Aktuális 

   
   

 

 

Tíz év

 
 

CAPTATIO BENEVOLENTIAE

fohász az isteni jóindulat elnyeréséért

 

Jól van az, Uram, hogy 10 évesek lettünk.

 

Jól van, hogy függetlenek maradtunk.

Függetlenek mindentől,

ami nem kapcsolódik szorosan a művészethez,

a művészeti neveléshez, a színházhoz.

Függetlenek maradtunk politikától, trendektől, divathullámoktól

– így függetlenek maradtunk támogatástól, kitüntetésektől is.

Talán ez is jól van így.

De nem maradtunk függetlenek a nézőktől.

A valóságtól.

A mától.

A segítő kezektől, amelyeket felénk nyújtanak,

s amit mi is kinyújtunk mások felé.

Megkaptuk cserébe a sikert.

Nem hivatalos elismerések formájában:

a nézők figyelme, nevetése és könnye estéről estére igazolja,

hogy jó úton járunk.

Egykori színinövendékeink, akik most országszerte játszanak,

s akik itt kezdték tanulni a színészmesterséget:

sikerük a miénk is.

10 éve, a színiiskola első vizsgáján ezek a sorok kerültek a nézők elé:

 

 

       Önök hamarosan egy vizsgaelőadást látnak – egy újszülött színiiskola növendékeiként először lépünk Önök elé, először állunk figyelmük kereszttüzében, először érezzük majd az Önök hatalmát, az Ezerfejű Cézár, a közönség életet vagy halált jelentő ítéletét, tapsát, nevetését, mosolyát vagy könnyeit.

       Nevünk még a sajátunk, vizsgadolgozatokon, oklevélen szerepel csupán, s hogy a köz ismertsége megforgatja-e a világban, csak remélni tudjuk.

       De akárhogy is lesz, ez a gyötrelmesen hosszú év már a miénk – nem vagyunk ugyanazok, akik tavaly ősszel voltunk. S hogy mindazt, ami velünk történt, hogyan használjuk – döntsék el Önök, akár ismerősként ülnek most itt, akár az első találkozásunk ez.

       S ha Thalia és Melpomené istenasszonyok kegyükbe fogadnak, Önök pedig megajándékoznak figyelmükkel, ezt az első lépést követni fogja a többi.

       Szórakozzanak jól!

 
 

Azóta:

a színiiskolában több mint hatvan vizsgaelőadás.

A Színházi Műhelyben harminc bemutató.

Hat kisjátékfilm, ujjgyakorlatok.

Egykori növendékek,

akik ma színészek, rendezők, filmesek, társulatvezetők.

Nézők, akik türelmetlenül várják következő bemutatónkat.

Barátok, akik soha nem maradnak el a Drámastúdió vizsgáiról.

És naponta próbák és órák, előadások

Budapesten és az országban szerte,

nagyszínházak színpadain és falusi klubkönyvtárakban,

és feladatok és problémák és gondok,

és az alkotás szenvedése és boldogsága,

a tanulás és felfedezés,

a rádöbbenés és megismerés katarzisa és fájdalma és öröme.

Köszönjük, hogy nehézségeket és körülményeket kaptunk,

s nem „segítő kezek” tették elénk a végeredményt.

Köszönjük, hogy utakat adtál, nem végállomásokat.

Köszönjük, hogy színésszé válhattunk, s nem sztárokká.

Köszönjük, hogy nem külső erők kegye emelt azzá.

Köszönjük, ha a művészet keresése közben

megtaláltunk valamit önmagunkból.

Köszönjük, hogy a Főnix szigetté válhatott,

az alkotó erők, valódi emberi és művészi értékek szigetévé.

 

Köszönjük, Thalia. Köszönjük, Melpomené.

 

Köszönjük Önöknek, Hölgyeim és Uraim.

 

Köszönjük, Uram, ezt a tíz évet.

 

2007 Karácsony

 

 
         

 

Kapcsolat

   +3620 384 6658  |  

fonixmuhely@gmail.com  |  

Facebook   ||

  Impresszum 

Oldaltérkép  |

 Adatkezelés |