Hírlevél 2007. december

 

 

 

 

vissza

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Aktuális

 

10 éves a Főnix!!!

     Főnix Művészeti Műhely 1998-2007    

    

Weisz Ildikó a Hogy kell bánni a férfiakkal?

kávéházi kabarészínház Karinthy Frigyes műveiből című előadásban

 

Az előadás december 14-én az RS9 Színházban,

december 16-án a Nelson Café-ban látható.

 

Fotó: Neudold Júlia

 

 

FŐNIX-Karácsony 2007

 

Ezúton szeretettel meghívunk mindenkit, akinek valaha bármilyen köze volt a Főnix Művészeti Műhelyhez, hogy akár nézőként, akár valamilyen műsorszámmal vegyen részt 2007-es jubileumi karácsonyi ünnepségünkön (december 23. vasárnap 10 óra, Vasas Művelődési Ház Budapest, VIII. Kőfaragó u. 12.). Ha valaki szeretné személyes produkcióját ajándék gyanánt a műsor keretében átnyújtani, az kérem december 15-ig előre jelezze szándékát Bicskei Kiss Lászlónál.

 

Arcképcsarnok

Weisz Ildikó

A Főnix Színházi Műhely társulatának tagja

 

Miért lettél színész?

Egyik oka, hogy bármit csináltam, egy idő után már nem adott semmi újat. Egyszóval untam. A másik ok, ami elindított, hogy az akkor 12 éves lányom nem állt velem szóba, gondoltam így, ha a színpadról beszélek mindenkihez, ő is meghallja. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a fiammal utaztam Kaposvárról Budapestre, és azt olvastam egy újságban, hogy felnőtt színészképzés indul egy gyermekszínházban. A felső korhatár 26 év, de ez az apróság egyáltalán nem zavart 35 évesen. Ott a vonaton döntöttem el, hogy színész leszek, és Pestre költözöm.

Hogy jutottál el a Főnix Drámastúdióba?

Nem én jutottam el a Főnixhez, az jutott el hozzám és még pár emberhez, pontosabban belőlünk nőtt ki reppent fel és száll egyre magasabbra, Bicskei Kiss László vezetésével. Ez úgy történt, hogy az első osztály végén mesterségtanárunk, BKL elment a színháztól, s mi egész nyáron rágtuk a fülét, hogy csak tőle vagyunk hajlandóak tanulni, csináljon egy másik iskolát. Volt pár kifogása, pl. hogy nem akar tanítani, nincs színházterem, nincs pénz, nincsenek tanárok, de mi hívogattuk telefonon, feljártunk hozzá kávézni és beszélgetni, persze az új iskoláról és színházról, s egyszer csak megunta és azt mondta: jó, de mi legyen a neve? És megkezdtük a munkát egy tornateremben 1998 szeptemberében.

Mit jelent 35 évesen elkezdeni művészetet tanulni?

Amikor 1998 októberében tanárunk kiosztotta a szerepeket és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében Mirígyet kaptam, azt gondoltam, könnyedén, vígan csinálom, és teljesen jól is ment. Órák végén persze és közben is, mindenki kapott instrukciókat, csak én nem. De május végén mégiscsak megkérdeztem, milyen voltam, mondjanak valamit nekem is. Nem, hangzott a válasz, nem Ildikó, magának nem tudok mondani semmit, fél éve nem csinál semmit. Megtanulta a szöveget és kész. Ne legyen már ilyen kedves állandóan. Mirígy nem az, és az emberek sem csak jók, vagy csak rosszak. A rossz magában is benne van, csak sikeresen elfojtja, tán nem kéne a színpadon. Tudom, maga idősebb, nehezebben megy, nehezebben oldja fel gátlásait, de ne felejtse el, magában a kedves embert ássa el jó mélyre, és legyen végre egy szemét, gátlástalan alak, tomboljon. És tomboltam. Ha sokáig nem játszottunk, otthon megkérdezték: mikor lesz már az a Mirígy, jó lenne, ha ott tombolnád ki magad és haza egy kedves nő jönne.

