Stílus(os) gyakorlat(ok)

 

Galéria

Video

Vendégkönyv

Sajtó

Az előadás eddig                

 

 

Főnix Művészeti Műhely

 

Fel

 

Aktuális

 

 

Műsoron

 

Társulat

 

FŐNIX-Tojás Díj

 

Archívum

 

 

Stílus(os) gyakorlat(ok)

Stílusjáték, életképek,
Queneau és Schnitzler után szabadon, két fiatal színésznő „együttgombolkozása”.
 

Bemutató: 2013. október 11. RS9 Színház

 

Piktogramok – jelzések – a plakáton. Jelzések a színpadon: díszlet, bútor, kellék, jelmez jelzések. Csak a játék valódi. Jelek kiüresedő kapcsolatainkról, magányunkról, kiszolgáltatottságainkról, jelzések egy százév előtti némafilm XXI. századi beszélő változatában, egy cirkuszi bohóctréfa színpadra emelésében. Nevessünk rajtuk. Nevessünk rajtunk.

 

Szereplők:

 

  

Dankovics Noémi, Honti Tímea

valamint

Jeszmás László

   

 Az előadás segítői, háttérben és előtérben

Albert Johanna, Kincses Antal, Várkonyi Tamás

 

 

A történetet szerkesztették a szereplők,

 

grafika: Hartai Laura

 

Színpadra alkalmazta és rendezte: Bicskei Kiss László

 

 … Most meg egy kicsit másképp. Három férfi helyett két nő (meg négyen „untermannok”). Meg a hangsúlyok: a queneau-i szavak, mondatok, gondolatok szellemes és tehetséges megtöltése színészi játékkal, ez volt. Jó is volt. Most meg egy helyzet, amelynek a szavai, mondatai queneau-iak, a gondolatai mások. Mint az életben, a hétköznapiban. Ahol a huszonéves csángó lány rácsodálkozott, először járván Magyarországon: belenéznek az emberek a szemembe, mondanak valamit, és nem azt gondolják, ami a szájukon kijön??? Csakhogy ez színház. Nem megtéveszt, fogja a kezünk, és vezet. Oda vezet gondolatban, érzésben, ahol jó lenne lenni. Vagy épp hogy nem lenne jó ott lenni. Megnevettet, hogy aztán kicsalja könnyeink. Mégsem csal. Keresi az igazságot – az igazságát -, hogy aztán azt, ellentmondásaival együtt, odaadja nekünk, nézőknek. Hogy csendben megkérdezhesse: tessék mondani, hová tűnt a szavak igazsága a hétköznapjainkból? Ha az is elvész, mi marad hiteles?
Talán a játék. A szavak mögött megbújó szándék tisztasága. A színház igazsága, a szerepek igazsága, meg a színészé. Hogy azzal szembesítenek-e a nézőként: nesztek, ilyenek vagytok. Vagy mutogatás helyett „megölel” egy előadás: ez van, gyerekek, ilyenek vagyunk, vagy lehetnénk, ha ilyen helyzetben lennénk. Ez ám az igazi interakció, nem az, mikor felrángatnak a színpadra.
Szóval nevetni jöjjünk, magunkon, nem máson. Eltöprengeni egy futó pillanatig igazságon, gazságon. Meg azon, hogy a száz év előtti némafilmek ősbohócaiból mivé lettünk mára. Vagy egyszerűen tényleg csak nevetni.

Bicskei Kiss László
 

 

Kapcsolat   +3620-384-6658   fonixmuhely@gmail.com    Facebook