva, aki egyszer azt
mondta, hogy addig nem nyugszik, míg egy épület
homlokzatán nem látja azt, hogy Főnix Színház. Én is
ehhez tartom magam.
Mi a Főnix jövője?
Az álmaink beteljesülése.
Szeretném, ha Laci nyugodtan dolgozhatna. Agilis,
szervezetten működő, színház iránt elkötelezett emberek
kerestetnek, akiknek az érvényesülését hatékony
szervezés segíti. Megteremtjük, hogy egyre több legyen a
fellépési lehetőség, hogy egyre többen kerülhessenek
mélyvízbe. Törekszünk arra, hogy műhelyünk ugródeszka
jellege továbbra is működjön. Állandó fellépőhelyeink
megtartása és további egyre intenzívebb országjárás
várható. Ma például az őszi szezonra két esztergomi, két
törökbálinti és egy dömsödi gyermekelőadásról állapodtam
meg előzetesen. Missziónk során el kell jutni a
legkisebb településekre, a legtávolabbi helyekre is.
Vízválasztó időszak következik. Fontos cél és stabil
jövőnk záloga, hogy a Főnix társulatát becsempésszük a
kőszínházi keretek közé, amelyre már voltak kísérletek
ebben az évadban is.
Mi lenne a Főnix jövője,
ha Te alakítanád?
Az én ideám úgy festene,
hogy korlátlan lehetőségeket kapnék a kezembe. Korlátlan
telefon- használat, autó, iroda stb…, minden, ami az
optimális működéshez hozzájárulhat. Kialakítanám a
megfelelő szervezői hátteret, több lelkes és
elkötelezett szervezővel karöltve és Lacival
egyetértésben megvalósítanánk a kitűzött célokat. Fontos
a budapesti közönség meghódítása. Az új szervezői erő
segítségével Budapest hatékonyabban tudna működni és a
vidéki szervezést megtartanám magamnak. Fontos pont,
hogy a Drámastúdió is tudjon úgy működni, ahogy a tanár
úr szeretné. Jó lenne, ha lennének filmes megkeresések
és egyre több kihívás és kiugrási lehetőség adódna a
tanítványoknak. Minden tiszteletem a társulaté, ám
elengedhetetlen, hogy egy-két ember szemlélete és
önbizalma is megváltozzon a társulatban, hiszen ezek a
célok legfőképp őértük fogalmazódnak meg.
„Üzenet a nézőknek”:
szerinted miért érdemes eljönni a Főnix előadásaira?
A tűzzel játszunk! Az elmúlt
évek megnövekedett előadásszáma, és a vidéki előretörés
is azt mutatja, hogy van igény a Főnix-re, mint hiteles
hangra. Érzékeny, tehetséges, képzett, kőszínházi
minőségben játszó emberek tolmácsolásában, szerényebb
keretek között, de kivételesen nagyszerű előadásokat
élvezhet minden kedves színházlátogató.
A riportot Pók Tímea készítette
|