Azóta:
a színiiskolában
több mint hatvan vizsgaelőadás.
A Színházi
Műhelyben harminc bemutató.
Hat kisjátékfilm,
ujjgyakorlatok.
Egykori
növendékek,
akik ma
színészek, rendezők, filmesek, társulatvezetők.
Nézők, akik
türelmetlenül várják következő bemutatónkat.
Barátok, akik
soha nem maradnak el a Drámastúdió vizsgáiról.
És naponta próbák és órák, előadások
Budapesten és az
országban szerte,
nagyszínházak
színpadain és falusi klubkönyvtárakban,
és feladatok és
problémák és gondok,
és az alkotás
szenvedése és boldogsága,
a tanulás és
felfedezés,
a rádöbbenés és
megismerés katarzisa és fájdalma és öröme.
Köszönjük, hogy nehézségeket és körülményeket
kaptunk,
s nem „segítő
kezek” tették elénk a végeredményt.
Köszönjük, hogy
utakat adtál, nem végállomásokat.
Köszönjük, hogy
színésszé válhattunk, s nem sztárokká.
Köszönjük, hogy
nem külső erők kegye emelt azzá.
Köszönjük, ha a művészet keresése közben
megtaláltunk
valamit önmagunkból.
Köszönjük, hogy a Főnix szigetté válhatott,
az alkotó erők,
valódi emberi és művészi értékek szigetévé.
Köszönjük, Thalia. Köszönjük, Melpomené.
Köszönjük
Önöknek, Hölgyeim és Uraim.
Köszönjük, Uram, ezt a tíz évet.
2007
Karácsony