Hát tegyen igazságot az ember. Az egyiknek az nem tetszik, a másiknak ez nem. Így kezdtem el a „nagy” művészetet, sőt egyszer BKL azt mondta: Ildikó, maga egy komoly, felnőtt nő, aki két lábbal áll a földön, s tudom, hogy megérti és nem sértődik meg, de magából már nem lesz színésznő. Viszont nagyon jó előadóművész lehet, jól mond verset, csináljon irodalmi műsorokat; és csináltam. Ez még 1999-ben volt, aztán 2006-ban azt mondta: Ildikó, maga roppant makacs asszony, azért nem küldtem el, megcsinálta, színésznő lett. Nyolc évembe került.

Mit hozott az életedbe a színészet?

Első gondolatom az volt, hogy semmit, csak kihozta belőlem, ami bennem volt, s hogy én adtam magam a színészetnek, s nem a színészet adta magát nekem. Viszont egy-két dolgát megszereztem tőle, mint pl. siker, kudarc, könnyek és mosolyok, sok-sok jóbarát s az örökös idő- és pénzhiány. Bár úgy emlékszem, életem első 35 éve is ilyen zűrzavaros volt, pontosabban a válás után, mikor egyedül bolyongtam az emberrengetegben két gyermekemmel. Képes voltam egy fűszálban is arcraesni, aztán persze felpattantam…

Megtaláltad azt, amit kerestél?

Ha arra gondolsz, hogy önmagamat megtaláltam-e, azt kell mondjam, hogy soha nem is kerestem, mindig megvoltam önmagamnak. És mást sem kerestem soha, mert tudtam, hogy mi merre van, legfeljebb kicsit toporogtam, mielőtt elindultam volna feléje, sőt az is előfordult, hogy tettem egy kis kerülőt, s bár néha azt is tudtam, hogy felesleges és rossz irány, ha egyszer elindultam egy úton, azon végig is mentem, ha közben fejjel rohantam a falnak, akkor is.

Nem bánod, hogy nem kezdtél el korábban a színházzal foglalkozni?

Egyáltalán nem. Mindennek megvan a helye és az ideje. Nekem ezen az úton kellett mennem és akkor, amikor elindultam, nem előbb, nem később, mert csak ezen tudtam és akkor végigmenni. A kerülők sem hiába vannak, az ember bátortalan, s nem mer egyből nekivágni. A színház nélkül töltött éveknek is megvolt az értelme. Pl. két gyönyörű gyerek, s még az is előfordult, hogy boldog voltam és egyáltalán nem éreztem a színház hiányát.

Csinálnál valamit másképp, ha most kezdenéd el a Főnix Drámastúdiót?

Most nem kezdenék el semmi ilyesmit, még a Főnix Drámastúdiót sem. Az akkor volt szép, s attól, hogy mi csináltuk, mi voltunk az elsők, s most attól szép, hogy abból a hét emberből, aki elkezdte három még mindig itt téblábol BKL körül.

Viszont ha visszamehetnék az időben tíz évet, ugyanúgy csinálnám és most ugyanitt tartanék. Ebből is látszik, hogy egy utat felesleges kétszer végigjárni.

Mi volt az eddigi legkedvesebb szereped?

Azok, amelyeket az igazgatóm az utóbbi 2 évben megígért, s aztán nem csináltuk meg.

Na ezekkel egy percet sem kellett nyűglődnöm.

Van olyan szerep, amit mindenképp szeretnél eljátszani?

Hogyne lenne. Mindaz, amelyik karakterem, s mindaz, amelyik nem karakterem, - az igazgatóm szerint.

 

A riportot Pók Tímea készítette

 

 

Tisztelt Nézőnk!

Ha kérdése van a hónap színészéhez, az Arcképcsarnok szereplőjéhez, kérjük, írja meg, amire kíváncsi!

fonixmuhely@gmail.com

Kapcsolat  

|   +3620-384-6658 Bicskei Kiss László  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   |

   Impresszum  |  

 

Oldaltérkép  |